(Sárospataki Árpád Vezér Gimnázium és Kollégium, felkészítő tanár: Sajgó Ágota)
A mese szerepe a gyermeki személyiség fejlődésében Mikrokutatás a meseolvasással kapcsolatban
Célkitűzésem
Az esszém megírását arra a feltételezésre alapoztam, hogy a 0-6 éves korú gyermekek személyiségfejlődésében nélkülözhetetlen a mese felolvasása és - a mai világban már - a mesék TV-ben, okos telefonon vagy táblagépen való nézése, mivel mindezek nagy szerepet játszanak a gyermekek személyiség-fejlődésében. A meseolvasás jótékony hatása ismert sokak számára, a modern technológia hatása viszont kettős, pozitív és negatív oldala is van. Ezen állí-tások és feltételezések igazolására egy kisebb kutatómunkát végeztem, amely folyamán egy kérdőív segítségével 19 szülőnek tettem fel 6 különböző kérdést a témával kapcsolatban.
A kutatómunkám megértéséhez segítségképpen elsősorban bemutatom mi is az én gondolatmenetem. Úgy vélem, hogy minden kisgyereknek szüksége van a rendszeres -heti vagy akár napi szinten való - mese felolvasására, amely nagyban hozzájárul a gyermekek vizualitásának fejlesztéséhez, mivel így sok-kal kreatívabban fogja szemlélni a világot, mint azok a gyerekek, akiknek nem jelenik meg az életükben a mese szerepe. A XXI. században a modern technika egyre szélesebb körű elterjedésével a kisgyermekeknek a szülők a mese olvasása mellett elterjedt a mese nézése a TV-ben, az okos telefonokon és a táblagépeken egyaránt. Ezek úgy vélem háttérbe szorítják a hagyományos meseolvasást.
De mi is az a mese és milyen egy jó mese?
Úgy gondolom, hogy a meséket többféleképpen is csoportosíthatjuk attól füg-gően, hogy milyen célzattal bírnak. Véleményem szerint egy jó mese lehet tanító jellegű, szórakoztató, szimpatikus karaktereket tartalmazó, könnyen érthető, vidám témát feldolgozó és valamilyen szinten segít a gyermeknek az emberi kapcsolatok megértésében. Viszont vannak olyan mesék is, amelyek nem a valóságot tükrözik éppen ezért olyannyira varázslatosak, mint
példá-148
ul „Barbie” meséi, amelyekben néha a tündérek világába nyerhetünk belátást néha pedig a hercegnők életét ismerhetjük meg jobban. A mesék TV-ben vagy interneten való megnézését vizsgálva, úgy gondolom, hogy azok, amelyekben a karakterek nem beszélnek és a képi világ játszik fő szerepet, szintén fejlesz-tik a gyermekek képzelőerejét, mivel ezen a módon a saját fantáziájukra van bízva a szöveg és esetenként még a téma pontos kidolgozása is.
Úgy vélem számos további jó hatásai vannak a meséknek. A már említett fantáziafejlesztő szerepe mellett a szókincset is gazdagítja. Változatos kifeje-zéseket hall és tanul a gyermek. Természetesen jobb kommunikációs képes-ségei lesznek annak, aki gazdagodik a mesék által. A közös mese olvasása és hallgatása, megbeszélése az egyik legjobb szabadidős kikapcsolódások közé sorolható, mivel ekkor együtt lehet az egész család és közösen élvezhetik a jobbnál-jobb történeteket.
A mese gyermekekre való hatása szakmai szemmel
Vekerdy Tamás könyvében olvastam arról, hogy régebben voltak olyan me-seellenes irányzatok, amelyek úgy gondolták, hogy a nép- és tündérmesék az idők káros és babonás maradványai, amelyeket nem lenne szabad a gyerekek-kel megismertetni a szörnyűséges tartalmuk és ijesztő alakjai – boszorkányok, sárkányok, ördögök és varázslók – miatt, mert azok szorongást keltenek ben-nük és irreális elképzeléseket alakítanak ki a való világról. Azon kívül ezek a mesék általánoson a halált és a gonoszságot dolgozzák fel.
Kitüntetett és hősies szerepben tűnnek fel a királyok, királylányok és her-cegek, amelyek feudális világképet alkotnak, amitől meg kellene már szaba-dulni! Amikor ezek az írások elsőként megjelentek, a szakemberek azonnal tiltakozni kezdtek, így ez a terv meghiúsult a mesével szemben. Ezt a témát dolgozta fel Vekerdy Tamás 2011-ben, aki azt is megírta könyvében, hogy nem számít hány alkalommal olvasunk fel egy adott mesét gyermekünknek, s hogy ő hányszor hallotta már azt, mert többszöri hallás után könnyebben el fogja tudni sajátítani a történet tényleges tartalmát. Továbbá én-erősítő ha-tással is bír ez a módszer, amely annyit tesz, hogy a gyerek a saját maga által kialakított világban mozoghat és ura lehet a helyzeteknek, az ő irányítása alatt állhat minden. Nem az a fontos tehát, hogy minden alkalommal más mesét ol-vassunk fel neki, hanem az, hogy az adott történet rögzüljön neki, így jobban el tudja képzelni és teljes beleéléssel hallgathatja annak felolvasását. (Vekerdy 2011) Úgy vélem a mesék által a gyerekek megtanulják a jó és rossz fogal-mát, válaszokat kapnak életszerű helyzetekre, különböző karakterek bőrébe bújhatnak.
Bálint Alice és kortársai az 1930-as években, cikkeiben azt állították, hogy a mese nemhogy elvonatkoztat a valóságtól, hanem a reális dolgokat fejti ki.
A mesék közlik először a gyerekkel, hogy a világban van rossz, de legyőzhe-tő, s így ebben az értelemben informál, világképet ad, méghozzá teljes világ-képet a kisgyerek számára egyedül felfogható, képi, szimbolikus nyelven. A gyermekek a világ számos dolga miatt éreznek szorongást, mivel sok mindent nem értenek még. Ennek a szorongásnak a legyőzésére szolgálnak a mesében szereplői hősök, akik nemcsak megküzdenek a gonosszal, hanem le is győzik azt, így tűntetve el szorongásukat. A kor tudósai így fogalmaztak a gyermeki fantázia és a mese kapcsolatáról: A mesékben vágyak teljesülnek, s hogy tel-jesülhessenek, csodákra és átváltozásokra van szükség. Ezeket a csodákat és átváltozásokat nem a mese „viszi bele” a gyerek fantáziájába, hanem éppen fordítva: a gyerek mágikus világképéből (mely mese nélkül is adott) előhívja, működtet ezt az egyetlen lehetséges világmagyarázatot. Továbbá azt állítot-ták, hogy a televíziós mese és a filmmese egyik problémája az, hogy készen adja a képet, ami által a gyermek fantáziája nem fejlődik. (Vekerdy 2011)
Egyszer egy előadáson vettem részt, amelyen Lantos Mihály arról beszélt, hogy a kisgyerekek arcáról és mimikájából minden kiolvasható mese olvasá-sa közben, mivel 0-6 éves kor között olyannyira beleélik magukat a mesébe, hogy úgy gondoljak, ők maguk azok, akiről a történet szól. Ott éreznek dühöt, ahol kell és ott nevetnek, amelyik rész vicces. Aztán, megfigyelhetjük azt is, hogy ha felolvassuk egy második alkalommal is ugyanazt a történetet és vala-mi kis apróságot megváltoztatunk, a gyerek azt észre fogja venni, azt mond-ván: ,,De az nem is úgy volt, hanem így...’’. Ezzel figyelhetjük meg milyen hatalmas is a képzeletük világa. (Lantos 2018)
Kovács Zsanett írását olvasva szintén azt tudjuk alátámasztani, hogy a mese jó hatással van a gyermek fejlődésére. Akár már az anyuka hasában lévő magzatnak is érdemes felolvasni verseket. A meseolvasás fontosságára kíván-ja felhívni a figyelmet, hogy napi 15-20 perc olvasás milyen módon segíthet a gyermekjövőjében, állította Kovács Zsanett 2006-ban. (Kovács Zsanett 2016)
Szilágyi Mária szavaival élve: „A gyermek számára maradandó élményt nyújt, ha a szülő fejből mondja a mesét, mert így természetesebb, élmény-szerűbb a hatása. Közvetlenebb az érzelmi kapcsolat a szülő és a gyermek között.”
150