4. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK
4.3. A méretnövelt, komplex elektrodialízis rendszer működési paramétereinek
4.3.2. Modell oldatokkal végzett kísérletek a méretnövelt ED rendszerben
A komplex ED rendszert 20 g/l kiindulási koncentrációjú Na-Gat diluátum oldatokkal teszteltem. A kísérleteket állandó feszültségen: 12 V-on, 24 V-on és 36 V-on végeztem, 0,1 mol/l Na2SO4 elektróda oldattal szakaszos üzemmódban. Mivel a hidrolizátumok galakturonát tartalma várhatóan nem lesz 20 g/l-nél nagyobb, ezért ezt a
78 rendszert csak a 20 g/l koncentrációjú modell oldattal vizsgáltuk (erős korlátot jelentett itt a GA rendkívül magas ára), s ezt követően rögtön rátértünk a hidrolizátumok tanulmányozására.
A galakturonát ionok és protonok a sav oldatban galakturonsavat képeztek, melynek koncentrációja az idő függvényében a 4.3.2. ábrán látható. A 12 V-os és 24 V-os méréseknél kinyerési hányadnak 93,3%-ot és 94,6 %-ot mértem, míg 36 V esetén 89,9
%-ot.
A diluátum oldatban mért vezetőképesség (4.3.3. ábra) alapján a 36 V-os mérésnél a 13. percben, a 24 V-os mérésnél a 36. percben, míg a 12 V-os mérésnél a 102. percben csökkent a vezetőképesség 100 µS alá. Összehasonlítva a sav oldatban mért koncentráció értékekkel látható, hogy a vezetőképesség gyorsabban elérte a minimum értékét, mint a koncentráció a maximumát, mert az anionszelektív membránban lassabb az ionok vándorlása, mint az azt körülvevő oldatban (koncentráció polarizáció jelensége).
4.3.2. ábra: A galakturonsav koncentrációja a sav oldatban
79
4.3.3. ábra: A vezetőképesség alakulása a diluátum oldatban
A sav oldatban mért pH érték (4.3.4. ábra) kezdetben gyorsan csökkent, a 36 V-os mérésnél a 6. percben elérte a 2,42-es értéket. A pH esés a generált protonoktól és képződött galakturonsavtól függ. A protonok ionmobilitásuk miatt gyorsabban eljutnak az átalakulási rétegből a sav oldatba, mint a diluátumból a galakturonát ionok. Az elektrodialízis kezdeti szakaszában a protonok okozzák a gyors pH csökkenést, majd a növekvő pH mutatja, hogy több galakturonsav képződik, mint amennyi proton jut a sav oldatba. Alacsonyabb feszültség alkalmazása esetén a pH alacsonyabb lesz, mert a galakturonát ionok transzportja lassabb. A 12 V-on végzett mérésnél a pH minimum sav oldatban a 33. percben 2,25 volt.
A sav oldat vezetőképessége (4.3.5. ábra) ezzel szemben az elektrodialízis kezdetén nő: a 36 V-on és 24 V-on végzett mérésnél a vezetőképesség maximumát akkor mértem, amikor a sav oldat elérte a pH minimumot, tehát a 6. (6035 µS) és 13. percben (3482 µS). A növekedést a nagyobb feszültség hatására keletkező több szabad proton és hidroxil ion okozza, amelyek a sav és lúg oldatban az elektromos áram szállítást segítik.
Amint a sav oldatban egy bizonyos határt átlép a galakturonsav koncentrációja (a végkonc. kb 10 %-a), növeli az oldat ellenállását, a vezetőképesség csökkenni kezd és egy állandó érték, 2200 µS közelébe beáll. 12 V-on végzett mérésnél a sav oldatbeli vezetőképesség lassabban érte el a 2200 µS-t és nem látható a grafikonon olyan éles maximum pont, mint a másik két mérésnél. Alacsonyabb feszültség esetén a vízdisszociáció is lassabb, ez okozza a kevésbé intenzív növekedést.
80
2 2,5 3 3,5 4 4,5
0 50 100 150
idő (min)
pH
12 V 24 V 36 V
4.3.4. ábra: A pH változása a sav oldatban
0 1000 2000 3000 4000 5000 6000 7000
0 50 100 150
idő (min)
vezetőképesség (µS)
12V 24V 36V
4.3.5. ábra: A vezetőképesség alakulása a sav oldatban
A lúg oldatban mért vezetőképesség (4.3.6. ábra) lefutása a sav oldatban mért vezetőképesség lefutásával ellentétes: a membránon átvándorolt hidroxil ionok hatására kezdetben nő, majd elérve egy maximum értéket, enyhén csökkenni kezd. A maximum értékeket később értem el, mint a sav oldatban, aminek az a magyarázata, hogy az oxóniumionok ionmobilitása 1,76-szer magasabb, mint a hidroxil ionoké.
81
0 5000 10000 15000 20000 25000
0 50 100 150
idő (min)
vezetőképesség (µS)
12V 24 V 36V
4.3.6. ábra: A vezetőképesség változása a lúg oldatban
Az áramkihasználást vizsgálva megállapítható (4.3.7. ábra), hogy a 36 V-os mérésnél az áramkihasználás átlagos értéke volt a legmagasabb 65,04 %, a 12 V-os mérés esetén is hasonló eredményt kaptam 63,3 %-ot, míg 24 V-on csak 53,5 %-ot.
4.3.7. ábra: Az áramkihasználás értékei
Az elektrodialízisnél számított energiafelhasználási értékek a 4.3.8. ábrán láthatók.
82
4.3.8. ábra: Energiafelhasználási értékek
E mérések eredményeit kiértékelve azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a berendezést 36 V-on célszerű működtetni, mivel – bár a kinyerési hányad némileg kisebb értéknek adódott, mint alacsonyabb feszültségeken, de – itt a leggyorsabb a szeparációs folyamat és a legnagyobb az áramkihasználás értéke.
83 4.3.3. Hidrolizátumokkal végzett mérések a komplex ED rendszerben
A modell oldattal végzett kísérleteket követően először töményebb pektin oldatokból előállított hidrolizátumokkal teszteltem az ED berendezést. A cukorrépa-szeletből kinyert és a citrusból származó pektinből kiindulva így nagyobb koncentrációjú galakturonát oldatokat kaptam, amelyekkel – úgy gondoltam – egyszerűbb feladat lesz az ED szeparáció. Itt ugyanis a nagyobb kiinduló koncentrációk miatt a folyamatok is erőteljesebbek, jobban nyomon követhetők.
Citrus pektinből 39 g/l, míg cukorrépa pektinből 15 g/l galakturonát koncentrációjú hidrolizátumot állítottunk elő. A hidrolizátumok elektrodialízisét 36 V feszültség mellett, 0,1 mol/l Na2SO4 elektróda oldat alkalmazásával szakaszos üzemmódban végeztük. Az elektrodialízis során nyert, a sav oldatban mért galakturonsav koncentráció időbeli lefutása citrus pektin hidrolizátum esetén – példaként – a 4.3.9. ábrán látható.
4.3.9. ábra: A galakturonsav koncentrációjának alakulása a sav oldatban citrus pektin esetén
A 4.3.1. táblázatban a két hidrolizátumra vonatkozó paramétereket összegeztük. Az adatokból jól látszik, hogy a 20 g/l-es galakturonát modell oldathoz képest itt gyengébb kinyerési hatásfokokat és áramkihasználási értékeket kaptunk, de összességében elmondható, hogy az ED berendezés megfelelően működött, s ki tudtuk nyerni a hidrolizátumból a galakturonsavat.
84
4.3.1. táblázat: A hidrolizátumok elektrodialízisénél kapott paraméterek
cukorrépa pektin hidrolizátumok elektrodialízisét vizsgáltam. Ezek az oldatok jobban közelítenek a várható ipari felhasználási gyakorlathoz, ahol – elképzeléseink szerint – a mezőgazdasági hulladékokból (cukorrépa préselt szelet, gyümölcsök préslepénye…stb.) a pektin extrakciós kinyerését követően rögtön hidrolizáljuk az oldatot, amelynek galakturonsav tartalma így meglehetősen csekély lesz (maximum 1 % körül).
A hígabb hidrolizátumokat piros ribizli, fekete ribizli, alma, citrus és cukorrépa (szeletből) pektinből nyertem, s ezekkel hajtottam végre a méréseket a méretnövelt, komplex ED rendszerben állandó, 36 V-os feszültségen. Az alkalmazott elektróda oldat 0,1 mol/l Na2SO4 volt.
A hidrolizátumok (diluátum oldatok) kezdeti galakturonsav koncentrációja HPLC-vel végzett mérések alapján fekete ribizli esetén 5,5 g/l, piros ribizli esetén 5,6 g/l, alma esetén 3,7 g/l, citrus esetén 11,9 g/l és natúr cukorrépalénél 4,3 g/l volt.
A kinyerési hányadokat (4.3.10. ábra) összehasonlítva a 20 g Na-Gat/l modell oldattal (U=36 V) megállapítható, hogy a gyümölcspektin hidrolizátumok közül a legmagasabb kinyerési hányadot a citrus pektin esetén értem el, 82,3 ot, ami 7,6 %-kal alacsonyabb a modell oldathoz képest. A citrus pektin hidrolizátumhoz hasonló értéket kaptam alma pektin hidrolizátum esetén, amikor is ez az arány 79,6 % lett, míg piros ribizli esetén csak 54,8 %-os kinyerési hányadot értem el, ami a legalacsonyabb hányad lett a többi eredménnyel összevetve.
Az elektrodialízis végén nemcsak a sav oldatban, hanem kis mennyiségben a lúg oldatban is ki tudtam mutatni redukáló cukortartalmat fekete ribizlinél 0,15 g GS/l, piros ribizlinél 0,15 g GS/l, almánál 0,11 g GS/l, citrusnál 0,43 g GS/ l és cukorrépa esetén 0,14 g GS/l koncentrációban.
85
4.3.10. ábra: Kinyerési hányadok
Az elektrodialízis folyamán rögzített adatok alapján, az áramkihasználások átlagos értéke (4.3.11. ábra) modell oldat esetében kétszer nagyobb volt, mint az azt követő legmagasabb, citrus pektin hidrolizátumnál (32,6 %) mért áramkihasználás. A többi művelet folyamán az áramkihasználások 17,2 % és 21,5 %-ok között mozogtak.
4.3.11. ábra: Átlagos áramkihasználás
A 4.3.12. ábrán az elektrodialízis során felhasznált energiát ábrázoltam.
Hidrolizátumok esetén kb. hatszor nagyobb energiabefektetés szükséges az ionok szállításához és a vízbontáshoz, mint modell oldat esetén. A hidrolizátumok közül citrus pektin esetén kaptam a legalacsonyabb értéket, 10,9 Wh-t, míg a legmagasabbat a natúr cukorrépalénél mértem, 12,2 Wh-t, míg fekete és piros ribizli, valamint alma pektin hidrolizátumoknál 11,8 Wh, 11,6 Wh és 11,2 Wh értékeket számoltam.
86
4.3.12. ábra: Az elektrodialízis során felhasznált energia
Az elektrodialízis során nyert sav oldat GS-ra vonatkozó tisztaságának ellenőrzését HPLC méréssel vizsgáltam. Meghatároztam a citrus pektinből nyert, előkészített hidrolizátum és az elektrodialízis végén kapott sav oldat összetételét. Az eredményeket a 4.3.2. táblázat mutatja.
4.3.2. táblázat: A hidrolizátum és sav oldat szacharid összetétele
galakturonsav
részlegesen hidrolizált
pektin
pektin glükóz/galaktóz egyéb monoszacharid citrus pektin
hidrolizátum 76 % 2,4 % 3 % 8,2 % 10,4 %
sav oldat 98 % 2,0 % - - -
A hidrolizátum a galakturonsav mellett pektint, részlegesen hidrolizált pektint, glükózt/galaktózt, ramnózt, arabinózt és mannózt tartalmazott. A sav oldatban kb. 98 % tisztaságú galakturonsavat tudtam kinyerni vizes oldatban. Tehát az egylépéses ED művelet – a kinyerésen túl – egy tisztítási lépésnek is tekinthető, hiszen a Na galakturonát mellől sikerült eltávolítanunk a szennyező anyagokat (főként monoszacharidokat).
87 4.4. Az ED rendszerek összehasonlítása
Kísérleteim bebizonyították, hogy a laborméretű, kétlépcsős és a méretnövelt, komplex ED berendezéssel egyaránt képes voltam a galakturonsav kinyerésére a pektin hidrolizátumból és sav formátumban történő előállítására. A két rendszer összehasonlításával, az eredmények elemzésével egy további lépés tehető az ipari alkalmazás felé vezető úton.
A 4.4.1. és 4.4.2 táblázatban a két ED rendszer felépítését és működési paramétereit foglaltam össze.
4.4.1 táblázat: A laborméretű, kétlépcsős ED rendszer jellemzői
Jellemzők hagyományos aszimmetrikus ED bipoláris membránnal kombinálva Membránok 3 kation szelektív
2 anion szelektív
2 kation szelektív 1 bipoláris
Membrán felület 0,0225 m2 0,0135 m2
Oldatok térfogata betáp (diluátum): 100 ml koncentrátum: 150 ml Végső eredmény Na-galakturonátban gazdag
koncentrátum oldat
galakturonsav és NaOH oldat
88
4.4.2. táblázat: A méretnövelt, komplex ED rendszer jellemzői
Jellemzők méretnövelt komplex modul
Membránok 10 anion szelektív, 11 kation szelektív, 10 bipoláris Membrán felület 0.31 m2
Oldatok térfogata betáp (diluátum): 400 ml sav: 400 ml lúg: 450 ml Recirkulációs térfogatáram 380 ml/min
Elektróda oldat 500 ml 0,1 mol/l Na2SO4
Recirkulációs térfogatáram 500 ml/min
Feszültség 36 V
Folyamatok a galakturonát anionok és a Na kationok áthaladnak a membránon, sav- és lúgképződés
Végső eredmény a galakturonsav kinyerése és sótalanítása egy lépésben: sav és lúg oldat képződése
A két ED rendszernél az alkalmazott bruttó feszültség adatok nagymértékben eltértek, ami nem meglepő, ha felépítésüket és méretüket is figyelembe vesszük. A membrán egységekre („stack”) vonatkoztatott feszültség értékek, illetve a beépített membránok számához viszonyított értékek (4.4.3. táblázat) egymáshoz viszonylag közel esnek, ami alapján kijelenthető, hogy – ezeket a fajlagos értékeket rendszer szintű jellemző paraméternek tekintve – az ED rendszerek összehasonlíthatók egymással.
89
4.4.3. táblázat: Az ED rendszerek fajlagos feszültség értékei
két-lépcsős labor ED rendszer Méretnövelt komplex ED rendszer
aszimmetrikus ED bipoláris modul
bruttó feszültség 5 V 5 V 36 V
membrán egységre (stack)
vonatkoztatott feszültség
2,5 V 2,5 V 3 V
membránokra vonatkoztatott feszültség
1,0 V 1,6 V 1,16 V
E két ED rendszert tanulmányoztuk tehát munkánk keretében, s modell oldatokkal illetve pektin hidrolizátumokkal teszteltük működésüket. A kísérletek során nyert legfontosabb mérési eredményeket – kifejezetten összehasonlítási céllal – a 4.4.3.
táblázatban foglaltam össze.
A táblázat először a modell oldatoknál kapott mérési eredményeket mutatja, majd a hidrolizátumoknál nyert adatokat. A jobb összehasonlítás céljából a hasonló betáplálási koncentrációknál mért eredményeket válogattam össze.
Látható, hogy a méretnövelt berendezés kevesebb energia felhasználásával több galakturonsavat volt képes előállítani, tehát hatékonyabban működött.
A kísérletek végső eredményeként kapott galakturonsav oldatokból számított össztermék mennyiségeket a felhasznált energiára (a két-lépcsős rendszernél a két lépésnél felhasznált energiát összeadtuk) vonatkoztatva kiszámítottuk, hogy a modell oldatok esetén 1 Wh energia a labor rendszernél 0,26 g, míg a méretnövelt rendszernél 1,1 g terméket eredményezett.
90
4.4.4. táblázat: A két ED rendszerrel nyert eredmények összehasonlítása
két-lépcsős labor ED rendszer Méretnövelt komplex ED tapasztaltunk, ami nem meglepő, hiszen a tiszta, szennyeződésektől mentes modell oldatoknál nem kell semmilyen zavaró körülménnyel, a hatásfokot rontó tényezővel számolni.
A hidrolizátumokat tekintve látható, hogy a cukorrépa esetén nagyobb hidrolizátum koncentrációt alkalmaztunk a laboratóriumi berendezésnél, hiszen a második, sótalanítási lépésnél az itt nyert Na-Gat oldattal kellett tovább dolgoznunk. A sótalanítást jó hatékonysággal tudtuk a kis modullal elvégezni.
A méretnövelt, komplex modullal a szeparációt (kinyerés, sótalanítás) egy lépésben
91 lehetett megvalósítani. Bár az energia felhasználási értékek jóval magasabbak a nagy modulnál és az áram-kihasználtsági mutatók is rosszabbak, mint a labor berendezésnél, de nagyobb mennyiségű termék oldatot lehetett előállítani itt. Az összehasonlítás céljából az előállított összes galakturonsav termék mennyiségét a felhasznált energiára vonatkoztattuk, s megállapítottuk, hogy 1 Wh energia befektetés a két-lépcsős labor berendezés esetén 0,09 g galakturonsavat, míg a méretnövelt modulnál 0,13 g terméket eredményezett. Tehát az egylépcsős ED készülék hatékonyabban működött, ráadásul e berendezés működtetését tovább lehet optimalizálni.
A citrus pektin hidrolizátum esetén a hozamok, áram-kihasználási értékek magasabbak, mint a cukorrépa pektin hidrolizátumnál, ami valószínűleg a tisztább kiinduló pektinnek köszönhető.
Végső konklúzióként elmondható, hogy az elektrodialízis alkalmas eljárás a galakturonsav pektin hidrolizátumokból történő kinyerésre és sótalanításra, s a berendezések közül mindenképpen az egy lépésben megvalósítható módszert, a bipoláris membránt is tartalmazó készüléket érdemes alkalmazni.
92
5. ÖSSZEFOGLALÁS
Doktori munkám során a galakturonsav kinyerésére és tisztítására alkalmas elektrodialízis rendszereket állítottam össze. A szakirodalom szerint eddig a galakturonsavat „hagyományos” szeparációs módszerekkel próbálták meg kinyerni:
csapadékképzéssel, kisózással…stb., amelynek végeredményeként általában a galakturonsav sóját (s nem a savat) kapták, s a metódusokat csak több lépésben alkalmazva lehetett elérni a kívánatos tisztaságot. E konvencionális kinyerési technikák additívek, vegyszerek hozzáadását igénylik, és hulladékok képződésével kell számolni.
A membrános eljárások viszont környezetbarát alternatívát, egy újfajta megközelítést jelentenek, s ezen belül az elektrodialízis különösen vonzó megoldási lehetőségnek tűnt.
Az elektrodialízis rendszer működési vizsgálatait először hagyományos, anion- és kationszelektív membránt tartalmazó modullal végeztem, amely a Na és galakturonát ionok együttes elválasztását tette lehetővé.
A hagyományos modulnál a feszültség, az áramerősség és a hőmérséklet rendszerre gyakorolt hatását vizsgáltam. Megállapítottam, hogy a feszültség és áramerősség növelésével, valamint a hőmérséklet emelésével elősegíthető az elektrodialízis folyamata a polarizációs görbe által meghatározott 5-10 V feszültség tartományban, illetve a membrán hőmérséklet tűrési tartományában.
Megvizsgáltam adott rendszerben a galakturonát ionok transzportját külső feszültség alkalmazása nélkül, csak a koncentrációkülönbség hajtóerejére támaszkodva. A diffúziós dialízis során a GS fluxusa nem érte el a 10 g/(m2h) értéket.
A hagyományos rendszer alkalmas volt az általam vizsgált, különböző kiindulási konentrációjú: 0,5 m%-os, 1 m%-os, 3 m%-os, 5 m%-os és 7 m%-os Na-galakturonát modelloldatok szeparációjára. A mérések alapján mind az öt Na-galakturonát oldat esetén 90% feletti kinyerési hányad érhető el.
A hagyományos rendszerrel 36,5 g Na-galakturonát/l koncentrációjú cukorrépa hidrolizátum és 48,9 g Na-galakturonát/l koncentrációjú citrus pektin hidrolizátum esetén sikerült a GS kinyerést megvalósítani. Cukorrépa esetén a kinyerési hányad 63%, míg citrus esetén 78% lett.
A hagyományos modullal végrehajtott méréseket követően a Na-galakturonát oldatból a sav kinyerését bipoláris és kationszelektív membránt tartalmazó, kombinált modullal folytattam.
93 A modulban a felvett polarizációs görbék alapján megállapítható, hogy a rendszer az 5-10 V feszültség tartományban működtethető megbízhatóan.
A kombinált modulban 10 g galakturonát/l, 20 g galakturonát/l és a 30 g Na-galakturonát/l modell oldatokkal végeztem kísérleteket, amely során az energiafelhasználások 4,7 Wh-nak, 5,1 Wh-nak és 5,4Wh-nak adódtak.
A 20 g/l Na-Gat koncentrációjú kiindulási modell oldat sótalanításánál a sav és a lúg oldat pH értékének és vezetőképességének alakulása nyomán elmondható, hogy a sótalanítás jó hatásfokkal végbement, 90 % feletti sótalanítást tudtunk elérni.
A rendszerrel sikerült az előzetesen a hagyományos rendszerrel előkezelt, natúr cukorrépaléből galakturonsavat előállítani.
Kísérleteink alapján elmondható, hogy a két lépcsős elválasztás a két laborméretű ED berendezéssel alkalmasnak bizonyult pektin tartalmú hidrolizátumokból való galakturonsav kinyerésére.
Ezt követően olyan méretnövelt, komplex rendszert állítottam össze, amely kation-, anionszelektív és bipoláris membránokat tartalmazott, így a hagyományos két lépcsős folyamatot egy lépcsőben tudta megvalósítani.
A komplex ED rendszernél a koncentráció polarizáció elkerülése érdekében 0,1 M koncentrációjú Na2SO4 elektróda oldatot alkalmaztam.
A komplex rendszerrel a 20 g Na-Gat/l modell oldat elválasztását vizsgáltam eltérő feszültségeken: 12 V-on, 24 V-on és 36 V-on, amely során 63,3 %-os, 53,5 %-os 65,0
%-os áramkihasználási és 2,8 Wh, 4,9 Wh, 6,4 Wh energiafelhasználási értékeket mértem.
A rendszerrel 39 g galakturonát/l citrus pektin és 15 g galakturonát/l cukorrépa pektin hidrolizátumok elektrodialízisét 36 V feszültség mellett végeztem. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a 20 g/l-es galakturonát modell oldathoz képest itt gyengébb kinyerési hatásfokokat, 86 (citrus), valamint 65% (cukorrépa), és áramkihasználási értékeket, 54 (citrus), valamint 41% (cukorrépa) kaptunk, de a rendszer alkalmas volt a hidrolizátumból a galakturonsav kinyerésére.
Ezt követően a várható ipari felhasználási gyakorlathoz jobban közelítő: piros ribizli, fekete ribizli, alma, citrus és cukorrépa (szeletből) pektin hidrolizátumok elektrodialízisét is elvégeztem, amely során megállapítottam, hogy a legmagasabb kinyerési hányad citrus pektin esetén érhető el, ami 7,6 %-kal volt alacsonyabb a modell oldathoz képest.
A két ED rendszer összehasonlítása során megállapítható, hogy 1 Wh
94 energiabefektetés modell oldatnál a kétlépcsős berendezés esetén 0,26 g, a méretnövelt rendszernél pedig 1,1 g terméket, míg a cukorrépa pektinnél a kétlépcsős elválasztás 0,09 g, az egylépcsős pedig 0,13 g galakturonsavat eredményezett.
Munkám során bebizonyítottam, hogy a pektin hidrolizátumból a galakturonsav szeparációjára és sav formátumban történő előállítására a laborméretű, kétlépcsős és a méretnövelt, komplex ED berendezés egyaránt alkalmas. Eredményeimmel remélhetőleg hozzájárulhattam e fontos szeparációs folyamat jövőbeli ipari megvalósításához.
95
5. IRODALOMJEGYZÉK
Aguilella, V. M., Mafé, S., Manzanares, J. A., Pellicer, J.: Current-voltage curves for ionexchange membranes. Contribution to the total potential drop, Journal of Membrane Science 61 (1991) 177-190
Aritomi, T., van den Boomgard, T., Strathmann, H.: Current-voltage curve of a bipolar membrane at high density, Deaslination 104 (1996) 13-18
Atkins, P. W.: Physical chemistry, Oxford University Press, 1990
Banasiak, J. L., Kruttschnitt, W. T., Schäfer, I. A.: Desalination using electrodialysis as a function of voltage and salt concentration, Desalination 205 (2007) 38–46
Bauer, B., Chmiel, H., Krumbholz, Th., Schmidt, K.: Abtrennung organischer sauren mittels elektrodialyse, BIOforum 6 (1992) 202.
Bélafiné Bakó K.: Membrános műveletek, Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém, 2002
Bélafi-Bakó, K., Nemestóthy, N., Gubicza, L.: Study on application of membrane techniques in bioconversion of fumaric acid to L-malic acid, Desalination 162 (2004) 301-306
Choi, J-H., Kim, S-H., Moon, S-H.: Recovery of lactic acid from sodium lactate by ion substitution using ion-exchange membrane, Separation and Purification Technology 28 (2002) 69–79
Cytko, M., Ishi, K., Kawai, K. : Continuous glucose fermentation for lactic acid production: recovery of acid by electrodialysis, Chem. Ing.-Tech. 59 (1987) 952.
Davis, T. A., Grebenyuk, V., Grebenyuk, O.: Electromembrane Processes, Membrane Technology in the Chemical Industry, S. P. Nunes and K.-V. Peinemann (ed.), Wiley-VCH, 2001
96 Dr. Kristóf János: Kémiai Analízis II. (Nagyműszeres analízis), Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém, 2000
Emaga, T. H., Ronkart, S. N., Robert, C., Wathelet, B., Paquot, M.: Characterisation of pectins extracted from banana peels (Musa AAA) under different conditions using an experimental design, Food Chemistry 108 (2008) 463–471
Escoubes, M., Pineri, M.: Thermodynamic studies of the water-perfluorosulfonated polymer interactions, Perfluorinated ionomer membranes, ASC-Symposium Series 180, American Chemical Society, 1982
Falk, M.: Infared spectra of perfluorosulfonated polymer and water in perfluorosulfonated polymer, Perfluorinated ionomer membranes, ASC-Symposium Series 180, American Chemical Society, 1982
Fonyó Zs., Fábry Gy.: Vegyipari művelettani alapismeretek, Nemzeti Tankkönyvkiadó, Budapest, 1998
Forgacs, C., Ishibashi, N., Leibovitz, J.: Polarization at ion exchange membranes in electrodialysis, Desalination 10 (1972) 181-214
Glassner, D. A., Datta, R.: Process for production and purification of lactic acid EP 0393 818 Al, 1990
Grebenyuk, V. D., Chebotareva, R. D., Peters, S, Linkov, V.: Surface modification of anion- exchange elektrodialysis membranes to enhance anti-fouling characteristics, Desalination 115 (1998) 313-329
Grossman, G., Sonin, A. A.: Membrane fouling in electrodialysis: a model and experiments, Desalination 12 (1973) 107-125
Gyura, J., Seres, Z., Vatai, Gy., Bekassy-Molnar, E.: Separation of non-sucrose compounds from the syrup of sugar-beet processing by ultra- and nanofiltration using polymer membranes, Desalination 148 (2002) 49-56
97 Helfferich, F.: Ion-exchange, McGraw-Hill, 1962
Hilz, H., Bakx, E. J., Schols, H. A., Voragen, A. G. J.: Cell wall polysaccharides in black currant and bilberries, juice and press cake, Carbohydrate Polymers, 59 (2005) 477-488
Hodúr, C.: Division of membrane separation processes, Élelmezési Ipar, 44 (1990) 270-272
Huang, T.-C., Yu, I.-Y.: Correlation of ionic transfer rate in electrodialysis under limiting current density conditions, Journal of Membrane Science 35 (1988) 193-206
Iglesias, M.T.; Lozano, J.E. Extraction and characterization of sunflower pectin, Journal of Food Engeneering 62 (2004) 215–223
Jördening, H.-J., Baciu, I., Berensmeyer, S., Buchholz, K.: Gewinnung von Galacturonsäure aus Zellwandbestandteilen extrahierter Rübenschnitzel, Zuckerindustrie 127 (2002) 845-853
Kiss K.: Pektinek kinyerése és enzimes hidrolízise, doktori (PH. D) értekezés, Veszprém, 2009
Kitamoto, A., Takashima, Y.: Transfer rates in electrodialysis with ion exchange membranes, Desalination 9 (1971) 51-87
Kobayashi, M., Matoh, T., Azuma, Ji.: Two chains of rhamnogalacturonan II are cross-linked by borate-diol ester bonds in higher plant cell walls, Plant Physiology, 110 (1996) 1017-1020
Kobuchi, Y., Motomura, H., Noma, Y., Hanada, F.: Application of ion-exchange membranes to recover acids by diffusion dialysis, Journal of Membrane Science 27
98 (1987) 173-179
Komoroski, R. A., Mauritz, K. A.: Perfluorinated ionomer membranes, ASC-Symposium Series 180, American Chemical Society, 1982
Korngold, E.: Electrodialysis membranes and mass transport, Synthetic Membrane Processes Fundamentals and Water Applications, Academic Press, New York, 1984
Kortüm, G.: Lehrbuch der Elektrochemie, Verlag Chemie, Weinheim, 1957
Krol, J. J.: Monopolar and bipolar ion exchange membranes, Mass transport limitation, PhD értekezés, University Twente, 1997
Krol, J.J., Jansink, M.,Wessling, M., Strathmann, H.: Behaviour of bipolar membranes at high current density/Water diffusion limitation, Separation and Purification Technology 14 (1998) 41–52
Kurt, H., Peter, D. V., Edward, M., Luc, P., Koen, B., Bart, V. d. B: Production of ionic liquids by electrodialysis, Separation and Purification Technology 2012
Kurt, H., Peter, D. V., Edward, M., Luc, P., Koen, B., Bart, V. d. B: Production of ionic liquids by electrodialysis, Separation and Purification Technology 2012