ELSŐ JE L E N E T .
M anchester. A malom.
( Belép Emma és Trotter, a molnár szolgája, kendövei a fején és egy edénynyel a keiében.)
EM M A.
T rotter, hol voltál ?
T R O T T E R .
H ogy hol voltam ? Ej, hát mi ez ?
EMMA.
H át egy kendő, nem ?
T R O T T E R .
H át ez mi ?
EM M A.
Edény.
T R O T T E R .
Ez sejtesse veled és adja értésedre, hogy a gyep
m esternél voltam.
EM M A.
Mennyi ideig voltál beteg ?
T R O T T E R .
Hitem re, addig, am íg nem voltam jól és az bizony soká tartott.
2 8 Szép E m m a.
EM M A.
Elég lusta lehettél, képzelem.
T R O T T E R .
Lehet, de a gyepm ester azt mondja, hogy te segít
hetsz rajtam .
EMMA.
Biztosítlak róla, hogy m indent m egteszek am i gyó
gyulásodat elősegítheti.
T R O T T E R .
Ügy h át add kezedet.
EMMA.
Mi czélból ?
T R O T T E R .
Azért, m ert a régi szerződés megszűnése új alku kezdete.
EM M A.
Miféle alkuról beszélsz ?
T R O T T E R .
M egígérted, hogy m indent megteszel, hogy fel
épüljek.
EMMA.
E nnek alapján itt a kezem.
T R O T T E R .
Ah, édes E m m a! (Meg akarja csókolni Emmát.)
EM M A.
D e T rotter, mi ez? U radnak leán y át?
M ásodik felv o n á s. 2 9
T R O T T E R .
Valóban, a legszebbre vágyom, Ah, Em m a, gyönyörű virágom.
Ne bánj kegyetlenül Velem, te egyedül Sebezhetéd szivem.
Enyhítsd fájó sebem, Szegény tolvaj fejem, Reám börtön borul —
EMMA.
S így minden rímelésed Csak le a földre hull.
De hát ez m it jelent ?
T R O T T E R .
Ah, halld m eg versem et ; Érted voltam beteg,
Szerelmem, érted,
S veszélyben forgott éltem, De azt Ígérted,
Éppé teszel,
Azzal, hogy nőm leszel.
O légy enyém Szerelmem, kincsem, Szivedre üdvöt T rottered hintsen.
EM M A.
De én nem így gondoltam .
T R O T T E R .
De igen, ez volt. Elmegyek lelkészünkhöz, Sir Jo h n hoz, s hadd darálja le a házasságot izibe.
3 0 Szép E m m a.
EMMA.
Itt jön valaki, a ki eltilt a kihirdetéstől.
(Belép Manvile.)
T R O T T E R .
Ah, uram , későn jössz.
M AN V ILE.
Mit lehet tenni ?
EMMA.
Eredj, T ro tter ; atyám hí.
T R O T T E R .
Menjek be és hagyjalak m ag ato k ra k ettő tö k et ?
EMMA.
H á t nem bízol bennem ?
T R O T T E R .
V alóban, am eddig csak téged látlak.
EM M A.
Eredj utadra, szívből kérlek.
T R O T T E R .
E nnek a sz ó n a k : «szívből» nagy ereje van ; megyek De kérlek, uram , vigyázz, nehogy nagyon a lány kö
zelébe kerülj. (Trotter el.)
M A N V ILE.
Hálával tartozom neked. — Ah, úrnőm , M ondhattam egykor én is, hogy szerelmem, De m egfosztottak tőle sors s idő.
S csak m egvetés lövel a szép szemekből,
Második felv o n á s.
A melyek búm at részvevőn tekinték S én nyöghetem szivem siralmait.
EM M A.
A kétkedésre nagy okod lehet.
V etélytársadnak véled ezt a p ó rt?
M A N V ILE.
Ah, Emma, ha e férfi keltené
A gyanút, úgy gondolkodnám felőled, Mint egykoron.
EM M A.
T e kom olyan beszélsz ?
M A N V ILE.
Nem élczelődéshez való idő ez, H a azt, a mi enyém, m ás élvezi.
EM M A.
H a ilyen váddal illetsz Manvile, engem, Fájó szívvel fogadom s m egadással, M ert vád nem érhet, ártatlan vagyok.
M A N V ILE.
G onoszságodban orczátlan leány, Ki ügyesen, csábító szavaiddal Becsületes lelkem tévesztenéd m eg ! M anchesterben nem volt m ég azelőtt Hívebb szerelem, m int kettőnk között : S mi engem illet, jól tudod, atyám S barátaim h arag ját zúditottam M agam ra ! S ezt kellett m egérnem ; a K irály kíséretéből két nemes,
Ügy hallottam , nevük M ountney s Valingford,
12 Szép E m m a.
H ogy lássanak s m eglássák őket is, Ez úton gyakran jönnek házatokhoz ; Fénylő szem üket az ablak felé Vetik, kitárva szerelm es szívük.
M indezt figyelik és sokat vitatják.
Gyanú nélkül tekintik némelyek,
M ások vigyorgnak s gúnyolódnak rajta S m ondják : a m olnárlány kérői jönnek.
O jaj ! Mind közt leginkább sújt ez engem , Időm et búban s gyötrelem ben élem, Szerelmem ily ju talm át kell elérnem, H ogy minden nőtől irtózzam m iattad !
EMMA.
H át nem tek in th et lány egy férfira, H ogy ne Ítélje őt m eg a világ ?
M A N V IL E .
Jobb nem is látni, hogyha sérelem Szülője a látás. O állhatatlan, De hisz te többet tettél, társalogtál S érintkeztél velük.
EM M A.
És vétkezik A lány azzal, h a férfival beszél ?
M ANV1I.E.
De nem oly férfival, a ki szerelmes H írében áll.
EMMA.
Ah, fáj nekem, H ogy féltékenység gyötri Manvilem.
M ásodik felvo n á s. 3 3
Jutalm ul gyűlöletben, m egvetésben, Gyalázásban s feddésben részesülnek ; Ö rült féltékenység gyüm ölcse mind.
3 4 Szép E m m a.
M O U N T N EY .
M aradj szerelmem, epedő szívem R ejtett titk át hadd fedjem fel neked.
Jóságos szánalm at bizton remélek, Hisz a term észet oltá tebeléd.
EMMA.
Azt a nemest, barátodat, uram M ár négy nap óta nem is láttam én.
M O U N T N EY .
Mit nékem ő ?
O kedves, nem barátom ért beszélek, De m ag am ért ! Hiszen m eghallgatást M egérdem el tán a becsületes
Szerelem, hogyha nem a buja kéjvágy A lantas indulatja űzi, melylyel
Ledér ifjú szeret csak enyelegni, H anem ha áldás fűzi kötelékké S köti a szent frigyet, m it Isten ( Itt Emma félbesxçikilja.J
EMMA.
Mi az, uram , a m ért itt visszatartasz ? Nem érthetem m eg pusztán a jelekből.
Látom , beszélsz ; m ozognak ajkaid, De abból én egy szót se hallhatok.
M O U N T N EY .
Mit, h át siket ? Ah, ez nagy akadály.
De hisz van gyógyszer ily betegség ellen.
O édes Emma, nagy keserv szivemnek, H ogy ott, ahol művészi büszkeséggel
Második felvo n á s. 3 5
T erem tett ily dúst, bám ulatra méltót*
S tökéletest a term észet —
EMMA.
Nekem szólsz ?
M O U N T N E Y .
Neked, ó üdvöm !
EM M A.
Nem hallom szavad.
M O U N T N E Y .
Ily sorscsapás ! O hallatlan pokol ! Mit ér, ha látom ? Nem lehet enyém !
EMMA.
Ég áldjon uram ! (EL)
M O U N T N E Y .
Ég- áldjon, szerelmem.
Nem, ég veletek, élet s m indenem ! O bárha tudnék orvoslást e kórra, K önyörgő szóm m eghallgatásra lelne ! Jól ismerem királyunk orvosit,
V an köztük egy igaz, derék barátom , Signor Alberto, képzett, nagy tudós, E szörnyű bajon ő segít talán.
Ah, Emma, bájos Emma, ha tudás Éppé tehet, kerüljön bárm ibe, Megszerzem én hallásodat ham ar.
De állj meg, Mountney, h átha csak csalás, Szemfényvesztés, hogy elám ítsanak ! S Valingford műve, könnyen m eglehet.
3
3 6 S zép Em m a.
Szereti E m m át ő, akárcsak én.
A kárcsak én ? Ah, nem, félig sem úgy.
Fontold meg, ő ellenséged lehet, S színlelni ezt, az ő tanácsa tán ! V égére járok, és ha felfedem, Ellenségekké tesz a szerelem !
(El.)
M ÁSODIK JELEN ET.
E lő c sa rn o k a d án királyi palotában.
( Belép Mariana és Lubeck.)
M ARIANA.
Valóban, jó uram , aggaszt sebed.
L U B E C K .
K öszönet, úrnőm , nem súlyos a seb, Csupán kis karczolás egy kard hegyétől.
M ARIANA.
Szólj, a czivódás m int keletkezett ?
L U B EC K .
É retted volt, d rá g a úrnőm. T egnap este, két álarczos alak volt együtt a társaságban, melyben sok idegen volt s mely közé én is elegyedtem. Mikor a zene já t
szani kezdett, m indegyik választott m agának hölgyet s az egyik, gyorsabban mint a többi, előre lépett s feléd haladt. Ezt észrevettem, félrelöktem, s én vettelek m agam hoz. De ő oly rossz néven vette ezt, hogy am ikor kiléptem az udvar kapuján, rám tám ad t s a véletlen úgy hozta m agával, hogy karom on
meg-Második felvo n á s. 3 7
sebesültem. A tettest, m ert ő volt a kihágás okozója abban az alkalm atlan időben, elfogták és m a reggel érte küldtek, hogy feleljen tettéért. De azt hiszem, m ár jön is.
( IVindsorí Róbert fő, egy börtönörrel.) H át ez mi, W indsori R óbert ?
R Ó B E R T .
Hitemre, fogoly vagyok, de mi van a karodon ?
LU B EC K .
Véletlen baleset okozta sebem et tegnap este.
R Ó B E R T .
H ogyan ? Alarczban, az udvar kapujánál ?
L U B E C K .
Hidd el, hogy ott.
R Ó B E R T .
Nos, ak k o r fogadd köszönetem et éjjeli szállásomért.
LU B EC K .
Az enyém et m eg sebem ért, ha így áll a dolog.
Mehetsz, börtönőr, átveszem foglyodat.
fBörtönör el.)
R Ó B E R T .
Lubeck, m egsértettél, am ikor félrelöktél.
L U B EC K .
Uram, nem ismertelek, m eg kell bocsátanod érte.
S talán egyiigyüségnek is nézték volna, ha nyugodtan szemlélem, hogy m ás valaki tánczol álruhában kedve
semmel, midőn én o tt vagyok. De hát, ha így esett,
3« Szép Em m a.
hogy m indegyikünk szenvedett valami bántódást, nyu
godjunk bele a bajba, okozzuk a hibáért azt, ami tényleg előidézte s legyünk újra jó barátok.
R Ó B E R T .
H át jól van, belenyugszom, hogy ilyen éjjeli szállá
som volt, ha te is belenyugszol sebedbe.
L U B EC K .
Nos jó, de nem abba, hogy m egkaptam , hanem hogy elfelejtem, miképen kaptam .
R Ó B E R T .
U ram , itt jő Blanka, m enjünk.
( Belep Blanka.)
LU B EC K .
Kész öröm est. Úrnőm, m aradsz ? (Lubeck és Róbert e l)
Ú rnőm —
M ARIA N A .
BLA N K A .
M ariana, jelenléted elszomorít, csak úgy, m int ahogy nem búsított, m ikor távol voltál. S ha nem sértené m eg a szerénységet, m egtudnád ezt, mielőtt elhagylak
M A RIA N A .
Mily közel áll ez a hangulat az őrültséghez. Ha úgy folytatod, am int kezdted, nagyon jó úton vagy a czivódás felé.
BLANKA.
A czivódás felé, m ondod ?
Második felvonás. 3 9
M ARIANA.
Úrnőm, valaki jön.
( Valaki belép egy levéllel.)
BLA N K A .
T ényleg jö n valaki. Nos, hozzánk szól küldetésed ?
K Ö V ET.
Levelet kell átadnom M ariana úrnőnek.
BLANKA.
Add nekem.
KÖVET.
C sak neki m agának szabad átadnom . ( Blanka kiragadja keféből a levelet : kövei el.)
BLANKA.
Eredj dőre ficzkó. Enyhítenem kell ezt az emésztő bosszúságom at s leszek oly vakm erő, hogy kibontom e levelet. Mi ez? Sir R óbert üdvözöl? Úrnőjét, szerel
mét, életét ? O, szerelm es férfi, m int fogadja új úrnő
jét, régi barátjára, a m egcsalt Lubeckre szarvazott éjjeli sipkát helyezve, hogy az esze m elegen m aradjon.
MARIANA.
Bár illetlen m ódon olvastad el levelemet, mégis kérlek, add vissza.
BLANKA.
H át itt van, nesze, nesze, ez is.
( SxélUpi a levelet és elmegy.)
M ARIANA.
Mily távol esik ez a jó modortól. De hadd szedjem össze a darabjait, hadd lássam körülbelül a czélzatát,
4° Szép Em m a.
ha nem is a tartalm át. ( Összeszedi a papírdarabok at s össze
rakja őket.) «Szolgád és imádód, W indsori R óbert sir, alias H ódító Vilmos hosszú életet és boldogságot kiván.» H át ez Hódító Vilmos, W indsori R óbert neve a la tt ? Lenne b ár a világ ura, Lubecket ki nem szo
rítja ő kedvese szívéből ! Ezért megyek m ost az udvar
hoz s B ianka barátnője leszek, ha csak lehet, s ez által m arad m eg Lubeck nekem s am ennyiben mó
dom ban áll, elősegítem B lankát is tervében.
( E l)
HARM ADIK JE L E N E T . M anchester. A malom.
(Belép Emma.)
EMMA.
A féltékenység, mely megélesíti A szerelem szem ét s mely néki csak Saját lelkének képeit m utatja,
|ó Manvilem érzékit annyira Megbúvóié, hogy bennem kétkedik, Én bennem , ki a lelkét szeretem, S vetélytársaktól félti a szerelmét.
Légy bírám, Isten, hogy ez nem igaz ! De szót se többet, Valingford jön itt, hadd Rázzam le őt is, mint a másikat.
(Belép Valingford.)
V A L IN G F O R D .
Ah, hogy kedvez a szerencse, hogy elém hozza re
m ényem et, m elyért epedtem, ó szép Em m a !
Második felvo n á s. 4i
EMMA.
Ki az ?
V A L IN G F O R D .
Valingford vagyok, szerelmesed, barátod.
EM M A.
O szánj meg, uram , hangod után ítélve, gondoltam , hogy te vagy.
V A L IN G F O R D .
Mi baja szem ednek ?
EMMA.
Ah, uram , vak vagyok ! Balsorstól sújtva, m egvakul
tam hirtelen !
V A L IN G F O R D .
De h át lehetséges, hogy ily hirtelen lepett m eg ? Boldogtalan Valingford, hogy így foszlik szét szerel
med ! Szép Em m a, nagyon fáj, hogy ily végzettől látlak letiporva. S mégis, ism erek egy tudós orvost, a ki m indent m eg fog tenni érted, az én kérésem re ; hozzá fordulok, tan ácsát kérem , hogy rem ek érzéked erejét visszaszerezze.
EMMA.
Ah Istenem, uram : nincs semmi, a mit úgy gyűlöl
nék, m int az orvostudom ányt, m ár a puszta neve is gyűlöletes előttem.
VALINGFORD.
Úgy ? Megveted azt, a mi jótevőd lesz. Kedves Em m ám , azért jöttem , hogy szerelemről beszéljek veled
4 2 S zép E m m a.
s rem éltem , hogy regi boldogságodban talállak és íme, Isten ily könyörtelenül fojtotta el rem énységem et, e végzetes csapást mérve rád, kedves Em m ám .
EMMA.
O, ne tovább ! Nem illik m ost hiú A gyrém ekkel törődni, a m inőket Fülem nek tá r fel dőre szerelem.
T án több okom von’ ájtatoskodásban Im ával vezekelni bűnöm ért,
— A m ért m éltán sújtott rám e csapás — Mint m eghallgatni a hiú szerelmet.
V A L IN G F O R D .
De édes Em m a,
Fogadd el tőlem ezt a becses ékszert, Neked adom szerelmem zálogául.
EM M A.
Ékszert, uram ? Vájjon minő gyönyört N yújthatnak nékem kincsek, ékszerek S világi tárg y ak , ha világtalan Szemem nem képes észrevenni őket ? Ah, el kell hagynom téged, jó uram, Szemem gyötrő fájdalm a oly erős, hogy Egy helyben nem m aradhatok soká.
M ennem kell, ég veled.
( E l)
V A L IN G F O R D .
T erringettét, m icsoda hajótörése ez terveim nek ! De, Valingford, jobb lesz, ha a nyitját keresed ennek a cselnek. Nem lehet ez csupán színlelés, Mountney
M ásodik felvo n á s. 4 3
alattom os találm ánya, abból a czélból, hogy meg- akaszszon szerelm em ben s m egszüntessem a szerelmi ostrom ot ? Kifürkészem s bárm ily m ódon is, de m egtudom , s ha e csalás az ő műve, ak k o r Montney barátom , egyikünk valószínűleg m eg fogja bánni a dolgot.