□ szinte
□ soha
□ néha
□ gyakran
□ naponta
8. Kitől várnál/számítanál segítségre a stresszhelyzet megoldásában?
□ családtól: szülők, testvérek, rokonok
□ barátoktól
□ tanároktól
□ szakembertől
□ egyéb:
………
Köszönjük segítségedet és őszinte válaszaidat!
III. helyezés LÓJA DANIELLA
(Miskolci Kossuth Lajos Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakgimnázium,
felkészítő tanár: Tatár- Szilágyi Erika) Magadra hagyva
Kiközösítésnek nevezzük azt, ha egy vagy több személyt egy adott közösség-ből részlegesen, esetleg teljesen kizárják. Az esetek túlnyomó részében a ki-közösítés részleges, vagyis a közösség jól körülhatárolt tevékenységei végzé-sének jogától fosztják meg az egyént. A kirekesztés latinul excommunicatio.
Azért ezt a témát választottam, mert az ember társas lény, alapvető igénye van arra, hogy beszélgessen, kapcsolatot teremtsen, egy közösségbe tartoz-zon társaival. Középiskolásként és korábban általános iskolásként is gyakran szembesültem a kirekesztés jelenségével. Szüleim együttérzésre neveltek, rossz érzéssel tölt el, amikor azt látom a környezetemben, hogy ok nélkül, szándékosan okoznak egymásnak fájdalmat a társaim. Dolgozatomban, azok-ra a kérdésekre kerestem válaszokat, hogy milyen arányban érinti ez a prob-léma a fiatalokat, átlagosan mennyi ideig kell átélni ezt a nehéz élethelyzetet, hogyan élik meg ezeket a nehézségeket, kérnek-e segítséget, ha igen kitől?!
És utólag mit üzennek azoknak, akik jelenleg szenvednek a kiközösítéstől?
Az ember életében informális és formális csoportok egyaránt jelen vannak.
A formális csoport mindig valamilyen szempont alapján mesterségesen kiala-kított csoportra utal, míg az informális csoportba a tagok valamilyen önkéntes érzelmi motiváció alapján kerülnek be. Az iskolai osztály formális csoportnak számít, amelyen belül a baráti kapcsolatok informális csoportot hoznak létre.
Az intézményes közösségek tagolódása révén spontán társulások, baráti tö-mörülések, klikkek jöhetnek létre. A kialakult párok és csoportok összefonó-dásának következményeként teljes hálózati alakzatot alkotnak (Mérei, 1989).
Ezen rejtett hálózatok éppúgy jelen vannak a gyermekközösségeken is, ahol a társas élet középpontjában a legaktívabbak foglalnak helyet, míg a peremhely-zetben lévők laza szállal kapcsolódnak az adott közösséghez. A középpontban elhelyezkedő gyerekek köré spontán módon kisebb csoportok szerveződnek, azonban a magányos, sok esetben elutasított gyermekek a peremre kerülnek (Mérei – Binét, 2004).
A kiközösítés miatt a fiatal rengeteg stresszt él át, ami miatt olykor pszi-choszomatikus betegségek is kialakulhatnak. Megfigyelhető azonban, hogy ha valaki kellő önbizalommal rendelkezik a másság önmagában nem elég ahhoz, hogy az osztály vagy közösség perifériájára kerüljön. A szakemberek
198
szerint valójában csak azt lehet kiközösíteni, aki azonosulni tud ezzel a sze-reppel, azaz áldozat típus. Ezek a gyerekek ugyanis, anélkül, hogy tudatában lennének, gyámoltalanságukkal egyenesen felkínálják a támadási felületet tár-saiknak.
A kiközösítés jelei lehetnek:
• Megváltozott viselkedés
Amennyiben közlékenységét indokolatlan csendesség váltja fel, és ki-váltképp arról nem beszél, hogy mi történt vele napközben, az intő jel lehet. Emellett arra is érdemes felfigyelni, ha korábban kifejezetten nyílt, jókedvű gyermek hirtelen zárkózottá válik, ha szóba kerülnek a társai.
• Iskolakerülés
Szintén problémáról árulkodik, ha reggelenként a gyermek igyekszik el-odázni az indulást, vagyis feltűnően lassan készülődik, netán sírva is fa-kad. Az is lehet, hogy különböző tünetekre hivatkozva próbálja megúsz-ni az újabb közösségben töltött napot, holott nyilvánvaló, hogy teljesen egészséges.
• Az étkezési szokások megváltozása
A kirekesztett gyereknek szinte egyik napról a másikra elmehet az étvá-gya - nem hajlandó megenni korábbi kedvenc ételeit, válogatóssá vál-hat, esetleg gyomorfájásra is panaszkodhat. Ám ugyanerre a problémára utal a másik véglet is, amikor is a gyerkőc éppen az evéssel próbál vi-gasztalódni, ezért nagy mennyiségben fogyaszt édességet vagy rágcsál-nivalókat.
• Alvászavarok
Éjszakánként jellemző a nyugtalan alvás, esetleg rossz álmok gyötör-hetik az illetőt. Iskolában az egyén kialvatlan, ingerlékeny, sápadt és fáradt.
• Teljesítmény romlása
A tanuló eredményei érzékelten romlásnak indulnak, ennek az a követ-kezménye, hogy félve jár iskolába és haza is a jegyek romlása miatt.
• Iskolai rosszullétek
Stressz okozta tünetek (hasfájás, hasi görcsök, fejfájás, szédülés, erős szívverés)
• Bezárkózás (depresszió)
Serdülőkorban a fiatal hajlamos a depresszióra, nem kizárt az öngyil-kosság gondolatának felmerülése, alkoholizmus, dohányzás és a drogok használata.
Ilyenkor kialakulnak különböző káros szokások, szenvedélyek.
Vekerdy Tamás híres magyar pszichológus, író szerint a szülők szemszö-géből a legfontosabb az, hogy megengedő, elfogadó, szeretetteljes légkör le-gyen a családban. Ezzel erősítik a gyermek biztonságérzetét. Kerüljék a fe-lesleges korlátozásokat, bízzanak benne, és éreztessék vele, hogy bíznak a döntéseiben, így tudják növelni önbizalmát, magabiztosságát. Beszélgessenek sokat, érezze jól magát a család együtt. Számítson értéknek az együtt töltött idő. Ha így tesznek, a gyerek hajlamosabb lesz félretenni szégyenkezését, és megosztani velük az iskolai gondjait. Így van esélyük arra, hogy többet tud-janak meg arról, miért érzi kívülállónak, kirekesztettnek magát az osztályban.
Éreztessék vele, hogy minden körülmények között elfogadják, és szeretik.
Ezen az sem változtat, ha a társai éppen kitaszították maguk közül, esetleg lelkileg is bántalmazzák. „Áldozattá az válik, aki elbizonytalanodik, akinek eleve alacsony az önbecsülése, és nincsenek meg a megfelelő erőforrásai.”
(Városi Emőke)
Amikor én tapasztaltam a környezetemben kiközösítést többféleképp is próbáltam segíteni az áldozaton. Délutáni beszélgetés keretében meghallgat-tam a kirekesztett személyt, biztosítotmeghallgat-tam az őszinteségemről, igyekeztem szembesíteni azon hibáival, amelyeken a javulás érdekében változtatni érde-mes, segíteni próbáltam számára a beilleszkedést közös programok szervezé-sével, közös délutáni tanulással, stb. Gyakran hívtam telefonon, napi szinten tartottuk a kapcsolatot. Ha konfliktusba keveredett kiálltam mellette. Nélkü-lözhetetlen volt számára a folytonos megerősítés, ösztönzés. Ha nem fogadta volna el a segítségem akkor az osztályfőnököm segítségét kértem volna. Az osztálytársaim véleményét meghallgattam volna, valamint szívesen elbeszél-gettem volna a kirekesztővel. Akár a családját is értesítettem volna. Iskolal-elkész segítségére számítottam volna. Végső esetben, ha a pedagógus sem tudott volna segíteni pszichológusra lett volna szükség.
Készítettem a kiközösítés kérdéskörében egy vizsgálatot iskolám diákja-ival. Vizsgálati módszerként papíralapú kérdőívet használtam, melyen két lehetőség volt, az egyik kérdéssor a kiközösítettekhez, a másik a kitaszítot-tak passzív szemlélőihez szólt. Összesen 55 tanuló töltötte ki a kérdőívemet.
Ebből 51 lány, és 4 fiú válaszolt a kérdésekre. A nemek közötti aránytalanság tükrözi pedagógiai szakgimnáziumunk nembeli összetételét. A tesztet 14- 19 éves korú diáktársaim töltötték ki. Feltételeztem a kérdőívek kitöltése előtt, hogy nagy arányban érinti diáktársaimat ez a probléma, és hogy nagyon sokan vannak, akik csendben végig nézik és nem tesznek semmit azért, hogy ez a helyzet változzon. A vizsgálatomban résztvevő 55 főből 30 választotta a ki-közösítettek kérdőívét, és 25 fő azt a kérdéssort, amely azokhoz szólt, akiket eddig semmilyen közösségükben nem közösítettek ki.