lerajzoltuk a magyar hitbizományi intézet egész status quo ját. Kiderül jelesen értekezésünkből, hogy ezen intézet hazánk ban a földet, melly már csaknem minden képzelhető rossz rendszerek bilincseivel (nıillyenek: az általános ősiség, arány talan tömegek ôsszehalmozása, tőkehijány s előitéleteink miatti oktalan mívelés, úrbéri viszonyok, a nemesség birtokmono poliuma) különben is meg vala terhelve, még pro superabun danti egy új bilincsbe békozta. Kiderül másodszor az hogy, midőn hazánkban a castszellem már úgy is tizenkettedrétü volt, a földalapu hitbizomány még egy új tömör rétegét tol
dott ahoz, csakhogy kiállhatlanabb legyen.
Ezen taglalat után nem lesz nehéz már most a kitüzött kérdésre felelni: vajjon fennállhatnak-e még sokáig a hazai hitbizományok in statu quo ? - Nincs olly pessimista, és nincs olly_ megátalkodott conservativ , a ki erre igennel feleljen.
41
II. SZAKASZ.
Eltöröltethetnek-e a létező hitbizományok föltétlenül,j0_q és érdekek sérülése nélkül?
Föltétlen eltörlés alatt értjük azt, ha a létező hitbizo mányok megsemmíttetnének a nélkül, hogy bármi más alapon és alakban tovább fennállniok törvényesen megengedtetnék, vagyis ha a létező hitbizományok eltörlésében a hitbizomány alapitási jog eltörlése is bennértetnék. - Mi azon legbensőbb meggyőződést tápláljuk , hogy mind jog, mind érdekek az illy
föltétlen eltörlés által sokat szenvednének.
A jogot illetőleg: ha sikerült igénytelen értekezésünk I. Fejezetének első s második szakaszaiban kétségtelenül be bizonyítni azt, hogy (status és egyesek kára nélkül) a hit bizományalapitás minden társasági tagnak , saját emberi ter mészetében gyökerezett, s rendelkezési szabadsága által is tápolt egyenes joga: ekkor nem lesz, aki kételkedjék azon sem, hogy tehát ezen természetes jog föltétlen eltörlése csak ugyan jogsértő volna. Ez olly egyszerüen világos , hogy bő vebb bizonyítgatással csak az olvasó logicája iránti csekély suppositumot árulnók el.
De az egyenes jogon kivül egyszersmind számos tör vényszerü érdek is megsérülne a föltétlen eltörlés által.
Hogy ezt kimutathassuk, el kell mondanunk:mikép akar ják a kik akarják, a hitbizományok föltétlen eltörlését eszkö
zöltetni.
1) Azok, kik rögtöni eltörléstkivánnak, ezt már a jelen leg birtokban levő családtagoknak tulajdonosokká tétele ál
tal szándékoznak elérni.
2) Azok , kik némi haladékot akarnak engedni, s ekkép némi kiméletet tanusítni, a most birtokban levők közvetlen utódait (tehát a mai után jövő első nemzedéket) kivánják tu lajdoni joggal felruházni.
Nézetünk szerint, ezen mindkét mód csak visszaható
törvény által lenne eszközölhető. S mi azt tartjuk , hogy a második (melly pedig az első módnál szelidebb- s kedvezőbb nek látszik) valósággal még érzékenyebben sértené a hitbi zományos családok tagjainak érdekét. - Legkényesebb pont az eltórlés kérdésében: a családok örökülési rende. A törvény, melly hazánkban hitbizományok alapitását megengedte , nem csak azt döntötte el, hogy az illy alapitványi javak a családtól elidegeníthetlenek; de egyszersmind az alapítónak jogot adott, az örökülési rendet saját tetszése szerint a családban örök időkre meghatározni. Már az alapító eme törvényre támasz kodva, s annak állandó erejében bizakodva, többnyire akkép határozta meg az örökülés rendét, hogy vagy a családban legidősb, vagy az ágak (lineák) első szülüttje legyen mindenkor a senior, avagy majoresco. De ezen rendezés által nem akarta még csak hallgatólag sem azt mondani, hogy őneki egyik tag a családban kedvesebb mint a másik. Az , hogy mindig csak egyetlen tag bírja a jószágot, egészen más okból van rendel ve, koránsem a tagok közti különbségtétel okából. Ha már e szerint a hitbizományalapitó szándoka se nyilván, sem hall gatólag nem az volt, hogy p. o. Pál, és ne Péter legyen egy kor a majoresco, vagy senior, hanem akárki a családból: ek kor, uraiml a törvényhozás, melly ma az actualis birtokost tulajdonosává tenné a javaknak, az alapító szándokával hom lokegyenest ellenkezőleg, sőt az alapítónak természetesen praesupponált akaratját, s így a családtagoknak azon épült ér dekeit sértöleg intézkednék; mert egyetlen egy tagját a csa ládnak sokkal kedvezőbb állapotba helyezné a többi tago kénál nemcsak, de sőta többi tagoktól az Örökülési lehetősé get, a reményt, a virtualis jogot is elvenné , holott mind ezt
az alapitó természetes szándokával (a törvényen alapulttal)
megegyeztetni semmikép sem lehet. llly törvény a családban szükségkép az irigység átkos és veszélyes indulatát fejlesztenéki. És p. o. azon tag , kita “törvény ekkép előnyösítne: vajjon
mit tudna emez, ajándékul kapott, előjog támogatására, a meg kurtított családtagok irányában felhozni mást, mint az egy oldalu igazságtalan törvényt? Igen; de ekkor méltán ellene
, 43
fordulhatnának a többi tagok, s mondhatnák neki, hogy az illy sérelmes törvény hozatalát őkönnyen megakadályozhatta
volna, ha kijelenti nyilván, mikép illy egyoldalu előnyt a többi
családtagok kárával s jogveszteségével, és az alapító szándo kával ellenkezőleg el nem fogadhat. - S valóban nem cse kély gyöngédtelenségnek volna az jele: hahogy egy tag illy önkénytes előjogi ajándékot (mellyre mellesleg mondva, mi a törvényhozást sem tartjuk felhatalmazottnak) elfogadna. Mert azon kis körülmény, hogy valaki előbb született, mint más családtagok , észszerü igényt talán csak nem képezhet illy előjogra? _ A törvényhozás sokkal kevésbbé sértené az igazság elveit, ha a hitbizományos családok élő tagjai közt e gyenlő osztályra bocsátaná a javakat; mi ezt sokkal igazsá gosbnak , de méltányosabbnak is tartanók amaz egyoldalu elő jogositásnál, melly már azon elvből sem lenne jogszerü , mert ekkép a törvényhozás a hitbizományalapító tulajdonjogáról maga rendelkeznek, vagyis a tulajdonosnak rendelkezési sza badságát (minden jogfogalmakkal ellenkezőleg) maga gyako rolná - még pedig az osztó igazsággal is nyilván összeüt közőleg. - Azt sem lehetne támokıil felhozni, mivelhogy:„a hitbizományalapító maga sem akarta utódait mind egyenlőn gazdagítani.“ Mert, ha az alapító gondolhatta volna előre,~hogy a törvényhozás egykor így dulandja fel az ő szabad rendel kezési müvét: bizonyosnak tarthatjuk, hogy inkább maga is az egyenlő osztály elvét alkalmazta volna rendelkezésében, és
nem alapított volna hitbizományt. És aztán, ha az alapító maga
sem akarta utódait egyenlőn gazdagokká tenni; de bizonynyal azt sem akarta, hogy'egyik utódja a többit végkép kirekeszszeaz összes birtok virtualitasából.