Egy modern, interdiszciplináris rendészetfelfogás – Finszter Géza tézisei

Tizenhárom évet kellett várni, amíg a Szamel-féle szintézis-kísérlet után megjelent a hazai boltokban Finszter Féza rendészet-elméleti munkája,75 ami többféle értelemben is újat hozott az eddigi – elsősorban közigazgatási jogi, vagy éppen a „rendvédelem” c. szörnyszülött kategóriával dolgozó hadtudományi megközelítésű - szakmunkák után:

a) a kutatás számtalan nehézsége ellenére is meggyőzően bizonyította egy önálló rendészettudományi diszciplína művelésének szükségességét,

b) minden korábbi dolgozathoz képest világosabbá tette, hogy az egyes rendészeti funkciók (őrködő jelenlét, információszerzés),

„… a hatósági ténykedés és rendészet kapcsolatát, elhatárolását kellőképpen a szocialista irodalom sem tisztázta, sőt, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy e tekintetben a burzsoá igazgatás terhes örökségét tovább cipeli, nem tudott szakítani a rendészet fogalmának túl tágan megvont kategóriájával. Áll ez különösen a magyar államigazgatási jogtudományra. Témánk keretében maradva: a szabálysértés jogintézményét a rendészet körében helyezik el.” Szatmári Lajos: Bírság a magyar államigazgatásban. Kandidátusi disszertáció. Bp., 1961. 146. o. (kézirat)

75 Finszter Géza: A rendészet elmélete. KJK, Bp., 2003.

- 49 -

erőszak-monopólium) egymástól eltérő tudományos megközelítést, feldolgozási módszert igényelnek,

c) rendészetfelfogását egy (legalábbis nálunk) újszerű társadalomelméleti megközelítésre, az ún. kontrollelméletre alapította, miközben egyetlen pillanatra sem veszítette szem elől a dogmatikai (jogtudományi) alapok fontosságát.

Az empirikus tartalmukat illetően bizony vérszegény közigazgatási jogi megközelítésekkel szemben álláspontom szerint éppen az ő könyve tette nyilvánvalóvá, hogy „… a rendészettudománynak szoros kapcsolatot kell tartania a gyakorlattal…, elmélete nem emelkedhet akadémikus magasságba, a kutatások fő forrása az esettanulmány, a teljesítményt a gyakorlati alkalmazhatóság is minősíti”.⁷⁶

A feldolgozás módját illetően a szerző azt a téttelt veszi komolyan (tulajdonképpen elsőnek teljesíti a hazai irodalomban), amely szerint a rendészet

„… jelen állapotában nem alkot önálló jogágat, hanem különböző jogágak interdiszciplinárisan érintkező területeinek együttszemlélésén alapuló teoretikus és gyakorlati kutatási terület, amely a jogágakon kívül szervesen kapcsolódik a szociológia és politológia meghatározott területeihez, modelljeihez is.”⁷⁷

76 Finszter: A rendészet … 21. o.

77 Murányi Zoltán: Az erőszakszervezetek jogállásának és jogi szabályozásának alapelvei. Bp., 1999. 224. o. (kézirat)

- 50 -

Sokoldalú, interdiszciplináris elemzés után jut el a következtetésig, miszerint a rendészet „… a társadalom negatív kontrollja. Míg a közigazgatás egyes területei szüntelen kapcsolatot tartanak a legértékesebb emberi teljesítményekkel, ezért akkor járnak el, ha azokat alázattal szolgálják, addig a rendészet szerepe a jogellenesség visszaszorítása, az értékromboló akaratok megtörése. A rendészeti igazgatás akkor sikeres, ha minél több akadályt tud állítani a jogsértések elé, és minél korábban szakítja meg a veszélyetető folyamatokat.⁷⁸

Szamel Lajoshoz, illetve Balla Zoltánhoz hasonlóan a szerző is elegendőnek lát egyféle terminust alkalmazni a rendészet tárgyának megjelölésére, mégpedig a közbiztonságot, amely szerinte „…kollektív társadalmi termék, mert amely az egyének és közösségek tevékenységéből, az állami szervek hatósági intézkedéseiből, a polgárok önvédelmi képességeinek és a vállalkozói piac nyújtotta szolgáltatások együtteséből alakul ki.”⁷⁹

Miközben ennek az újfajta – a hazai közjogi gondolkodásban akár paradigmaváltásnak is tekinthető – közbiztonság-felfogásnak⁸⁰ teljes

78 Finszter: A rendészet… 205. o.

79 Finszter A rendészet…208. o. . ,

80 „Megszünteti az állam kizárólagosságát a jogellenes magatartások elleni fellépésekben, erőteljes civilkontrollt teremt az állami fegyveres szervek felett, feltételezi a társadalom nagyfokú öntevékenységét, és az egyes emberek önvédelmi képességeinek növekedését, arra készteti a kriminálpolitikát, hogy a represszió mellett jelentős anyagi és szellemi erőket mozgósítson a

segítő-- 51 segítő--

elismerés jár, kétségek merülnek fel a rendészeti fellépést igénylő közbiztonság anyagi jogi megalapozását illetően. Ha ugyanis a hatósági kényszer alkalmazását igénylő jogsértések tartalmául – mint Otto Mayer óta annyian mások – a bűncselekményeket és szabálysértéseket, továbbá az egyéb ágazatokba tartozó „közigazgatás-ellenes” magatartásokat jelöljük meg, akkor megint visszajutunk oda, hogy – a jogsértések jellege oldaláról –

„felpuhul” a közrend (szerzőnknél: közbiztonság), és nem lehet értelmes különbséget találni közrend és jogrend között, mert akkor mondjuk az adóbevallás, az otthoni haláleset, vagy az új lakcím bejelentésének elmulasztása mind rendészetileg releváns jogsértések, s a miattuk kiszabott bírság rendészeti szankciónak fog minősülni.

Azonos a véleményünk abban, hogy „… a hatósági szolgáltatás körébe eső jogviszonyok, csakúgy mint az engedélyezési ügyek és a különböző nyilvántartások vezetése a mi felfogásunk szerint az általános közigazgatási hatósági jogviszonyok körén nem terjeszkedik túl, ezek akkor sem válnak rendészeti jogviszonyokká, ha keletkeztetésükre, megváltoztatásukra, vagy megszüntetésükre rendészeti szervnek van hatásköre.”⁸¹

Csak az a kérdés, hogy a szerző szerint rendészet-specifikus legitim fizikai erőszak (rendészeti kényszer) miben különbözik a közigazgatási hatósági kényszer egyéb formáitól?⁸² A lakás-kiürítési határozat végrehajtását segítő

támogató- pozitív kontrollok számára (oktatás, kultúra, egészségügy, szociálpolitika, stb.)”.

Finszter: A rendészet… 208. o.

81 Finszter: A rendészet… 139. o.

82 Talán közelebb visz a megoldáshoz a közigazgatási jog heidelbergi professzorának felfogása, aki tankönyvének „Közigazgatási kényszer” c. fejezetét a következőkkel kezdi: „Wann die

- 52 -

rendőri karhatalom a rendészeti kényszer fogalmi körébe tartozik, a pénzbírság adók módjára történ végrehajtása során alkalmazott inkasszó pedig nem?

Az alapvető baj a jogi kényszer (és ezen belül a közigazgatási, majd még ezen is belül a rendészeti kényszer) fogalmának tisztázatlansága körül van.

Vannak ugyanis a közigazgatásban különleges kényszerfajták: gondoljunk az ún. utánképzési kötelezettségre, melyet a közúti közlekedésről szóló törvény ír elő, hat hónapot meghaladó járművezetéstől eltiltás esetén.

Ilyenkor a vezetői engedély csak annak adható vissza, aki igazolja, hogy részt vett a számára előírt utánképzésen. Természetesen nem „kell” ezen a kurzuson részt venni, csak akkor „ugrik” a jogosítvány. Nincs szükség tehát az ilyenfajta „kényszer” érvényesüléséhez külön közhatalmi aktusra, vagy annak végrehajtására, mégis nehéz volna a „közigazgatási kényszer”

jelenlétét ebben az esetben tagadni.

Nem világos a szerzőnél a közigazgatási szankciók rendészeti jellege sem:

ha a rendőr helyszínbírságot szab ki, az rendészeti szankció, ha pedig mondjuk íróasztal mögött hoz bírságoló határozatot, akkor pedig nem?

Természetesen legitim válasznak fogadható el, hogy a rendészet – szemben a rendőrségi törvény kommentárjában szereplő sokat bírált meghatározással – nem sajátos jogalkalmazási mód, hanem a közbiztonság-védelmi cél teszi rendészetivé a hatósági aktust, akkor viszont valamit mondani kell a

„közbiztonságsértő” (közrendsértő) cselekmények természetéről, a

Verwaltung auf solche Weise also ohne vorengangene Verfügung, gegen Personen und Sachen einschreiten darf oder muss, regeln die Gezetze, vobei in erster Linie die Polizeigesetze betracht kommen. In diesen Fallen handelt es sich um den sogenannten sofortigen Zwang.” E. Forsthoff:

Lehrbuch des Verwaltungsrecht. I. Band. Allgemeiner Teil. München und Berlin, 1958. 264. o.

- 53 -

rendészet „különös részéről” is. Az is igaz, hogy egy komplex megközelítésű társadalomelméleti és rendőrség-centrikus munkának nem feladata egy közigazgatási jogi dogmatika rendészeti területen történő alkalmazása. Az meg a jogpolitika és a jogalkotó másra át nem ruházható felelőssége, hogy milyen körben engedi a jogellenes cselekmények

„rendészeti kényszerrel” való feltárását, megszakítását, szankcionálását, a veszélymegszakító, tényálláskutató, felelősségre vonást lehetővé tevő intézkedésektől kezdve egészen a karhatalmi feladatokig, de az elméletnek mégiscsak segítséget kell nyújtania abban, hogy milyen típusú közigazgatási aktusok minősíthetők rendészeti jellegűnek.