Á L - S H A K E S P E A R E I DRÁMÁK
S Z E R K E S Z T I H E I N R I C H G U S Z T Á V
________________ V. ---
S Z É P E MMA
SZÍNMŰ ÖT FELVONÁSBAN
1586
F O R D ÍT O T T A
RÓZSA DEZSŐ
BUDAPEST
KIA D JA A MAGYAR TU D O M Á N Y O S A K A D É M IA
1917
Ára 3 K
Á L - S H A K E S P E A R E I DRÁMÁK
SZERKESZTI H EIN R IC H GUSZTÁV'
________________ V. ________________
S Z É P E MMA
SZÍNMŰ ÖT FELVONÁSBAN
1586
F O R D ÍT O T T A
KÓZSA DEZSŐ
B U D A P E S T
KIADJA A MAGYAR TU D O M Á N Y O S A K A D ÉM IA
1 9 1 7
f r a n k u n-tAr s ü l a t n y o m d á ja
BEVEZETÉS.
A «Szép Emma» abban a korban játszik, melyben Hódító Vilmos «gyászos pusztítása sok büszke főt letört, rögös igába, aljas póriságba késztetve nyakukat». Ez az egyetlen szál, a mi a történethez fűzi. A két cselek
m ény közül Em m a története valószínűleg egy 1581 május 2-án bejegyzett balladára m egy vissza, mely 1631-ben jelent m eg nyom tatásban — b ár egy m ásik kiadása nincs kelettel ellátva. Vilmos kalandja a dán udvarban, am int Schick kim utatta a «Spanyol tragédia»
előszavában (Temple D ram atists kiadása p. XXVI.), H enry W o tto n «Courtlie controuersie of Cupids Cau- tels» (1578) («udvarias vitatkozás Cupido kikötéseiről») czímű művére vezethető vissza, a mi fordítása Jaques Yver «Prin-Temps d’Yver»-jének. A gyűjtem ény e negyedik novellájának tragikus vége van : Lubeck ki
végzésével és Vilmos öngyilkosságával végződik.
Szép Em m ában több helyütt kifejezésre jut a világ gonoszságának fájdalm as érzete. Term észetesen csak a felszínen. H ogy egy uralkodó hirtelen fellobbanó s azután puszta szeszélynek m utatkozó szerelme kédvé- ért tengeren túlra kel s o tt hagyja országát, nagyobb bűnhődést hozna m agával, de ez vígjáték, a pilla
natnyilag felcsillámló mélység is csak sejtés s az élet árján ak m egtört habjaiból csak egy-egy vízcseppet érzünk itt, hogy lelkünket a teljes sivárság benyom á
sától m entesítse.
I
4 Szép Em m a.
Ebben a világban többet szám ít a kincs az erénynél és szerelem nél. De a dán király is bölcsen hangoztatja :
Szavam az e m b e r é rté k é h e z m érem S nem ra n g h o z, m ely m éltatlan t ékesít.
A szerelem ben az erény szemmel ta rtá sá ra int a költő.
A nő őrizze m eg büszkeségét s első szóra m ár ne adja oda legszebb virágait. A tiszta érzést szegezi a kéjvágygyal szembe ; szabja m eg vágyainkat az erény és a becsület, ha a szivet szerelm i láz hajtja előre.
Mert a szerelem sok bűnnek s színlelésnek takarója.
Bárhol vagyunk is, a szivet m indenütt m egtalálja az édes szerelem. Itt is a bölcs m érséklet kímél m eg az örvények veszedelmeitől ; azt hirdeti, hogy a m eg
elégedettség és szerénység távol tartja tőlünk a nagyok irigykedését ; az igazi szívbeli nem esség többet ér a külső dísznél s a szív ékességei különböztetnek m eg a születés nyújtotta üres adom ányoktól, melyek ta r
talom nélküli k eretét csak a lelki kiválóság töltheti be.
A «Szép Emma» gyenge mű ; alig találunk benne valam it Shakespeare költészetéből, mélységéből s m ű
vészi érzéséből. H elyenkint költői m agaslatra em elke
dik ; így pl. Vilmos szerelm ének ébredésében M ariana iránt ; a m olnárnak és leányának beállításában, midőn G oddard fájdalm as m egnyugvással tárja elénk hely
zetét ; abban a jelenetben, ahol Lubeck királyi b arát
já n ak ak arja m egnyerni M arianát ; Zweno és Vilmos találkozásában a befejezés előtt. Igen g y ak ran vezet a költő lehetetlenségek közé s gyerm ekes indokolások, ötletszerűen halmozódó esem ények, gyorsan és elő
készítés nélkül történő elhatározások követik egym ást.
A szerkezet laza, a cselszövény zavaros s az egész mű csak árnyékszerű. Jellemzés, nyelvezet, lelem ény és szellem esség annyira hiányzanak, hogy Tieck szerint ahhoz is rossz, hogy Marlowe vagy Greene lehetett
Bevezetés. 5
volna a szerzője — a mivel kétségkívül lekicsinyli e két d rá m a író t A «Szép Emma» jellemei csak nevek s a két cselekvény csak az ötödik felvonásban van ném ikép egym áshoz kapcsolva. Egészben véve azon
ban kedves vígjáték, üdeség árad végig rajta különö
sen Em m a jellem ének révén, a ki főleg helyzete m iatt vonzó. A m egváltozott sorsot türelm es m egadással viseli : fő a m egelégedettség s a szegénységben a vidámság. M indenkinek, m ég bárgyú szolgájuknak is feltűnik Em m a finom sága és gyengédsége, mely el
árulja, hogy nem m olnárleánynak született. Mikor Manvile ok nélkül összevesz vele, daczára annak, hogy rögtön utána jö n a kisértés a többi kérő szemé
lyében, ő hű m arad. Kissé m esterk élt az a raffináltság mellyel gyors találékonyságában színlelt vaksággal és siketséggel kísérli m eg kérőit lerázni. K itartása s hűsége változtatja m eg a m egcsalt Vilmos keserű nézetét a nők gonoszságáról.
A férfiak közt legbecsületesebbek azok, a kiket Em m a nem szeret. A m éltatlan Manvile, a kiért Em m a m inden áldozatot m eghozni kész, eleinte nemesebb érzelm eket árult el ; E m m a m iatt zúdította m ag ára atyja és barátai haragját. M ountney a szerelem ben nem ism er rangbeli különbséget, Valingford k itart m indvégig állhatatosan, a m ikor a többi m ár rég el
hagyta kedvesét.
M ariana haloványan m egrajzolt szende alak, fog
ság a szelíd szenvedésbe vonja lelkét, m elynek több nemes vonását látjuk felcsillanni. Ellentéte az erő szakos, de azért határozatlan Blanka, kit M ariana jellem ez legjobban : hogy h an g u lata közel áll az őrültséghez. A büszke hódítót leigázza a szerelem szenvedélye ; m éltóságának tu d ata nem nagyon fénye
sen ragyog e színműben, mely uralkodásából mind-
6 Szép Em m a.
össze egy szerelmi epizódot nyújt nekünk. Blanka lá ttá ra azonban egész útja elhibázottnak látszik s nem királyi vonás, hogy a szép M ariana szerelm ét rögtön m agának ak arja megszerezni, önfeláldozó barátjával nem is törődik kím életlenségében s csak a márki hitványsága teszi egyáltalában lehetővé a kaland folytatását. Fejedelm inek csupán hibája beism erésében m utatkozik.
Számos részében korabeli drám ák visszhangjára akadunk ; így a «Minden jó, h a jó a vége» következő két sora :
Az ig az term észe t je le s pecsétje, H o g y lán g -sze relm et olt ifja k szívébe ; a «Szép Emmá»-ban így visszhangzik :
Szép g y erm ek em , ifjú k o ro d sa játja, H o g y nem sik et az é rzé se k szav ára.
Marlowe Faustusában H elén lá ttára Faust így szól : Érte bontott vitorlát ezer hajó ? Szép Em m ában : H át érte jöttem á t a ten g eren ? V agy ezek a sorok :
Ah, őrlő g o n d o la tim tá r g y a E m m a : Üllő, a m elyre szívem folyton üt, H o g y so rso d á tfo rm álja é r d e m e d h e z . . . M arlowe II. E dvárdjában :
Szívem üllő, a m elyre sú jt a bú . . .
Vilmos m egvető szavai a női nem állhatatlanságáról Ariosto O rlando Furioso-jának Astolfo-Giocondo (Canto X X V III) epizódjára em lékeztet, ahol Astolfo juttatja kifejezésre e gondolatot.
Szép E m m a abból a korból való, m ikor a színpad el
hanyagolt állapotából kezdett kiemelkedni, új m inták, új eszmék hódítottak tért, a közönség vágyódása új után részben kielégítést nyert, a drám a tárgyköre hihetetlenül g azdagabb le tt: különösen az 1586—96 közti időközben a népies színpadot valósággal elárasz-
Bevezetés. 7
tották színdarabokkal. Az ifjú Shakespeare műve vagy átdolgozása lehet a Szép Em m a — ha Shakespeare szerzőségét itt egyáltalában vitatni lehet. A szerzőségre hivatkozást csak a restauratio után találunk azon a XVII-ik századi czédulán, mely II. K ároly könyvtára egyik kötetének hátán volt található (Shakespeare Vol. I.) ; ez a kötet tartalm azza a Sz é p Em m á t, Mucedorust és az Edm ontoni víg ördögöt. Edward Phillips (Theatrum Poetarum -ban, 1675.) és Dyce vitat
tá k Greene szerzőségét, de Simpson bebizonyította, hogy Greene a Szép Em m a két sorát kigúnyolja (utolsó jelenet 121. és 157.) a Farewell to Follybari (1591) s így a Szép Em m a m egírása idejének felső h atárk én t az 1591. évet állapítja meg. Simpson szerint a Szép Em m a allegóriái tám adás G reene és iskolája ellen. Hódító Vilmos lenne Kempe, a ki D ániába színésztársaságot vezetett. M ountney= Marlowe, M anvile=G reene, a győ
zelmes V alingford= S hakespeare, s Szép Em m a a m anchesteri közönséget symbolizálná (!) Ezt csekély változtatásokkal elfogadja Fleay, de Shakespeare helyett W ilsonnak tulajdonítja.
A Szép Em m ának k ét quarto-kiadása van. Az egyik
nek címe : A P leasant Commedie of F aire Em, the Millers d aughter of M anchester : W ith the loue of W illiam the C onqueror : As it w as sundrietim es publi- quely acted in the honourable citie of London by the right honourable the Lord S trange his seruants.
Im printed a t London.
E nnek egyetlen ism eretes kiadása a Bodleian libra
ry-ben van. Ez a régibb, nyelvezeténél fogva is, a hiteles szöveg, melyet lord Strange emberei előadtak.
Ez m utatja a Szép Em m a keletkezése idejét is, m ert S trange társaság a 1589—93 játszott. A többi kiadás csak lenyom at több-kevesebb változtatással.
8 Szép E m m a.
Collins azt hiszi, hogy a Szép E m m a megelőzte a F rio r Bacont s ez ép úgy utánzata a Szép E m m ának, m int T am erlan n ak Alfonsus. Dickinson nézete elfo
gadhatóbb, hogy a Szép Em m a Greene színművének paródiája. Mi inkább utánzatnak m ondanók. A viszony Lubeck és Vilmos között fordítottja Lacy és a herczeg viszonyának. M argit hol Szép Em m ára, hol M arianára em lékeztet. Lacy úgy m int Lubeck, urának akarja M argit (Marian) szerelm ét megszerezni. Lacy ö n m agának szószólója, a hízelgő Lubeck gyáván rábeszéli M arianát, hogy legyen Vilmosé, de a nő jobban szereti m éltatlan jegyesét, sem hogy a k á r egy uralkodó fénye is csábítsa. Szép Em m ában a király tudja, hogy Lubeck szereti M arianát, F riar Baconban ezt csak később tudja m eg a herczeg. M indkettőben a fejedelmi személyek lem ondanak szerelm ükről. Szép E m m ának távolról sincs meg a F riar Bacon könnyed
sége és bája.
S Z É P E M M A
A M A N C H E S T E R I M OLN Á R LEÁ N YA , H Ó D ÍT Ó V IL M O S SZ E R E L M É V E L .
SZEMÉLYEK.
H ódító Vilmos.
Z w eno, dán király. , Di rő t herczeg .
L ubeck m arquis.
M ountney.
M anvile.
Rosilio.
D im arch.
D án követ.
A m an c h este ri m olnár.
T ro tte r, szolgája.
C h esteri polgár.
B lanka, d án herczeg n ö . M ariana, svéd h erczeg n ö . Szép Em m a, a m o ln ár leánya.
E leo n o ra, a p o lg á r leánya.
A ngol és dán nem esek.
K ato n ák , nép és kísérők.
ELSŐ
f e l v o n á s.
ELSŐ JELEN ET.
W in d so r. T erem a p a lo tá b an
( Belép Hóditó Vilmos, Lubeck marquis, képpel keiében, Moutney.
Manvile, Valingford és Dirot hercgeg) .
L Ü B E C K .
H át A ngolhon hatalm as hóditója L ándsáját elveti ily hirtelen Es szenvedélybe öli harczi kedvét ?
D IR O T .
U ram , csak azért ünnepeljük itt E diadalt, hogy öröm id fokozzuk, D erűs pillantást várva csak m agunknak.
Napod fénylő világát hirtelen Mily gyötrelem borítá el redőkkel ?
H Ó D ÍT Ó V IL M O S.
Ne vessetek rám m éltatlan gyanút, Amért hogy hom lokom ra bú borult.
Öröm m el látom jó szándéktokat, K öszönet érte, — s bárm it is kívántok, H add teljesüljön. Ámde pírt borít O rczám ra, ha elmondom az okot, hogy Diadalfényben ragyogó szemem Miért néz gyáván agyrém ek felé.
Szép E m m a.
M O U N T N E Y .
H a bennünket nem ér vád, úgy kevésbé Ijeszt derűs kedélyed hirtelen
Elborulása. H a saját világod K örében tán bús g o ndolat szülötte, A bölcseséged elfojthatja gyorsan.
De m ondd csak, jó urunk, mily gondolat R abolta el békés nyugalm adat ?
T alán tanácscsal tám ogathatunk, V agy derm edt lelked új életre keltjük.
H Ó D ÍT Ó V IL M O S .
H atalm adban van, jó Lubeck, levert Lelkem nehéz terhén könnyíteni.
Nézzétek el hát, jó urak, nekem, H a titkos gondjaim at megbeszéljük ; Egész világnál jobban nyom nak engem.
V A LIN G F O R D .
M együnk s hő óhajunk, hogy visszahozza A békét s áldást e tanácskozás.
(Mind el, kivéve Vilmos és Lubeck.)
V IL M O S .
O nézd, a diadalm as hódító Fegyvertelen töprengés rabja lesz, S árnytól ijesztve, kéj igázza le.
Alig látá m eg fürkésző szemem A szépség lángját, mely onnan ragyog.
Úrnőd láttára, m int varázsütésre V áratlanul elbódított e szépség.
M egszűnt előttem minden m ás tekintet, S m egsebzett lelkem érte ég gyönyörben.
E lsä felv o n á s. ‘3
Mondd meg, jó Lubeck, hogy kicsoda ő, K it úgy becsülsz m eg harczi pajzsodon ? És ha szerelmed s érdeked olyan, H elyet hogy joggal ad h a t az enyémnek, A becsület szárnyán hadd szálljon el Lelkem, hogy a kedves keblére hulljak, S ha nem, roskadjak sírba, szárnyszegetten.
L Ü B E C K
Dicső királyom, ha csak ez a baj, Em eld fel újra görnyedt lelkedet, S hős szellemedbe töltsd a régi éltet ! M ert pajzsomon az a gyönyörű kép A dán királynak herczegi leánya, A bájos Blanka hű képm ása ez.
Szépsége s pazar ékességei Egész m ás hódolatot érdem elnek,
Szebb pom pát, m éltóbb és dicsőbb személyt, Mint a minőt én nyújthatok neki.
Erényiről javadra ím lemondok, Hisz m ár kebledre zártad áhítattal, — Fokozd s teljes dicsőségben ragyogtasd.
S nem a szerelem jegye ez a kép : U ram lányának fényét hirdetem , Ahol fegyverrel csak m ódom ba’ van.
V IL M O S .
Lelkem nek, ah, édent nyit m eg szavad, S ha m ennyet adhatnék jutalm adul, Dicső helyen trónolnál ott, hitem re ! De így, legyen elég a sok pazar kincs, Mit nyújtok érdem eidért S hogy üdvöm, Szerelmi vágyam gyorsan teljesüljön, Majd álruhában távozunk el innen,
r4 Szép E m m a.
LU B EC K .
H ogy hölgyünket brit udvarunkba hozzuk.
Csak fontold m eg, jav ad ra mi lehet, S haljak m eg, ha segélyem m egtagadnám
V IL M O S .
Figyelj : D im arch g ró f s D irot herczege M aradjanak m int helytartóim itt.
Izzó szerelmem űz el engem innen.
W indsori R óbert lesz az én nevem, És így m egyek a dán udvarba véled.
Őrizd m eg titkom , Lubeck, h a szeretsz ; Jövök m ár Blanka ! Áraszd rám kegyed, O sors, s örökké áldom majd neved.
(El).
M ÁSODIK JELENKT.
M anchester. E g y m alom belseje.
( Belép a molnár és leánya, Emma.)
M OLNÁR.
Leányom , je r ; tanuljuk m eg lerázni A pom pát és hadd vessük el a fényt, Mely egy lovaghoz illett, a kinek N agy ősei valának : m ost hadd űzzem Az egyszerű m olnár foglalkozását.
Ily álarczczal m entjük m eg nyom orult Éltünket, m elyet e boldogtalan
Sziget m eghódítása fenyeget.
A hódítónak gyászos pusztítása
Mint engem , hány m ás büszke főt letört, R ögös igába, aljas póriságba
E lső felvo n á s. i.S
Késztetve nyakukat ! Sir T hom as Goddard Most csak G oddard apó, a szép M anchester M olnára. S m ért legyek elégedetlen
E helyzetemmel ? Így tett Sir Trofferd is, A csépeléssel. Es te, d rá g a Emmám, R angodnak m agasából szállj alá,
Sorsom megosztva, így védjük meg, együtt, Á rtatlan éltünket. M ert m agasabban Csak ellenink irigykedése lennénk.
A brit nem ességet kiirtni vágynak, H ogy zsarnok önkényükkel ne dacoljon.
EM M A.
O jó atyám , az én elszánt szivem, mely E változást türelm es m egadással Viseli, légyen ag gkorodnak némi V igasztalása M ert a régi pom pa Szám om ra meglesz, ha vidám m aradsz Szegénységedben s ha m unkálkodással Elérem azt, hogy te elégedett lész.
M OLN Á R.
Köszönöm , d rág a lány ! Kedves beszéded Lelkem nek m ásodik m ennyet m utat.
Erős lelkedbe réjtéd gyönyöröm ; F eltám adt rangom és az ősi fény, S b á r külső ékesség m ind lehanyatlott Es elhagyatva pórm unkát nyögünk, Őrizzük m eg a nemes szellemet, Mely im ént m ég uralta életünket.
A született m olnártól e valódi N em esség választ el csak egyedül.
Bár nem kecsegtet lovagi gyönyör,
i6 Szép Em m a.
S lelkünk nem szomjaz régi uralom ra, M egvetjük, mégis, hogy oly mélyre essünk, H ogy sóvárgjunk aljas világi vágyért, M iként ha úgy élnénk, m int azelőtt ; S szép gyerm ekem , ifjúkorod sajátja, H ogy nem siket az érzések szavára.
S bárhol legyünk is, m indenütt m egtalálja A bájos szívet édes szerelem.
Fogadd el tőlem ez intelm eket, Bennük lásd m eg a szűz kötelm eit.
Helyén való most, hisz tudom , szíved Manvile szerelm ét m eghallgatni kész.
Ifjú nem es, m int vallja, kedvesed.
N ehogy csalódást hozzon e szerelmed, Erényedhez m érd mindig vágyait, S becsületedre gondolj, ha szerelmi Láz hajt előre. O m aradj erős Az izzó kéjvágy ellen ! Meg ne ejtsen Forró sóhaj, eskü, fogadalom ! Mert átváltozva bóditó gyönyörré A tested s lelked is szégyenbe dönti.
Szerény viselkedés és tiszta érzés Legbiztosabb szer csáb és eskü ellen : Hiú sóhaj s erőltetett könyű,
Siralm as arcz széppé teszi a rút nőt S g azd a g g á a szegényt. Gaz csábitók,
Kik csak a pillanat kegyére lesnek, Becsülnék b ár kötelm e érzetét A nőben, ki szilárd m arad s ne azt V álasztanák, ki m indent odaad,
A puszta gondolatra. — Hol van T ro tte r?
(Belép Trotter, a molnár szolgája ; bent az emberek lisztjükért kiabálnak.)
E lső felvo n á s. 17
T R O T T E R .
Hol van T ro tte r? H át itt v a n ! Hitem re, te és a leányod is, fel és alá futkostok, sírva és lam entirozva s folyton lam entirozva, úgy hogy azt lehetne hinni, hogy a m alm ot a ti lam entirozástok hajtja.
M OLN Á R.
Nos T rotter, mi a b ajo d ?
T R O T T E R .
Ej, h á t nézd, egy csomó legény és leány áll o tt ; zajonganak a lisztjükért s szeretnék m egkapni, mielőtt előkészítettem volna köveim et az őrléshez. Dejszen tudnék csak elég szelet bocsátani én, tudom , hogy nem várnátok a lisztetekre.
M O LN Á R.
M aradj nyugton, m ajd én lecsillapítom őket.
T R O T T E R .
Te ak aro d ezt tenni, am ikor én sem tudom ? Neked van egy malmod, de mi lenne a m alm odból, ha én nem le n n é k ? V agy inkább, — úrnőm , mi lenne belő
lem, nélküled ? ( Megfogja Emmát a nyakánál.)
EM M A.
H a szidni akarsz, ham ar túladok rajtad !
T R O T T E R .
En csak azért szidlak, hogy megjavulj. Nagyon finom vagy ahhoz, hogy m olnár lánya légy, m ert ha csak le kellene hajolnod, hogy egy vékát felemelj, m ár tiz hétre való görcsöt kapnál az újjadban.
Rózsa Dezső : Szép Emma. 2
8 Szép Em m a.
M OLN Á R.
Helyes, T rotter, csak adj neki leczkét, milyen legyen a jó háziasszony s akkor a te nőd lehet, feltéve, hogy beleegyezik.
T R O T T E R .
Ah szavak, m elyekben a házasságot látom m agam felé közeledni, hogy csókokkal m egrakodva üdvözöljön.
Most hagyjatok m agam ra, hogy előkészítsem az őrlést, betöm jem a száját, kijavítsam a szárnyát s azután hadd vágtasson a m alom szerelm em erejével.
(Bent megint kérik a lisztet.)
T R O T T E R .
Jövök jövök, hitem re, m eglesz a lisztetek, különben halálra czam m ogom és baktatom m agam .
(Bent újra kiabálnak. Trotter el.J
H ARM ADIK JE L E N E T . A d án udvar.
(Belép a dán király, kísérőkkel, Blanka, Mariana, Lubeck marquis és Vilmos álruhában.)
DÁN K IR Á LY .
Lubeck m arquis, légy üdvöz itthon, üdv D erék lovag, királyod üdvözöl.
Vilmos, N orm andia nem es ura K edvéért, kit siker s szerencse 61y H íressé tettek, hogy a hódító
Néven dicsőítik, — légy kétszer üdvöz.
W IN D S O R I R Ó B E R T .
S elm ondom majd uram nak, a királynak,
E lső felvo n á s. T9
Minő fogadtatásban részesítél,
H ogy kedvéért m egtisztelsz engem is, Az egyszerű lovagot, a kísérőt.
DÁN K IR Á LY .
De szólj, minő néven szólítsalak?
W IN D S O R I R Ó B E R T .
W indsori R óbertnek, felséges úr.
DÁN K IR Á LY .
H allgass reám ! Én úgy csodálom őt, H ogy a szememben csak bún és gonoszság, H a valaki nem szívből szereti.
Szép gyerm ekem , köszöntsd ez idegent.
BLA N K A .
H a ezt m egtenni elm ulasztanám , Sir, Az illem durva m egsértése lenne.
Légy üdvöz D ániában, jó lovag.
W IN D S O R I R Ó B E R T .
Köszönöm , úrnőm. Mondd, Lubeck, ki ő ?
L U B E C K .
Ez Blanka, a király leánya ; A mit láttál, az árnynak teste ő.
W IN D S O R I R Ó B E R T .
H á t érte jöttem á t a tengeren ?
Szégyen reám , hogy ilyen dőre voltam ! Nincs benne semmi, a mi elragadna.
Feje csúf s m ég rútabb ábrázata.
Mily visszatetsző, pórias, sötét arcz !
2*
2 0 Szép E m m a.
A bőre is, m int egy szénégetőé, Nem láttam ily csúfságot életem ben ! Szeretni ? M ért ? M ár ki sem állhatom .
DÁN K IRÁ LY .
M ariana, m a kaptam svéd hazádból Leveleket. Azt közük én velem, H ogy váltságdíjad gyorsan összegyűl S el is ju ttatják majd rövidesen.
M ARIA N A .
Felséged udvarában jól találom M agam s panaszra nincsen is okom ; De hát vágyam szülő-hazám felé visz.
DÁN K IR Á LY .
Nemes úrnőm , ezt m éltán teheted.
Jó m árki, ím a te tiszted legyen Sir R óbert és legyen gondod reá.
M aradjon ő az udvarban veled, S am íg itt van, m ulasson, szórakozzék
W 1N D S O R I R Ó B E R T .
U ram , örök hálával gondolok rád.
(Dán király el. Blanka a színpad egyik végén magában töpreng.)
BLA N K A .
O én boldogtalan ! Minő varázs
Lövel agyam ba, hogy feldúlja bensőm ? Mily vonzalom ragad m agához engem ? E lovagot szeretem ! Érte égek !
W IN D S O R I R Ó B E R T .
Szerény arcz s nem kom or-sötét tekintet, Nem csodaszép, de végig csupa báj
E lső felv o n á s. 21
Az arcz, az édes s oly kedves kacsók ! S ha a föld legnagyobb művészei F orm álták volna m eg testét viaszból, A rányosabb m ég akkor sem lehetne.
L U B E C K .
Nos, Sir Róbert. Elm éláztál, u ram ? Elm élkedésre itten nincs idő !
W IN D S O R I R Ó B E R T .
Egy különös érzés, ó jó uram Bensőm et m egzavarta hirtelen.
L U B E C K .
Nos hát, hogy tetszik B lan k a? Részben látóin, A kis fiú enyelgést űz veled.
W IN D S O R I R Ó B E R T .
Minél tovább nézem, csak annál inkább Szeretem nézni. H ogy M ariana
Nem szép, ki m on d ja? H add vetem a keztyüm Az irigy vakm erő szemébe, ki
Azt vallja, hogy m ég párja él a földön.
L U B E C K .
Sir R óbert a képm ásban tévedés van.
Ez az a nő, kiért te ide jöttél-
S IR R Ó B E R T .
Igen uram , csak képm ás ő valóban, Az élő itt áll, ő bűvölt el engem.
L U B E C K .
Uram , ne bánts m eg ! ő az én szerelmem.
2 2 S zép Em m a.
R Ó B E R T .
Annál jobb néked, ha a te szerelmed.
De én nem látom , hol van itt a sértés.
L U B E C K
H ogy a rra törsz, mi jo g szerint enyém.
R Ó B E R T .
K iváltságot kitől kap o tt szerelmed,
H ogy m ás nem is tekinthet rá, csupán te ?
L U B E C K .
B arátságunkhoz e viszálkodás
Nem illő ; nem szólok, nem ingerellek.
R Ó B E R T .
H ogyan uram ? M iként te,
H át én nem húsból és vérből vagyok ? íg y hát, m iként te, hadd szeressek én is.
L U B E C K .
Szeretni ? Ámde kit ? Szerelm em et tán ? R angom becsülete sem engedi, hogy Szerelm em ben vetélytársam legyen.
R Ó B E R T .
Jól van, Lubeck, a dolog rendbe jön.
Ég áldjon, hölgyeim. Lubeck, velem jössz ? Találok módot, hogy vele beszéljek.
L U B EC K
Ezer öröm m el. Menjünk, hölgyeim.
CEl.J
E lső felv o n á s. 23
N EG Y E D IK JE L E N E T . (Az a n g o l udvar.) (Belép Manvile, álruhában.)
M A N V IL E .
Ah, őrlő gondolatim tárgya, Em m a ! Üllő, a melyre szívem folyton üt, H ogy sorsod átform álja érdem edhez ! Mily rosszul illik ez az élet égi Szemedhez, melyben édes szerelem S erény trónol. Gonosz világ, ahol M indkettőnél többet szám ít a kincs, M elynek szeme m ás áldást nem is ismer.
M olnár leányát — így szól a töm eg — Nem illik, hogy szeresse egy nemes.
De hadd leheljék lelkűket a légbe ; Szeretni foglak, úgy m int enm agam , H acsak m egtartod hűség-esküdet.
V alaki jő, kihallgatom beszédét.
( Manvile elrejtőzik.)
(Belép Valingford, a másik ajtón, álruhában.)
V A L IN G F O R D .
Eredj, hódító, csak keresd szerelmed, K eress kegyenczet idegen hazában, Én, elvonulva, m ajd itthon enyelgek.
A m anchesteri m olnár szép leánya E bájló földhöz szegezett le engem . Szeméből arany su g arak lövelnek, Melyek rabságban tartják szívemet.
24 Szép E m m a.
M A N V ILE.
Az én szerelm em ről elm élkedik ; Isten, ne hadd elfojtani rem ényem ! Egy m ásik jő, hadd hallgassam ki őt is.
( Belép Mouniney, egy másik ajtón, álruhában.)
M O U N T N E Y .
0 term észet, milyen igaztalan vagy ; Művészeted dús adom ányival
M egáldsz egy pór lányt s rá fejedelmi fényt szórsz P ór vagyok én ! Mivel szerelm em et
Ily névvel illetem : m olnárleánynak Születve bár, szépsége és erényi ' Pokolra vihetik a születés
Hibáját. O tt nem látja m eg irigy szem, Ö rök sötétség fojtja hisz m agába Eredj, Hódító, csak keresd szerelmed, Én közben majd enyelgek az enyémmel.
T estét borítsák d rág a köntösök, Melyek m éltók szépsége fenségéhez.
Gúnyt űzök én erőlködéseidből, Árnyékba borul, elhomályosul Távol szerelm ed az enyém előtt, K it én honi földhöz közelb szereztem.
M A N V ILE.
Mi az ? Szerelmem útját állja ő is ? Siess hát, Manvile s az ellent előzd meg.
( Marnile el.)
M OU N TN EY .
Mi az, Valingford, hát te elm aradtál ? Kísérőül választott a király !
E lső fe lv o n á s. 25
VALINGFORD.
De téged is s nagyon csodálkozom,
H ogy így m arad tu n k vissza m ind a ketten.
Mit szól királyunk e késedelem hez ?
M O U N TN EY .
M éltán csak azt, hogy feddést érdem elnénk.
De én azt hittem , engem nélkülözhet S nem lesz m ás is, ki ugyanerre gondol.
V A L IN G F O R D .
Azt hittem én is ; ám de valid ki most, M iért m aradtál itt váratlanul ?
M O U N T N EY .
Valingford, im megvallom, m int barátnak, A szerelem az, am i visszatartott.
V A L IN G F O R D .
A szerelem ? És kit szeretsz ?
M O U N T N EY .
A m anchesteri m olnár lányát, Emmát.
V A L IN G F O R D .
De hát hogyan lehet ?
M O U N T N E Y .
S m ért ne ? Remélem, jól tudod, a rangban A szerelem különbséget nem ismer,
H a érzésünket szépség ejti meg.
2Ö Szép E m m a .
V A L IN G F O R D .
Ez az, a min legjobban ám ulok.
H ogy ebben a különös szenvedélyben K etten m együnk egyazon czél felé.
M O U N T N E Y .
De hát igaz ? Uram, tán élczelődöl ?
V A L IN G F O R D
T ehetném bár. Szivem nem fájna úgy.
M O U N T N E Y .
Sose bánkódj ! Mert ha ügyünk közös S lelkünket ily rokonszenv fűzi egybe, Irigységet feledve, hadd keressük A m egértést s üdv érje egyikünket.
V A L IN G F O R D .
Helyes, barátom . Most h át bárm i érhet, Nyújtsad kezed ; hadd döntsön itt a végzet.
(El.)
MÁSODIK FELVONÁS.
ELSŐ JE L E N E T .
M anchester. A malom.
( Belép Emma és Trotter, a molnár szolgája, kendövei a fején és egy edénynyel a keiében.)
EM M A.
T rotter, hol voltál ?
T R O T T E R .
H ogy hol voltam ? Ej, hát mi ez ?
EMMA.
H át egy kendő, nem ?
T R O T T E R .
H át ez mi ?
EM M A.
Edény.
T R O T T E R .
Ez sejtesse veled és adja értésedre, hogy a gyep
m esternél voltam.
EM M A.
Mennyi ideig voltál beteg ?
T R O T T E R .
Hitem re, addig, am íg nem voltam jól és az bizony soká tartott.
2 8 Szép E m m a.
EM M A.
Elég lusta lehettél, képzelem.
T R O T T E R .
Lehet, de a gyepm ester azt mondja, hogy te segít
hetsz rajtam .
EMMA.
Biztosítlak róla, hogy m indent m egteszek am i gyó
gyulásodat elősegítheti.
T R O T T E R .
Ügy h át add kezedet.
EMMA.
Mi czélból ?
T R O T T E R .
Azért, m ert a régi szerződés megszűnése új alku kezdete.
EM M A.
Miféle alkuról beszélsz ?
T R O T T E R .
M egígérted, hogy m indent megteszel, hogy fel
épüljek.
EMMA.
E nnek alapján itt a kezem.
T R O T T E R .
Ah, édes E m m a! (Meg akarja csókolni Emmát.)
EM M A.
D e T rotter, mi ez? U radnak leán y át?
M ásodik felv o n á s. 2 9
T R O T T E R .
Valóban, a legszebbre vágyom, Ah, Em m a, gyönyörű virágom.
Ne bánj kegyetlenül Velem, te egyedül Sebezhetéd szivem.
Enyhítsd fájó sebem, Szegény tolvaj fejem, Reám börtön borul —
EMMA.
S így minden rímelésed Csak le a földre hull.
De hát ez m it jelent ?
T R O T T E R .
Ah, halld m eg versem et ; Érted voltam beteg,
Szerelmem, érted,
S veszélyben forgott éltem, De azt Ígérted,
Éppé teszel,
Azzal, hogy nőm leszel.
O légy enyém Szerelmem, kincsem, Szivedre üdvöt T rottered hintsen.
EM M A.
De én nem így gondoltam .
T R O T T E R .
De igen, ez volt. Elmegyek lelkészünkhöz, Sir Jo h n hoz, s hadd darálja le a házasságot izibe.
3 0 Szép E m m a.
EMMA.
Itt jön valaki, a ki eltilt a kihirdetéstől.
(Belép Manvile.)
T R O T T E R .
Ah, uram , későn jössz.
M AN V ILE.
Mit lehet tenni ?
EMMA.
Eredj, T ro tter ; atyám hí.
T R O T T E R .
Menjek be és hagyjalak m ag ato k ra k ettő tö k et ?
EMMA.
H á t nem bízol bennem ?
T R O T T E R .
V alóban, am eddig csak téged látlak.
EM M A.
Eredj utadra, szívből kérlek.
T R O T T E R .
E nnek a sz ó n a k : «szívből» nagy ereje van ; megyek De kérlek, uram , vigyázz, nehogy nagyon a lány kö
zelébe kerülj. (Trotter el.)
M A N V ILE.
Hálával tartozom neked. — Ah, úrnőm , M ondhattam egykor én is, hogy szerelmem, De m egfosztottak tőle sors s idő.
S csak m egvetés lövel a szép szemekből,
Második felv o n á s.
A melyek búm at részvevőn tekinték S én nyöghetem szivem siralmait.
EM M A.
A kétkedésre nagy okod lehet.
V etélytársadnak véled ezt a p ó rt?
M A N V ILE.
Ah, Emma, ha e férfi keltené
A gyanút, úgy gondolkodnám felőled, Mint egykoron.
EM M A.
T e kom olyan beszélsz ?
M A N V ILE.
Nem élczelődéshez való idő ez, H a azt, a mi enyém, m ás élvezi.
EM M A.
H a ilyen váddal illetsz Manvile, engem, Fájó szívvel fogadom s m egadással, M ert vád nem érhet, ártatlan vagyok.
M A N V ILE.
G onoszságodban orczátlan leány, Ki ügyesen, csábító szavaiddal Becsületes lelkem tévesztenéd m eg ! M anchesterben nem volt m ég azelőtt Hívebb szerelem, m int kettőnk között : S mi engem illet, jól tudod, atyám S barátaim h arag ját zúditottam M agam ra ! S ezt kellett m egérnem ; a K irály kíséretéből két nemes,
Ügy hallottam , nevük M ountney s Valingford,
12 Szép E m m a.
H ogy lássanak s m eglássák őket is, Ez úton gyakran jönnek házatokhoz ; Fénylő szem üket az ablak felé Vetik, kitárva szerelm es szívük.
M indezt figyelik és sokat vitatják.
Gyanú nélkül tekintik némelyek,
M ások vigyorgnak s gúnyolódnak rajta S m ondják : a m olnárlány kérői jönnek.
O jaj ! Mind közt leginkább sújt ez engem , Időm et búban s gyötrelem ben élem, Szerelmem ily ju talm át kell elérnem, H ogy minden nőtől irtózzam m iattad !
EMMA.
H át nem tek in th et lány egy férfira, H ogy ne Ítélje őt m eg a világ ?
M A N V IL E .
Jobb nem is látni, hogyha sérelem Szülője a látás. O állhatatlan, De hisz te többet tettél, társalogtál S érintkeztél velük.
EM M A.
És vétkezik A lány azzal, h a férfival beszél ?
M ANV1I.E.
De nem oly férfival, a ki szerelmes H írében áll.
EMMA.
Ah, fáj nekem, H ogy féltékenység gyötri Manvilem.
M ásodik felvo n á s. 3 3
M A N V ILE.
Ah, Emma, telve gyanúval a hű Szerelem ! Én is így szerettelek, Híven, valón s ily hála a jutalm am .
( Dühösen el.)
EMMA.
Ah, elm ent h át ! Elm ent haragosan, S édes-kesernyés ízt hagy itt nekem ! Ah, Manvile, hisz nem is tudod,
H ogy távozásod m int m arkol szivembe ! Ádáz szerelem, m elynek hívei
Jutalm ul gyűlöletben, m egvetésben, Gyalázásban s feddésben részesülnek ; Ö rült féltékenység gyüm ölcse mind.
CMonntney jő.) Az egyik gyanúsított férfi jő itt, H ibám on kívül, Isten a tanúm rá, M ert csak Manvilenek adom szívemet, S bárm ily kegyetlen, én el nem hagyom.
M O U N T N EY .
Légy áldva, Vénus, hogy e jó szerencsét K üldted s m egláthatom szerelmemet, Szivem úrnőjét, ott, hol hely s idő Kedveznek egyaránt s szerelm em et Feltárhatom .
( Emma felé fordul, meg akarja keiéi fogni, de Emma kitér előle.) Ó d rág a nő, mivel
íg y kedvez nékem a szerencse, hallgass Meg engem. Mit jelent ez ? Ò m aradj Szép Em m a !
EM M A.
M ennem kell, uram !
Rózsa Dezső : Szép Emma. 3
3 4 Szép E m m a.
M O U N T N EY .
M aradj szerelmem, epedő szívem R ejtett titk át hadd fedjem fel neked.
Jóságos szánalm at bizton remélek, Hisz a term észet oltá tebeléd.
EMMA.
Azt a nemest, barátodat, uram M ár négy nap óta nem is láttam én.
M O U N T N EY .
Mit nékem ő ?
O kedves, nem barátom ért beszélek, De m ag am ért ! Hiszen m eghallgatást M egérdem el tán a becsületes
Szerelem, hogyha nem a buja kéjvágy A lantas indulatja űzi, melylyel
Ledér ifjú szeret csak enyelegni, H anem ha áldás fűzi kötelékké S köti a szent frigyet, m it Isten ( Itt Emma félbesxçikilja.J
EMMA.
Mi az, uram , a m ért itt visszatartasz ? Nem érthetem m eg pusztán a jelekből.
Látom , beszélsz ; m ozognak ajkaid, De abból én egy szót se hallhatok.
M O U N T N EY .
Mit, h át siket ? Ah, ez nagy akadály.
De hisz van gyógyszer ily betegség ellen.
O édes Emma, nagy keserv szivemnek, H ogy ott, ahol művészi büszkeséggel
Második felvo n á s. 3 5
T erem tett ily dúst, bám ulatra méltót*
S tökéletest a term észet —
EMMA.
Nekem szólsz ?
M O U N T N E Y .
Neked, ó üdvöm !
EM M A.
Nem hallom szavad.
M O U N T N E Y .
Ily sorscsapás ! O hallatlan pokol ! Mit ér, ha látom ? Nem lehet enyém !
EMMA.
Ég áldjon uram ! (EL)
M O U N T N E Y .
Ég- áldjon, szerelmem.
Nem, ég veletek, élet s m indenem ! O bárha tudnék orvoslást e kórra, K önyörgő szóm m eghallgatásra lelne ! Jól ismerem királyunk orvosit,
V an köztük egy igaz, derék barátom , Signor Alberto, képzett, nagy tudós, E szörnyű bajon ő segít talán.
Ah, Emma, bájos Emma, ha tudás Éppé tehet, kerüljön bárm ibe, Megszerzem én hallásodat ham ar.
De állj meg, Mountney, h átha csak csalás, Szemfényvesztés, hogy elám ítsanak ! S Valingford műve, könnyen m eglehet.
3
3 6 S zép Em m a.
Szereti E m m át ő, akárcsak én.
A kárcsak én ? Ah, nem, félig sem úgy.
Fontold meg, ő ellenséged lehet, S színlelni ezt, az ő tanácsa tán ! V égére járok, és ha felfedem, Ellenségekké tesz a szerelem !
(El.)
M ÁSODIK JELEN ET.
E lő c sa rn o k a d án királyi palotában.
( Belép Mariana és Lubeck.)
M ARIANA.
Valóban, jó uram , aggaszt sebed.
L U B E C K .
K öszönet, úrnőm , nem súlyos a seb, Csupán kis karczolás egy kard hegyétől.
M ARIANA.
Szólj, a czivódás m int keletkezett ?
L U B EC K .
É retted volt, d rá g a úrnőm. T egnap este, két álarczos alak volt együtt a társaságban, melyben sok idegen volt s mely közé én is elegyedtem. Mikor a zene já t
szani kezdett, m indegyik választott m agának hölgyet s az egyik, gyorsabban mint a többi, előre lépett s feléd haladt. Ezt észrevettem, félrelöktem, s én vettelek m agam hoz. De ő oly rossz néven vette ezt, hogy am ikor kiléptem az udvar kapuján, rám tám ad t s a véletlen úgy hozta m agával, hogy karom on meg-
Második felvo n á s. 3 7
sebesültem. A tettest, m ert ő volt a kihágás okozója abban az alkalm atlan időben, elfogták és m a reggel érte küldtek, hogy feleljen tettéért. De azt hiszem, m ár jön is.
( IVindsorí Róbert fő, egy börtönörrel.) H át ez mi, W indsori R óbert ?
R Ó B E R T .
Hitemre, fogoly vagyok, de mi van a karodon ?
LU B EC K .
Véletlen baleset okozta sebem et tegnap este.
R Ó B E R T .
H ogyan ? Alarczban, az udvar kapujánál ?
L U B E C K .
Hidd el, hogy ott.
R Ó B E R T .
Nos, ak k o r fogadd köszönetem et éjjeli szállásomért.
LU B EC K .
Az enyém et m eg sebem ért, ha így áll a dolog.
Mehetsz, börtönőr, átveszem foglyodat.
fBörtönör el.)
R Ó B E R T .
Lubeck, m egsértettél, am ikor félrelöktél.
L U B EC K .
Uram, nem ismertelek, m eg kell bocsátanod érte.
S talán egyiigyüségnek is nézték volna, ha nyugodtan szemlélem, hogy m ás valaki tánczol álruhában kedve
semmel, midőn én o tt vagyok. De hát, ha így esett,
3« Szép Em m a.
hogy m indegyikünk szenvedett valami bántódást, nyu
godjunk bele a bajba, okozzuk a hibáért azt, ami tényleg előidézte s legyünk újra jó barátok.
R Ó B E R T .
H át jól van, belenyugszom, hogy ilyen éjjeli szállá
som volt, ha te is belenyugszol sebedbe.
L U B EC K .
Nos jó, de nem abba, hogy m egkaptam , hanem hogy elfelejtem, miképen kaptam .
R Ó B E R T .
U ram , itt jő Blanka, m enjünk.
( Belep Blanka.)
LU B EC K .
Kész öröm est. Úrnőm, m aradsz ? (Lubeck és Róbert e l)
Ú rnőm —
M ARIA N A .
BLA N K A .
M ariana, jelenléted elszomorít, csak úgy, m int ahogy nem búsított, m ikor távol voltál. S ha nem sértené m eg a szerénységet, m egtudnád ezt, mielőtt elhagylak
M A RIA N A .
Mily közel áll ez a hangulat az őrültséghez. Ha úgy folytatod, am int kezdted, nagyon jó úton vagy a czivódás felé.
BLANKA.
A czivódás felé, m ondod ?
Második felvonás. 3 9
M ARIANA.
Úrnőm, valaki jön.
( Valaki belép egy levéllel.)
BLA N K A .
T ényleg jö n valaki. Nos, hozzánk szól küldetésed ?
K Ö V ET.
Levelet kell átadnom M ariana úrnőnek.
BLANKA.
Add nekem.
KÖVET.
C sak neki m agának szabad átadnom . ( Blanka kiragadja keféből a levelet : kövei el.)
BLANKA.
Eredj dőre ficzkó. Enyhítenem kell ezt az emésztő bosszúságom at s leszek oly vakm erő, hogy kibontom e levelet. Mi ez? Sir R óbert üdvözöl? Úrnőjét, szerel
mét, életét ? O, szerelm es férfi, m int fogadja új úrnő
jét, régi barátjára, a m egcsalt Lubeckre szarvazott éjjeli sipkát helyezve, hogy az esze m elegen m aradjon.
MARIANA.
Bár illetlen m ódon olvastad el levelemet, mégis kérlek, add vissza.
BLANKA.
H át itt van, nesze, nesze, ez is.
( SxélUpi a levelet és elmegy.)
M ARIANA.
Mily távol esik ez a jó modortól. De hadd szedjem össze a darabjait, hadd lássam körülbelül a czélzatát,
4° Szép Em m a.
ha nem is a tartalm át. ( Összeszedi a papírdarabok at s össze
rakja őket.) «Szolgád és imádód, W indsori R óbert sir, alias H ódító Vilmos hosszú életet és boldogságot kiván.» H át ez Hódító Vilmos, W indsori R óbert neve a la tt ? Lenne b ár a világ ura, Lubecket ki nem szo
rítja ő kedvese szívéből ! Ezért megyek m ost az udvar
hoz s B ianka barátnője leszek, ha csak lehet, s ez által m arad m eg Lubeck nekem s am ennyiben mó
dom ban áll, elősegítem B lankát is tervében.
( E l)
HARM ADIK JE L E N E T . M anchester. A malom.
(Belép Emma.)
EMMA.
A féltékenység, mely megélesíti A szerelem szem ét s mely néki csak Saját lelkének képeit m utatja,
|ó Manvilem érzékit annyira Megbúvóié, hogy bennem kétkedik, Én bennem , ki a lelkét szeretem, S vetélytársaktól félti a szerelmét.
Légy bírám, Isten, hogy ez nem igaz ! De szót se többet, Valingford jön itt, hadd Rázzam le őt is, mint a másikat.
(Belép Valingford.)
V A L IN G F O R D .
Ah, hogy kedvez a szerencse, hogy elém hozza re
m ényem et, m elyért epedtem, ó szép Em m a !
Második felvo n á s. 4i
EMMA.
Ki az ?
V A L IN G F O R D .
Valingford vagyok, szerelmesed, barátod.
EM M A.
O szánj meg, uram , hangod után ítélve, gondoltam , hogy te vagy.
V A L IN G F O R D .
Mi baja szem ednek ?
EMMA.
Ah, uram , vak vagyok ! Balsorstól sújtva, m egvakul
tam hirtelen !
V A L IN G F O R D .
De h át lehetséges, hogy ily hirtelen lepett m eg ? Boldogtalan Valingford, hogy így foszlik szét szerel
med ! Szép Em m a, nagyon fáj, hogy ily végzettől látlak letiporva. S mégis, ism erek egy tudós orvost, a ki m indent m eg fog tenni érted, az én kérésem re ; hozzá fordulok, tan ácsát kérem , hogy rem ek érzéked erejét visszaszerezze.
EMMA.
Ah Istenem, uram : nincs semmi, a mit úgy gyűlöl
nék, m int az orvostudom ányt, m ár a puszta neve is gyűlöletes előttem.
VALINGFORD.
Úgy ? Megveted azt, a mi jótevőd lesz. Kedves Em m ám , azért jöttem , hogy szerelemről beszéljek veled
4 2 S zép E m m a.
s rem éltem , hogy regi boldogságodban talállak és íme, Isten ily könyörtelenül fojtotta el rem énységem et, e végzetes csapást mérve rád, kedves Em m ám .
EMMA.
O, ne tovább ! Nem illik m ost hiú A gyrém ekkel törődni, a m inőket Fülem nek tá r fel dőre szerelem.
T án több okom von’ ájtatoskodásban Im ával vezekelni bűnöm ért,
— A m ért m éltán sújtott rám e csapás — Mint m eghallgatni a hiú szerelmet.
V A L IN G F O R D .
De édes Em m a,
Fogadd el tőlem ezt a becses ékszert, Neked adom szerelmem zálogául.
EM M A.
Ékszert, uram ? Vájjon minő gyönyört N yújthatnak nékem kincsek, ékszerek S világi tárg y ak , ha világtalan Szemem nem képes észrevenni őket ? Ah, el kell hagynom téged, jó uram, Szemem gyötrő fájdalm a oly erős, hogy Egy helyben nem m aradhatok soká.
M ennem kell, ég veled.
( E l)
V A L IN G F O R D .
T erringettét, m icsoda hajótörése ez terveim nek ! De, Valingford, jobb lesz, ha a nyitját keresed ennek a cselnek. Nem lehet ez csupán színlelés, Mountney
M ásodik felvo n á s. 4 3
alattom os találm ánya, abból a czélból, hogy meg- akaszszon szerelm em ben s m egszüntessem a szerelmi ostrom ot ? Kifürkészem s bárm ily m ódon is, de m egtudom , s ha e csalás az ő műve, ak k o r Montney barátom , egyikünk valószínűleg m eg fogja bánni a dolgot.
HARMADIK FELVONÁS.
ELSŐ JE L E N E T . A d án udvar.
( Belép Mariana <!s Lnbeck.J
L U B EC K .
Mivel az alkalom oly kedvező S kellő időt s helyet nyújt m inekünk, Ó hadd könyörgjek szívednek kegyéért S vágyam baráti pártfogásáért.
M ARIANA.
U ram , tudod, kérésre semmi szükség ; Parancsolhatsz, M ariana követ, H acsak nem törsz a becsülete ellen.
LU B EC K .
A mi hom ályt borítna hírnevedre, Ily g azságnak lelkemben nincs helye.
De le van kötve a becsületem,
S oly fontos az ügy, hogy buzgón s titokban Fogom intézni s ha kudarcz kisér,
Egész éltem re szégyenem m aradna.
m a r i a n a.
S mivel ad o tt M ariana okot, hogy T ito k tartásáb an kételkedel ?
H arm adik felv o n á s. 45
L U B EC K .
Ne érts ó félre, M ariana, nem K ételkedem se’ benned, sem pedig T itoktartásodban ; sem a szerelmem Ne m agyarázza félre czélomat, Hidd el, hogy jó, igaz s becsületes, így áll az ügy :
Tudod, hogy Angliából jö tt velem W indsori Róbert, egy nem es lovag, B átor s erős, m ég élte tavaszában S így nem csoda, ha szerelem m egejté.
M ARIANA.
Azért jött, hogy szép B lankát lássa meg.
L U B E C K .
Nem, nem, M ariana, nem így van ez.
Szerelme Blankához rögtön kiégett, Midőn először látta arczodat.
T éged szeret, te vagy csak egyedül, Ki gondolatain uralkodói.
M ARIANA.
Helyes, uram ; kedvellek, m ert e hajlam Nem egyszer okozott zavart a balga Leányok közt. G yakran m ondád : szeretsz Nagyon, sőt esküdtél is arra s én
H ittem neked De hát becsületes tett, Hogy így színlelsz ép a hű szerelemnél ?
L U B EC K .
Hitem re, M arian, nem színlelek.
Nem is vagyok hűtlen hozzád. Azonban
4 6 Szép E m m a.
B arátom ért, királyi Vilm osért Beszélek én. O általa legyen Tiéd a felség czíme s birtoka.
Szerelmedhez s szíved erényihez Méltó. O érte szólok s kérek én
S ha tetszik néked is, végkép lem ondok Szerelmem jogczím éről s érdekéről.
Édes M ariana, h át ne tag ad d m eg Tőlem . Szeresd Vilmost, b arátom at S becsülj engem, hacsak nem akarod, H ogy becstelen m aradjak m indörökre.
M ARIA N A .
Ki siralom ra születtem , reám
Nem ragyogott szerencse napja m ég ; ám Mikor születtem, a bolygók sötéten B alsorsom at m egjósolák előre.
LU B EC K .
Szűnjék panaszod és kérő szavam Enyhítse gyötrő fájdalm ad hevét, Mely, jól tudom , hogy szerelem szülötte.
M ARIANA.
Lubeck, te elfelejtéd M arianát.
LU B EC K .
M ariana, m int éltem et szeretlek.
M ARIANA.
Úgy hát m ért engedsz engem m ásnak át
LU B EC K .
B arátom ő és szeretem e férfit.
H arm adik felv o n á s. 4 7
MARIANA.
S Vilmos szerelm em től rabol m eg engem.
LU B EC K .
O téged úgy szeret, m int életét.
MARIANA.
Ne érte szólj, hanem csak m agadért.
L U B EC K .
M agam ért szólok ; mindegy, ő vagy én.
MARIANA.
K ettőtöket elégítlek ki hát, T éged szeretve ?
LU B EC K .
H a őt szereted, M indkettőnk szíve vágyát teljesíted.
Enyém et, m ert én kérlek téged erre, Övét, m ert vigaszt tőled ő remél.
M ARIANA.
H add abba, kérlek, itt jő B lanka már.
(Belép Blanka.)
L U B E C K .
Ó szörnyűség, hogy ily gyorsan szakad meg Beszédünk ! Gondolj rám , jó M arian.
(El.) MARIANA.
Nem is tehet m áskép M arianád.
48 Szép Em m a.
BLANKA.
Jó, hogy talállak. N agyon boldog vagy m ár szerel
medben ?
M ARIANA.
Ú rnőm , engedd meg, hogy titoktartás mellett közöljem veled, h a hajlandó vagy részt venni a csel
szövésben, m elyet én eszeltem ki, nem hiszel oly boldognak, m int a mily szerencsésnek te fogsz bi
zonyulni.
S hogyan ?
BLANKA.
M ARIANA.
Bizonyára ism eretes előtted, hogy W indsori Ró
bert, kit te nem kevéssé becsülsz, m ár rég ó ta gyö
tö r szerelmével. De, sem hogy hűtlen, vagy álnok legyek Lubeckhez, inkább az állhatatos Penelope- hez hasonlóan nagy m unkába fogok, h a véghez vihetem.
BLANKA.
S mire szolgál mindez ?
M ARIANA.
A legközelebbi alkalom m al, m ikor W indsori R óbert el fog jönni, hogy szokott m ódján folytassa szerelmi ostrom át, látszólag m indenbe beleegyezem, a mit a lovag kér, am ennyiben erényem nek nincs ártalm ára ; s végül kijelölök találkozásra alkalm as helyet neki, hogy a dán udvarba szöktessen el. H a ez el lesz ha
tározva, jelöljön majd ő ki egy időpontot eltávozá
sunkra : hogy erről tudsz, oly cselt szőhetsz, melylyel tiéd lehet az angol korona és akkor —
H arm adik felvonás. 49
Nos és ak k o r ?
BLANKA.
M A RIA N A .
H a W indsori R óbert királynak bizonyul és te a királynéjának, mi lesz ak k o r?
BLANKA.
Ha az egyik felől oly bizonyos lennék, m int am eny- nyire m eg vagyok győződve a m ásikról, valami lehe
tőségét elképzelném a dolognak. De itt jön ő m aga.
M ARIANA.
Eredj úrnőm s m eglátod, óhajod szerint s az én m egelégedésem re fogok m indent elintézni.
( Belép Hódító Vilmos.J
V IL M O S .
Mint örülök, hogy itt talállak, úrnőm . Nem kedvezett idáig a szerencse, H iába vágytam , hogy veled beszéljek, Gonosz véletlen állta utam at.
Én nem tudok regélni szerelemről, Mesébe illő szókkal udvarolni,
H arczos vagyok, fegyverhez k ö t az esküm, De egyenesen hadd m ondjam ki néked, Becsüllek téged, szent odaadással, Mint egy becsületes lélekhez illik.
Szerelm em ért nem is harczolhatom A T rója háborúját, m ert hiszen Ez országban csak idegen vagyok.
Úgy vélem, jól tudod, hogy ki vagyok.
B arátom hisz m indenről értesített,
Rózsa Dezső : Szép Emma. 4
Szép E m m a.
5°
Lubeck márki, kihez oly hála fűz, H ogy am íg élek, az övé vagyok.
M ARIANA.
A m árkinak hálával tartozol, Ü gyednek ő komoly ügyvédje volt.
V IL M O S.
S m eghallgatod-e Vilmos fejedelmet S szerelm edet reá sugárzod-e ?
M ARIANA.
U ram , fogoly vagyok
S nehéz von’ az udvarból kikerülni.
V ILM O S-
Az udvarból könnyű lesz a szökés, Feltéve, hogy te beleegyezel.
m a r i a n a.
S ha igen, hogy intézed el a dolgot ?
V IL M O S.
N yugodt lehetsz, csak becsületesen.
A tengeren készen vár egy hajóm, Mely rögtön A ngliába vinne minket, S ha o tt vagyunk, azonnal egybekelnénk.
Soká töprengni nincs m ost érkezésünk.
M ert a gyanú, ha gyorsan lábra kap, Ü dvünkre irigyen, lerontja tervünk.
m a r i a n a.
Nem lenne jobb, elfödni arcom at, H ogy így fel nem ismerve m eneküljünk ?
H arm adik felv o n á s.
VILMOS.
Ez jó tanács ; ég áldjon addig, kedves.
M ARIANA.
De egy kegyet hadd kérjek most, uram.
K éjvágytól űzve, jo g talan sosem Kíséreld m eg erényem bántani.
VILMOS.
Elvetem ült s gyalázatos a férfi, H a olyan nő nevét vonná homályba, A kit m éltónak ta rt a hitves ágyra.
MARIANA.
Remélem, hogy esküdben bízhatom.
S m ost elhagylak a m egbeszélt időig.
(El.)
V IL M O S .
Ó boldog Vilmos, szerelm edben áldott, S az ő szerelm ében legboldogabb ! Jól van Lubeck, ez a nem es barátság Ju talm át nyerje, hacsak élek én.
( E l)
M ÁSODIK JE L E N E T .
M an ch ester. A m alom közelében.
( Belép két oldalról Valingford és Moimtney, kivont karddal kéglikben s haragosan népnek egymásra.)
M O U N T N EY .
Valingford, oly nehezen tűröm el A sérelmet, mit rajtam elkövettél,
4
5 2 S zé p E m m a.
H a nem vetném meg-, elkövetni oly T ettet, mely foltot ejtene nevem Becsületén, váltságdíjat halállal Fizetnél vétkedért.
V A L IN G F O R D .
És én Mountney, H a bosszút lihegő dühöm, m elyet A m indennapinál erősb szerelmem Gyújt lángra, nem vetette volna meg, H ogy életedtől m egraboljalak,
Nem éltél von’, hogy ennyire kicsúfolj.
O nyomorúlt, mivel b ántottalak ? A nemes köteléket, m it utóbb Az istenek szine előtt kötöttünk, Mikor a Hódítóval idejöttünk,
Én m egtartottam , nem sértettem azt meg.
De gazságodban te túlzásba mentél, S így m inden kapcsolatot szétszakítva, Gyűlölnöm kell, kit annyira szerettem !
M O U N T N EY .
Mily ravaszúl s alattom osan űzöd Csalásodat. A sértődöttet adnád
S viszályt is kezdesz, hogy így m entegesd G yalázatod ? Valingfórd, nem elég, hogy V etélytársként álltái kettőnk között, M ég csúfságom ra azt tanácsolod, H ogy ha szerelm et vallók majd neki, Színlelje, hogy siket s nem hallja szóm at ?
V A L IN G F O R D .
S valóban, Mountney, így cselekedett is !
H arm adik felvo n á s.
M O U N T N E Y .
Hisz jól tudod, hogy így telt, m ert nagyobb Sértés részedről nem is érhetett von’ !
V A L IN G F O R D .
Látom hát, m indkettőnket rászedett.
Midőn szerelm éért esengve, néki Sok d rág a ékszert s aran y at kínáltam , O m egvetéssel visszaútasítá.
Mit ér az, úgym ond, nem láthatja hisz A napot ! S én a te cselednek hittem, H ogy színleléssel szabadulni vágyott
M O U N T N E Y .
Ezt hittem rólad én is. Ámde Szólj, Mindez valóban meglevő betegség ?
V A L IN G F O R D .
Azt gondolom , tisztára színlelés.
Nyújtsd h át m egint baráti jobbodat, Csak félreértés szülte a viszályt.
M O U N T N E Y .
Tiszta szivemből : s m ost kutassuk a V alóságot.
V A L IN G F O R D .
Kész öröm est, barátom.
Menjünk azonnal atyjához, talán M egtudjuk ott, m indebből mi igaz.
54 Szép E m m a.
HARM ADIK JELEN ET.
A d á n királyi p a lo ta előtt.
( Belép Vilmos és Blanka, álruhában, álarccal.)
V IL M O S .
Je r csak, szerelmem, éltem vigasza, így, álruhában, senki fel nem ism er ; S bizton hiszem, ham ar elérjük az Angol partot, ha tengeren vagyunk.
BLA N K A .
De emlékezz’ első esküdre vissza : Ne próbálj soha csorbát ejteni
Erényem en, míg nászunk m eg nem ültük.
V IL M O S .
M ariana, az égre esküszöm, S lovagi becsületszavam ra hidd el, Soha nem kérem és m eg sem kísérlem, H ogy szűz-erényed fényét elborítsam ; Amíg az angol p arto t el nem éçtük.
Majd ott leszel törvényes nőm s királyném
BLANKA.
Rem ényem , hogy esküd szívből ered.
Távozzunk m ost s bízzuk m agunkat arra, K inek hatalm as a k a ra ta m indent
Ural, a jó n ak végtelen gyönyört ád S a gazra méri legszörnyűbb csapását.
V IL M O S .
Siessünk, késlekedni nem szabad, Mivel vészt hozhat minden pillanat.
