Az ostoba nincs annak tudatában
hogy amikor bűnt követ el akkor mintegy a saját cselekedeteivel lobbantja lángra magát
k
1. Kihívások
Mi az elemzési nehézség az alábbi mondatokban a közbeékelődésen túl? Javasoljon jó megoldást!
(i) Nyáron, amikor a lombtakaró elzárja a rálátást a kétoldali szilafalakra, nem is gondolnánk, hogy milyen tömegben terem ott a védett gímpáfrány. (MNSZ)
(ii) S ha egy kicsit megpróbálunk felülemelkedni a politikai pártok sűrűjéből a szabad levegőégbe, akkor láthatjuk, hogy bár van igazság abban, hogy a szocialisták még sok szállal kötődnek a múlthoz, de alig van több közük a diktatúrához mint a másik oldalnak […]. (MNSZ)
2. Elemzésre javasolt mondatok231
(i) A tudatlan, balga emberek | nemtörődöm módon élnek, | a bölcs viszont úgy őrzi éberségét, | mint a legnagyobb kincset. (26)
(ii) Aki éber, felmagasztaltatik az emberek között, | akiből viszont hiányzik az éberség, | annak megvetés lesz osztályrésze. (30)
(iii) Aki megtisztult a bűntől, | az erényben alapozta meg magát, | önuralomra tett szert, s élete az igazságra épül, | az méltó a szerzetesek sárga ruhájára. (10)
(iv) Ha nem az élvezeteknek él, ellenőrzi érzékeit,| mértékletes az evésben, erős és hite szilárd,| akkor a Kísértő éppúgy nem fogja legyőzni,| ahogyan a szél sem dönti le a kősziklát. (8)
(v) Miként hal, melyet kiragadtak | vízi otthonából és a szárazföldre dobtak,| éppúgy ficánkol kétségbe-esve az elme,| hogy kiszabaduljon a Kísértő uralmából. (34)
230 Dhammapada 136. vers. Fórizs László fordítása.
231 A mondatok a Dhammapadából származnak. Az idézet utáni zárójelpár a vers számát fogja közre. Fórizs László fordítása.
Jbirt/u Jbirt/m
Hidő/u Hidő/m
(vi) A Törvény nem tárulhat fel,| amíg az elme ingatag;| A megismerés nem teljes,| amíg a Csend el-el-szakad. (38)
(vii) Aki tudja, hogy ez a test oly törékeny, mint a korsó,| az ebből a gondolatból építsen magának erődöt.
(40)
(viii) Mint a méh, amely összegyűjtvén a nektárt | távozik anélkül, hogy ártana a virágnak, | hogy elváltoztatná annak színét vagy illatát | úgy éljen a bölcs ezen a Földön! (49)
(ix) Aki nemcsak ékesen beszél,| de aszerint is él, amit mond,| olyan akár a gyönyörű színekben | pom-pázó, jóillatú virág. (52)
(x) Az az ostoba, aki tisztában van ostobaságával | – legalább ebben az egy vonatkozásban – bölcs. (63) (xi) De aki annyira ostoba, hogy még bölcsnek is hiszi magát,| az valóban rászolgált az ostoba névre. (63) (xii) Amíg a bűnös cselekedet nem hozza meg gyümölcsét,| az ostoba azt hiszi, a bűn olyan, mit a méz;|
de mihelyt gyümölcsöt hoz,| szenvedés sújtja az ostobát. (69)
(xiii) Bármily sok ismeretre tesz szert az ostoba,| csak kára származik belőle,| a fejét hasogatja, és ami jó még | maradt benne, azt is elpusztítja. (69)
(xiv) A csatorna-építők bárhova elvezetik a vizet,| a nyíl-készítők egyenes nyílvesszőket csinálnak,| az asztalosok megfaragják a fát,| a bölcsek viszont önmagukat alakítják. (80)
(xv) Akiknek elméje szilárdan megalapozódott | a megvilágosodás héttagú útján,232| s abban lelik örö-müket, hogy a szerzésről lemondva | semmihez sem ragaszkodnak,| azok a ragyogó lények, legyőzvén szenvedélyeiket,| még itt, e Földön elérik a szabadulást. (89)
(xvi) Az ember a bűnt maga teszi,| maga mocskolja be magát;| míg ha a bűnt nem cselekszi,| maga tisztítja meg magát. (165)
(xvii) Ki a szívében fellobbanó haragot visszafogja,| mint jó harcos a meglódult szekeret,| azt hívom én kocsihajtónak,| a többiek csak a gyeplőt szorongatják. (222)
(xviii) Van, aki hitéből fakadóan ad,| s van aki egyszerűen jóindulatból;| akit viszont elkedvetlenít | a másoknak adományozott | étel vagy ital, az sohasem | éri el a szamádhit.233 (249)
(xix) Aki csak a mások hibáit kutatja,| mindig a szemrehányáson jár az esze,| mindenért zúgolódik s mindig sértve érzi magát,| attól messze van a szenvedélyek kihunyta, | sőt egyre nagyobbra nőnek szenvedélyei. (253)
(xx) Nem a sok beszédtől lesz valaki | a Törvény támaszává, hanem azáltal,| hogy a Törvény szerint cselekszik,| még ha keveset hallott is róla. (259)
(xxi) Aki elmulasztja megtenni, amit meg kellene tennie,| de megteszi, amit nem kellene, | annak a bű-nös, nemtörődöm embernek | egyre csak nőnek a szenvedélyei. (292)
(xxii) Ha nem talál megértő, erényes életet élő, bölcs társra | folytassa egyedül az útját, mint az a király, aki miután | legyőzte az ellenséget, lemondott annak országáról,| vagy mint a vadonban egyedül kószáló elefánt! (329)
(xxiii) Ne vessétek meg, amitek van, | ne irigyeljétek másoktól, ami az övék! (365)
232 1. emlékezés, a hagyomány tisztelete; 2. az Igazság keresése; 3. (az Igazság keresésében való) állhatatosság; 4. (az Igazság keresésében való) öröm; 5. csendes derű; 6. elmélyülés; 7. nyugalom. (lásd részletesebben Dhammapada. Gaia Multimédia Stúdió, Budapest. 2002. 173).
233 ’Elmélyülés, a meditáció legmélyebb állapota’ (i. m. 171).
keletkezése
A korábbi pontokban megfigyeltük az összetett mondat változatos típusait. Láttuk, hogy az alaptípusok-tól való elkülönbözés mind az alárendelő, mind a mellérendelő mondatokra jellemző. Vizsgáltunk olyan szerkezeteket, amelyek átmenetet képeztek a két nagy kategória között, és megfigyeltük, hogy a hasonló funkciójú szerkezetek a formai megoldásaikban is közeledhetnek egymáshoz. Például az oksági viszony-ban előfordulhat alárendelő kötőszó az elöl álló mellékmondatviszony-ban, és mellérendelő kötőszó az ezt követő főmondatban (lásd (1)).
(1) Mivel jelenleg három koalíciós és három ellenzéki frakció van a parlamentben, ezért a legkisebb, hatfős kuratórium felállítását javasolta. (MNSZ)
Hasonló, gyakori vegyülést lehet tapasztalni a megengedő (nem prototipikus) alárendelő és a megszorító ellentétes (nem prototipikus) mellérendelő viszony jelölőinél (vö. Bár…, de…) .
A szerkezetek vegyülése lehet alkalmi megoldás, de a vegyülék konvencionálódhat is. Például a (2a) ve-gyüléke alkalmi. A (2)(b)–(c) kísérlet arra, hogy bemutassuk azokat a szerkezeteket, amelyek integrációjával magyarázható lehet a (2a) adat.
(2) a. Ez egy egész más műfaj, mivel hogy a vitorlázó gép a szépséget adja, ügyeszséget követel ahhoz, hogy repüljön vele az ember, addig a motoros géppel oda repül, ahová akar, (tehát a vitorlázó gép az a repülés nimbusza.) (MNSZ)
b. Ez egy egész más műfaj, mivelhogy a vitorlázó gép a szépséget adja, ügyességet követel ahhoz, hogy repüljön vele az ember, míg [’ezzel szemben’] a motoros géppel oda repül, ahová akar
c. Ez egy egész más műfaj, míg a vitorlázó gép a szépséget adja, ügyességet követel ahhoz, hogy repüljön vele az ember, addig a motoros géppel oda repül, ahová akar
Ebben a fejezetben olyan új, vegyüléssel (is) magyarázható konstrukciókkal foglalkozunk, amelyek töb-bé-kevésbé már konvencionálódtak.
A mondatátszövődés234 lényege az, hogy a szerkezet egyrészt felmutatja az alárendelő összetett mon-dat sajátosságait (tipikus a hogy kötőszó; a több jelenettel magyarázható több, különböző paradigmatikus értéket képviselő igealak), másrészt azonban a jelenetek olyan nagy fokban integrálódnak, hogy nem lehet a szerkezetet tagmondatokra bontani.
(3) a. […] ez erőt kell hogy adjon a csapatnak. (MNSZ)
A (3) példa kiemelt szerkezetében két igealak van (kell, adjon), ezek eltérő módúak, alanyuk nem ugyanaz a szereplő (a kell alanya ’az, ami szükséges’, az adjon alanya ez). A hogy kötőszó jelöli a tartalomkifejtést.
A hogy kötőszó azonban csak az adjon igealakot vezeti be, a fogalmilag hozzá tartozó erőt és az ige alanyi bővítménye (ez) megelőzi a kötőszót és a kell igét is. A mondatátszövődés sajátossága, hogy egyszerre valósul meg benne a jelenetek analitikus és szintetikus megkonstruálása. Az analitikusság abban áll, hogy a szükségszerűség/elvárás (vö. kell) és az elvárt, potenciális jelenet (vö. ez erőt adjon) elkülönül, mert két körülhatárolható folyamatként, lehorgonyozva, azaz külön-külön igealakkal reprezentálódik.
234 A téma szakirodalmához lásd Haader Lea tanulmányát (1998), amely a szakirodalmi előzményeket is tárgyalja.
A szintetikusság pedig abban ragadható meg, hogy a két jelenet nem különül el, integrálódik.235 A teljes szerkezet magmondata az erőt kell (hogy) adjon lánc.236
A mondatátszövődés konstrukciója tehát különbözik mind az alárendelő mintázattól (lásd (3b)), mind az elemi mondat begyakorlott megoldásától (lásd (3c)).
(3) b. Kell, hogy ez erőt adjon a csapatnak.
c. ennek erőt kell adnia a csapatnak (MNSZ)
A nyelvváltozási folyamatban a mondatátszövődéstől nem független az a jelenség, hogy a (3a)-tól csak a kötő szó hiányában különböző konstrukció is létrejött és konvencionálódott (lásd (3d). Ezt a szerkezetet a szakirodalom kettős állítmányos szerkezetnek nevezi. Érdemes megfigyelni, hogy a (3d) magmondata azonos a (3a) mag-mondatával.
(3) d. ez erőt kell adjon a csapatnak.