ELSŐ JE L E N E T .
Nyílt té r A ngliában.
( Belép Zsueno, dán király, Rosilióval ás kísérőkkel.J
ZWENO.
E helyen óhajt összejönni vélem Vilmos fejedelem ?
ROSILIO.
Igen, királyom.
ZWENO.
Menj s a rád bízott tisztet teljesítsd, Nézd meg, hogy harczra készen vannak-e.
Oszd szét az őröket, m int m egbeszéltük ; Külön helyen és őrizet alatt
T artsák a foglyokat, míg m ás parancsot Nem nyersz. Elég, tudod a szándokom . H a Vilmos, szász fejedelem a férfi, Ki válaszul nem szót, de sebeket küld, Úgy harczi riadó s nem szóbeszéd F og e viszályban dönteni. Rosilio, Maradj velem, a többi elmehet. ( Mind el.)
( Belép Vilmos, Demarch, a kísérőkkel.)
Ötödik felvonás. 7 3
VILMOS.
Távozzatok ti mind D em arch m aradjon.
M agam szeretnék Zwenoval beszélni.
D E M A R C H .
H a Zweno csak azért kiván beszélni Veled, uram , hogy gonoszul kijátszszon, K itűnő alkalm at nyújtasz neki
VILMOS.
Nem, nem, D em arch. Ez
A hadi törvény m egszegése lenne.
T ehát eredj és hagyj m agunkra kissé.
f Mind el. kivivé Vilmos. Belép Zweno és Rosilio.J Látom , hogy Zweno ura a szavának.
Zweno király, Szász Vilmos üdvözöl ; Jó t hoztam-e vagy rosszat, rajtad áll M egválogatni. H ogyha jó b arát vagy, H azám és én barátilag köszöntünk, H a rossz szándékot táplálsz mi irántunk, 'Gonosz árm ánykodással szembeszállunk.
ZWENO.
Vilmos csak így nevezlek, m ert a czím csak Azt illeti, ki méltó m indazokra
A tisztségekre, m elyeket reá R uháztak a szerencse és az ősök, De akkor én is jo g s illem szerint Szász fejedelem czimmel díszítenélek.
Szavam az em ber értékéhez mérem, S nem ranghoz, mely m éltatlant ékesít.
7 4 Szép Em m a.
VILMOS.
R angodhoz nem méltó, a mit cselekszel, H ogy a békét, a m elyet becsülettel T a rto tta k m eg apáink, m egszeged.
ZWENO.
S nem lett von’ ez a béke örök is, H a tenm agad nem tö rted volna m eg?
C sorbát ejtél királyi rangom on, V érig sértéd atyai szivemet, —
Lányom tól így kell m egrabolva lennem ! S a m ennyire erőm től csak telik,
Bosszút ne vennék e gyalázatért?
VILMOS.
Ez volt az ürügy, Zweno, a viszályhoz ? Jól látom , a legbölcsebb em ber is Tévedhet. S rólam tényleg azt hiszed, H ogy elraboltam B lanka lányodat ?
ZWENO.
O rczátlanul tag ad o d is a tettet, Mikor napnál világosb a bizonyság ?
VILMOS.
Milyen bizonyság ?
ZWENO.
Ö nvallom ásod nem elég bizonyság ?
VILMOS.
Azt m ondtam , hogy lányod raboltam el ?
Ötödik felvo n á s. 75
ZWENO.
Úgy m ondtad, hogy egy nőt vittél m agaddal.
VILMOS.
Ezt m ost is állítom.
ZWENO.
N os hát, a nő Leányom , Blanka volt.
VILMOS.
Nem ő volt az, hanem M ariana, Kit jogtalanul tartasz fogva itt.
ZWENO.
Bűnöd m ellett m egátalkodva tartsz ki.
Igaznak hirdetett szavaidat Szemed előtt fogom nyilvánvaló H azugságnak bebizonyítani.
Rosilio, hozd ide őt s a márkit.
(Rosilio el.)
V IL M O S .
Hogy így csalódtam volna, lehetetlen.
D EM A R C H .
H allottam , hogy a katonák m a éjjel Egy méla hölgyet fogtak el, miközben Ő rködtek s D irot azt parancsolá, H ogy fogva tartsuk. Nem tudom , ki ő ; Csak ennyit hallottam véletlenül.
VILMOS.
De hát mit érek ezzel?
76 Szép E m m a.
DEMARCH.
E nő lehet a dán király leánya.
V IL M O S .
L eh et? De nem, éltemre, nem leh et Menj csak, D em arch, tü stén t hozd ide őt.
( Dentarci) el. BeUp Rosi Ho, Lubeck és Mariana.) ROSILIO.
Felség, itt van M ariana s a márki.
ZWENO.
Nézd, itten v annak czinkostársaid, kik Elősegíték lányom szöktetését.
Világosítson ez fel a valóról.
S szentül fogadom , esküszöm reá, hogy Fejeiket előtted üttetem le,
H a nem tudom meg, hova lett leányom.
VILMOS.
O jó Lubeck, m int fáj nekem, hogy e Bilincseket m iattam kell viselned.
Lelkem legyen tanúm , mily kínt okoz !
LUBECK.
Uram , tudod, m iattad tűröm el.
C sak rosszat gondol rólam a király S ha szégyent zúdít rám , öröm neki.
( Belép Demarch Blankáival.) DEMARCH.
Felséges úr, engedd meg, itt a nő, A kiért küldték
Ötödik felvo n á s. 7 7
VILMOS.
Mit beszélsz te nőkről Nekem ? Nemük g azság át gyűlölöm.
S szerintem a szerelm es legsilányabb, Legaljasb rabszolgája a világnak.
DEMARCH.
Milyen különös s ritka változás ez !
Z W E N O .
Nézd, Vilmos, Blanka ez a nő ?
V agy nem ? Tudom , hogy ismered, ha
látod-VILMOS.
M egcsaltak, Zweno és szörnyen csalódtam.
Igen, ez ő, valóban Blanka ő.
Bárm it kívánhatsz, m indent m egteszek Zweno, csakhogy jóvá tegyem hibám.
Kegyetlen M arian, így bánsz velem, A férfival, ki szívből szeretett ?
MARIANA.
Midőn először jöttem udvarodba, S Vilmos g y ak o rta ostrom lá szívem, A kkor eszeltem ki e tervemet, Hogy enyhítsem leányod b án atát
így történt, hogy helyettem ő szökött m eg Alarczban Vilmossal s m int látható, oly Jól sikerült, hogy Vilmos m ost se tudja, H ogy nem én voltam az, kit elrabolt.
VILMOS.
O h át igaz ! Ah m áskép nem lehet, És Blanka volt, kit elvittem m agam m al ?
78 Szép Kmm a. A legszigorúbb feddést érdemelné, A szerelem sok bűnnek takarója
Ötödik felv o n á s. 79 VILMOS.
Oly visszatetszést kelt M ariana Álnok cselekvésének gondolatja, H ogy m egutáltam egész nemüket.
Mind hűtlen, állhatatlan, becstelen.
Ki úgy tesz, m int én s kit ily végzet ér, Szivéhez nő többé sohase fér.
BLANKA.
Nem minden nő rossz s becstelen, ne hidd, T ekintsd a hû s jó nők erényeit.
( Belép Valingford, Emma, a molnár, Mountney, Manvile és Eleonóra.)
VILMOS.
Mi az, Valingford, m it keresnek itt E nők ?
VALINGFORD.
Kegyes uram , két nő van itt M indkettő jegyese egy férfinak
S czivódnak most, kinek legyen a férje.
VILMOS.
Nos, lépjetek elő, ti asszonyok, Kinek kötötte le szavát először ?
EM M A.
Hitem re, nékem.
ELEO N Ó R A .
Jó uram , nekem.
VILMOS.
Manvile, kinek esküdtél te először ?
8o Szép E m m a.
MANVILE.
H a igazat beszéljek, én először Ezt a leányt szerettem.
ELEONÓRA.
Ámde Manvile, Hisz semmi bizonyságod nincs reá.
EMMA.
A lelkiismereted száz tanú,
Manvile-ELEONÓRA.
Ez a nő ellopott egy lelkiismeretet, hogy saját ügye m ellett tanúskodjék ; de h át csalódol, ő nem ak ar rólad sem m it sem tudni.
MANVILE.
Való igaz, uram , nagyon szerettem, Minden gyönyöröm benne m egtaláltam . De több akadály állt utunkba rögtön S el kellett hagynom végkép, ám de atyja Is beleegyezett.
VILMOS.
S mi akadály volt ?
MANVILE.
Nem látott s nem hallott
VILMOS.
Most lát is, hall is.
H ogyan gyógyultál m eg ? Felelj, leány !
Ö tödik felv o n á s. Sí
8 2 Szép E m m a.
Hisz g y ak ran ér ily m egpróbáltatás, Mit Isten küld, a ki m indent irányít.
El kellett h át azonnal hagynod is?
Mondom neked, Manvile, ha te vagy az, Ki látásod, hallásod elveszíted,
V agy bárm i ér is, én tovább szeretlek S becsüllek ; sőt m ég koldulok is érted, H a a nyom or kisért, csakhogy megélj.
MANVILE.
Bocsáss m eg, d rág a Em m ám .
EMMA.
V alóban, tiszta szívből m egbocsátok, S am ennyire lehet, én elfeledlek,
Ne szólj hozzám többé soha s ne ismerj.
MANVILE.
Isten veled, te jégcsap, légy enyém Te, kit szerettem , én tiéd vagyok.
ELEONÓRA.
Enyém, Manvile ? Sosem leszel enyém ! G azságod m egvetem,
S míg élek, közelem be ne kerülj !
MANVILE.
Ide ju to tta m ? K ettő volt előbb,
S férjül kívánt im ént m ég m ind a kettő.
És m indegyik m ost így taszít el engem !
VALINGFORD Uram , nem rég e férfi m ég előttünk N agy becsben á llt; m éltányos, úgy hiszem, N evetnünk őt, ki m inket is kigúnyolt.
Ötödik felv o n á s. 8 3
m o u n t n e y. Helyes, csak form áját találd meg.
VALÏNGFORD.
Figyelj hát.
VILMOS.
M ost látom, hogy nem minden nő gonosz, Szép Blanka is ; úgy tetszik, bájos arczán H ogy mennyei pir ömlik végig el.
Fogadd, Zweno, kibékült ellenséged, H a úgy óhajtod, nem m iként barátot, H anem mint szerető vöt.
ZWENO.
így öröm m el Látom , hogy bűnbánó vagy s engedékeny.
Fogadd h át B lanka lányom at s halálom U tán legyen tiéd dán koronám is.
VILMOS.
Nos, h át veled mi lesz ?
MANVILE.
Mint felség, m eg vagyok m ár győzve én is, Legjobb nem avatkozni semmibe.
VALINGFORD.
H a kérésem nem vakm erőség.
Engedj m eg egy szót, jó uram , nekem.
MANVILE.
K ettőt vagy h árm at is, beszélj !
6*
Szép E m m a.
VALINGFORD.
H ogy e leánynak te leszel a férje.
MOUNTNEY.
Én azt m ondom , hogy ezé s fogadok Száz fontba.
VALINGFORD
S én azt m ondom , hogy ezé Es ugyanannyiba fogadok én is.
MANVILE.
S én azt m ondom, egyik se lesz enyém.
És mit szólsz ehhez ?
T évedtünk
MOUNTNEY.
A kkor m indaketten
MANVILE.
Úgy bizony, tévedtetek.
L U B E C K .
L egalkalm asb szerintem ez a lány, S én azt tanácslom , hogy vedd nőül őt.
ZVVENO.
De úgy tetszik, hogy visszaútasítá.
L U B EC K .
Igen, az itt a baj.
Z W E N O .
De ha az egyik
Nem m egy hozzá, m ég itt van hisz a másik.
Ötödik felvonás.
LUBECK.
Meg kell kérlelni m ég őt és barátit
ZWENO.
T anácsom az, hagyjad m agukra őket.
MANVILE.
Igen, ez lesz a legjobb, ezt teszem, M egvetlek im m ár, dőre szerelem !
V A L IN G F O R D .
A szőlőből nem kér a róka s m ért nem ?
MOUNTNEY.
Én jól tudom m iért : nagyon magas.
VILMOS.
Vájjon m olnárleánynak született-e ? Nem hinném, hogy alantas szárm azású.
VALINGFORD.
E nem es férfi Sir G oddard T am ás, A kit erényi s boldog élete Híressé tettek az egész világon.
VILMOS.
G oddard T am ás, Vilmos köszönt, királyod ; S te is, szép Em m a, örülj jó atyáddal.
Mily öröm ez, hogy m egtaláltalak, Mint Sír Edm und TrofFerdet a mezőn P ásztorként és m int m olnárt téged is.
MOLNÁR.
S addig ragyogjon G oddard élte napja.
A m eddig a királyát szereti.
86 Szép E m m a.
VILMOS.
De szólj, Goddard, kié legyen leányod ?
m o l n á r.
Velem s mindennel, a mi az enyém, Felséges uram , te rendelkezel.
VILMOS.
S mit szól szép Em m a Valingfordhoz ? O N agyon szerethet téged, hogyha érted K irályát is elhagyta.
EMMA.
Sorsom at Felség, rád bízom ; b árh a érdem éhez Méltó hitves lehetnék.
VILMOS.
H á t fogadd El tőlem szép E m m át s tedd hitveseddé.
M enjünk be s készítsünk m indent elő, H ogy m éltón ünnepeljük m eg e nászt.
(Mind el. Trombitaharsogás és dobpergés.)
II