BÓNA JUDIT
1. Bevezetés
A beszédpercepció bonyolult működésmechanizmus, amelynek jelentős részéről még kevés pontos tudományos ismeretünk van. Aktív folyamat, amelynek során a hallgató a beszédjeleket magasabb szinteken értelmezi. A beszédpercepciós folyamatok műkö-désének ábrázolására különféle modelleket alkottak. Ezek közül a legelterjedtebb a hierarchikus, interaktív beszédmegértési modell. Ez a beszédfeldolgozás folyamatát egymással összefüggő szinteken képzeli el, amelyek kölcsönösen hatnak egymás mű-ködésére. Ezek a szintek a hallás, az észlelés, a megértés és az értelmezés szintjei. Az életkornak megfelelő, tipikus beszédészlelés és megértés ép halláson alapszik, a be-szédmegértés és értelmezés megfelelő működéséhez pontos beszédészlelés szükséges (Gósy 2005).
A beszédpercepció sikerességét az egyes szintek összehangolt működése mellett komplex memóriarendszerek együttes munkája biztosítja. Mind a hosszú távú, mind a rövid távú memóriatípus meghatározó a nyelv szempontjából; és mindegyiknek van egy előnyben részesített kódolási módja verbális anyagokra. A hosszú távú emlékezet a jelentésen alapszik, a rövid távú memória jellemző reprezentációja akusztikus jel-lemzők összessége (Atkinson et al. 1997). Az egyéni nyelvi teljesítmények különbsé-geinek hátterében feltehetően eltérő munkamemória-kapacitás is áll. A nagyobb mun-kamemória-kapacitás jobb mondat- és szövegértést tesz lehetővé azokban a feladatok-ban, ahol a feldolgozás után kérdésekkel vizsgálják a megértést (Németh 2006).
Baddeley modellje szerint a munkamemória három részből áll, ezek: 1. a tudatos kontrollt végző, korlátozott kapacitású központi végrehajtó, amely nagyon hasonlít a figyelemre; 2. a beszédalapú információ tárolására szolgáló fonológiai hurok (eredeti-leg artikulációs hurok); illetve 3. a vizuális-téri információkat tároló vizuális-téri váz-latfüzet. Az artikulációs hurok részei 1. a passzív fonológiai tár, amely közvetlenül a beszédpercepcióval van kapcsolatban; illetve 2. egy artikulációs folyamat, amely a be-szédprodukcióval kapcsolatos (Eysenck–Keane 2003). A fonológiai hurok terjedelmét kísérletben vizsgálták (Baddeley et al. 1975). A kísérleti személyek annyi szót tudtak közvetlenül egymás után felidézni, amennyit két másodperc alatt hangosan fel tudtak olvasni. Ez kapcsolatban áll az egyes egyének artikulációs és beszédtempójával is.
Vagyis a munkamemória terjedelmét két tényező határozza meg: a fonológiai hurok terjedelme és az elemek artikulációs ideje. A fonológiai hurok működését mutatja a fonológiai hatás, a szóhosszúsági hatás (kevesebb szót tudunk megtanulni, ha azok hosszabbak, mint amikor rövidebb szavakat tanulunk), az artikulációs elfedési hatás, illetve a nem figyelt beszéd hatása (Gósy 2005).
5 A tanulmány a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült.
191
Az életkor előrehaladtával számos változás következik be a beszédfeldolgozásban, amelyeknek a hátterében egyrészt az agyműködés és ennek következtében a kognitív és a pszichés funkciók megváltozása, másrészt a hallószerv elöregedése állnak. Szá-mos tanulmány igazolja, hogy ha az időseknél nem mutatható ki klinikai értelemben vett hallásromlás, akkor is nehezítetté válik a beszédmegértésük a mindennapok során (vö. Humes 1996, Schneider et al. 2002). Különösen nehéz az idősek számára a be-szédfeldolgozás zajban, vagy ha a közlés gyors tempójú (vö. Janse et al. 2007, Janse 2009), a grammatikailag komplex mondatok esetén (Kemper 1987), illetve ha a beszé-lő nem artikulál rendesen.
A beszédmegértési nehézségek elsődlegesen a hallásérzékenység csökkenésére ve-zethetők vissza (különösen a felsőbb frekvenciákon; Hnath-Chisolm et al. 2003); eh-hez járul hozzá egy általános kognitív hanyatlás, ami az információfeldolgozás lassu-lásával, illetőleg figyelmi és emlékezeti problémákkal járhat együtt (Czigler 2000;
Schneider et al. 2002).
Neuberger Tilda egy kutatásában (2010) fiatalok (20–25 évesek) és idősek (68–80 évesek) mondatészlelési sajátosságait vetette össze. Megállapította, hogy ugyanazon mintázatok mutathatóak ki a mondatészlelésben időseknél és fiataloknál, de az idősek többet tévesztettek, és hosszabb volt a reakcióidejük.
Egy saját kutatásunkban (Bóna 2011) fiatalok (20–32 évesek), idősödők (60–74 évesek) és idősek (75–90 évesek) (az életkorok szakaszolását vö. Iván 2002) szöveg-értését vizsgáltuk egy tudományos ismeretterjesztő szöveg és egy történelmi anekdo-ta esetén. A fiaanekdo-talok mindkét szöveg kapcsán szignifikánsan jobb szövegértési telje-sítményt nyújtottak, mint a másik két életkori csoport.
A jelen kutatásunk célja az, hogy megvizsgáljuk, milyen különbségek mutathatók ki az idősödő személyek és az idősek mondatészlelési teljesítményében, illetve hogyan viszonyulnak az eredményeik a fiatal felnőttek rövid távú nyelvi vagy beszédemléke-zetéhez és percepciójához. Hipotéziseink szerint 1. nemcsak a fiatalok és a másik két életkori csoport teljesítményében lesz különbség, hanem az idősödők és az idősek között is. 2. Az idősödők eredményei a fiatalokéhoz közelebb állnak, mint az időseké-hez. 3. Feltételezzük, hogy az általános tendenciák mellett mindegyik életkori csoport-ban nagy egyéni különbségek adatolhatók. hogy mind hosszúságukban, mind szókincsükben és grammatikai megformáltságukban változatosak legyenek. A mondatok hossza 15–26 szótag, ami 5–11 szót jelent (a ma-gyar felnőttek átlagos emlékezeti terjedelme 24–25 szótag; Gósy 2005). A szavaik között szerepelnek olyan ritka szavak, mint például űrturista, tulipánágyások, gyöngy-halászok stb. Húsz mondat egyszerű, öt mondat összetett szerkezetű (mellé- és aláren-delés is előfordul).
192
Mindhárom életkori csoportból tíz-tíz fő (2 férfi és 8 nő) mondatismétlését válasz-tottuk ki. A fiatalok átlagéletkora 26,5 év (20–32 évesek); az idősödőké 61,8 év (60–
64 évesek); az időseké 80,7 év (75–90 évesek) volt. Mindegyik adatközlő magyar anyanyelvű volt, és egyiküknek sem volt klinikai értelemben vett halláscsökkenése.
Az adatközlők kiválasztásánál ügyeltünk arra is, hogy hasonló iskolai végzettségűek legyenek, és mindnyájan (életkoruknak megfelelő) aktív életet éljenek.
A felvételeket a Praat 5.0 szoftverrel annotáltuk. Meghatároztuk a pontos ismétlé-sek arányát, megmértük a reakcióidőket (a kísérletvezető mondatának utolsó hangja és az adatközlő ismétlésének első hangja között eltelt időt), majd elemeztük a téves is-métléseket a bennük előforduló hibák szerint. Helyes ismétlésnek tekintettünk minden olyan ismétlést, amikor az adatközlő pontosan visszamondta a mondatot, függetlenül attól, hogy közben hezitált-e vagy hosszabb gondolkodási szünetet tartott, esetleg valamilyen (javított!) hiba típusú megakadást produkált – hiszen ezek a jelenségek az észleléstől és a memóriától függetlenül is megjelennek a beszédprodukcióban.
Elemeztük azt is, hogy a mondatok hossza, grammatikai szerkesztése (egyszerű vagy összetett), illetve a tartalom könnyebbsége/nehezítettsége hogyan függ ösz-sze/összefügg-e a helyes ismétlésekkel és reakcióidőkkel.
Az adatokon statisztikai elemzést végeztünk az SPSS 13.0 szoftverrel.
3. Eredmények
A fiatalok átlagosan a mondatok 92,4%-át ismételték meg pontosan (a szórás: 60–
100%); az idősödők a mondatok 84%-át (a szórás 56–100%); az idősek a 70,4%-át (a szórás: 32–92%). A fiatalok közül négyen nyújtottak 100%-os teljesítményt, az idősö-dők közül ketten, míg az idősek közül senki sem tudta mind a 25 mondatot hibátlanul megismételni. Az időseknél a legjobb eredmény 23 mondat pontos megismétlése volt, ezt egy adatközlőnél adatoltuk. A leggyengébben teljesítő fiatal adatközlő fáradtságra panaszkodott, és mindössze 15 mondatot ismételt pontosan, a többi fiatal 23–25 helyes mondatismétlést produkált. Az idősödőknél a leggyengébb teljesítmény 14 mondat pontos ismétlése volt, ketten nyújtották ezt az eredményt; míg az idősek közül a leg-gyengébben teljesítő adatközlő 8 mondatot ismételt meg helyesen. Gyakori volt mind az időseknél, mind az idősödőknél, hogy miután a kísérletvezető ismertette a feladatot, megjegyezték, hogy a memóriájuk már nem működik megfelelően. A helyes ismétlé-sek számában az egytényezős varianciaanalízissel szignifikáns különbséget kaptunk (F(2, 27)=4,021; p=0,030); a Tukey post hoc teszt szerint azonban csak a fiatalok és az idősek között volt szignifikáns a különbség (p=0,024), az idősödők eredményei egyik csoportétól sem különböztek szignifikánsan.
Elemeztük, hogy mely mondatok ismétlése volt a legkönnyebb, illetve okozta a leg-nagyobb nehézséget a különböző életkorú adatközlőknek. Egyetlen olyan mondat volt (17.), amelyet minden adatközlő hibátlanul meg tudott ismételni: Megéri biztosítást kötni minden külföldi utazás előtt. Ez a rövidebb mondatok közé tartozott, és mind a szókincse, mind jelentése hétköznapi volt. Az 1. ábrán megfigyelhető, hogy az egyes mondatok eltérő módon okoztak nehézséget a különböző életkorú adatközlőknek.
193
1. ábra. Az egyes mondatok pontos visszamondásának aránya életkoronként
Az 1. mondat például (A nagymama specialitása kétséget kizáróan a barackbefőtt.) az idősek számára igen nehéznek bizonyult (az idős adatközlőknek mindössze 40%-a ismételte meg pontos40%-an); míg 40%-a fi40%-at40%-alokn40%-ak és 40%-az idősödőknek nem okozott nehé-zséget. A pontatlan ismétlések hátterében ezen mondat esetén az (is) állhat, hogy ek-kor szoktak hozzá az adatközlők a feladathoz. Mind az időseknek, mind az idősödők-nek nehézséget okozott az utolsó (25.) mondat megismétlése (Még nem lehet tudni, milyen súlyos a buszbaleset sérültjeinek állapota.), amelynél a fiatalok 100%-os telje-sítményt nyújtottak. Ez a mondat 24 szótagból állt, alárendelő összetett mondat volt, és egy többszörösen összetett szintagmát tartalmaz.
A helyesen megismételt mondatokban különböző megakadások is előfordultak (2. áb-ra). Ezek többsége újraindítás vagy téves kezdés volt, azaz az elhangzott szavak pon-tos felidézésének pillanatnyi nehézségét jelezte. Bár több olyan hiba típusú megakadás is előfordult ezekben a mondatokban, amelyek akár a mondat jelentését is befolyásol-hatták volna (pl. téves szó, grammatikai hiba), illetve hibás ismétlésnek számítottak volna, mégsem tekintettük őket pontatlan ismétlésnek, mivel az adatközlők azonnal javították őket. Például az egyik idős adatközlőnél a következő téves szótalálást, majd azonnali javítását adatoltuk: Nem lehet eléggé hangsúlyozni a túlzásba vitt napozás eredményét veszélyét. Ekkor a teljes mondat elhangzása után egyértelművé vált, hogy az észlelés és a munkamemória pontosan működött, csak a beszédprodukcióban for-dult elő egy hiba típusú megakadás. Az idősek produkálták a legtöbb (a helyes ismét-lések 10,2%-ában) és a legtöbbféle megakadást; az idősödőknél a pontosan ismételt mondatok 6,2%-ában, a fiataloknál 3%-ában adatoltunk valamilyen megakadást.
194
2. ábra. A helyes ismétlésekben előforduló megakadások (100%-nak az adott életkori csoport által produkált összes megakadást tekintettük)
Elemeztük a pontatlanul ismételt mondatokban előforduló tévesztések típusait. Ezeket öt kategóriába soroltuk. 1. Kihagyásnak tekintettük azokat az eseteket, amikor az adat-közlők elhagytak egy vagy több elemet a mondatból. Példa: A nagymama specialitása kizáróan a barackbefőtt (az eredeti mondat: A nagymama specialitása kétséget kizáró-an a barackbefőtt.) Több elem kihagyása figyelhető meg a következő példábkizáró-an: Még nem lehet tudni, milyen súlyos a buszsérültek állapota (az eredeti mondat: Még nem lehet tudni, milyen súlyos a buszbaleset sérültjeinek állapota). 2. Előfordult, hogy az adatközlők egy elemet egy másikkal helyettesítettek. Például: Több héten át nem esett az eső, így a föld kiszáradt (az eredeti mondat: Több héten keresztül nem esett az eső, így a föld kiszáradt). 3. Betoldást is adatoltunk, például: Nem lehetett megjósolni, hogy mikorra várható a vulkánkitörés (a betoldás a hogy kötőszó volt). 4. Szerkezetát-alakításkor az adatközlő a mondat szerkezetét módosította; például egy metatézis ol-vasható a következő példában: A magyar turista űrkalandjait az egész országban figyelték (az eredeti mondat: A magyar űrturista kalandjait az egész országban figyel-ték). 5. Hibának tekintettük azt is, ha az adatközlő csak a mondat másodszori vagy többszöri meghallgatása után tudta azt megismételni (gyakran ekkor is pontatlanul), hiszen ekkor az első elhangzás után egyáltalán nem, vagy csak részleges választ kap-tunk (vö. 3. ábra). Életkor-specifikus sajátosság, hogy az időseknél nagyobb arányban fordult elő a tévesztéseken belül a kihagyás; illetve csak a két idősebb korosztályban adatoltunk szerkezetátalakítást. Ha a tévesztések gyakoriságát is figyelembe vesszük, akkor mindegyik tévesztési típus gyakoribb volt az idősebb korosztályoknál, mint a fiataloknál. Például az újbóli meghallgatás a fiatalok tévesztésein belül nagyobb arányban jelenik meg, mint az időseknél; de ha ezt a téves mondatok számával is ösz-szevetjük, akkor azt kapjuk, hogy a fiatalok mindössze 6 alkalommal (az összes álta-luk ismételt mondat 2,4%-ban); az idősek 18-szor (az összes áltaálta-luk ismételt mondat 7,2%-ában) kérték a kísérletvezetőtől a mondat újbóli meghallgatását.
195
3. ábra. A tévesztések típusainak megoszlása életkoronként (100%-nak az adott életkori csoportban adatolt összes tévesztést tekintettük)
Elemeztük a mondatok szótagszáma, összetettsége, illetve a tartalma és a helyes métlések közötti összefüggéseket. A Pearson-korreláció szerint a fiatalok helyes is-métléseinek száma nem függött össze egyik tényezővel sem. Az idősödőknél a szó-tagszám növekedése és a mondat tartalmi nehezítettsége közepesen erős szignifikáns negatív korrelációt mutatott a helyes ismétlések számával: a szótagszámtól függően r=-0,585; p=0,002; a tartalom nehézségétől függően r=-0,492; p=0,012. Az időseknél a helyes ismétlések és a szótagszám között kaptunk közepesen erős szignifikáns nega-tív korrelációt: r=-0,438; p=0,029. Ez azt jelenti, hogy a két idősebb korcsoportnál a szótagszám növekedésével csökkent a helyes ismétlések száma; illetve az idősödőknél a nehezebb mondatok esetén is kevesebb volt a helyes ismétlés.
A legrövidebb átlagos reakcióidőt a fiatalok produkálták (457 ms; szórás: 0–4218 ms); az idősödők átlagos reakcióideje 502 ms volt (szórás: 0–3229 ms); a leghosz-szabb átlagos reakcióidőt az időseknél mértük (558 ms; szórás: -209–2795 ms) (4.
ábra). Az időseknél két esetben is negatív reakcióidőt adatoltunk: ekkor az adatközlő már azelőtt elkezdte az ismétlést, mielőtt a mondat teljes egészében elhangzott volna.
Ez egyrészt magyarázható a korlátozott memóriakapacitással: az adatközlő mielőbb ismételni akarta a mondatot, amíg az információ előhívható volt a munkamemóriából.
Másrészt lehetséges, hogy a mondat befejezésének egyértelmű előrejelezhetősége miatt az adatközlő nem tartotta szükségesnek végigvárni a közlés elhangzását. A két mondat, amelynél negatív reakcióidőt mértünk, a következők voltak: Szerencsétlenül alakultak az események a tegnapi túszmentő akció során. A kormányrendelet alapján tilos lesz petárdázni szilveszterkor is.
A leghosszabb reakcióidőt egy fiatal személy produkálta (4218 ms). Az idősödők-nél és az idősekidősödők-nél a 2 másodpercidősödők-nél hosszabb reakcióidők pontatlan ismétléssel jártak együtt. Az egytényezős varianciaanalízis szerint szignifikáns a különbség a csoportok között: F(2, 738)=4,837; p=0,008. A Tukey post hoc teszt alapján azonban a különb-ség csak a fiatalok és az idősek között szignifikáns (p=0,006); az idősödők reakcióidői egyik csoportétól sem különböznek statisztikailag.
196
4. ábra. A reakcióidők szórása az ismétlés helyességétől függően (ms) (az ábrán nem szerepelnek a 2000 ms-nál hosszabb reakcióidők)
Megvizsgáltuk azt is, hogy az ismétlések helyességétől függően milyen különbségek vannak az egyes életkori csoportok reakcióidői között. Amikor csak a helyesen visz-szamondott mondatok reakcióidőit vetettük össze, azt találtuk, hogy nincs szignifikáns különbség az életkori csoportok között (hasonló eredményre jutott Neuberger Tilda 2010). Ez azt jelenti, hogy az idősödő és az idős adatközlőknél a hosszabb reakcióidők előre jelezték: a mondatvisszamondás pontatlan vagy sikertelen lesz.
Elemeztük a reakcióidőket aszerint is, hogy az egyes mondatok esetében milyen hosszúak voltak. A leghosszabb átlagos reakcióidőt a 22. mondatnál adatoltuk (A mi-nap önmagát kiáltotta ki a legnagyobb énekesnek a világon.), a fiataloknál különösen nagy volt ezen mondat átlagos reakcióideje. Az idősödőknek a 7. mondat (A kormány-rendelet alapján tilos lesz petárdázni szilveszterkor is.) helyes ismétléséhez volt szük-ségük a leghosszabb reakcióidőre. Mindhárom életkori csoportban relatíve hosszú (reakció)időt vett igénybe az 1. mondat megismétlése (ennél a mondatnál a helyes ismétlések száma is relatíve alacsony volt, lásd 1. ábra). Az idősek az átlagosnál hosz-szabb reakcióidőkkel tudták csak megismételni még a 19. mondatot (Nem lehet egyér-telműen kijelenteni, hogy kinek volt igaza.), annak ellenére, hogy az időseknél ezen mondat esetén 100%-os volt a helyes ismétlés. Valószínűleg a mondat szerkezete miatt lassabb volt a jelentés feldolgozása. Hasonlóan hosszú reakcióidő volt szüksé-ges az időseknek a 25. mondat megismétléséhez (Még nem lehet tudni, milyen súlyos a buszbaleset sérültjeinek állapota.), amelynek esetében csak 50%-os teljesítményt nyújtottak (vö. 1. ábra). Ez a mondat a hosszúsága és a szerkezete miatt is nehézséget okozhatott. Mindhárom csoport teljesítményét figyelembe véve a legrövidebb átlagos reakcióidőket a 23. mondat (A hegyi mentőknek sűrű köddel kellett megküzdeniük.)
197
ismétlésénél adatoltuk, ez is a rövidebb mondatok közé tartozott. A helyes ismétlések aránya és a reakcióidők nem feltétlenül függtek össze: például a 18. mondat esetében (Szerencsétlenül alakultak az események a tegnapi túszmentő akció során.) az idősek csak 30%-os teljesítményt nyújtottak a helyes ismétlések szempontjából, ugyanakkor azok, akiknek sikerült a pontos ismétlés, ennél a mondatnál produkálták a legrövidebb átlagos reakcióidőt (274 ms).
Az átlagos reakcióidők, illetve a szótagszám, a szerkesztettség és a tartalom nehé-zsége között nem találtunk statisztikai összefüggést. Nem befolyásolta a reakcióidőket az sem, hogy adatoltunk-e megakadást a megismételt mondatban.
Végezetül megvizsgáltuk a legidősebb, 90 éves adatközlő eredményeit. Ő a helyes ismétlések tekintetében 88%-os teljesítményt nyújtott, ez 22 mondat pontos ismétlését jelentette (a fiatalok átlaga 23,1 mondat volt), a második legjobb teljesítményt az idős korcsoporton belül. Az átlagos reakcióideje 736 ms volt (szórás: 553–1038 ms), ami a harmadik leghosszabb reakcióidő a csoportján belül. Ezek az eredmények azt mutat-ják, hogy igen idős korban is jól működhet a beszédészlelés és a munkamemória, csak hosszabb idő szükséges a mondatok megismétléséhez.
4. Összegzés, következtetések
A jelen kutatásunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk, milyen hasonlóságok és különb-ségek vannak a fiatalok, az idősödők és az idősek mondatismétlésében. Az eredmé-nyekből következtetéseket vonhatunk le a beszédészlelés, a munkamemória és a be-szédprodukció összehangolt működéséről és hibáiról a különböző életkorokban.
Az eredményeink azt mutatják, hogy az ismétlés pontossága szignifikáns változást mutat az életkortól függően; a három életkori csoport sajátosan viszonyul egymáshoz.
A fiatalok szignifikánsan jobb teljesítményt nyújtottak az időseknél, míg az idősödők átlageredménye e két életkori csoporté közé esett.
A mondatok szemantikája és szintaktikai szerkezete befolyással volt az ismétlések pontosságára, de eltéréseket találtunk e tekintetben is az életkori csoportok között. A reakcióidők jól szemléltették az idősödésre jellemző lassulást: a legrövidebb átlagos reakcióidőt a fiataloknál, a leghosszabbat az időseknél mértük; az idősödők teljesítmé-nye a reakcióidők tekintetében is a két életkori csoport közé esett. Bár ezek az eredmé-nyek a hipotéziseinknek megfelelően alakultak, fontos figyelembe venni, hogy minde-gyik életkorban nagy egyéni különbségeket kaptunk mind az ismétlések pontosságában, mind a reakcióidőkben. Az egyének és a mondatok tekintetében az életkorok között is találtunk átfedéseket.
Mivel a beszédfeldolgozás helyes működése alapvető szükséglet a mindennapi kommunikációhoz, a jó életminőséghez, illetve a tanulási képesség megtartásához, ezért fontos, hogy minél jobban megismerjük az idősek beszédfeldolgozását természe-tes öregedés során, (az életkornak megfelelő) ép hallás esetén is. A jelen vizsgálat ezen ismeretek bővítéséhez járult hozzá, azonban további kutatások szükségesek még az idősek beszédészlelési és beszédmegértési teljesítményének minél pontosabb meg-ismeréséhez magyar nyelven is.
198 Irodalom
Atkinson, R. L. – Atkinson, R. C. – Smith, E. E. – Bem, D. J. 1997. Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó.
Baddeley, A. D. – Thomson, N. – Buchanan, M. 1975. Word lenght and the structure of short-term memory. Journal of Verbal Learning and Verbal Behaviour. 14: 575–589.
Bóna Judit 2011. A beszédpercepció és a beszédprodukció összefüggései fiatal, idősödő és idős korban. Gyógypedagógiai Szemle. 2011/3: 221–232.
Czigler István 2000. Megismerési folyamatok változása felnőttkorban. In Czigler István (szerk.): Túl a fiatalságon. Megismerési folyamatok időskorban. Budapest: Akadémiai Kiadó. 11–130.
Eysenck, M. W. – Keane, M. T. 2003. Kognitív pszichológia. Hallgatói kézikönyv. Budapest: Nem-zeti Tankönyvkiadó.
Gósy Mária 2005. Pszicholingvisztika. Budapest: Osiris Kiadó.
Gósy Mária 2008. Magyar spontánbeszéd-adatbázis – BEA. Beszédkutatás 2008. 194–207.
Hnath-Chisolm, T. – Willott, J. F. – Lister, J. J. 2003. The aging auditory system: anatomic and physiologic changes and implications for rehabilitation. International Journal of Audiology. 42:
23–10.
Humes, L. E. 1996. Speech undertstanding in the elderly. Journal of the American Academy of Audiology. 7: 161–167.
Iván László 2002. Az öregedés aktuális kérdései. Magyar Tudomány. 47: 412–418.
Janse, E. 2009. Processing of fast speech by elderly listeners. Journal of the Acoustical Society of America. 125: 2361–2373.
Janse, E. – van der Werff, M. – Quené, H. 2007. Listening to fast speech: Aging and sentence context. In Trouvain, J. – Barry, W. J. (eds.): Proceedings of the 16th International Congress of Phonetic Sciences. 681–684.
Kemper, S. 1987. Syntactic complexity and elderly adults’ prose recall. Experimental Aging Rese-arch. 13: 47–52.
Németh Dezső 2006. A nyelvi folyamatok és az emlékezeti rendszerek kapcsolata. Budapest: Akadé-miai Kiadó.
Neuberger Tilda 2010. Mondatészlelési sajátosságok fiatal és idős korban. In Gecső Tamás – Sárdi Csilla (szerk.): Új módszerek az alkalmazott nyelvészeti kutatásban. Budapest: Tinta Könyvkiadó.
220–225.
Schneider, B. A. – Daneman, M. – Pichora-Fuller, K. M. 2002. Listening in Aging Adults: From discourse comprehension to psychoacoustics. Canadian Journal of Experimental Psychology. 56:
139–152.
199