A mondattípusok kapcsolatrendszere

A prototipikus elemi mondattal a beszélő egy lehorgonyzott folyamatot ábrázol, visz színre (lásd a 2. ábrát).

Az elemi mondatban a folyamat le van horgonyozva a diskurzus alapjához (lásd episztemikus lehorgony zás), ezáltal a beszélőtársak a folyamat egy megvalósulására tudják vonatkoztatni. Például a felhív ige jelentése egy nagyon részletes fogalmi szerkezet, amely – a példában csak a ’telefonon felhív’ jelentésben – tartalmaz-za azt, hogy valaki (aki telefonál, a folyamat elsődleges figurája) egy másik személlyel (akit felhív, a folyamat másodlagos figurája) telefon segítségével (a folyamat további másodlagos figurája) kapcsolatba lépést kez-deményez. A (6) elemi mondatban a felhívás folyamata le van horgonyozva, a mondat egy a beszélő által feldolgozott felhívási eseményről szól.

(6) Felhívták.

A felhívták igealakkal a beszélő a felhívást olyan folyamatként figyelteti meg, amely az alap (a közös figyelmi jelenet) idejéhez képest korábbi (vö. múlt idő). A beszélő nem dolgozza ki részletesen a folyamat figuráit, az igealak azonban sematikusan jelöli, hogy az elsődleges figura ’ők’ (vö. többes szám, harmadik személyű alany), a legfontosabb másodlagos figura (’akit felhívtak’) pedig egy a szituációban határozottként feldolgo-zott ’ő’ vagy ’ők’ (vö. harmadik személyű határofeldolgo-zott tárgy).

80 Ez a fejezetpont Imrényi András munkái (lásd a felhasznált irodalmak jegyzékét) és a szerzőnek Imrényi 2013a-ról írt ismertetése (Kugler 2014) alapján készült. Csak akkor találhatók pontos hivatkozások az egyes művekre, ha azokból idézetek vannak átemelve.

A prototipikus elemi mondat olyan konstrukció, amelynek mind a fogalmi, mind a formai oldala össze-tett. A fogalmi szerkezet jellemzői:

1. egy egyszerű jelenetet (a diskurzus alapjához lehorgonyzott folyamatot) figyeltet meg valamilyen ki-indulópontból, valamilyen módon és elrendezésben (megkonstruált folyamat, szereplők és viszonyaik, körülmények);

2. közlési funkciója van:

a) a jelenetet pozitív vagy negatív polaritással konstruálja meg (polaritás);

b) megvalósít egy beszédcselekvéshez tartozó forgatókönyvi sémát (beszédcselekvés-érték).

(7) Az ügynökök felhívták Jolit.

A (7) lehorgonyzott folyamatát a felhívták igealak jelöli. Az ügynökök kidolgozza a  folyamat elsődleges figuráját, a Jolit pedig a másodlagos figurát. A konceptualizáló külső szemlélője a jelenetnek, a figyelmet az elsődleges szereplőn (az ügynökök) mint semleges kiindulóponton keresztül irányítja a felhívásra (a célszer-kezetre: felhívták Jolit). A (7) a pozitív póluson konstruálja meg a jelenetet, a mondat állító. A (7) kijelentő mondat, amelynek „szemantikai pólusa egy olyan forgatókönyv, amelyben a beszélő tudáson, vélekedésen osztozik meg beszélőtársával, és tőle mentális feldolgozást, megértést vár (célozhatja továbbá ennek valami-lyen elvárt következményét is)” (Kugler 2017b: 769).

Az elemi mondat nem írható le kielégítően a mondatrészi viszonyok feltárásával, mivel a mondat jelen-tésének kialakításában olyan viszonyok is szerepet játszanak, amelyek – bár lehetnek mondatrészek, illetve létrejöhetnek mondatrészek láncai között – nem a mondatrészi viszonyok függvényei. Ezeknek a viszo-nyoknak a jelölése elsődlegesen a szórend és a prozódia révén valósul meg.

(8) a. Az ügynökök felhívták Jolit.

b. Az ügynökök hívták fel Jolit.

c. Jolit hívták fel az ügynökök.

d. Az ügynökök nem hívták fel Jolit.

e. Az ügynökök hívták fel Jolit?

f. Jolit nem hívták fel az ügynökök?

A (8) (b)–(f) elemi mondatok valamilyen szempontból (akár több szempontból is) eltérnek a (8a)-tól. A mon-datrészi viszonyok alapján ezeket az eltéréseket nem lehet értelmezni, a hagyományos függőségi ágrajzzal ezeket a különbségeket nem lehet érzékeltetni. A megszokott ábrázolás az összes fenti mondathoz azonos ágrajzot rendelne.

1. mondatábra. Az ügynökök felhívták Jolit.

felhívták

az ügynökök Jolit

A mondattípusok nem függetlenek egymástól, hanem viszonyban állnak, viszonyaikban dolgozódnak fel.

A mondattípusokon belül a központi, az alapértelmezésnek megfelelő (vagy alapbeállítású, vö. ’baseline’)⁸¹ mondattípus a semleges pozitív kijelentő mondat (pl. (7)). A semleges azt jelenti, hogy az elemi mon-dat egyenletes hangsúlyozású, nincs helyi aktiválással (tipikusan nyomatékkal és szórenddel) kiemelt

81 Vö. Langacker 2012.

hálózatrész. A semleges alapbeállításként kezelését motiválja, hogy az attól eltérő kiemelés bonyolultabb, összetett művelet, mindig feltételezi háttérként a semleges egészleges feldolgozását. Például a (8c) megér-téséhez fel kell dolgozni, hogy ’volt valaki, akit felhívtak az ügynökök’, a kiemelés Jolit ehhez a háttérhez viszonyítva helyezi a figyelem fókuszába: a Jolit azonosítja azt a személyt, akit felhívtak az ügynökök. A po-zitív a polaritás szempontja. Az állító mondat alapbeállításnak tekinthető a tagadó mondathoz képest.⁸² A kijelentő mondat is alapértelmezés szerinti (viszonyban például a felszólító vagy a kérdő mondattal), ezt motiválja forgatókönyvének egyszerűsége (más forgatókönyvekhez képest),⁸³ és kiemelkedő gyakorisága.⁸⁴

„A rendszer szerveződését tekintve elsődleges a […] semleges pozitív kijelentő mondat, amely a Mi tör-tént? Mi a helyzet? kérdésre válaszol, azaz nem igényel olyan különleges kontextust, amelyben a hallgató már részleges információval rendelkezik a szóban forgó eseménnyel kapcsolatban” (Imrényi 2017b: oldalsz. nélk.).

A mondattípusokat egy sugaras hálózatban helyezhetjük el, amelynek középpontjában a {semleges, pozitív, ki-jelentő} tulajdonságnyalábbal rendelkező mondat áll. A további típusokat pedig az jellemzi, hogy a funkciójuk valamilyen szempontból (polaritás, beszédcselekvés-érték, semlegesség) eltér ettől a kitüntetett típustól, amit a formai oldalon meghatározott morfológiai-lexikai, szórendi és/vagy prozódiai megoldások tesznek felismer-hetővé. (Imrényi 2017b: oldalsz. nélk.)

4. ábra. A mondattípusok hálózata. Forrás: Imrényi 2017b: oldalsz. nélk.

János NEM utazott el. JÁNOS utazott el.

Funkció: egy folyamat megvalósulásának tagadása.

Funkció: egy szereplő kizáró azonosítása.

Funkció: egy folyamat megvalósulásának állítása.

Forma: EH, ED, RSZ, ESZ, morfo-lexikai jelöletlenség

János elutazott(-e)? KI utazott el?

Funkció: rákérdezés egy folyamat megtörténtére.

Funkció: rákérdezés az egyik szereplő kilétére.

Forma: -ED vagy J (de nem a kettő egyszerre).

Forma: -EH, -RSZ, -ESZ, J.

Utazz el! Mennyien elutaztak! Bárcsak elutazhatnék!

Funkció: felszólítás egy cselekvésre.

Funkció: meglepetés kifejezése. Funkció: vágy kifejezése.

Forma: -ESZ, J. Forma: -EH, -RSZ, J. Forma: -RSZ, J.

82 Vö. Osgood 1980, Kálmán 1985, Szilágyi 1996: 110.

83 Vö. Croft 1994, Langacker 2012.

84 Vö. Givón 2001: 287.

A semleges pozitív kijelentő mondattípus (pl. János elutazott) funkciója, hogy a beszélő egy folyamattípus (pl.

elutazás) egy példányának időbeli megvalósulását állítja. E típust a funkcionális oldalon a {semleges, pozitív, kijelentő} tulajdonságnyalábbal írhatjuk le, a megformáltságát pedig egy prozódiai, szórendi és morfológiai jegyeket tartalmazó tulajdonságnyalábbal: {EH, ED, RSZ, ESZ, morfo-lexikai jelöletlenség}.

Az egyenletes hangsúlyozás (EH) azt jelenti, hogy minden kifejezést megközelítőleg azonos nyomaték-kal ejtünk, egyiknek a hangsúlya sem emelkedik ki a többi rovására (’János ’elutazott). Az ereszkedő dallam (ED) fokozatosan csökkenő hangmagasságra utal. A bővítmények rugalmas szórendjének szempontja (RSZ) azt fejezi ki, hogy az igét körülvevő kifejezések különböző sorrendjei egyaránt lehetségesek, és aránylag csekély szemantikai eltérést mutatnak (vö. a János tegnap elutazott, a János elutazott tegnap és a Tegnap elutazott János mondatokat). Az egyenes szórend (ESZ) a magmondat elemeinek, például az igekötős ige két tagjának sorrend-jére vonatkozik. Végül a ’morfo-lexikai jelöletlenség’ azt mutatja, hogy a mondattípusban nem találkozunk olyan morfémákkal (pl. felszólító módjel) vagy szavakkal (pl. tagadószó, kérdő névmás), amelyek funkciója a mondattípus jelölése volna. A központi mondattípus formájától való eltéréseket a megfelelő jegy elé tett mí-nuszjel fejezi ki, például az ereszkedőtől eltérő dallamminta használatát a -ED szimbólum jelöli, a ’morfo-lexi-kai jelöletlenség’-től való eltérést a jelöltség J jele mutatja.

[…] az egyes mondattípus-jelölő eszközök olykor együttműködnek egymással, máskor viszont kölcsönösen kizárják egymást. Az előbbi esetre példa, hogy a felszólító mondatot a fordított szórend (-ESZ) és a felszólító módjel (J) együttesen jelöli. Ezzel szemben az utóbbit látjuk az eldöntendő kérdéseknél: ezt a típust vagy az emelkedő-eső dallam (-ED), vagy az -e kérdő partikula (J) különbözteti meg a kijelentő mondatoktól, a kettő együtt azonban nem fordulhat elő. (Imrényi 2017b: oldalsz. nélk.)