Az újraindítások is a beszélő beszédtervezési bizonytalanságát jelzik. Említettük, hogy ebben a kutatásban csak a szerkesztési szakaszt tartalmazó jelenségeket vettük

figyelembe. Blackmer és Mitton (1991) azt feltételezik (és kísérletileg igazolták), hogy azokban az esetekben, amikor az újraindítás folyamatos ejtéssel valósul meg (nincs szerkesztési szakasz), az artikuláció leállásának és a javításnak a tervezése már azelőtt megtörténik, hogy a felszíni megállás bekövetkezett volna. Minden olyan esetben, ahol a szerkesztési szakasz nem 0 ms, másképpen történnek a monitorozási és a kor-rekciós folyamatok. Valószínűsítjük továbbá, hogy ezek az ellenőrző folyamatok ha-sonlóak a szünet a szóban jelenség esetén működőkhöz. Ez indokolja, hogy a jelen összevető elemzésben az újraindítások közül csak azokat vettük figyelembe, amelyek-nél szerkesztési szakasz mérhető volt.

Az artikuláció leállása elméletileg a kiejteni szándékolt szó bármely részében bekö-vetkezhet (2. ábra). A példában az újraindítást egy időben előbb bekövetkezett disz-harmónia idézhette elő. A beszélő a villamos szót korábban aktiválta és kezdte el ejte-ni, mint szándéka szerint volt (anticipáció): ez is volt már olyan eset is ugye amikor a villa ma. magára a villamosra ugrott fel. (A szerkesztési szakasz időtartama 90 ms.) A

161

magára szó első szótagját követő artikulációs leállás nagy valószínűséggel kapcsolat-ban van az anticipációval, illetőleg azzal, hogy a beszélő bizonytalanná vált a folyta-tásban a villa hangsor ejtését követően.

2. ábra. A ma. magára példában a férfi beszélő az első szótagot indítja újra

Gyarmathy vizsgálatai szerint (2009) az újraindítások mintegy harmadában nincs szerkesztési szakasz (ezek azok az esetek, amelyekkel a jelen kutatásban nem foglal-kozunk). Adatai szerint az artikuláció leállása leggyakrabban egy (mintegy 40%-ban), kettő (mintegy 25%-ban) vagy három beszédhang (mintegy 20%-ban) kiejtése után következik be. Saját példáink közül: ugye említetted hogy a. adott volt hogy ezt a két szakot választod; azért a hallgatók igényét is fi. figyelembe szokták venni; a növények is tulajdonképpen fel. felismerik az azonos fajhoz tartozó egyedeket; szeretném hogyha fölolvasnál. arra majd lesz felkész. felkészülési idő; tehát öö a a nem rokoni kötelékke.

kötelékkel rendelkező növények. Az újraindítások egy kevéssé gyakori formája, amikor látszólag szóismétlés történik a felszínen, valójában azonban újraindítás, mivel egy szóösszetétel egyik tagjának ismételt ejtése történik (függetlenül az ismétlést kiváltó közvetlen októl), például meg hát hányan fölnőttünk mobil. mobiltelefon nélkül vagy utána így jön a vizsgáztató így pót. pótoktatóval együtt. A szóösszetétel második tag-jának előhívásakor is adódhat bizonytalanság, ami sajátos újraindítást eredményezhet:

visszamentünk ezzel a vizsgabi. biztossal ugye. Az újraindítások – ritkábban bár –, de többször is előfordulhatnak egymás után, például szerinte nyi. nyi. nyilván vannak ilyen szituációk.

Bár a felszínen az újraindítások a lexikális hozzáférés problémáját jelzik, a kontextuselemzés alapján további diszharmóniajelenségek lehetősége is feltételezhető a háttérben. Az aktivált szó látszólagos újraellenőrzése esetenként a beszédtervezés egyéb nehézségeivel hozható kapcsolatba. A funkciószavak újraindítása utalhat

példá-162

ul a grammatikai átalakítás átmeneti problémájára, és ekkor az újraindítás mint meg-akadás valójában az időnyerési stratégia része. A következő példa hátterében az egyez-tetési nehézség problémája állhatott: nálunk is erre jó maximum ez. ezek a telefonok. A felszíni újraindítás jelzi a rejtett monitor működését, a nem normatív grammatikai szerkezetre vonatkozóan. A gondolatmegformálás nehézsége idézhetett elő újraindítást a következő példában: az első vizsgámon én másodszorra mentem át a forgalomba d.

de ráadásul úgy hogy […]. A kötőszó újraindításával nyert idő segítette a beszélőt a gondolat kiválasztásában, a kívánt megfogalmazásban. A mentális lexikon hozzáférési folyamatában bekövetkező diszharmónia is többféle lehet. Az artikuláció leállását a következő példában az okozta, hogy a beszélő nem a megfelelő szót kezdte el kiejteni, de a monitorozás eredményeként mégis elfogadta az elkezdett szót, avagy nem talált megfelelőbbet, tehát újraindította a már aktiváltat: nem nem az úton parkolt hanem így fe. felesben a járdán tehát így icipicit kilógott az útra. A „felesben a járdán” kifejezés-sel a beszélő maga is elégedetlen, ezért magyarázza a jelentését.

3.3. A szóban tartott szünet és a szünetet tartalmazó újraindítás számos közös tulaj-donsággal rendelkezik. A diszharmónia mindkét jelenség esetében elsősorban a lexiká-lis hozzáférés során következik be, ugyanakkor más beszédtervezési szintek, illetőleg a gondolat kialakítása is eredményezhet nyelvi átalakítási problémát. Az artikuláció leállása mindkét esetben elméletileg a szó bármely pontján bekövetkezhet. A szünet mindkét esetben lehet néma, kitöltött vagy ezek kombinációja. A szófaj tekintetében nagy a különbség a kétféle jelenség között. Az újraindítások nagyobb mértékben (min-tegy 65%-ban) a funkciószavakat, míg a szünet a szóban jelenség a tartalmas szavakat (közel 80%-ban) érinti. Jelentős az eltérés az artikulációs leállás helyében is. A szünet a szóban jelenség anyagunkban legnagyobb mértékben a toldalékot megelőzően for-dult elő (44,8%). Az összes többi helyzetben hasonló arányokat tapasztaltunk; igekötő (és a leg) után 17,4%-ban, szóösszetételi határon és a szó belsejében közel 19%-ban tapasztaltunk leállást. Ide soroltuk az első hangot követő artikulációs megállást is, de meg kell jegyeznünk, hogy ezek előfordulása sokszor érintette a határozott névelőt. Az újraindítások 41,9%-ában az artikulációs leállás az első hang kiejtését követően bekö-vetkezik. Viszonylag gyakori az első szótagot követő leállás (34,9%), több szótag után 23,2%-ban következik szünet. Míg az újraindítások az első hang(ok) vagy az első szótagot követően állnak le mintegy 76%-ban, addig a szóejtés megszakadása mintegy 27%-ban következik be az első hang(ok), illetve az első szótagot követően.

Feltételezzük, hogy a (rejtett és felszíni) monitor a szerkesztési szakaszban ellenőrzi az átalakítási és/vagy a hozzáférési folyamatokat visszamenőleg, azaz újraellenőrzés megy végbe. A monitor kontrollálja, hogy a kiejtett hangsor része-e az aktivált lexémának, és ha nem talál hibát, akkor folytatódik az artikuláció. Így jön létre a szü-net a szóban jelenség. Ha a monitornak több időre van szüksége, hogy döntsön az elhangzott hangsorrészlet helyességéről, illetve nem csupán az aktuálisan kiejtett hangsort ellenőrzi, hanem a valamivel tágabb kontextust is, akkor történik újraindítás felszínen. Az artikuláció leállásának helye (a szóban) számos egyéb tényező függvé-nye, mint ahogy a szerkesztési szakaszok időtartama is.

163

3.4. Feltételeztük, hogy a szerkesztési szakaszok tartama utalhat a két elemzett