ELSŐ JE L E N E T . A d án udvar.
( Belép Mariana <!s Lnbeck.J
L U B EC K .
Mivel az alkalom oly kedvező S kellő időt s helyet nyújt m inekünk, Ó hadd könyörgjek szívednek kegyéért S vágyam baráti pártfogásáért.
M ARIANA.
U ram , tudod, kérésre semmi szükség ; Parancsolhatsz, M ariana követ, H acsak nem törsz a becsülete ellen.
LU B EC K .
A mi hom ályt borítna hírnevedre, Ily g azságnak lelkemben nincs helye.
De le van kötve a becsületem,
S oly fontos az ügy, hogy buzgón s titokban Fogom intézni s ha kudarcz kisér,
Egész éltem re szégyenem m aradna.
m a r i a n a.
S mivel ad o tt M ariana okot, hogy T ito k tartásáb an kételkedel ?
H arm adik felv o n á s. 45
L U B EC K .
Ne érts ó félre, M ariana, nem K ételkedem se’ benned, sem pedig T itoktartásodban ; sem a szerelmem Ne m agyarázza félre czélomat, Hidd el, hogy jó, igaz s becsületes, így áll az ügy :
Tudod, hogy Angliából jö tt velem W indsori Róbert, egy nem es lovag, B átor s erős, m ég élte tavaszában S így nem csoda, ha szerelem m egejté.
M ARIANA.
Azért jött, hogy szép B lankát lássa meg.
L U B E C K .
Nem, nem, M ariana, nem így van ez.
Szerelme Blankához rögtön kiégett, Midőn először látta arczodat.
T éged szeret, te vagy csak egyedül, Ki gondolatain uralkodói.
M ARIANA.
Helyes, uram ; kedvellek, m ert e hajlam Nem egyszer okozott zavart a balga Leányok közt. G yakran m ondád : szeretsz Nagyon, sőt esküdtél is arra s én
H ittem neked De hát becsületes tett, Hogy így színlelsz ép a hű szerelemnél ?
L U B EC K .
Hitem re, M arian, nem színlelek.
Nem is vagyok hűtlen hozzád. Azonban
4 6 Szép E m m a.
B arátom ért, királyi Vilm osért Beszélek én. O általa legyen Tiéd a felség czíme s birtoka.
Szerelmedhez s szíved erényihez Méltó. O érte szólok s kérek én
S ha tetszik néked is, végkép lem ondok Szerelmem jogczím éről s érdekéről.
Édes M ariana, h át ne tag ad d m eg Tőlem . Szeresd Vilmost, b arátom at S becsülj engem, hacsak nem akarod, H ogy becstelen m aradjak m indörökre.
M ARIA N A .
Ki siralom ra születtem , reám
Nem ragyogott szerencse napja m ég ; ám Mikor születtem, a bolygók sötéten B alsorsom at m egjósolák előre.
LU B EC K .
Szűnjék panaszod és kérő szavam Enyhítse gyötrő fájdalm ad hevét, Mely, jól tudom , hogy szerelem szülötte.
M ARIANA.
Lubeck, te elfelejtéd M arianát.
LU B EC K .
M ariana, m int éltem et szeretlek.
M ARIANA.
Úgy hát m ért engedsz engem m ásnak át
LU B EC K .
B arátom ő és szeretem e férfit.
H arm adik felv o n á s. 4 7
MARIANA.
S Vilmos szerelm em től rabol m eg engem.
LU B EC K .
O téged úgy szeret, m int életét.
MARIANA.
Ne érte szólj, hanem csak m agadért.
L U B EC K .
M agam ért szólok ; mindegy, ő vagy én.
MARIANA.
K ettőtöket elégítlek ki hát, T éged szeretve ?
LU B EC K .
H a őt szereted, M indkettőnk szíve vágyát teljesíted.
Enyém et, m ert én kérlek téged erre, Övét, m ert vigaszt tőled ő remél.
M ARIANA.
H add abba, kérlek, itt jő B lanka már.
(Belép Blanka.)
L U B E C K .
Ó szörnyűség, hogy ily gyorsan szakad meg Beszédünk ! Gondolj rám , jó M arian.
(El.) MARIANA.
Nem is tehet m áskép M arianád.
48 Szép Em m a.
BLANKA.
Jó, hogy talállak. N agyon boldog vagy m ár szerel
medben ?
M ARIANA.
Ú rnőm , engedd meg, hogy titoktartás mellett közöljem veled, h a hajlandó vagy részt venni a csel
szövésben, m elyet én eszeltem ki, nem hiszel oly boldognak, m int a mily szerencsésnek te fogsz bi
zonyulni.
S hogyan ?
BLANKA.
M ARIANA.
Bizonyára ism eretes előtted, hogy W indsori Ró
bert, kit te nem kevéssé becsülsz, m ár rég ó ta gyö
tö r szerelmével. De, sem hogy hűtlen, vagy álnok legyek Lubeckhez, inkább az állhatatos Penelope- hez hasonlóan nagy m unkába fogok, h a véghez vihetem.
BLANKA.
S mire szolgál mindez ?
M ARIANA.
A legközelebbi alkalom m al, m ikor W indsori R óbert el fog jönni, hogy szokott m ódján folytassa szerelmi ostrom át, látszólag m indenbe beleegyezem, a mit a lovag kér, am ennyiben erényem nek nincs ártalm ára ; s végül kijelölök találkozásra alkalm as helyet neki, hogy a dán udvarba szöktessen el. H a ez el lesz ha
tározva, jelöljön majd ő ki egy időpontot eltávozá
sunkra : hogy erről tudsz, oly cselt szőhetsz, melylyel tiéd lehet az angol korona és akkor —
H arm adik felvonás. 49
Nos és ak k o r ?
BLANKA.
M A RIA N A .
H a W indsori R óbert királynak bizonyul és te a királynéjának, mi lesz ak k o r?
BLANKA.
Ha az egyik felől oly bizonyos lennék, m int am eny- nyire m eg vagyok győződve a m ásikról, valami lehe
tőségét elképzelném a dolognak. De itt jön ő m aga.
M ARIANA.
Eredj úrnőm s m eglátod, óhajod szerint s az én m egelégedésem re fogok m indent elintézni.
( Belép Hódító Vilmos.J
V IL M O S .
Mint örülök, hogy itt talállak, úrnőm . Nem kedvezett idáig a szerencse, H iába vágytam , hogy veled beszéljek, Gonosz véletlen állta utam at.
Én nem tudok regélni szerelemről, Mesébe illő szókkal udvarolni,
H arczos vagyok, fegyverhez k ö t az esküm, De egyenesen hadd m ondjam ki néked, Becsüllek téged, szent odaadással, Mint egy becsületes lélekhez illik.
Szerelm em ért nem is harczolhatom A T rója háborúját, m ert hiszen Ez országban csak idegen vagyok.
Úgy vélem, jól tudod, hogy ki vagyok.
B arátom hisz m indenről értesített,
Rózsa Dezső : Szép Emma. 4
Szép E m m a.
5°
Lubeck márki, kihez oly hála fűz, H ogy am íg élek, az övé vagyok.
M ARIANA.
A m árkinak hálával tartozol, Ü gyednek ő komoly ügyvédje volt.
V IL M O S.
S m eghallgatod-e Vilmos fejedelmet S szerelm edet reá sugárzod-e ?
M ARIANA.
U ram , fogoly vagyok
S nehéz von’ az udvarból kikerülni.
V ILM O
S-Az udvarból könnyű lesz a szökés, Feltéve, hogy te beleegyezel.
m a r i a n a.
S ha igen, hogy intézed el a dolgot ?
V IL M O S.
N yugodt lehetsz, csak becsületesen.
A tengeren készen vár egy hajóm, Mely rögtön A ngliába vinne minket, S ha o tt vagyunk, azonnal egybekelnénk.
Soká töprengni nincs m ost érkezésünk.
M ert a gyanú, ha gyorsan lábra kap, Ü dvünkre irigyen, lerontja tervünk.
m a r i a n a.
Nem lenne jobb, elfödni arcom at, H ogy így fel nem ismerve m eneküljünk ?
H arm adik felv o n á s.
VILMOS.
Ez jó tanács ; ég áldjon addig, kedves.
M ARIANA.
De egy kegyet hadd kérjek most, uram.
K éjvágytól űzve, jo g talan sosem Kíséreld m eg erényem bántani.
VILMOS.
Elvetem ült s gyalázatos a férfi, H a olyan nő nevét vonná homályba, A kit m éltónak ta rt a hitves ágyra.
MARIANA.
Remélem, hogy esküdben bízhatom.
S m ost elhagylak a m egbeszélt időig.
(El.)
V IL M O S .
Ó boldog Vilmos, szerelm edben áldott, S az ő szerelm ében legboldogabb ! Jól van Lubeck, ez a nem es barátság Ju talm át nyerje, hacsak élek én.
( E l)
M ÁSODIK JE L E N E T .
M an ch ester. A m alom közelében.
( Belép két oldalról Valingford és Moimtney, kivont karddal kéglikben s haragosan népnek egymásra.)
M O U N T N EY .
Valingford, oly nehezen tűröm el A sérelmet, mit rajtam elkövettél,
4
5 2 S zé p E m m a.
H a nem vetném meg-, elkövetni oly T ettet, mely foltot ejtene nevem Becsületén, váltságdíjat halállal Fizetnél vétkedért.
V A L IN G F O R D .
És én Mountney, H a bosszút lihegő dühöm, m elyet A m indennapinál erősb szerelmem Gyújt lángra, nem vetette volna meg, H ogy életedtől m egraboljalak,
Nem éltél von’, hogy ennyire kicsúfolj.
O nyomorúlt, mivel b ántottalak ? A nemes köteléket, m it utóbb Az istenek szine előtt kötöttünk, Mikor a Hódítóval idejöttünk,
Én m egtartottam , nem sértettem azt meg.
De gazságodban te túlzásba mentél, S így m inden kapcsolatot szétszakítva, Gyűlölnöm kell, kit annyira szerettem !
M O U N T N EY .
Mily ravaszúl s alattom osan űzöd Csalásodat. A sértődöttet adnád
S viszályt is kezdesz, hogy így m entegesd G yalázatod ? Valingfórd, nem elég, hogy V etélytársként álltái kettőnk között, M ég csúfságom ra azt tanácsolod, H ogy ha szerelm et vallók majd neki, Színlelje, hogy siket s nem hallja szóm at ?
V A L IN G F O R D .
S valóban, Mountney, így cselekedett is !
H arm adik felvo n á s.
M O U N T N E Y .
Hisz jól tudod, hogy így telt, m ert nagyobb Sértés részedről nem is érhetett von’ !
V A L IN G F O R D .
Látom hát, m indkettőnket rászedett.
Midőn szerelm éért esengve, néki Sok d rág a ékszert s aran y at kínáltam , O m egvetéssel visszaútasítá.
Mit ér az, úgym ond, nem láthatja hisz A napot ! S én a te cselednek hittem, H ogy színleléssel szabadulni vágyott
M O U N T N E Y .
Ezt hittem rólad én is. Ámde Szólj, Mindez valóban meglevő betegség ?
V A L IN G F O R D .
Azt gondolom , tisztára színlelés.
Nyújtsd h át m egint baráti jobbodat, Csak félreértés szülte a viszályt.
M O U N T N E Y .
Tiszta szivemből : s m ost kutassuk a V alóságot.
V A L IN G F O R D .
Kész öröm est, barátom.
Menjünk azonnal atyjához, talán M egtudjuk ott, m indebből mi igaz.
54 Szép E m m a.
HARM ADIK JELEN ET.
A d á n királyi p a lo ta előtt.
( Belép Vilmos és Blanka, álruhában, álarccal.)
V IL M O S .
Je r csak, szerelmem, éltem vigasza, így, álruhában, senki fel nem ism er ; S bizton hiszem, ham ar elérjük az Angol partot, ha tengeren vagyunk.
BLA N K A .
De emlékezz’ első esküdre vissza : Ne próbálj soha csorbát ejteni
Erényem en, míg nászunk m eg nem ültük.
V IL M O S .
M ariana, az égre esküszöm, S lovagi becsületszavam ra hidd el, Soha nem kérem és m eg sem kísérlem, H ogy szűz-erényed fényét elborítsam ; Amíg az angol p arto t el nem éçtük.
Majd ott leszel törvényes nőm s királyném
BLANKA.
Rem ényem , hogy esküd szívből ered.
Távozzunk m ost s bízzuk m agunkat arra, K inek hatalm as a k a ra ta m indent
Ural, a jó n ak végtelen gyönyört ád S a gazra méri legszörnyűbb csapását.
V IL M O S .
Siessünk, késlekedni nem szabad, Mivel vészt hozhat minden pillanat.
H arm adik felvo n á s. 55
N EG Y ED IK JELEN ET.
M anchester. A malom.
( Belép a molnár, Trotter és Manvile.)
M O LN Á R.
M ondhatom , uram , nem csekély b á n ato t okozol, hogy ily rosszat gondolsz leányom felől, kinek jó hír
nevéhez, m ég ha én mondom is, becstelenségnek soha m ég csak árnyéka sem férhetett
M A N V ILE.
M olnár apó, m eg kell vallanom , hogy ann ak a két nem esnek itt tartózkodása nagy visszatetszést váltott ki belőlem.
M OLN Á R.
A mi őket illeti, sohasem vettem bennük észre g o nosz szándékot. De m ég ha m egpróbálták volna is azt nyilvánítani, leányom tiszta lelke elég erős ahhoz, hogy ellentálljon.
T R O T T E R .
Ezek a legbecsületesebb férfiak, a kiket valaha csak láttam : hitemre, az egyik hat pennyt adott, hogy hozzak egy liter pezsgőt. Nézd uram , itt
jönnek-( Belép Mountney és Talingford.J
M
OLNÁR-T rotter, hívd lányom at. Nos, itt vannak együtt vala
mennyien, beszéljük m eg alaposan a dolgot.
( Trotter el.)
Szép E m m a.
56
M O U N T N EY .
Örülök, hogy itt talállak, atyám. Eljöttünk, hogy beszéljünk veled.
MANVILE.
T alán a leányával inkább.
V A L1N G FO R D .
Úgy van ; egy ügyben jöttünk, melyben b arátság o dat szeretnők igénybe venni.
M OLNÁR.
Uram, előttem idegenek vagytok, de az udvariasság révén kérhettek tőlem bárm it, a mi észszerű.
M A N V ILE.
Micsoda ? H át annyira előrehaladt, hogy jó a k aratát jönnek kérni ?
V A L IN G F O R D .
É rtésünkre jutott, hogy leányod hirtelen m egsiketült és megvakult.
M O LN Á R.
Isten őrizz ! Ép érte küldtem . Igaz, hogy három napja el sem hagyta szobáját. Szörnyű fájdalom, ha igaznak bizonyulna !
M AN V ILE.
Ez Isten büntetése hűtlenségéért.
M O L N Á R .
U ram , félek, hogy szavaitok nagyon is igazak. Néz
zétek, o tt vezeti T rotter. Mi baja van E m m ám nak ? Csak nem világtalan ?
H m maciik felv o n á s. 5 7
EMMA (fé lr e ).
Mountney és V alingford, ketten együtt. És Manvíle, kinek hűséget fogadtam szerelm em ben Most, Emma, segíts m agadon !
MOUNTNEY.
Ez nem színlelés, Valingford.
VALINGFORD.
H a az lenne, m indenképen nagyon ügyes.
EMMA (félre Trotterbez).
T rotter, nyújtsd ide kezed s ha szeretsz, légy titok
tartó s hadd rá, hogy úgy van, m indenre, a mit majd m ondok s akkor busásan m eg foglak jutalm azni.
TROTTER.
Ah, ez annyi, m intha egy szörnyű, rémes, borzal
mas, gyalázatos hazugságot m ondanál és én m ég erősítsem azt meg. Nem, Szűz Mária!
EMMA.
Jelenlegi nyom orúságom késztet rá, T rotter, ha szeretsz.
TROTTER.
Ez a szó «szerelem» m indenre rávesz.
EMMA.
T rotter, hol van atyám ?
TROTTER.
Ej, micsoda vaksi nő vagy te ! H át nem látod ? Hisz itt áll előtted !
( Odalöki atyja felé.)
EMMA.
Ez az atyám ? Ò jó atyám , engedd m eg, hogy el
vonulhassak oda, ahol zavartalanul lehetek, mivel Isten m egfosztott látásom tól és hallásom tól egyaránt.
M O L N Á R.
O szólj, gyerm ekem , hogyan ért ez a v a k sá g ? Oly édes látvány a szem edre tekinteni s m égis elveszíté a látás erejét ? Szegény atyádnak mily fájdalom ez !
EMMA.
Jó atyám , ne hagyj itt állni, hogy m indenki mint valami csodát m egbám uljon ; vitess egy m agányos helyre, a milyen egy ily nyom orult terem téshez illik.
M O LN Á R.
T rotter, vezesd be ; szegény Goddard öröm e s vi
gasza végkép lehanyatlott.
( Molnár, Emma és Trotter el.)
M A N V ILE.
Siket is, vak is. Igv h át ő nem hitves az én szá
m om ra. S örülök, hogy ily szerencsés véletlen jö tt közbe. Eltávozom C hesterbe s itt hagyom e férfiakat az ő vak szerencséjükkel. (El.)
M O U N T N E Y .
M inthogy a szerencse ily gonoszul ro n to tta le re
m ényeinket, nem töröm m agam érte. K övetem a királyt, a ki m a k ö tö tt ki Liverpoolban.
V A L IN G F O R D .
Menj csak, uram , követlek én is. Nos, Mountney elment, én itt m aradok s folytatom a szerelmi
ostro-H arm adik felvo n á s. 59 mot. Azt hiszem, az egész csak színlelés volt, hogy így szabaduljon zaklatásunktól. (El.)
Ö T Ö D IK JELEN ET.
A d á n udvar.
( Belép Lubeck és a dán király, haragosan)
Z W E N O .
H iába, Lubeck, lehetetlen az ! Tudtál e tettről s jóváhagytad azt.
Kit úgy m agasztaltál, ez volt a férfi ! Ki ily gonoszul csalja m eg b a rá tjá t?
Midőn először hoztad udvarunkba, H ogyan fogadtuk ! Mint bántunk vele ! Nem tudja nálad jobban senkisem- Jutalm ul érte szépen megfizet,
M arianát rabolja tőlem el, Szép foglyom at ; szökése így elüt A váltságtól, mit m ár kialkuvánk, S nem is tudom , m iként feleljek érte, H a svéd hazája visszakéri őt.
L U B E C K .
Ne higyj, kegyes uram , rosszabbnak engem, Mint m egérdem leném , hiszen szerelmem M ariana volt, felség tudja jól,
Királyném , ő szívem, eszem ura : H ogyan tudhattam volna a szökésről ? Jobban sújt engem az egész világnál !
ZW E N O .
Megvallom, ez m elletted szól, Lubeck, H ívjátok lányom at. De m eg vagyok
6o Szép E m m a.
Győződve arról, nincs sejtelm e sem Szegény léleknek, hogy eltávozott.
A férfit, úgy hallom, szerette ő is, Mit a gonosz nem látott m eg soha.
(Belép Rosilio Marianával.J
ROSOLIO-Itt van M arian hercegnő, királyom, L eányodat rabolták el, uram.
ZWENO.
Mit, lányom tű n t el ? M ost világosan M utatkozik aljasságod, Lubeck ! A te műved volt ez a cselszövény.
S d rág án fizesd m eg ezt a tettedet.
LUBECK.
H a erről tudtam , vagy ha czélom az volt, H ogy m egszöktessem felséged leányát, Pusztítson el az igazságos ég.
ZWENO.
H iába m inden esküd ; éltedet Nem menti m eg. Börtönbe, el vele !
S m ost, kedves, m ert hisz m áskép nem lehet, Mint hogy részt vettél te is ez árulásban, Szörnyen lakoljatok m indketten érte.
Börtönbe véle ! Szép história ! Ellopták lányom at!
De m it használ dühöngni itt, m agam ban ? Vilmoshoz küldök Angliába, rögtön, H ogy jöjjön ide udvarom ba W indsor Dölyfös lovagja, hogy gyalázatos T ettéért bűnhődjön, vagy ottan érje
H arm adik felvo n á s. 6i
A büntetés, mit én m érek reá- S B lankát azonnal küldje haza, m ert K ülönben érte én m agam megyek S m egbánja Vilmos is, ha m egtagadják.
H A T O D IK JE L E N E T . A nglia. D em arch g r ó f táb o ra . ( Belép Vilmos, mint fogoly, katonák kőit.)
V IL M O S .
Volt-e csapás szörnyűbb s baj súlyosabb?
H a összefogna a pokol s a menny, H ogy lelkem et m iként tiporja le,
Ennél nagyobb gyötrelm et nem találhat.
Ah, M arian, siralm am okozója, Szivem öröm e, éltem vigasza.
M iattad sóhajtom a légbe búmat,
S tépem szivem; s ha csendes sóhaj száll el, A b án at nem kevésbé gyötri lelkem.
E L SŐ K A TO N A .
Nyugodj barátom , mindez m it se használ.
V IL M O S .
El innen, gaz, kezet te m ersz emelni U ralkodódra ?
E L SŐ K A TO N A .
M egvizsgáljuk azt is.
Valaki jön, ő m indent rendbe hoz.
( Belép Demarch)
U ram , m a éjjel, őrködésünk közben E férfit fogtuk ; nem tudjuk, ki ő,
6 2 Szép E m m a.
Egy bájos nő is volt kíséretében.
Úgy látszott, hogy term etre gyönyörű, de Le volt tak arv a arcza s így vonási Báját és kellem ét nem láthatók.
D EM A R C H .
Mondd meg, hová való s ki vagy, barátom ?
ELSŐ K A TO N A .
M ért nem felelsz uram nak ? Nézd, h a llg at m egvetőleg.
D E M A R C H .
H át megveted, hogy válaszolj nekem ? Ez orczátlan s dölyfös viselkedésed A legsúlyosb fenyítést érdemelné.
Nem hallottad talán s nem is tudod, Amíg távol van a szász fejedelem, D em archot tette m eg helyettesének, H ogy a törvénysértőt büntesse m eg ?
V IL M O S .
Tudom s ösm erlek téged, áruló, Ki lázadó és összeesküvő vagy !
D em arch, és nem tudod, ki vagyok én ?
D EM A RC H
Érzékim vakságát, felséges úr, Bocsásd m eg e bánásm ódot királyi Személyeddel !
V IL M O S .
Felelj, D em arch, mi az O ka, hogy a népem fegyverben áll ?
H arm adik felv o n á s. 63 DEMARCH.
Dicső uram s királyom , m ent az én G ondolkodásom minden árulástól Irántad, a hon s a közjó iránt.
Nem tűrhetem nevem becsületén A sérelm et, m elyet utóbb D irot K övetett el rajtam s ez volt az ok,
A m ért hogy néhány harczost összegyűjték, H ogy védjenek m eg engem ellene,
Ki gaz szándékból életem re tör.
VILMOS.
Hol van D irot ?
DEMARCH.
Fegyverben, jó uram, T án két mérföldnyire lehet e helytől, Mint arról biztos tudom ást szereztem.
VILMOS.
Jer. Menjünk. Félek én nagyon, H ogy árulók vagytok ti m indaketten.