ELSŐ JE L E N E T . C h ester. E g y p o lg á r h á za előtt.
( Belép egy polgár, lánya, Eleonóra es Manvile.J
POLGÁR.
Vallóban, uram , jó lenne, h a rávehetned atyádat, hogy ide jöjjön : de ha azt gondolod, hogy ez nagyon messzire van neki, nem bánom , lovon m egyek én M anchesterbe. Ugy-e, Eleonóra ?
ELEONÓRA.
A mit legjobbnak gondolsz, szám om ra parancs lesz.
MANVILE-Jól van, Eleonóra, ég veled. M ég csak eg y et: Úgy intézd, hogy minden készen legyen, ak á r itt történik, ak á r m agunkkal vigyük.
POLGÁR.
Ami ezt illeti, ne okozzon g o ndot neked. Minden jó t az útra. ( Belép Valingford.) De csend, ki ez a férfi ?
VALINGFORD.
Adjon Isten minden jót. M egengedsz egy-két szót, uram ?
POLGÁR.
Ö röm est, uram ; kérlek, beszélj, a mennyi jó esik.
I
ságot. Folytonos halogatással és gúnyolódással azután oly helyzetbe sodorta, hogy - - félő — a lány életébe
66 Szép Em m a.
POLGÁR.
Hidd el, uram, nagyon csúnyán bánt velem, pedig én oly jó ak aró ja voltam ; de nem sajnálom a fárad
ságot, hogy M anchesterbe menjek. Meg akarom tudni, vájjon atyjának óhaja-e, hogy fia ily csúfot űzzön be
lőlem. Nem fáradnál be egy kissé ? R ögtön lóra ülünk és indulunk.
VALINGFORD.
Légy szíves, menj előre, rö g tö n követlek. ( Eleonóra és a polgár el.) Most hát bosszút állhatok Manvilen s Em m a az enyém lesz. Menjünk tehát sietve atyjához s értesítsük őt izibe, hogy mi történt.
M ÁSODIK JELEN ET.
Az a n g o l udvar.
(Belép Vilmos, a dán követ, Dentarci] és kíséret.)
VILMOS.
Mit jó t hoz m inekünk a dán követ ?
KÖVET.
C sak ezt: az én uram, a dán király Azért küldött, hogy tudjam meg, vájjon Miéi't raboltad el a becsület
És minden törvény ellenére lányát, Az élete egyetlen öröm ét
És vigaszát. Ezért hát a rra kér,
Hogy B lanka lányát visszaküldő velem, Különben oly sereg jő ellened,
Mely ellenedre visszahozza őt.
Negyedik felvo n á s. 67
VILMOS.
K övet ! E választ vidd el a királynak.
B lankát, leányát követeli tőlem S azt m ondja, elraboltam udvarából ? Nem is gondoltam rá soha! S a mi Merész fenyegetését illeti,
Vele s a dán sereggel nem törődöm , M ert ha betör, hogy innen elvigye, Olyan lakom át rendezek neki,
H ogy nem lesz kedve m egköszönni azt.
KÖVET.
Ez hát feleleted ?
VILMOS.
Igen, mehetsz.
KÖVET.
K eservesen fizetsz m eg érte majd.
( E l ) VILMOS.
D em arch, a harcosok közül, kiket A polgárháborúhoz toboroztál, Szemeld ki azokat, kik védhetik H azán k at s hűségedbe’ bízva, ím vedd B ocsánatunkat elm últ v é tk ed ért
D E M A R C H .
Alázattal köszönöm e kegyet, (Mind el.)
5:
68 Szép E m m a.
HARM ADIK JELEN ET.
M anchester. A malom.
(Belép a molnár és Valingford.)
MOLNÁR.
Ali, jó uram, m ért gyötrőd m agad folyton, nem látod lányom tökéletlenségét, melyek bármily férfi szerelm ét m egszüntetni képesek ? így tö rtén t az ő első választásánál is. Manvile elhagyta őt és Chester- ben egy vagyonos lányt vesz el. De ha lányom ezt tudná, félek, nagyon fájna neki.
VALINGFORD.
M olnár apó, oly nagy az én szerelmem lányod iránt, hogy semmi balsors m eg nem ingathatja. Társam , Mountney, láttad, ham ar kereket oldott ; de az én érzésem őszinte volt, én oly ham ar nem változtam meg, bár gúnyosan és m egvetéssel utasítottak vissza.
( Belép Emma.) MOLNÁR.
Valóban, uram , nem tudom , mit feleljek neked.
L ányom at én nem kénvszeríthetem De itt jön ő m aga : beszélj vele, ne kímélj semmi fáradságot. Soha azelőtt nem zaklattak ennyire.
EMMA (félre) .
N agy ég ! H át sohasem szabadulhatok m eg ettől a tolakodó em bertől? Megint vakságot kell színlelnem ! Szerelmem irántad, Manvile, újra erre kényszerít, m ert állhatatosan kitartok melletted. — Atyám, m erre vagy?
Negyedik felvo n á s. 6 9
MOLNÁR.
Itt vagyok, gyerm ekem . Felelj ennek az úrnak, a ki oly öröm est élvezné szerelm edet !
EMMA.
Hol vagy, uram ? H át sohasem hagyod abba ezt a hiábavaló szerelmi ostrom ot ? H át nincsen elég lány A ngliában, a ki kielégítene, hogy a szegény m egvetendő m anchesteri lányt kell zaklatnod ?
VALINGFORD.
E ngem csak a m anchesteri szép lány elégíthet ki.
EM M A.
Most látom , milyen hiú a szerelem. Nem elég, hogy m agad is vak vagy, m ég egy vak feleséget is vennél m agad mellé. T e örülhetsz, ha m egvan a szemed világa; ne légy dore s szeress oly nőt, a kiben na
gyobb gyönyörűséged telhet.
VÀLINGFORD.
M olnár apó, lányodat nagy tisztesség éri, ha szerel
mével m egajándékoz. Nemes vagyok Vilmos király udvarában s nem kis m értékben élvezem a király kegyét.
H a te, m int állítod, nemes vagy, ellenem, úgy mint m agad ellen nagy sérelm et követsz el : m agad ellen, m ert m int látszik, szerelm edet m éltatlanul pazarlód el s ezért csak feddést érdemelsz, — ellenem, m ert világos, hogy én el lévén zárva a világ hiúságaitól, a világ bámész szemének tennél ki engem. K éjvágy és nem szerelem sodor ebbe a vak hitbe. De az egyiktől
70 Szép Em m a.
Lehetséges, hogy Manvile ily szeretetlenül ju tal
m azná m eg az én hűségem et s ily szörnyű h álátlan
Negyedik felvofiás. 71
tattam m agam . Erős szerelm em nek ezt a k ét csal- képét ép úgy m utattam előtte, m int atyám és többi szerelmes kérőm előtt is. A dologba nem avattam be ő t s becsületes szándékom okozta m ostani fájdalm a
m at s m ert a rra törekedtem , hogy észrevegyen a szerelem, m egvetés és gúny a büntetésem
M OLN Á R.
Mondd, édes Emmám, egész idő alatt csak szerelem ből színleltél, iránta, ki ily csúfosan elhagyott ?
EMMA.
Hidd el, atyám , hogy igazat beszéltem és m ég egy
szer kérlek téged is, V alingfordot is, hogy bocsássatok meg. Bárm it m ondok is még, szolgáljon m entségem ül a fájdalom, mely m ost gyötör De boldognak érezném m agam , ha addig élhetnék, míg bűnhődni látom e hálátlan férfit árulásáért. Bocsásd m eg távozásom at, feldúlt lelkem a csendes m agányt keresi, hogy elmél
kedjem sorsom on.
(El.) VALINGFORD.
H át nem vet rám egy b arátságos pillantást sem ?
m o l n á r.
O, uram, ne korhold őt ; van elég oka rá, mivel ez a férfi így bánt vele. M agadra hagylak most, hogy szegény lányom at vigasztaljam, am ennyire azt tenni képes vagyok.
(EL) VALINGFORD.
Ég áldjon, jó atyám.
(El.)