• Nem Talált Eredményt

A nagyszombati egyetem újabb szervezése és Budára áthelyezése

In document KÖZOKTATÁS TÖRTÉNETE (Pldal 126-165)

1.

A nagyszombati jczsuita-collegium tagjai az 177U/3-ik tanévet még teljes nyugalomban s a rég megszokott ünnepi szertartásokkal nyitották meg. Ez a tanév is csak olyannak Ígérkezett, mint az a sok más, mely az idők méhébe letűnt.

A professorok pontosan eljártak tantermeikbe, buzgón taní­

tottak latin stílt és ékesszólást, a megszabott módszerrel hirdették a theologia és philosophia tanait, s az ősi hagyo­

mányok szerint gyűjtötték maguk köré a Mária-Társulatok ájtatos tagjait; mintha, ez a tanév is csak egy közbülső s nem utolsó lánczszem volna a hosszú sorozatban. Senki se tudta még ekkor, hogy a rend elérkezett létele határkövéig.

Nap nap után pergett le, változatlan egymásutánban, szinte kimért ütemben. Pedig az éber megfigyelő észrevehette már, hogy a tanítás évszázados mechanismusának kerekei lassab­

ban forognak s az agónia fagyos lehellete kezd odaférkőzni a szerves élet melegségéhez. Már jó ideje behatolt a zárt

kitűnik, hogy a katekismus oláh fordítását a fogarasi, a ruthén fordítást pedig a munkácsi püspök vállalta magára.

— 117 —

falak mögé is a külvilág forrongásának tompa moraja, s néha-néha megreszketett a fold a közelgő események súlyától.

Mintha most is hallanám a collcgium lakóinak aggódó suttogását, mikor a tanév vége felé az első réveteg hirek kezdtek szállongani a Társaság feloszlatásáról. Mit hoz a holnap? Ez a kérdés lebeghetett ajkukon, mikor megkondult az estharang s imára hívta a czellák lakóit. Vájjon voltak-e köztök sokan, kik — mikor végtére hirré ment a Dominus ac Redemptor parancsszava — teljesen átérezték annak a pillanatnak a nagyszerűségét, mely egy egész hatalmas rend­

szernek megsemmisülését jelentette ? Vájjon tudatában voltak-e annak, hogy, amidőn megbomlott az ;i közösség, melynek ők is tagjai, a szemhatár másik felén már feltűnik első vakító sugara annak az új égi testnek, mely csakhamar az enyészet sötétségébe fogja elsülveszteni az ő fényesen ragyogó csilla­

gaikat ?

Október tizenegyedik napján kezdte meg működését a nagyszombati collcgium feloszlatására kirendelt királyi bizott­

ság,1) melyben képviselve volt a politikai hatóság, a kir.

kamara és az egyházmegye. A collcgium összes tagjai, és pedig 54 áldozó pap, 4 magister, 29 hittudományi hallgató, (i repetens, 7 bölcsészethallgató és 10 laikus-testvér, összesen 119-en gyűltek egybe a nagy aulába, hol a királyi jogok fenntartása mellett végbement a pápai brévének felolvasása és kihirdetése. A bizottság a eollegiumot feloszlottnak nyil­

vánította, a ház élére ideiglenes egyházi elöljárót rendelt s nyomban hozzáfogott az összes ingó és ingatlan vagyon leltározásához: ez megtörténvén, a biztosok minden értéke­

sebb tárgyat, okiratot és pénzt lepecsételtek és elzártak. A col­

lcgium megszűnt. A jezsuita, tanárok helyét az egyetemi karo­

kon ideiglenesen és egy év tartamára jobbadán esztergomi főegyházmegyei papok foglalják el.

A kormány azonnal tárgyalás alá vette a két jezsuita kar végleges szervezésének ügyét. Míg a gymnasiumokat még három év múlva is legtöbb helyütt a volt társaság tag­

jaira bízta, a theologiai és philosophiai karok rendezését

sür-') Ü. ],. Udv. Kancz. 5629. ex 1773.

11 8

gős feladatnak tekintette. Sietségének megvolt az oka. Az egyetem nyilvánvaló szervi hibában szenvedett, mert hiszen két, merően különböző eszmevilág egyesült kebelében. A világi karok már egészen a felvilágosult gondolkodás hirdetői, amióta Riegger és Martini elvei vonultak be a jogi studiumba; a theologiai és bölcsészeti karok ellenben még mindig nem tudtak kibontakozni a. százados múltnak hagyományaiból.

A jogi kar vallásos szelleme is megingott már. A helytartó­

tanács 1773-ban kénytelen jelenteni,1) hogy ,r>f> joghallgató (az összes létszámnak a fele) nem végezte el a január és február havi gyónást; arról, hogy a bölcsészeti karon ilyesmi előfordult volna, épen semmit sem olvasunk forrásainkban.

Es hogyan is férhettek meg már eddig is egy fedél alatt es egymás mellett két oly eltérő felfogásra v;illó intézmények, mint a világi karok, melyek a jövőbe tekintettek, s a jezsuiták kezében megmaradt hittudományi és bölcsészeti tanulmányok, melyeknek gyökerei a távol múltba nyúltak vissza? Amott a felvilágosodott államjog és természetjog, s oly egyházjogi elmélet, mely a világi hatalomnak a végletekig menő túlten-gésén sarkallik; emitt a régi mederben haladó theologiai tudomány a különleges jezsuita módszer összes járulékaival, a metaphysikának még mindig fölötte elvont tárgyalása, a kísérleti physikának igen korlátolt szerepe, s általában oly doctrina, mely, ha kisebb engedményekre még oly hajlandó is, belső lényegénél fogva képtelen a nagy elvek terén irányi változtatni. Nem is lehetett tőle mást várni. Addig volt hatal­

mas a társaság, míg egészen olyan volt, aminőnek Loyolai sz. Ignácz megalkotta. Mihelyt kezdett ettől a typustól eltérni, már megtagadta természetét s magában hordta a romlás csiráit.

Jól érezték ezt Bécsben. Még a pápai bréve kihirdetése előtt irja a királyné, hogy Nagyszombatban a theologia, dogmatika, erkölcstan, szentirás-magyarázat és metaphysika tanszékeit semmi esetre se kell jezsuitákra bízni.a) Utóbb már a tanszékek nagyobb részére terjeszti ki elhatározását,

0 (). L. Udv. Kiincz. 540. cs 1282. ex 1773.

2) O. 1.. Udv. Kancz. 5041. et B, ex 1773.

1 1 9 —

melyhez még akkor is szigorúan ragaszkodik, mikor a kan-czellária az 1773/4-ik tanévre a status quo fenntartását kérelmezi.1) —Ugyanez történik 1774 augusztus havában, mikor a magyar főkormányszék azt javasolja, hogy legalább a keleti nyelvek és az ékesszólás tanszékeire lehessen volt jezsuitákat alkalmazni, és pedig annyival inkább, mert e tan­

székek »nyilván semmi befolyással sincsenek az erkölcsökre«.

Ezt a kívánságot is kereken visszautasítja a királyné, sőt mi több, kijelenti, hogy, ha Magyarországon nem .akadnának alkalmas pályázók, majd küldenek tanerőket Bécsből.2) A jezsuita rendszerrel egyszer s mindenkorra végezni akartak az udvari körök.

Csakhamar meg is indultak a verseny vizsgálatokra vonat­

kozó tárgyalások. Maga a bécsi udvari tanulmányi bizottság érzi, hogy daczára a mindenkor hangoztatott teljes egyenlő­

ségnek', mégis nagy különbség van a nagyszombati és az ausztriai egyetemek jogviszonyai közt. () veti fel először azt az eszmét, hogy a nagyszombati concursusra külön királyi biztosok küldessenek/1) akik személyesen gyakorolni fogják

»cgy apostoli királynak amaz el nem vitatható, fontos jogát, hogy egymaga gondoskodhatik mindenről, ami a tanítás körébe vág«. A versenyvizsgálatok idejére és módjára nézve beható tanácskozások folynak a bécsi bizottság kebelében, Ürményinek állandó és tevékeny részvétele mellett.4) Rajta kívül Kressel báró, Martini, Störck, Greiner és Kollár,

előt-') 0 . L. IMv. Kancz. 5352. és 5041. ex 1773.

'-) -Von der zum verschieden malcn schon angeordneten Aus-schliessung der Kxjesnvilcn von allén Jer Theologischen und mehreren der philosophischcn Kanzclii tami ich der malcn umso weniger abgelien, als die höchst scltenc Fiillc cinci" Dispensierung in kcinc Folge zu ziehen, sondern viclmchr den zwey Commissariis mitzugeben, duss falls sich für einc odor undoré Kanzel kein tüchtiger und concursmiissiger Com-petent hervortlnite, sic solchcs anhero anzuzeigen hiitten, um zu besetzung derlcjr Lehrstühle von hicrau.s die Vorsehung treffen zu körmén. Maria Theresia m. p.« 0 . L. Udv. Kancz. 4570. ex 1774.

«) Udv. levélt. Staatsr. 2805. ex 1773.; 1205. ex 1775.

') O. I,. Udv. Kancz. 4023. és 4134. ex 1774. ; Udv. levélt. Staatsr.

1203. ex 1775.; Bécsi cs. kir. vall. és közokt. min. régi levéltára, Stud.

Hof-Comm. i'asc. 34 - 3 5 - 1 0 7 .

• - 1 2 0

tünk már ismert nevek hordozói, tanakodtak e fontos kér­

désről.

Legégetőbb volt a fizetések megállapítása. A kanczellária magas illetmények rendszeresítését kívánta, mert szerinte esak ily módon lehet remélni, hogy világi egyének is nagyobb számmal fognak pályázni s »a tudományok monopolisálása«

véget fog érni. Mint látjuk, Pergen grófnak az oktatásügy saeeularisatiójára irányult javaslatai megtalálták ut jókat a.

magyar kanezelláriához is. Végre abban történt megállapodás, hogy az egyházmegyei papok évi 800 frtot, a szerzetesek ()00 frtot, a. világiak 1200 frtot kapjanak fizetésül. Még így is jobb lesz a javadalmazásuk — jegyzik meg a. tanácso­

sok, — mint a prágai, freyburgi és innsbrucki tanároké.

A concursus napját október 8-ikára tűzik ki.

A királynő e javaslatot nagy elismeréssel hagyja, jóvá.

»Nem vagyok képes eléggé kifejezni megelégedésemet a kan-czelláriának és a helytartótanácsnak e jól és okosan meg­

szerkesztett. munkálatáért, s azért, hogy a dolog minden várakozásom ellenére még az idén rendbe fog jönni.« Elismeri, hogy jobbat nem lehetett volna tanácsolni. Királyi biztosokul magát az országbírót, Fekete György grófot és Ürményi Józsefet küldi Nagyszombatba, utóbbit azért, mert »itt (Bécs­

ben) oly jól látta el a referens teendőit«. A harminczkét éves Ürményi elérkezett fényes pályájának első jelentős állomásá­

hoz. Vasszorgalmával és kiváló szervező tehetségével ekkor vonja magára először a királynő különös figyelmét.

A kir. biztosok részletes utasítást visznek magukkal.1; Vörös fonálként vonul rajta végig az az intelem, hogy min­

dent a bécsi minta szerint kell berendezni, >Miiert a nagy szombati egyetem Magyarország összes felsőbb tanintézeteinek mintaképe és tükörképe-* leszen. A bizottságnak meghagyja.

a királyné, hogy ne csak a hittudományi és bölcsészeti karok szervezését tekintse feladatának, hanem vizsgálja meg a hely színén az egyetem összes viszonyait, hallgassa meg az összes

') 0 . L. Udv. Kancz. 4570., 4571., 5831., 0175. ex 1774.; M. N.

M. Fol. Lat. 2982. (Aeta Ürménviana) : 0 . L. Udv. Kancz. 1856., 2014., 2133., 4206., 4653., 5358., 5515., 0037. ex 1775.; 130., 481., 2000., 2287. ex 1776. - Acta Particularia, No 532., p. 21., 22., 57.

121

tanárokat, vegyen jegyzékbe minden hiányt és fogyatkozást;

szóval, ejtse meg a főiskola teljes revisióját, mind a szelle­

miek, mind az anyagiak tekintetében. Ürményi lelket tudott önteni e nehéz vállalkozásba s tolla erejével kitűnő szolgála­

tokat tett az ügynek. S vájjon lehetett-e szebb és nemesebb feladat, mint Magyarország egyetlen teljes főiskoláját köze­

lebb vinni a nyugat-európai tudomány áramlataihoz, s ekként a hazai közművelődés területén egy új fejlődésnek alapjait lerakni ?

Hogy az egész szervezési munkálatról világos képet nyerjünk, legczélszerübb szemügyre vennünk az egyetem állapotát az 1775/ü-ik tanév elején, amikor a kir. biztosok jelentése már hivatalos elintézésben részesült. Az utóbbihoz fűzhetjük majd mind a nagyszombati helyszíni vizsgálatnak, mind a bizalmas jellegű tanácskozásoknak fontosabb moz­

zanatait.

K módszer szerint haladva, a bölcsészeti kar szerve­

zetében észlelhetjük a leglényegesebb változásokat. Az 1709-ik évig mindössze négy tanszéke volt a karnak (logika, physika, mathesis, ethika); ekkor járultak hozzá az ékesszólással egybe­

kapcsolt történelmi, továbbá a kamarai (politikai) tudományok tanszékei.1) Az előadásoknak e korlátolt száma mellett a tanulmányok menete alig lehetett egyéb, mint leczkeszerü anyagnak szigorúan megszabott tárgyalása, mely a gymna-siumi tanfolyam betetőzését tekintette egyedüli ezéljának. Most kiszélesedik a tanulmányok köre és önállóbb szervezetet nyer a kar, szorosan a bécsi egyetem mintája, szerint. A tanszékek száma összesen !), melyek között egészen újak: a természet­

rajz, a felsőbb mennyiségtan, a csillagászat és az acsthetika.

Az egész philosophiai elméleti tanítás (logika, metaphysika és ethika) egy tanár kezében pontosul össze; az ékesszólás pedig kiválik a történelem kötelékéből s az aesthetikához kapcsolódik. A philosophia tárgyalása jelentékenyen módosul:

felkarolja az újabb psychologia eredményeit is, előtérbe helyezi a kritériumok tanát, csak röviden érinti a syllogismus

elmó-') A héber és görög nyelvi tanszék a theologiát szolgálta s csak átmenetileg tartozott a bölcsészeti karhoz. Ezért nem is számítom ide.

1 'l-l

letét s a bizonyításban a »mathematikai módszerrel« él (vagyis WoltT nyomán lialad); a metaphysika körében megszűnik az ontológiának széltében észlelhető túltengése, az úgynevezett természetes theologia pedig főfeladatának tekinti, hogy a kinyilatkoztatás szükségességét értesse meg. Az etliika túl­

nyomóan gyakorlati tudománynyá lesz.

Az újonnan szervezett tanszékek közöl különösen kettő költi fél érdeklődésünket, mert úgyszólva korszakot jelent felállításuk.

Egyik a természetrajz. Trautsohn gróf bécsi érsek már t7ő'2-bcn fájlalta, hogy >ezt a szükséges stúdiumot fölös­

legesnek tartják vagy nem ismerik a tanárok, s hogy a növendékeknek a nagy és kis világ három évi szemlélete után sejtelmök sincsen mindazon dolgokról, melyek a gazda­

ság körébon olyan gyakran fordulnak elő, a. kereskedésben mindennaposok, az emberi életben múlhatatlanul szükségesek s a hazában fölös számmal találkoznak«. Felszólalásának meg is volt a. kivánt eredménye, mert a bécsi egyetemen még ugyanazon évben állították fel a (ermészetrajz tanszékét.

Huszonkét évnek kellett elmúlnia, míg e fontos szak a nagy­

szombati egyetemen is polgárjogot nyert.

A felsőbb helyről jövő utasítás a tanár feladatává tette, hogy tárgyát a kosmograpbiával és a physikai földrajzzal vezesse be, s csak azután térjen át a természet három orszá­

gára, kiindulva a szervetlen világból s az emberrel végezve be a tanfolyamot. Jellemzi a tárgyalás módját a hasznossági elv, melyet már Trautsohn érintett s a korszellem mind jobban megkövetelt. A franczia encyklopaediától kezdve, a pietistákon és Basedowon keresztül, egész a bécsi normális iskoláig nyo­

mon kisértük a realismust és utilitarismust. Amit La Chalotais a természetrajzi tanítás elemi fokairól követelt, ugyanaz tűnik fel itt az egyetem színvonalán. A tanár azoknál a természeti tárgyaknál időzzék legtovább, melyek »az emberi vállalkozá­

sok ban« szerepelnek; az ásványtan chemiai alapon tanítandó ugyan, de a bányaműveléssel való vonatkozás kiemelésével.

A növénytan gazdasági kapcsolatait mindenütt hangsúlyozni kell, s alkalmilag ki kell térni a gyárakra és kézműiparra is.

Az állattanban is leginkább az egyedek hasznos és

kárté-123

kony voltáról szóljon a tanár, s amikor bemutatja az embert lest szerkezetét, fűzze előadásához az élettan és bonczolástan alapvonalait. Maga az újonnan kinevezett tanár is gyakorlati szempontból fogja, fel tárgyát, midőn tanszéke elfoglalása után jelenti, hogy a természetrajz, »ha szárazon és elméleti módszerrel akarjuk előadni,« elvégezhető egy év alatt, de helyesebb a rendszeres tárgyaláshoz fűzni a gazdasági és kereskedelmi vonatkozásokat, s ekkor legalább két esztendőre van szükség. Kddig mindenütt esak azt fejtegették, hogy milyen osztályba tartozik a tárgy s milyen nevet adjanak neki ? holott az a fődolog, hogy »a nemesség és a tiszteletre­

méltó klérus« birtokain az okszerű házi és mezei gazdaság helyet foglalhasson.

Nem csekélyebb figyelmet érdemel az acsthetika tan­

széke. Pontosan alig lehetne meghatározását adni a körnek, mely e szakmát az akkori felfogás szerint megillcté. Álta­

lában a széptudományok tartoztak ide, tehát a műelmélct, ép úgy mint az irodalomtörténet, a philologia és archaeologia, sőt a művelődéstörténelem is. Bizonyára olyas valamire gon­

doltak e tanszék szervezői, mint ami Göttingában Heyne nevéhez fűződik, aki a görög és római klasszikusokat fejte­

gette a neo-humanismus szellemében, azaz: főleg tárgyi és tartalmi szempontból, s emellett a hermeneutika, kritika, rhe-torika és poétika magasabb elméletét is tárgyalta. Láttuk, hogy a bécsi egyetemen is szerveztek ily tanszéket, de ellá­

tására külföldi tudóst hívtak meg. Az a mélyebb és tisztul-tabb műérzék, mely az irodalmi remekek méltatásának fel­

tétele, akkoriban a monarchia műveltségének góczpontján sem volt még feltalálható: Lessing ésWinckclmann hazájából kellett kiindulniok amaz ösztönzéseknek, melyek Ausztriában is meggyökereztették a finomabb aesthetikai törekvéseket. Innen ültette át a kormány a széptudományokat a nagyszombati egyetemre, ahol Szerdahelyi György volt első képviselőjök, aki az első összefüggő aesthetikát irta meg x) hazánkban s később, mint a második Ratio Educationis szerkesztője, nagy érdemeket szerzett a hazai tanügy országos rendezése körül.

') Aesthetiea, scu scientia boni gustus. Budae, 1778. 2 köt.

— 1 2 4 - • •

A bölcsészeti kiír többi tanárai közöl kiváltak Vaísz Fe-rencz, a csillagászat tatiára, ki már két évtizeden át gon­

dozta. a nagyszombati csillagvizsgáló tornyot; Katona István, hazai történetünk ezen elsőrangú művelője, a negyvenkét kötetre terjedő História Critica tudós szerzője. Mindhárman a Jézus-Társaság volt tagjai, kiknek kinevezésével a. királyné saját magának ellcnmondott: minden volt jezsuitát ki akarl zárni, de ezeket a nagy tudósokat lehetetlen volt meg nem

tartania.

Mint az eddigiekből is kitűnik, a. Jézus-Társaság fel­

oszlatásának nyoinában járó szervezés a bölcsészeti kar szel­

lemi tőkéjét gyarapította. Hogy mindamellett csak igen lassan emelkedhetett a karnak, mint tudományművelő intézménynek a színvonala., annak oka nem kis részben a. segédeszközök rendkiviili hiányosságában rejlik. Nemcsak' tanügyi, hanem művelődéstörténeti szempontból is érdekes tanulságok ment­

hetők az idevágó iratokból, melyek tele vannak a tanárok panaszai val.

Hiszen könyvtára sem volt az egyetemnek. A volt jezsuita-collegium könyvtúrát az egyetem kapta ugyan meg, de a. többnyire régi nyomokon haladó theologiai és philo-sophiai munkáknak a. változott viszonyok közt kevés hasznát vehették a tanárok. A természetrajz professora egyetlen alkal­

mas szakmunkát se talált a könyvtárban; a physika tanárától azt kívánták, hogy vasárnapunk int külön előadásokat tartson a. mechanikából, s még a Leupold-félc Thcatrum Machinarum és Belidor Hydraulikája sem volt meg. Mitterpachcr József, a. felsőbb mathesis tanúra, egyetlen használható munkát se kapott kezéhez; még Euler és Newton alapvető művei is hiányzottak. Hasonló helyzetben volt az aesthetika tanára, pedig feladatává tették, hogy Ratteux és Sul/er szellemében tanítson. A történelem tanára a legszükségesebb térképekkel sem rendelkezett. Az I77ü-ban kiküldött királyi biztosok hivatalosan jelentik a következőket: »A könyvtár inkább mennyiségével és diszitése látszatával, mint a könyvek vá­

lasztéka miatt érdemel figyelmet, mert legnagyobb részt régi bölcseleti és hittudományi meg asketikus irányú és más haszontalan művekkel van tele. A szentpéterváriak kivételével

1 2f>

semmiféle tudós társaság közleményei nem találhatók benne;

semmiféle folyóiratok; úgyszólva semmi, ami az orvosi tudo­

mányok, az egyetemes történelem, az irodalomtörténet, a természetrajz, a régiségek, a jogtudomány körébe vagy az egyetemnél meghonosított virágzó tudományágakba v á g ; sőt azok közöl is, melyek a theologusoknak és philosophu-soknak valók, a legtöbb és legjobb munkák hiányoznak.*

Ha e jellemző nyilatkozatot egybevetjük a királynőnek egyik sajátkezű jegyzetével, mely szerint a nagyszombati bibliothc-kában »sok haszontalanság (schr sehlechts gezeig) van,« — teljes valóságában láthatjuk magunk előtt az egyetem taná­

rainak szomorú helyzetét.

Nem kevésbbé hézagos volt a felszerelés. A physika tanárának évi 40 forintot utalványoztak tanszerekre; tulaj-donképeni helyisége nem volt. A esillagászat tanára, ki Ilell béesi normájának változatlan követését kapta utasításul, eal-eulator nélkül volt kénytelen dolgozni. Nem akadt senkije, ki képes lett volna az elromlott készülékeket megjavítani.

Átalánya évi 12(i forint; még fűtőanyagra és lámpaolajra sem telt. A természetrajz tanárának se múzeuma, se szek­

rényei nem voltak; hiányoztak az ásványok simítására és törésére szolgáló eszközök; hiányzott a természetrajz czéljaira alkalmas botanikus kert. A gyűjteményben esak néhány hazai tárgy találkozott, a külföldiek közöl agy sem. A ta­

nárnak (Pillér Mátyásnak) kell figyelmeztetni arra, hogy az ország bányái küldjék a ritka és becses természeti tárgyakat Nagyszombatba miként az ausztriai bányák a páviai és milanói egyetemeket látják el). A felső mathesis tanára ;ki egyúttal az astronomia egy részét is ellátta) a mechanika, optika, dioptrika és katoptrika tanaihoz szükséges eszközök teljes hiányát fájlalja, s még az 1770-ik év végén is ezt irja:

»Mathematikai taneszközöknek annyira híjával vagyok, hogy az egész múlt esztendőn keresztül körző és vonalzó nélkül kellett előadásaimat megtartanom. Es mivel évenkint költe­

keznem kell fából, papírból vagy drótból készült mintákra is (melyek a hallgatók képzeletét támogatják), erre a czélra, úgyszintén szivacsra és krétára, kérek számadás terhe mellett legalább évi — 2ö forintot.«

1!><>

Nem tagadható, hogy a kormány e hiányok pótlását tervbe vette s iparkodott a bajokon segíteni. Igyekezete azon­

ban látható ercdménynyel alig járt. Az egyetemi könyvtárnak, a physikai és mathematikai tanszereknek s a természetrajzi tárgyaknak a volt jezsuita-collegium tágas épületében jelölt ki helyiségeket, de egy év múlva már székhelyet eserélt az egész egyetem s az intézkedés remélt sikere elmaradt. A tan­

szerek gyarapítása, mód fölött lassú ütemben, hosszadalmas tárgyalások után és rendszertelenül ment végbe. ígéret történt, hogy az egyetem ingyen meg fogja kapni a bécsi jezsuita-collegium könyvtárának másodpéldányait, de valójában .'3000 forinton kellett azokat megvásárolnia. A nyomda tiszta jöve­

delmét is az egyetemi könyvtárnak szánta ;i kormány, de c határozatnak soha sem lett foganatja, sőt még a rendes Ó00 forintnyi könyvtűri általányban is - hiteles forrás tanusága szerint ') — utóbb a nyomda részesedett

Ily körülmények közt nincs mit csodálnunk azt a rendkívül lassú fejlődést, mely a böcsészeti kar kötelékébe tar­

tozó némely tudományok területén észlelhető. Es ez így maradt évtizedekig. A philologiai szakok egész a XIX. század közepéig csecsemő éveiket élték hazánkban; a. philosophiai elmélet, a mennyiségtan, a physika, s az egyetemes történelem terén ugyanazon időpontig alig jelent meg Magyarországban

tozó némely tudományok területén észlelhető. Es ez így maradt évtizedekig. A philologiai szakok egész a XIX. század közepéig csecsemő éveiket élték hazánkban; a. philosophiai elmélet, a mennyiségtan, a physika, s az egyetemes történelem terén ugyanazon időpontig alig jelent meg Magyarországban

In document KÖZOKTATÁS TÖRTÉNETE (Pldal 126-165)