Mintavételi szempontok és a vizsgálati minta bemutatása

Az adatfelvétel folyamata 2017. július és november között tartott. A kutatás egyik legnagyobb kockázata, az elegendő adatmennyiség elérése végül nem okozott problémát, hiszen 227 értékelhetően kitöltött kérdőív érkezett vissza.

A kutatás mintavételi szempontjai a következők voltak:

1. Segítőkutya-gazdák,

2. a kitöltők legalább 18 évesek (kiskorú gyermekek esetén a szülők/gyámok válaszolják meg a kérdőívet), és

3. vizsgázott/képzett segítőkutyával rendelkeznek.

Tehát csak ezen feltételek egyidejű teljesülése esetén kerülhettek be a vizsgálati személyek a kérdőíves felmérésbe.⁴³

Fontosnak tartottam, hogy a vizsgálati személyek életkora alapján valószínűsíthető legyen, hogy önálló véleményük és határozott elképzelésük van a kérdőív témaköreivel kapcsolatban. Ugyanakkor szerettem volna azt is megismerni, hogyan válik be gyermekek esetén a segítőkutya alkalmazása, ezért a szülőket/gyámokat is bevontam a kutatásba (2). Törekedtem arra, hogy vizsgázott/képzett segítőkutyák gazdái töltsék ki a kérdéssort. Ahogy az elméleti háttér bemutatásakor kifejtettem, a terápiás kutyák teljesen más kategóriát alkotnak: ők jellemzően nem a gazdájuknak segítenek közvetlenül, egyes külföldi szabályozás szerint a lelki támogató kutya pedig előzetes,

43Összesen 16 olyan kérdőív érkezett vissza, ami nem felelt meg a három szempontnak, így ezek kizárásra kerültek.

90 speciális képzés nélkül is kísérheti a gazdáját például repülőjáratokon (1). Elsősorban abból indultam ki, hogy vizsgázott segítőkutyák tulajdonosait szeretném megkérdezni, azonban nem minden országban létezik egységes vizsgarendszer (pl. Amerika), ebben az esetben elfogadtam azt a kritériumot is, hogy képzett segítőkutya könnyíti meg a gazda mindennapjait (3).

Mivel számítottam arra, hogy a különböző segítőkutya-típusok esetében eltérő mértékben lesz lehetőségem az adatgyűjtésre, csupán a teljes minta nagyságát határoztam meg előre: legalább 200 személyt szerettem volna megkérdezni. Például a fogyatékosság jellege és az ország szerinti eloszlást nem döntöttem el előzetesen, hanem arra törekedtem, hogy minél változatosabb legyen a vizsgálati minta a segítőkutya típusát tekintve (pl. hallássérült-segítő, mozgássérült-segítő, vakvezető kutya).

Nagyon motiváló visszajelzéseket kaptam további munkámhoz külföldi országokból is (pl. Belgium, Ausztrália, Dánia, Egyesült Államok, Kanada).⁴⁴ Ezenkívül egyetemekről, kutatóintézetektől is érkeztek megkeresések a vizsgálati eredményekkel kapcsolatban. A kutatás adatfelvételét, az elért információ gazdagságát jól támogatta a válaszadók erős együttműködési készsége, kitöltési hajlandósága, mely a visszaküldött kérdőívek alapján nagyon alacsony adathiányt eredményezett.

A vizsgálati minta bemutatását néhány alapvető leíró statisztikai eszközzel végeztem.

Ahogy az alábbi diagramon látható, csupán az esetek 11,9 %-ában töltötte ki a kérdőívet szülő vagy gyám kiskorú gyermek helyett, a többi válaszadó felnőtt segítőkutya-gazda volt, tehát nagyrészt közvetlenül az érintettek véleményét ismerhettem meg (88,1 %).

44Példa a visszajelzések közül:

„Fantastic survey! I hope it helps everyone everywhere.” (Amanda, Kanada)

„Thank you for your interesting research into this topic!” (Nicole, Ausztrália)

„Good luck with your PhD. I am interested in the rights of service dogs in other countries as I often hear that Denmark seem to be behind.” (Lisa, egy szervezet képviselője, Dánia)

„A very interesting study… If we can help you in another way, please let us know. Could you keep us informed about of the results of your study?” (Bart, egy szervezet képviselője, Belgium)

„I’d love to read it when you are finished.” (Sarah, USA)

91

11. ábra: A vizsgálati minta megoszlása életkor szerint⁴⁵

Nő gazdáktól nagyobb arányban kaptam információkat (77,5 %). A gyakorlati tapasztalatok is azt mutatják, hogy 1.) a nők fogékonyabbak az ilyen kutatásokban való részvételre és 2.) a „kutyás vonal” jobban megérinti őket, mint a férfiakat.⁴⁶

Kördiagrammal ábrázoltam, hogy mely országokban élő segítőkutyát alkalmazó személyeket sikerült elérnem. A legtöbb válasz az Egyesült Államokból érkezett (55,9

%), ezután pedig Magyarország (27,3 %) és Kanada (10,6 %) következett. Véleményem szerint hazánkban az én személyes érintettségem miatt tudtam elérni a vizsgázott segítőkutya-gazdák jelentős részét.⁴⁷ Amerikában pedig annyira hiányolják a gazdák az egységes, központi vizsgarendszert, hogy ezzel is fel tudtam kelteni a kitöltők érdeklődését, hiszen többen kerestek meg, hogy információt kérjenek a hazánkban elterjedt gyakorlatról.⁴⁸ Voltak olyan országok (pl. Namíbia, Izrael, Dél-Afrika, Ausztria, Franciaország, Belgium), ahol csak egy-egy személy töltötte ki a kérdőívet, ezeket statisztikailag, országokra bontottan természetesen nem elemzem, de bent hagytam a mintámban, mert fontosnak tartom az egyedi, szubjektív válaszokat, melyeket mindenképp szerettem volna felhasználni a kutatásban. Például számomra nagyon érdekes volt egy izraeli vakvezető kutya gazda tapasztalata, hogy mekkora

45(N=227)

A disszertációmban szereplő diagramokat az SPSS-programmal szerkesztettem.

46(N=227)

47A felmérés idején (2017) 9 db hallássérült-segítő, 22 db mozgássérült-segítő, 2 db rohamjelző, 32 db személyi segítő és 173 vakvezető kutya dolgozott Magyarországon. Ezek a számok az idő múlásával folyamatosan változhatnak, hiszen új segítőkutyák vizsgázhatnak le, illetve volt arra példa, hogy egy gazda balesetben elvesztette a társát.

48Az elemzés során – a szakirodalmi feldolgozáshoz hasonlóan – külön hangsúlyt fektetek a Magyarországon és Amerikában felfedezhető különbségek bemutatására is.

92 problémát okoz Izraelben a muszlim országok közelsége: „A vakvezető kutyákon kívül nem dolgozik más segítőkutya-típus Izraelben. A közel-keleti országokban nincsenek elfogadott törvények, mivel ezek legtöbbje muszlim ország, és az iszlám vallása rendkívül ellenzi a kutyákat. Ezek a meggyőződések nagyon befolyásolják az emberek hozzáállását a vakvezető kutyákkal kapcsolatban is.”

12. ábra: A vizsgálati minta megoszlása az országok szerint⁴⁹

A segítőkutya típusára vonatkozó kérdésre több választ lehetett adni, hiszen – ahogy az elméleti háttér bemutatásakor említettem –, halmozott probléma (pl. egyidejűleg hallássérült és epilepsziás gazda) esetén egy eb egyszerre több funkciót tölthet be (pl.

hangjelző és rohamjelző kutya funkcióit). Ezért a Multiple Response használatával elemeztem az adatokat, melyekből kitűnik, hogy a gyakorlatban is előfordulnak keresztképzett kutyák, hiszen a 227 kitöltőtől összesen 299 válasz érkezett. Érdekes tapasztalat a válaszadók körében: míg hazánkban a vakvezető kutyák alkotják a legnagyobb csoportot, és ennél lényegesen kevesebb a mozgássérült-segítő illetve a rohamjelző kutya, addig a nemzetközi visszajelzések alapján már más arányokról beszélhetünk: leggyakrabban a mozgássérült-segítő kutyát jelölték meg (23,4 %), sőt még több olyan gazdát sikerült elérni, akinek rohamjelzésben is segít a kutyája (13 %), ugyanakkor a vakvezető kutyával rendelkező személy kevesebb volt (12 %).

49(N=227)

93

10. táblázat: A kérdőíves felmérésben előforduló segítőkutya-típusok⁵⁰ Megjelölt válaszok Esetszám Százalék

Autistasegítő kutya 16 5,4 %

Hallássérült-segítő/hangjelző kutya 12 4,0 %

Mozgássérült-segítő kutya 70 23,4 %

Poszttraumás stressz esetén segítő kutya 23 7,7 % Pszichiátriai betegséggel élő gazdát segítő kutya 26 8,7 %

Rohamjelző kutya 39 13,0 %

Személyi segítő kutya 42 14,0 %

Vakvezető kutya 36 12,0 %

Vércukorszintet jelző kutya 11 3,7 %

Egyéb egészségügyi problémával élő gazdát segítő kutya (pl. szívbetegség, allergia, migrén)

24 8,0 %

Összesen 299 100,0 %

A segítőkutya-típusra vonatkozó kérdésre lehetőség volt „egyéb-válaszok” megadására is, melyekből utólag újabb kategóriákat hoztam létre. Ezt azért tartottam fontosnak, hogy semmiféleképpen ne befolyásolja a vizsgálati személyeket, hogy milyen segítőkutya-típusokat soroltam fel a jelenlegi ismereteim alapján. Így több olyan speciálisan képzett négylábút jeleztek külföldről a vizsgálati személyek, amelyek Magyarországon egyáltalán nem elterjedtek (pl. migrénjelző kutya).

Ahogy az alábbi ábrán látható, a vizsgálati minta a település típusa, a gazdák családi állapota és a legmagasabb iskolai végzettsége szempontjából meglehetősen heterogén képet mutat. Az utóbbi két adatot – szándékosan – csak felnőtt segítőkutya-gazdáktól kérdeztem meg. Azonban arról is kértem információt, hogy a gyermekek jelenleg milyen intézményes nevelésben-oktatásban vesznek részt: a 27 kiskorú gazda közül 5-en bölcsődések, illetve óvodások, 15-en általános iskolába, 1 gyermek szakiskolába, 2-en szakmunkásképzőbe 3-3-an szakközépiskolába, illetve gimnáziumba járnak. Egy gyermek egyáltalán nem kap intézményes oktatást-nevelést.

50(N=226, 1 hiányzó érték)

94

13. ábra: A vizsgálati minta megosztása lakhely, családi állapot és iskolai végzettség szerint⁵¹

Az adatelemzés során tekintettel voltam arra, hogy a kérdőíves felmérés nem véletlen mintavételen alapult, mivel ez a feltáró kutatás során nem volt megvalósítható út.