A közrendfogalom homályban hagyása: Tóth József munkássága

Csalódás éri az olvasót, ha avval a várakozással veszi kezébe Tóth József egri jogakadémiai tanárnak a harmincas évek végén megjelent két rendészeti tárgyú munkáját, hogy – az imponáló méretű irodalmi háttér és a

51 „… például a rendőrközeg megállítja az utcán haladó autót, hogy megállapítsa, van-e az autóvezetőnek igazolványa, vagy megállítja, mert éjjel nem ég a lámpája. Felfogásunk szerint tehát idevonatkozólag helyesen csak azt lehet mondani, hogy a rendőri intézkedés rendszerint, többnyire discretionális természetű.” Tomcsányi: Rendészet 6-7- o.

52 Concha: A rendőrség természete In: A magyar közigazgatás-tudomány klasszikusai. 1874-1947.

KJK, Bp. 1988.

- 38 -

monografikus igény okán – végre megleli bennük a rendészet tárgyának meghatározását, de legalább kielégítő körülírását. Annál érthetetlenebb mindez, hiszen a szerző az ún. materiális rendészet-felfogás híve, mert a rendészet lényegét nem a fellépés módjában (eszközeiben), hanem annak céljában látja hiszen „…a kényszer és a szabadságkorlátozás csak esetleges eszközei a rendészetnek, a rendészet fogalmát semmi esetre sem csak az eszközök, hanem mindenekelőtt a feladat és cél fogják meghatározni.”⁵³ Meglepő az is, hogy dolgozatában végig támaszkodik annak a Merkl-nek az elméletére, aki – mint láthattuk – alapjaiban kérdőjelezi meg az önálló rendészetfogalom létjogosultságát, ugyanakkor mégsem reflektál az általa felvetett kardinális kérdésekre. A német irodalom másfél százados hagyományaihoz képest nem sok újat állít a szerző, amikor a rendészet speciális közigazgatási jellegéből indul ki:

„Az általános közigazgatás a közcélvalósítás során teremt, alkot, tényleges pozitív eredményeket hoz létre. Ezzel szemben a rendészet nem alkot, s nem hoz létre pozitív eredményeket. Közvetett előfeltétele a közigazgatás működésének az, hogy a közigazgatási organizmust feladata teljesítésében ne gátolják, s nem korlátozzák.”⁵⁴ Néhány oldallal később azonban kitágítja az ún. veszélyrendészet fogalmát, – elsősorban O. Mayer és Concha nyomán – a rendfenntartással, amely magában foglalja az „állampolgárok szabad működését”, illetve az „állami organizmus” fenntartását.

53 Tóth József: A rendészeti ténykedés alakjai. Eger, 1939ö. 48. o.

54 Tóth József: A rendészeti ténykedés… 38 o.

- 39 -

Hogy azután jogtárgyi hovatartozása, normarendszere, a tényállások, illetve a hatásköri szabályok tekintetében miben is áll ez a rend, evvel a szerző végig adós marad. Ehelyett megtudjuk, hogy miben áll – Stein nyomán – a rendészetinek nevezett veszély:

„A veszély az az állapot, amely valamely káros következmény lehetőségét feltételezi. A veszély azonban nem egyértelmű a „hátránnyal”, vagy az alkalmatlankodással, zaklatással (Belästigung). A közelgő, várható veszély (bevorstehende Gefahr) a továbbiakban annyit jelent, hogy a kár, vagy a károsodás bekövetkezése nemcsak valamely határozatlan lehetőségen, hanem bizonyos s határozott valószínűségen nyugszik.”55

A további fejezetek – O. Mayer rendszerét alapul véve – bár részletes – közigazgatási és rendészeti értelemben vett – aktustani fejtegetést tartalmaznak, jellemző, hogy a kényszer fogalma csaknem harminc oldalt tesz ki, miközben a célként megígért közrend és közbiztonság elvétve ha előfordul. Ezek a fogalmak egy évvel korábban írt munkájában⁵⁶ előfordulnak ugyan, de saját álláspontot itt sem fejt ki. Jelentőséggel bír azonban az a megjegyzése, hogy a közbiztonságnak nem ismérve a nyilvánosság, hiszen a veszélyt megelőző, őrködő, információgyűjtő tevékenység, tehát a preventív rendészet éppen arra reagál, ami még – nem büntetőjogi értelemben – előkészületi stádiumban van.⁵⁷

55 Tóth József: A rendészeti ténykedés… 40. o.

56 Tóth József: A rendészetfogalom a nemzetiszocialista államban. Szt. János Nyomda, Eger, 1938. 42-59. o.

57 Sajnálatos, ugyanakkor a kor szellemét is idézi, hogy a szerző nem illeti kritikával kortársát (Retzlaff) aki szerint – a hatályos jogban már 1934-től szerepeltetve – a „Heil Hitler” köszöntés

- 40 -

A közrend kapcsán Tóth József egy közkeletű, az irodalomban és a joggyakorlatban máig szólóan széles körben elfogadott meghatározásra utal, ez pedig nem más, mint az 1931-es porosz Polizeiwervaltungsgesetz (PVG) 14. §-hoz fűzött indokolás:

„… a közrend mindama normák foglalatát jelenti, amelyeknek érvényesítése a mindenkor uralkodó szociális és etikai felfogásoknak megfelelően az emberi együttélés elengedhetetlen előfeltételeit képezik.„⁵⁸

A dolgozatból úgy tűnik, hogy a szerző meglehetős közönnyel veszi tudomásul, miszerint – figyelemmel a fenti meghatározásra – a rendőrség a szabad mérlegelés jogán eldöntheti, mit tart az adott időben és helyen a közösség etikai és szociális felfogásába ütközőnek. Még szerencse, hogy a puszta gondolat nem üldözendő, mert a közrendsértésnek külsőleg kell megnyilvánulnia: „… tehát sohasem gondolat vagy felfogás által, ha ezek nem nyilváníttatnak. Ha azonban a vélemény, gondolat külsőleg is nyilváníttatik, ez már eshetőleg a közrendet veszélyeztetheti.”⁵⁹

közhivatalnok általi megtagadása a közbiztonságot fenyegető magatartás. A példa azonnal rávilágít a rendészeti klauzulák hatalmi függésére, durva átpolitizálhatóságára. Egyet kell tehát érteni avval a szerzővel, aki a fasiszta rendészeti jog és „rendészettudomány” egyetlen érdeméül említi, hogy végképp nyilvánvalóvá tette- a rendészet értékmentességét hangsúlyozó polgári liberális felfogásokkal szemben – annak politika-függőségét. Denninger: Polizei in der freiheitlichen Demokratie. Frankfurt am Main –Berlin, 1968.

58 Tóth: Rendészetfogalom… 53. o.

59 Tóth: Rendészetfogalom… 55. o.

- 41 -

Itt bizony érdemes lett volna megtudni legalább példálózó jelleggel – különösen napjaink gyűlöletbeszéddel, a véleményszabadság határaival kapcsolatos heves vitáinak tükrében – hogy melyek azok a vélemények, melyek a közrendsértés szempontjából relevánsnak tekinthetők.

Tóth József külön kommentár nélkül említi a közrendfogalom átalakulásában szerepet játszó német közigazgatási felsőbíróságok gyakorlatát, melyek működése folytán a közrend jogtárgyi köre kibővült, konkrétabbá vált: Idesoroltatott pl. a közlekedés, az ipari (tágabban:

gazdasági) rend, vagy éppen a legkülönbözőbb tárgyakat érintő közerkölcsvédelem.

Végezetül a közrendfogalom politikai-ideológiai függéséről, egyben a

„rend” materiális megalapozásának szükségességéről tesz tanúságot a következő megállapítás: „Amíg a korábbi közrendfogalom megkülönböztető eleme az, hogy a liberalizmus társadalmának általános és absztrakt értékszemléletén épült fel – addig a jelenlegi közrendfogalom jellegzetessége az, hogy egyenesen és kimondottan a népiségen nyugvó nemzeti szocialista mozgalom (Volksbewegung) konkrét rendjén épül fel.”⁶⁰

2.3.4. Kísérlet a rendészeti problematika szintézisére: Szamel