A nevelés példamutatói

Farkas Edit nevelési módszerének kialakulását két fontos személy befolyásolta. Az egyik fontos szereplı: amerikai, Colorádo állam, Denver városából származó bíró Linsey⁴⁹⁷; a másik hatás Európából való, svájci szocilógus és morálpedagógus: Wilhelm Foerster.

Linsey alapgondolata: büntetés helyett a bizalom, ami a gyakorlatban annyit jelentett, hogy a vétkesnek értelmes erkölcsileg is nemesítı feladatokat kellett végeznie. Az amerikai polgár az életét teljesen a veszélyeztetett züllött erkölcső gyermekeknek szentelte.⁴⁹⁸ Alapelve volt, hogy a gyermek biztosan bőnözıvé válik, ha valamilyen bőnéért felnıtt és kitanult gonosztevık közé zárjuk; és minden valószínőség szerint megjavul, ha felkaroljuk, új lehetıséget adunk neki, és egy úgynevezett hivatalos pártfogó

494 Két katholikus nıegylet fúzionálása, in Alkotmány, XX/27, (1915. január 27), 8.

495 Pálffy Pálné 53-as és 54-es számú levelei

496 Angyal Pál egyetemi tanár közvetítésével kapják meg erre a célra Zichy Gyula pécsi püspök püspöknádasdi kastélyát. Néhány évvel késıbb pedig még két házzal bıvül a fiúnevelés lehetısége:

lorettonai és znióváraljai épületekkel.

497 Benjamin Bar Lindsey 1872-ben egy farmon született Tennesseeben. A család (a két szülı és a négy gyerek) 1878-ban városba Denverbe költözött. Az iskolát is itt végezték a gyerekek. Mivel Ben volt a legidısebb az édesapa korai halála miatt – édesanyját segítve – már fiatalon családfenntartóvá lépett elı. Korán reggel újságokat hordott ki, délelıttönként iródeákoskodott egy ügyvédnél, esténként pedig portásként dolgozott. Napközben munka közben a kihasználatlan percekben tanult. A jogi tanulmányait így végezte el 8 év alatt. 1900-ban (County Judge) járásbíró lett Denverben. Itt alapította meg a késıbb világhírővé vált gyermekbíróságát. Nem házasodott meg, édesanyját vette magához, és minden idejét a gyermekek részére szentelte. Nemcsak bíró, hanem nevelı, orvos és gyám szerepet is igyekezett betölteni. Nevelési módszere teljesen egyéni. Lindsey baráti jobbot nyújtott mindenkinek, fiatalok levelezhettek vele, könyvtárát használhatták, esetenként ebédelhettek is Lindseyvel. Jobb álláshoz segítette a rábízottakat, többszörösen is felkarolta, mindig bizalommal volt irántuk. Elsısorban nem a büntetés, hanem a pártfogásba vétel volt a módszere; a sikere az elnézı megbocsátáson, és értelmes idıtöltés adásán alapult.

498 FRIEDRICH WILHELM FOERSTER, Schuld und Sühne, 146.

védnöksége alá helyezzük. Ezt egy felmérése is bizonyította: a statisztikák szerint az új emberségesebb bölcs methodus mellett, a vétkes gyermekek 95%-a pozitívan változik.⁴⁹⁹

A svájci szociológus, Wilhelm Foerster a prevenciót és a szeretetteljes érzelmi légkörben történı nevelést hangsúlyozta.⁵⁰⁰ A két hatást Magyarországon is eredményesen lehetett ötvözni. A Nyitramegyei Újság egy cikke összehasonlítást közöl a feminizmus két nagy pártolója és nevelıje: Farkas Edit és Schwimmer Róza között. A következıket írja:

„…Schwimmer vércsét akar, aki birokra kelljen az élet sasmadarával, a férfival. Nem tesz semmit, ha a harcban megtépázzák, lerántják, bemocskolják a nıt, hiszen az élet nem más, mint a létért való küzdelem. Farkas Edit nyíló liliomot, búgó gerlicét akar, nıt akar a maga érzelmeivel, szeretetével, mert hiszen nehéz az élet, sok a verejtéke, nagy a bánata, kell a vigasztaló angyal, aki letörülje a verejtéket s eloszlassa a bánatot.”⁵⁰¹ A Nagyszombati Hetilap azt is hozzáteszi: „A feminizmus nem jelent harcot a férfivilág ellen, ellenkezıleg, gondjain kíván segíteni, midın önmagán segít.”⁵⁰²

A fogházmisszió legalizálását a magyar törvényhozás is elısegítette. 1908-tól egy új törvény alapján⁵⁰³ hazánkban is országszerte elkülönítették a gyermekbőnözıket a felnıttektıl. A büntetıtörvénykönyv 1908. évi 36. törvénycikknek módosításai a fiatalkorú gyermekekre különbözı intézkedéseket léptetett életbe. Ennek alapján a gyermekeket, ha bőncselekményt követnek el, nem büntetni, hanem javítani kell. A törvény három különbözı büntetési módot alkotott meg. A dorgálás büntetését, mely abból állt, hogy a bíróság a fiatalkorút nyílt tárgyaláson megdorgálta; – ebben az esetben a patronesz a tárgyalóterembıl a lányt kikísérte és szeretetteljes hangon oktatásokkal látta el.⁵⁰⁴ A próbára bocsátás büntetését, amely azt jelentette, hogy legtöbbször egy évre a büntetést feltételesen felfüggesztették és a bőnelkövetıt valaki állandó ellenırzése mellett szabadon hagyták. Ebben az esetben a szülıkhöz visszakerült a lány, ha azonban ott veszélyeztetve lett volna, akkor a patronesz köteles volt gondoskodni arról, hogy a leányotthonba kerüljön. A feltételesen kirótt büntetés hatályba lépésével csak akkor kellett számolni, ha a próbára bocsátás évében visszaesés volt tapasztalható.⁵⁰⁵ A javító nevelést csak komoly

499 BENJAMIN BAR LINDSEY, The problem of the children. Annual reports of the State Probation Commission.

New-York

500 Foertster többször járt Magyarországon a Missziótársulat meghívására (1906, 1911, 1912.) és elıadást tartott a nevelésrıl. Két könyvét: Élet és jellem, valamint Élet mővészete magyar nyelven a Missziótársulat adta ki.

501 Schwimmer Róza és Farkas Edit, in Nyitramegyei Újság, Nyitra I/35, (1908. október 11.), (vasárnaponként), 1.

502 Feminista estély a katholikus körben, in Nagyszombati Hetilap, (1910. december 25. vasárnap), 9..

503 1908. XXXVI. számú törvénycikk a fiatalkorúak büntetésérıl.

504 Az Országos Nıi Patronage Egyesület, in Értesítı, I/1, (1912./1.), 28.

505 Az Országos Nıi Patronage Egyesület, in Értesítı, I/1, (1912./1.), 28.

kihágásokért rótt ki a bíróság. Ez annyit jelentett, hogy a fiatalkorút hosszabb-rövidebb idıre állami vagy más alkalmas magán intézetbe javító nevelésre küldték.⁵⁰⁶

A törvénymódosítás a missziótársulat számára kifejezetten elınyös volt. A bécsi Charitas címő folyóirat indokolja meg miért jelentett ez a Missziótársulat részére térhódítást: „A törvénymódosítás, a Gesetz-Novelle (büntetı novella) életbe lépett Magyarországon, és bevezette a fiatalkorúak bíróságát és az ifjúkori bőnözık állami gondozásba vételét. Ez a Katholikus Segélyezı Egyesületet abba a kellemes helyzetbe hozta, hogy az államnak messzemenı segítségét ajánlja fel, hiszen ez a törvény, a szükséges állami személyzet hiánya miatt, államilag nem valósult meg, mert a gyógypedagógusok nem hullanak le az égbıl. A szociális tevékenység vonalán eredményt nem lehet csak jóakarattal, de szaktudás nélkül elérni. Ezért Farkas Edit egy alaposan képzett csoportot hozott létre, melynek tagjai a szociális tevékenység egész területén, nevezetesen a fiatalkorúak bírósága területén való patronálást, intézmények vezetését, árvák gondozását, vállalta magára.”⁵⁰⁷ Amint kiderült egy fiatalkorúról, hogy bőnnel terhelt, a fiatal erkölcseinek megóvása érdekében, a 27100/1909. I. M. jelzet alatt kibocsátott igazságügyminisztériumi rendelet 17. §-a szerint, azonnal értesíteni kellett a fiatalkorúak védelmére alakult bizottságot.⁵⁰⁸ Ez pedig legtöbbször a Szociális Missziótársulathoz juttatta az érintettek többségét ahol látványos eredményeket értek el, hiszen a Magyar Nı így tájékoztatott: „Semmi sem bizonyítja jobban a Bőntetı Törvénykönyv fiatalkorú bíróságának értékét, mint a fiatalkorú bíróságon nyilvántartott esetek 50 %-os javulása.”⁵⁰⁹

Az új büntetı törvényt (Gesetz-novelle) természetesen Farkas Edit is hallatlanul értékelte és ezt a véleményét írásban is megjelentette: „A mi új törvényünk az úgynevezett

’büntetı novella’ is tiltakozik az ellen, hogy gyermeket, vagy serdülıt elkövetett bőne miatt a rabok, vagy gonosztevık közé számítsuk. Nem a megtorlásra helyezi most már a fı súlyt, hanem a gyermek megjavítására, pótló nevelésére, megmentésére. Ebbe a munkába állítja bele a társadalmat.”⁵¹⁰

506 D^R. G^RÓH JÓZSEF ÜGYVÉD, Büntetı törvénykönyvünk novellája és a gyakorlat, in Katholikus Gyermekvédelem, I/8, (1911. április 15.), 121.

507 B^ARONIN (^BÁRÓNİ)R^{OSA VON} W^ENSE, Die Soziale Missionsgesellschaft in Ungarn, in Charitas, (1911.

december), 1.

508 Gyermekvédelmi ügyek, in Katholikus Gyermekvédelem, I/9, (19911. május 15.), 136.

509A Magyar Királyi Igazságügyi Miniszter rendelete a hivatalos pártfogók kiképzésérıl, in Magyar Nı, VI/10-11, (1918. 10-11.), 1.

510 FARKAS EDIT, Hivatalos pártfogó, Szociális Missziótársulat kiadványa, Stephaneum nyomda, Budapest, 1912, 13.

A háború következtében 1918-ban valamint 1945-ben megnövekedett a fiatalkorú bőnelkövetık száma, így a Szociális Missziótársulat a hivatalos pártfogói szolgálatra több kurzust indított.

A fogházmissziós tevékenység számtalan feladattal járt együtt. Hozzátartozók felkeresése, számukra lelkigyakorlatok rendezése, ruhanemők pótlása, munkalehetıség keresése. A fogházban lévık valamint családtagjainak nyomora enyhítésére megterhelı volt az anyagi háttér biztosítása. Így alkalmanként támogatási kérelmet nyújtottak be.

1920-ban még a hercegprímásnak is írtak, hogy anyagi segítséget nyújtson.⁵¹¹

IV. A SZOCIÁLIS MISSZIÓTÁRSULAT TÖRTÉNETE IV. 1. A Szociális Missziótársulat m ő ködésének kezdetei

IV. 1. 1. Közvetlen elızmények

Pálffy Pálné majd Farkas Edit vezetésével egyre több patronesz foglalkozott a gyári munkáslányokkal, alkalmazottakkal, közép és felsıfokú tanulmányit végzıkkel, dolgozó nıkkel, édesanyákkal, fiatalkorú bőnözıkkel és foglyokkal. A késıbbi alapítónı hamar rádöbbent arra, hogy igazi változást nem tud elérni, ha csak önkéntes munkásokra alapozza a nıvédı tevékenységet.

A Szociális Missziótársulat alapítása a Katolikus Nıvédı Egyesület mőködésén – ezen belül a fogházmisszió, és a Katolikus Nıi Patronázs Egyesület létrehozásán – túl még egy újabb mozzanatra is visszavezethetı. A századfordulón Gyırben élt egy rendkívül nagy népszerőségnek örvendı kármelita atya: Páter Nagy Imre Leó,⁵¹² aki 1900-1902 között Pálffy Pálné figyelmét is felkeltette. A Páter egy nıi vallásos társulat létrehozása érdekében tett lépéseket, – egy ideig sikertelenül – melynek tagjai belsıleg szerzeteséletet valósítottak volna meg, de külsıleg világi ruhában jártak volna. Fogadalmak eredetileg nem voltak tervbe véve.⁵¹³ A tagok néhány évnyi képzés után a világban éltek volna képzettségüknek megfelelı munkát végezve, de mély lelki életre törekedve.⁵¹⁴ A terv több fiatal lányt is lelkesített, és az ötlet Pálffy Pálnénak is nagyon tetszett. Néhány évvel késıbb pontosabban kikristályosodott P. Leó elképzelése és T. Teuscher által alapított

511 EPL Cat 22. 3005/1920 számú levél, amelyet Szıcs Geraldine írt 1920. október 20-i keltezéssel a hercegprímásnak.

512 késıbb Egyházmegyés pap

513 ZICHY SAROLTA, Gr. Pálffy Pálné élete, Stephaneum, Budapest, 1915, 13.

514 SISTER JEAN MARIE RENFRO, Mint a folyóvíz mellé ültetett fa (egy karizma története), Los Angeles, 1985, kézirat, 16.

kármelita harmadrendi alapon kívánta elgondolását megvalósítani. Olyan szervezetet akart így életbe hívni, melynek tagjai a nyomorultak, szegények ápolásával, gondozásával foglalkozik. Lett is volna 10-13 vállalkozó a gyónólányai közül, de nem talált közöttük olyat, akire a munka irányítását rá lehetett volna bízni.

1905-ben P. Leó egyik elıadására a gyıri székesegyházba érdeklıdıként betért az ott lakó Tóth Etelka, aki ekkor már a 23. életévét is betöltötte és az Orsolya nıvérekhez járt ápolónıi képzésre. A székesegyházban hallottak hatására ez a fiatal lány bensıleg sokkal inkább az Úristen felé fordult, és arra kérte egyik kedves rokonát, hogy ajánljon neki egy jó papot, akinél a gyónását elvégezheti. A rokon az elıadást tartó papot, P. Leót javasolta.

Amikor Etelka elment hozzá P. Leó rögtön felismerte a lányban az igazi vezetı karaktert és megkérdezte, hajlandó lenne-e idıt szakítani rendszeresen szegénygondozásra, ápolásra.

Tóth Etelka igent mondott. Ekkor tudta meg, hogy ebbıl a célból csak ezután valósulna meg egy szervezet, aminek ı lenne a vezetıje.⁵¹⁵

P. Leó rendi elöljárója, P. Soós István, a férfi kármeliták provinciálisa, aki Budapesten a kármelita kolostor és templom építését koordinálta, rendkívül ellenezte rendtársának ezt a tevékenységét. Ennek ellenére P. Leó Pálffy Pálné segítségét kérte⁵¹⁶ és felküldte a gyónólányaiból alakult csoportot Tóth Etelka vezetésével a grófnı által felkínált várhegyi Úri utcai tágas lakásba. A lányok lelki gondozását pedig átadta Kanter Károly várbeli plébános atyának. Idıközben a lányok Budáról Pestre kerültek eleinte a Knézits utcai kórházába, hogy ott gyakorolják a beteggondozást, majd valamivel késıbb – Pálffy Pálné által bérelt – Elnök utcai házba⁵¹⁷, hogy a javító - nevelı munkába is bekapcsolódjanak. Ez az Elnök utcai ház vált késıbb a Szociális Missziótársulat bölcsıjévé. Budáról Pestre történı költözéssel, a csoport tagjai kikerültek a szentség hírében álló várbeli plébános keze alól, sıt P. Leó közben fogadalmat is tetetett a jelentkezıivel, hogy kármelita módon fogják szolgálni egész életükben embertársaikat. Az elnök utcai házban azonban nem Tóth Etelka lett a közösség vezetıje, hanem Soltész Edéné, Margit, egy özvegyasszony.

Mindezek akkor történtek, mikor P. Soós István Budapesten a karmelita kolostor építésén fáradozott, amihez szintén Pálffy Pálné támogatását nyerte meg, aki mint minden más szerzetesrend és templom építéséhez, természetesen ehhez is jelentıs mennyiségő anyagiakkal járult hozzá.⁵¹⁸ 1907-ben változás történt. P. Soós a rendi káptalanra utazott

515 SZTI Tóth Etelka visszaemlékezései

516 Pálffy Pálné grófnı Malackai birtoka egészen Gyır alá is kiterjedt

517 Farkas Edit és a missziótársulat tagjai csak 1908-tól éltek az Elnök utcai házban.

518 SLACHTA MARGIT, Özv. Pálffy Pálné sz. Károlyi Geraldine grófnı (1836-1915), in Keresztény Nı, I.

(1915/2), 3.

Rómába. Ott megismerkedett a kármel már említett új nıi ágával és annak vezetıjével. A vezetı Maria T. Tauscher,⁵¹⁹ egy késıi megtérı, luteránus vallásból katolikussá lett német származású konvertita, aki az új szellemben élık csoportját létrehozta. Az anyaházuk Róma közelében, Papa di Roccoban volt.⁵²⁰ P. Soós István⁵²¹ ide is ellátogatott és úgy gondolta, hogy Magyarországon is szükség van olyan szerzetesrendre, amely egyrészt a karmeliták lelkiségét ötvözi a cselekvı felebaráti szeretettel, másrészt legalizálná a P. Leó féle alapítást, ezért meghívta a nıvéreket Budapestre.

Az alapítónı elfogadta a meghívást, annak ellenére, hogy megtelepedésük feltételeként át kellett venniük az egy éve együtt élı tizennégy tagú közösséget,⁵²² amelyet P. Leo hozott létre. A Róma közelében élı nıvérek elfogadták ezt a feltételt. A harmadrendi fınöknı még ebben az évben, 1907. augusztus 2-án érkezett három nıvértársával együtt hazánkba. Ellátogattak az Elnök utcába is és látták, hogy az ott dolgozó P. Leó által létrehozott szerzetes-jellegő csoport hihetetlen nélkülözések között él. „Magunk is megtapasztaltuk ezt, amikor részt vettünk a vacsorájukon. Semmi egyéb nem volt az asztalon, mint kenyér és víz, és egy kevés barna liszt, amit mindegyikük a kenyere mellé kapott”⁵²³ írja a Rómából érkezett karmelita fınöknı. Továbbá megállapította Maria Teuscher azt is: „Jóakaratú lelkek voltak ezek, de világos volt, hogy az egész csoportot nem vehetjük át rendünkbe. A csoport összetétele rendkívül változatos volt. Az említett özvegyasszony, a fınöknıjük egy beteges ember, akihez társult egy 56 éves nı, meg egy szegény nyomorék is, és többen olyanok, akiknek nyilván nem volt szerzetesi hivatásuk.

De hogy lehessen ezeket különválasztani, az alkalmasakat az alkalmatlanoktól, és kiemelni a házból?”⁵²⁴ Ugyanakkor a társaság munkája (javító, nevelı tevékenység) sem tartozott szorosan a harmadrendi karmelita munkakörbe, ezért más jellegő együttélésre, munkára

519 Maria T. Tauscher teljes nevén Maria Teresa di San Giuseppe (Anna Maria Tauscher van den Bosch). A mai Németország területén Sarden községben született 1855. június 19-én. Apja lutheránus lelkész volt, édesanyja egy jóságos katolikus asszony, aki felkarolta a szükségben szenvedıket. Maria gyermek és ifjúkorában katolikus hatás alá került. Kölnben 1888-ban katolizált és megismerkedett a karmelitákkal.

Lelkileg vonzódott hozzájuk, rokonszenvesnek találta munkálkodásukat. Nem akart új szerzetet alapítani, 1891-ban mégis kényszert érzett erre. A kármelitáknak egy új ágát: Kármelita Nıvérek Jézus Szíve Kongregációját hozta létre. 1938-ban Hollandiában halt meg. Boldoggá avatása 2000. május 13-án történt.

„Boldoggá avatások” Élı Egyház rovat in Új ember, LXII/21. (3014.), (2006. május 21.), 5.

Boldoggáavatások május 13-14-én in Magyar Kurír félhivatalos egyházi lap, XCVI/19, (2006. május 9. – 2006. május 13.), 2.

520 ZICHY SAROLTA, Gr. Pálffy Pálné élete, Stephaneum, Budapest, 1915, 13-14.

521 Soós István késıbb Saskatschewamba ment, ahol misszionáriusként a magyar bevándorlók között mőködött. Közremőködött abban is, hogy a késıbbiekben a Szociális Testvérek tagjai Kanadába kijussanak.

522 SZOLNOKY ERZSÉBET, Halálfogytiglan életre ítélve, Novadat, 1991, 78.

523 Mária Terézia anya önéletrajza, 12. fejezet, 158-175.

S^ISTER J^EAN M^AIE R^ENFRO,Mint a folyóvíz mellé ültetett fa, Egy karizma története, Los Angeles, 1985, kézirat, 17.

524 Mária Terézia anya önéletrajza, 12. fejezet, 158-175.

egy új házat szereztek a fıváros határában Újpesten, majd késıbb Pestszentlırincen, majd Kıbányán.⁵²⁵ Ez idı alatt az ittartózkodó harmadrendi vezetı Maria Teuscher egyenként elbeszélgetett a csoport mindegyik tagjával és kiválogatta azokat, akiket alkalmasnak talált a kármelita lelkiség megélésére. 1907. szeptember 6-án este Mária Terézia nıvér parancsba adta a tagoknak, hogy senki el ne hagyja a szobáját, hacsak tőzvész nem ütne ki.

Másnap reggel a bent maradt lányok döbbenetes meglepetésére és megrázkódtatására kiderült, hogy Terézia anya hajnalban a számára rokonszenves 8 fiatal lánnyal titokban kiszökött, akiket alkalmasnak talált az új, Jézus legszentebb Szívérıl elnevezett karmelita közösségbe, és még akkor átköltöztette ıket az újpesti házba. Késıbb Maria Teuscher (rendi neve: Szent Józsefrıl nevezett Terézia) harmadrendi vezetı sajnálta hogy az otthagyottakat P. Soós István és Kanter Károly nem készítette fel a többiek távozására.⁵²⁶ A továbbiak során e rend úgy alakult, hogy Újpestrıl hamarosan továbbköltöztek, és árvaházat nyitottak.⁵²⁷

A visszamaradt csoporttöredék arra ébredt, hogy egyedül maradtak Bethániában, többek között Soltész Margit és Tóth Etelka is. Soltész Margit akkor Kanter Károlyhoz fordult segítségért. Kanter Károly viszont Farkas Editnek szólt, hogy vegye pártfogásba a magára maradt kis közösséget. A késıbbi fınöknı egy tucatnyi többnyire prostitúció miatt vád alatt lévı lányt küldött Soltész Margit kis közösségébe. Természetesen önkéntesek is sokat segítettek. 1907 szeptembere és 1908 novembere között, azok akik a Tóth Etelka féle közösségbıl mindenféleképpen meg akartak maradni kármelitának, egymás után hagyták el a házat. Végül összesen csak ketten maradtak: Soltész Margit és Tóth Etelka. Ekkor Farkas Edit megkérdezett három középiskolai tanárnıt, mindhárman önkéntes patroneszek voltak, hajlandók-e a szociális munkában elkötelezıdni, és pozitív válaszuk után megkérte ıket, hogy vonuljanak az Elnök utcai házba. İk hárman Slachta Margit, Csehál Márta, és testvére, Csehál Anna Edit voltak, – ı vezette a házat – hozzájuk csatlakozott Tóth Etelka.

Sister Jean Maie Renfro, SSS, Mint a folyóvíz mellé ültetett fa, Egy karizma története, Kézirat, 17.

525 EPL Cat 22. 3078/1908. Hock János kıbányai plébános 1908. május 21-én az Egyházi Hatósághoz küldött levele, amelyben kéri, hogy a nıvérek, amig nem kapják meg a fıpásztori engedélyt addig a kıbányai megtelepedésüket függesszék fel.

526 The Servant of God, Mother Mary Teresa of St. Joseph, … An Autobiography, tr. Bittle, B. Wauwatose WN, 1953, 158-175.

527 A Maglódi út 125. szám alatt lévı házukba költöztek. Itt hozták létre rendházukat s ide hat éven aluli, valamint iskolaköteles szegény gyermekeket is befogadtak. Az akkori helyi plébános, Hock János folyamodott a hercegprímáshoz, hogy engedélyt valamint misézı és gyónató atyát küldjön számukra. EPL Cat 22. 2884/1908. Ugyanazen levél hátoldalán egy fogalmazvány található P. Soós István valamint Hock János X. kerületi plébánosnak. A prímási palotából egy levéllel P. Soóst keresték fel, aki válaszában (EPL 3015/1908. 1908. május 18-i keltezéssel) a következıket írta: A maglódi úti megtelepedésrıl tudomásom nincsen, de úgy tőnik, hogy a harmadrendi nıvérek fınöknıje közvetlen módon kíván érintkezni az egyházi hatóságokkal.

Történt ez 1908. november 19-én. Ez lett a Szociális Missziótársulat alapításának a napja.

Soltész Margitot, Farkas Edit sem vette be elkötelezett csapatába betegeskedései miatt, de Tóth Etelkát megkérdezte, hogy kíván-e csatlakozni. İt viszont kötötték az elızıleg letett fogadalmai, ezért csak azzal a feltétellel mondott igent az alapító fınöknı kérdésére, ha meg tudja szerezni számára P. Leó felmentését. Így Farkas Edit elıször felvette a kapcsolatot a Páterrel, és miután a pap Tóth Etelkát felmentette fogadalmai alól, bekapcsolódott a Farkas Edit féle alapításba. Így ık öten⁵²⁸ alkották a Szociális Missziótársulatnak az új szerzetesrendnek kezdeti pillatanában a magját. Csehál Anna Edit hamarosan Mária anya nevet vette fel. Egyben ı lett a ház felelıse.

VI. 1. 2. Az alapítás feltételei

Már az életrajzban volt arról szó, hogy Farkas Edit egész korán elhatározta (1902) egy teljesen elkötelezett lányokból álló csoport létrehozását, de eleinte nem találta megvalósíthatónak. Késıbb azonban, amikor látta, hogy milyen nehéz a nımozgalmat elindítani, megszervezni, és különösen fenntartani elkötelezett emberek nélkül, az elgondolása, és az erre vonatkozó vágya kezdett jobban kibontakozni. Az évek során ez egyre konkrétabb formát öltött és egyre inkább kiforrott az elképzelése. A széleskörő munkát érzékelve tudatára ébredt, hogy ezt a feladatot csak hivatásos, magukat Isten és emberszolgálatra szentelt emberek tudják ellátni.⁵²⁹ 1905-ben az Országos Nıvédı Évkönyvben már a nyilvánosság elıtt is volt bátorsága nyilatkozni arról, hogy leginkább Isten és ember szolgálatára szentelt személyekre lenne szükség. „A beteg társadalomnak égetı szüksége van vocatios (elkötelezett) lelkekre, kik idejüket, erejüket szabadon szentelhetik szenvedı embertársaik javára… Akiknek erıs hite s gazdag lelkiélete van, az különben sem tudja megállni, hogy részt ne vegyen Krisztus munkájában a lelkek mentésében.”⁵³⁰

A Missziótársulat ismertetése címő könyvében hasonlóképpen beszámolt arról, hogy a

A Missziótársulat ismertetése címő könyvében hasonlóképpen beszámolt arról, hogy a

In document PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM HITTUDOMÁNYI KAR (Pldal 134-158)