itt következik:
1) Azon örökségi rendet, mellyet a hitbizományi javak szerzője alapított, jog és érdeksérülés nélkül eltörölni úgyis lehetetlen mert , ha tulajdonossá tétetnék az actualis birtokos:
ez praeiudicium a többi családtagra nézve , kik a majoratus hoz vagy senioratushoz reménybeli joggal bírnak; ha pedig p. o. felosztást rendelne egyenlő részekre a törvényhozás minden családtagok közt: ez meg iniuria lenne azon tagra, kit a virtualis jog legközelebb egészen illet , vagy a ki actu bir tokban van. Ebből kitetszik, hogy az örökségi rendet úgy kell meghagyni a törvényhozásnak, miként azt az alapító rendelé - ha csakugyan a törvényhozás jog és érdekek iránt kimé letet akar mutatni. Igen; de épen ezen örökségi rend értelme szerint is , az utolsó sarj , ki még vagy életben sincs, vagy nem tudathatván a létező családtagok közt: ki legyen az kü lönösen , ekkép csak képzeletben létezik; az illy utolsó sarj, mondjuk, már az örökségi rend értelme szerint is semmi jog gal nem bír, minthogy non entíuııı nulla sunt jura. Pedig a törvényhozást csak ezen utolsó sarj eventualis rendelkezési joga akaszthatná meg némileg íntézkedésében. Ha már e sze rint az utolsó sarj , mint még nem létező tekintethetik: ekkor mi sem akadályozza: hogy a törvényhozás akkép intézked hessék , miszeıint a közbeeső összes családtagok örökségi joga a jövedelem pénzbeli hasonértékére szentül fenmaradván, egyebként a tőke felmondhatlanul az országos kincstárra száll jon , s a leendő utolsó sarjadékok szintugy csak haszonvevők legyenek, mint a közbeeső tagok.
Ekkép jogosan kisajátíthatja a törvényhozás pénzkamat tal a földjövedelmet; s ekkép a létező családtagok igazi ér
dekét semmiben nem csorbitja; a ki pedig azután jő lételbe, több jogot már a praecedentiák miatt sem igényelhet, mint elődei. - E mellett azt sem lehet mondani, hogy atörvényho zás a szerző szándékát megzavarná; annak ugyanis a hitbi zományalapitásnál egyéb szándoka nem volt, mint családja fényét lehető századokiglan fentartani , s ebben a törvényho zás csak egy hajszálnyi zavart sem teszen. A törvényhozás csak mintegy azt mondja ki intézkedése által hogy, miután a létező hitbizományokban a tulajdonosság eszméjét a már élő tagok között, ezek megelégedésére, ugy sem lehet többé gyakorlatba tenni ; a jővő nemzedéketpedig (és itt szinte jövő nemzedék a fictítius utolsó sarj is), melly ma nem létezik, előre tulajdonossággal megajándékozni semmi igazságos érdek nem követelné; - vagyis miután a hitbizományokban a tu lajdonjog eszméje jelenleg nem létezik, s annak jövőre létet adni, a törvényhozás tanácsosnak nem látja: ezen okból a je len birtokok árát tőkésitvén , ezen tőkék törvényes kamatjait, az alapítók akaratja józan értelme szerint, mindenkor ponto san kiszolgáltatja, s hogy azon kamatokhoz az illetők biztosan hozzá juthassanak, elrendeli.
Azt tartjuk, hogy a ki figyelő pillantással átolvasta ezen sorokat, meg lesz győződve a fentebbi ellenvetés erőtlensé géről. - De mi olly fontosságot helyezünk, csupa deferentí ából, amaz ellenvetésben, hogy ezen sorainkkal még nem elégeljük reá a czáfoló választ, hanem szükségesnek látjuk tovább menni, s az aggódókat kézzelfoghatóbban is capaci
tálni. Tehát
2) A ki számolni tud, meg gondolkozni. bizonyosan át látandja s elismerendi, hogy a status - miután a hitbizomá nyos családokat javaik okos eladatása által nagyobb jövede lemhez jutalá; miután a nagyobb tőkék kamatjait több száza dokig mindig egyenlőn, mindig pontosan fizetendi, semmi pénzcrisisnek, semmi kamatláb-csökkenésnek stb ki nem téve, és egyenlőn akkor is, midőn magán forgalomban talán csak
félannyi °/„ jár - , mondjuk , a ki számolni tud: elismerendi,
hogy ekkép a statustól jog szerint a tőket visszakövetelni nem
73
lehet. - A felhozott ellenvetést tehát inkább illy alakba kel lene travestálni hogy: „ugy látszik első pillantásra. mintha a hitbizományos családokon nagy igaztalanság történnék, ha az utolsó sarj nem rendelkezhetendik a tőkeértékről.“ De ez igazán csak ugy látszik; mert sokkal inkább lehetne azt mon dani: hogy a statuson történnék nagy igaztalanság, ha az századok mulva még a tőkét is visszafizetni tartoznék, avagy ha netalán a hitbizományos utolsó sarjak hagyományosínak is folyton folyó kamatfizctésre köteleztetnék. Ezt akarni annyi volna, mint az állodalmat nyilván károsítni akarni, s az át
alakitási czélnak lehetlen föltételt tüzni elébe. Mert ki nem
tudja olvasóink közől hogy, ha a status külföldi kölcsönt akarna fölvenni, 30--40 éves törlesztésre is kapna a mennyit akarna, és - jól jegyezzük meg - a mai törvényes kamat nál olcsóbban is. Világos képtelenség lenne tehát, századokig történt 6 °/„ kamat-fizetés után még a tőkét is visszakövetel
ni. - És hiába! Már csak a hitbizományi javakat soha nem
tekinthetui egészen úgy, mint más szabad birtokokat. A hitbizo mányok félig-meddig közalapítványoknak tekinthetők; mert királyi megerősítés, kihirdetés, s mindenekfölött törvény kel lett hozá, hogy létre jőhessenek. S az utolsó sarjadék joga tu lalajdonkép olly valami hibridum, miután az alapítók maguk családjok összes tagjait, következőleg az utolsót is csak ha
szonvevőkül akarták javaikba örökíteni. És aztán az utolsó
sarj különben is, épen azért, mert már utolsó és egyetlen, senkinek még csak appanage-t sem köteles többé adni, hanem maga élvezi a jövedelmet osztatlanul, egészen.
Kivált ha valaki azt akarná ., hogy ne a tőke fizettessék egykoron viszsza a családi utolsó sarjak hagyományosinak, hanem azoknak is folyvást kamat adassélr: ez még nagyobb igaztalanság lenne az állodalomra nézve; mert századok mul va hihetőleg a közönséges kamatláb nem álland a hatan, mint jelenleg; s ekkor, ha választani lehetne a statusnak, bizonyo
san inkább a tőkét fizetné viszsza , mint a kamatot folyvást ; mert így lehet, hogy két annyi tőkét kellene a kamatokra fel
használnla: holott a tőkét magát egyszerüen lefizetve , csak a kamatok felének fizetné vissza akkori tőkéjét.
A kik tehát azt hiszik, hogy a status , miután több vagy csak egy századig is fizette a 6 °/„-as kamatot, még ekkor is az egész tőkét mintegy nyereségül kell tekintenie , ha az fel mondhatlanul az ő tulajdona marad: a kik ezt hiszik , ugyan csak vastag öncsalódásban szenvednek.
Ha akarjuk és ohajtjuk, mikép a létező hitbizományok minden érdeksérülés nélkül alakíttassanak át: ez csak úgy ér hető el, ha maga a status veszi biztos szárnyai s kezelése alá
a tőkepénzeket. Ámde a status, teljes lehetetlen, hogy átvegye
világos praeiudiciuma nélkül, csupán a végett, hogy ő örökös kamatfizetője legyen még a hitbizományosok hagyományosi nak is. A ki tehát illy föltételt tüz ki az átalakításnak, az nem akarja, hogy érdeksérülés nélkül menjen végbe a hitbizomá nyi reform; az nem akarja magát ezen reformot, az kétségki vül a status quoba szerelmes. Az illyen ember azt akarja, hogy a status vegyen fel vagy 30-40 millió pftnyi kölcsönt, örö kös, soha meg nem szünő kamatfizetésscl, még pedig nem kis sebbel, mint 6 °/„-val. No ez igen kegyescn gondolkozik épen hazája jólléte felől! . .-. . . .Hogy az isten bocsássa meg bünét!
Vegyük, uraim! méltó figyelemre, hogy a status törvény hozása midőn a tervezett átalakítást akarja , szintugy hatal mában áll , akarni a föltétlen eltörlést is , vagyis a sükeres fogorvoslás helyett a kontár foghuzást is; - és vegyük te kintetbe, hogy a törvényhozás csupán a békes reform szere tete elvéből eszközölné azt, hogy a hitbizományos családok általjában nagyobb , biztosabb , pontosabb jövedelemhez jus sanak, mint jelenleg bírnak: ez minden esetre a status jo'té konysága a hitbizományos családok irányában; ők is tehát, az utolsó sarjadékok - úgyis csak gyenge alapu - virtualis rendelkezési jogát mintegy capitulatioképcn feladhatják. A hitbizományosok egészen ollybá vehetik a dolgot, mintha ők a nagyobb, pontosabb, egyenlőbb jövedelmet az utolsó sarj - még csak eventualis -- rendelkezési joga árán váltanák meg.
75
Sezt annál is inkább tehetik, miután az igazi és nem csupa ficti tius utolsó sarj talán a magyar hitbizományos családok egyiké ben sem él még, s ekkép már most létező jogot nem is adná nak fel. Sigy egészen magukra alkalmazhatják itt is a köz mondást: „Jobb nekünk ma és mindenkor egy veréb, mint va laha másnak egy túzok.“
A tervezett átalakitás röviden oda megy ki , mintha csak