GERLICZKINÉ SCHÉDER VERONIKA
1. Bevezetés
A jelen tanulmány célja, hogy bemutassa egy hazánkban még kevéssé ismert terápiás eljárás módszereit és fejlesztési lehetőségeit a nyelvi és beszédzavarok kezelésének alkalmazásában. A lovasterápia hatásmechanizmusának ismertetése után öt gyermek nyelvi és beszédfejlődésének eredményeit közöljük, akik 0,5–1 éves időtartamú, heti egyszeri lovasterápiás fejlesztésen vettek részt.
2. A lovasterápia helye a rehabilitációban
A lovasterápia a ló, a lovaglás és a lóval való valamennyi foglalkozás hatásait felhasz-náló komplex eljárás, amelynek mozgásfejlesztő, gyógypedagógiai és pszichológiai hozadékai vannak (Bozori 2002). Három alkalmazási területét különíthetjük el: a hippoterápia neurológiai alapokon nyugvó gyógytornakezelést jelent a ló segítségével (Györgypál 2006), a gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna/voltizsálás az értelmileg akadályozott, tanulásban akadályozott gyermekeknek nyújt kiegészítő fejlesztést, míg a ló-asszisztált pszichoterápia a lélek betegségeit gyógyítja a ló mint koterapeuta segít-ségével. Magyarországon a gyógytornász, gyógypedagógus, pszichológus vagy pszichoterapeuta diploma megszerzése után végezhető el a 2 éves lovasterapeuta-képzés, a Magyar Lovasterápia Szövetség által koordinált akkreditált tanártovábbkép-zés formájában, a németországi DRA-vizsgarendszerrel együttműködve. Azok a klien-sek, akik valamilyen kommunikációs, nyelvi és/vagy beszédzavarral küzdenek, több-nyire a gyógypedagógus szakágon vezetett foglalkozásokba integrálódnak.
3. A lovasterápia hatásmechanizmusa
A lovasterápia fentiekben ismertetett alkalmazási területei nem választhatók el élesen egymástól. A kliensek problémái gyakran halmozottan jelentkeznek, így mindig a vezető tünet (sérülés, betegség) dönti el, melyik szakemberhez kerüljenek. A lovasterápia azonban egy olyan egyedülálló terápiás eljárás, amely egyszerre képes hatni a páciens teljes ideg- és izomrendszerére, a mentális és pszichés faktorokra – ezért szokás komplex szenzoros/szenzomotoros integrációs tréningnek is nevezni.
Munkánk során alapvetően a ló lépésjármódját használjuk terápiás célokra. A lépés egy négyütemű, ritmikus mozgás. A lábak diagonális sorrendben, egyenletes időkö-zökkel követik egymást. A hátsó lábak által indított mozgás következtében a ló gerin-cében rotáció jön létre, ez a lovas medencéjét jobbra-balra billenti, amihez egy előre-hátra történő mozgás is adódik. Ahogy a ló emeli és leteszi a lábát, egy fel-le
hullám-123
mozgás jön létre, ami szintén áttevődik a lovasra (Katona 2006). Ezt a komplex moz-gásos stimulációt a lovon ülő páciensnek először a medencéje veszi át, az impulzusok innen haladnak tovább a gerincoszlopon felfelé, eljutva a nyakszirtig, és ingerlik a megfelelő agykérgi központokat is. Ilyen összetett hatást semmilyen más mozgásfej-lesztő eljárással nem lehet elérni. Éppen ezért figyelembe kell vennünk azt is, hogy a kliensek ideg- és izomrendszerét igen intenzív ingerlés éri (a lépésben járó ló percen-ként kb. 90–110-et lép), emiatt a lovasterápiás foglalkozásokat általában heti egy alka-lommal, 20–30 perces időtartamban végezzük.
A lépő lovon történő terápia tehát egyszerre, egy időben képes hatni a ló hátán ülő kliens teljes ideg- és izomrendszerére. A petyhüdt izmokat erősíti, míg a spazmusokat lazítja. Ahogy a testi görcsök oldódnak, azzal párhuzamosan oldódnak a páciensben a lelki feszültségek, szorongások is. A ló hátán újraélhetők, azaz bekapcsolhatók az idegrendszer esetlegesen kiesett fejlődési fázisai is. A lovasterápiát szokás járástipikus törzstréningnek is nevezni: elősegíti a helyes testtartás kialakulását, fejleszti az egyen-súlyt. A lovaglás jótékony élettani hatásai a terápiás munkában is érvényesek: élénkíti a keringést és az anyagcserét, harmonizálja a légzést (ami a beszédképzés fontos elő-feltétele), erősíti az önértékelést, fejleszti az önbizalmat, segítségével a páciens érzel-mi és kommunikációs szempontból is nyitottabbá válik a világra.
4. A nyelvhasználat és a lovon történő mozgásfejlesztés összefüggései
A nyelvi fejlesztésnek elsősorban közös cselekvésen, nem kizárólag közös beszéden érdemes alapulnia (Fröhlich 1989). Mindez a lovasterápiában egyedülálló módon megvalósítható.
A mozgás jelenléte központi szerepet játszik a nyelvi fejlődésben és a későbbi aktív nyelvhasználat során, hiszen a beszéd létrejöttéhez finommotoros tevékenységek bo-nyolult kombinációját használjuk (Hildebrand-Nilshon 1989). Úgy is mondhatjuk, hogy a beszéd fejlődése és kivitelezése a mozgás fejlődésétől és későbbi alkalmazásá-nak, alkalmazhatóságának minőségétől függ. A motoros zavar ugyanis a beszédet ugya-núgy károsítja, mint minden más mozgást (Haupt 1966). A beszéd a mozgás szemszögé-ből nézve a légzőmozgások, a gégefő-, ínyvitorla-, állkapocs-, nyelv- és ajaksok eredménye. A spasztikus, athetotikus és ataxiás mozgászavarok ezeket a mozgá-sokat is befolyásolhatják. Egy spasztikus izomtónusú kliensnek valószínűleg nehezebb lesz a szájmozgások beindítása is; a túlmozgások sokaknál elégtelen szájzárással, foko-zott nyálfolyással járnak együtt, ami szintén megnehezíti a beszédet; s akinek a nagy-mozgásai koordinálatlanok, annál a finommozgások, így a beszédtevékenységek is koordinálatlanná válnak.
Tapasztalataink alapján a lovasterápiás foglalkozásokra érkező nyelvi és/vagy be-szédzavarral küzdő páciensek mindegyikénél előfordul valamilyen fokú mozgásnehe-zítettség, -zavar vagy sérülés is. Az egyik legfontosabb terápiás elvünk ennek szelle-mében a mozgásfejlesztésen keresztül történő rehabilitáció. Támaszkodunk arra a tényre, miszerint a ló által közvetített komplex mozgásstimuláció az egész idegrend-szert befolyásolja, mely által jótékonyan támogatható az agyi/idegrendszeri plasztici-tás. Szemléletünk fontos alapját képezi továbbá a rendszerszemléletű gondolkodás. A
124
lovasterápiában nem a nyelvi és beszédzavart kezeljük, hanem a teljes embert, a bio-pszicho-szociális lényt.
5. Hipotézis
A lovasterápiás foglalkozások megkezdésekor feltételeztük, hogy a mozgás jelenléte központi szerepet játszik a nyelvi és beszédfejlesztésben. A lovasterápia elősegíti a helyes testtartás kialakulását, ami a beszéd létrehozásához elengedhetetlen légzés har-monizálásának előfeltétele. Úgy gondoltuk, a nagymozgások fejlesztése a finommoz-gások, így a beszédmozgások kivitelezésére is jótékony hatást gyakorol. Kiemelt sze-repet tulajdonítottunk annak a ténynek, miszerint a lovasterápiás foglalkozások a sza-bad levegőn, természetes körülmények között, oldott légkörben, állat-asszisztált for-mában valósulnak meg, s e pszichés faktorok mellett könnyebben megnyílnak a klien-sek, továbbá maga a spontán hangadás is könnyebben sikerül, ha a páciens figyelmét nem a fonáció köti le. Elképzelhető, hogy a sérült agyterületek kiesett funkciói is hely-reállíthatók ezzel a komplex mozgásstimulációs eljárással.
6. Anyag, módszer, kísérleti személyek
A továbbiakban öt olyan gyermek lovasterápiás fejlesztési eredményeiről számolunk be, akiknek vezető vagy járulékos problémája (volt) a kommunikáció, a nyelv- és a beszédhasználat zavara.
Szó lesz két kislányról, akikben közös, hogy súlyos figyelemzavarral küzdenek. A fi-gyelemzavarhoz társuló hiperaktív tünetek még tovább zavarják a kommunikációjukat.
Egyikük 2005-ös születésű, óvodás kislány, ADHD-diagnózissal, mely az ő esetében valószínűsíthetően genetikus eredetű. Társuló tünetei: megkésett idegrendszeri fejlő-dés, mozgás- és egyensúlyzavar. A másik kislány 2002-ben született, vezető diagnózi-sa a részképességzavar és a tanulási akadályozottság. Problémái hátterében többszöri gyermekkori agysérülés, átmeneti afáziás állapotok állnak. Járulékos problémája úgy-szintén a mozgás- és egyensúlyzavar.
A harmadik páciens egy 2007-es születésű, gyermekkori autizmus-diagnózist kapott kisfiú. Vezető problémája megkésett beszédfejlődése. Mozgásfejlődéséből kimaradt a kúszás/mászás időszaka. Repetitív mozgások (repkedő kézmozdulatok) jelentkezése megfigyelhető. Orvosi diagnózisában ezen kívül petyhüdt izomzat megjelölése szere-pel. Hasonló problémával, bár az autizmusnak egy másik változatával, ún. atípusos autizmussal diagnosztizáltak egy 2006-os születésű kisfiút. Az ő anamnézisében perinatális sérülés szerepel. A kúszás/mászás szintén kimaradt a mozgásfejlődéséből.
Megkésett beszédfejlődésű, ám míg a másik kisfiú egyáltalán nem, ő már beszél. Be-szédprodukciója inadekvát, echolália jellemzi.
Az ötödik kisfiú 2004-ben született. Jelentős mértékű szorongással érkezett a lovasterápiás foglalkozásokra. A kommunikációt ilyenformán gyakran megtagadta.
Keveset és nagyon halkan beszélt, a kérdésekre többnyire szűk, egyszavas válaszokat adott.
Mind az öt gyermekkel kb. 1 évig, több-kevesebb megszakítással, de általában heti egy alkalommal találkoztunk a lovasterápiában. Valamennyi foglalkozásra fejlesztési
125
terv készült, megjelölve a konkrét fejlesztési célokat. A fejlesztési tervek minden egyes alkalommal kiegészültek az „Eredmények”-oszloppal, így utólagosan ezek ösz-szevetésével vizsgálható és állapítható meg a fejlődési előrehaladás.
7. Eredmények
A két figyelemzavaros kislány fejlődésében a legjelentősebb változás az egyensúlyuk-ban, valamint a nagy- és finommozgásaik összerendezésében figyelhető meg. A ló hátán végzett lovastorna- és egyéb mozgásos, ügyességi feladatok emellett a beszédte-vékenységük minőségére és mennyiségére is jótékony hatást gyakoroltak. Csapongó figyelmük eleinte a beszédtéma csapongását is magával hozta. A hiperaktivitás jelei pl. úgy mutatkoztak meg a beszédjükben, hogy egy vers elmondásakor sorról sorra gyorsult a beszédtempójuk. A lovasterápia nyújtotta komplex mozgásstimuláció hatá-sára 20–30 perc után szinte minden alkalommal jelentős javulás volt tapasztalható náluk beszédjük mennyiségében, összerendezettségében és tempójában is.
A nem beszélő autista kisfiú lovasterápiájának legfőbb hozadéka a beszéd beindulá-sa lett. Ebben a folyamatban valószínűleg nagy szerepe volt a lónak, mint koterapeutának és a lovas közegnek. Bizonyos sztereotip verbális instrukciók beveze-tésével és következetes alkalmazásával sikerült elérni az első eredményeket: a „Lépés, Pazar!” vezényszó alkalmazása összekapcsolódott a megnyilatkozás cselekvésértéké-vel (valóban elindult a ló), s ez a mozgásöröm kellő motivációnak bizonyult a hangos kommunikációhoz. További jelentős segítséget nyújtottak a környező tanyavilág állatai:
az állathangok utánzása is hamarabb beindult az élő bárányok bégetése hallatán, mint a logopédusi rendelőben. Az atípusos autisztikus tünetekkel diagnosztizált kisfiú ina-dekvát beszédtevékenységét is egyértelműen segítették koordinálni a lóval és a lovon történő foglalkozások. Vele már lovas verseket is tanultunk, és a szókincsbővítésre is sok lehetőség nyílt. Ma már vannak önálló, abszolút adekvát verbális megnyilvánulá-sai. Mindkét gyermek mozgása látványos fejlődésen ment keresztül, javult az egyensú-lyuk. Kezdetben az utánzás és az együttműködés hiánya jellemezte a viselkedésüket.
Egy-két hónapnyi közös munka után az utánzási készségük is kialakult, már nem do-bálták el a kezükbe adott eszközöket és készségesen együttműködtek a lóval, majd ezen az állattal való kapcsolaton keresztül a terapeutával is, sőt lassanként más gyere-kek társaságát is keresni kezdték.
A súlyos szorongásokkal érkezett kisfiúval elért eredmények azért is egyedülállóak, mert ő kizárólag lovasterápián vett részt (más fejlesztő foglalkozásokra, pl. pszicholó-gushoz nem járt), és a hozzávetőlegesen egyéves lovasterápiás fejlesztése sikeresnek és befejezettnek mondható. A legelső találkozásunkkor még görcsösen kapaszkodott a voltizshevederbe, és legalább 15 percen keresztül hasonlóan görcsösen kapkodta a levegőt. Érdemleges munkát nem is tudtunk végezni. Felemelő érzés volt látni, aho-gyan a 20. perc környékén elkezdett feloldódni, és a légzése a foglalkozás végére normalizálódott. Ilyen indítás után néhány hét elteltével eljutottunk oda, hogy magától elkezdett beszélni az érzéseiről, a félelmeiről. Fél év után elkezdtünk ügetni, amiben azóta is nagyon ügyes és rengeteget fejlődött, bátorodott. Ezzel párhuzamosan mesete-rápiába fogtunk: az Óz, a csodák csodája című mesét dolgoztuk fel hétről hétre. Az
126
elért eredmény magáért beszél: a lovasterápia segítségével nem csak az oroszlán bá-torságát sikerült megtalálnunk.
8. Összegzés
Tapasztalataink szerint a lovasterápiás foglalkozások számtalan lehetőséget rejtenek a nyelvi és beszédfejlesztésre. Ez a különleges, komplex mozgásstimuláció harmonizálja az idegrendszert, oldja az izmok merevségét, ugyanakkor megerősít, bátorít, önbizalmat ad. Az a pszichés közeg, ahol a terapeuta és a kliens találkozása megvalósul, összeha-sonlíthatatlan az egyéb terápiás területekkel. A fejlesztés olyan speciális „köntösbe”
bújtatott, amely a felszínen egyáltalán nem a betegségtünetekre fókuszál. A ló mint koterapeuta szerepe ugyancsak felbecsülhetetlen értékű ebben a folyamatban. Ő az, akinek a gyerekek még könnyebben megnyílnak, mint a terapeutának. A ló a maga elfogadó társ-mivoltával annyi szeretetet képes adni, amellyel a nyelvi akadályok is legyőzhetők.
Irodalom
Bozori Gabriella 2002. Lovasterápia. Gondolatok és vázlatok a gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna témaköréből. Székesfehérvár: Polu-Press Kkt.
Fröhlich, A. D. (szerk.) 1989. Kommunikation und Sprache körperhinderter Kinder. Dortmund:
Verlag Modernes Lernen.
Györgypál Zoltánné (szerk.) 2006. Hippoterápia. Balogunyom: Unicornis Egészségforrás Alapít-vány.
Haupt, U. 1966. Die sprachlichen Schwierigkeiten zerebral gelähmter Kinder. Schriften zur Sonderpädagogik.
Hildebrand-Nilshon, M. 1989. Sprachentwicklung des körperbehinderten Kinders. In Fröhlich, A. D.
(Hrsg.): Kommunikation und Sprache körperhinderter Kinder. Dortmund: Verlag Modernes Lernen. 57–80.
Katona Enikő 2006. A ló mozgásának elemzése, hatása a páciensre. In Györgypál Zoltánné (szerk.):
Hippoterápia. Balogunyom: Unicornis Egészségforrás Alapítvány. 28–35.
127