(Egri Dobó István Gimnázium, felkészítő tanár: Murányi Beáta) A boldogság kék madara – A szalakóta
„Hazánkban a szalakóta fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 500 000 Ft. Megtalálható a magyar Vörös Könyvben is az aktuálisan veszé-lyeztetett fajok között. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Lista sze-rint a magyarországi állománya alapján a veszélyeztetett fajok közé tartozik.”-
írja az MME (Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület).
26
Bizonyára sokan hallottunk már róla, vagy láttuk Máté Bence természet-fotós felvételein ezt a színpompás magyar madarat, a szalakótát (Coracias garrulus). Számomra sokat jelent, hogy segíthettem, és segíthetem e faj a vé-delmét a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) önkén-teseként azzal, hogy részt vehettem már több szalakótagyűrűzésen, odúelle-nőrzésen is. Így volt szerencsém testközelből megismerkedni a szokásaival, védelmével, nem csoda hát, hogy gyorsan a szívemhez nőttek mindannyian, a csupasz fiókától a kifejlett madárig.
E madár a szalakótaalakúak rendjébe s a szalakótafélék családjába tartozik.
Testhossza 30-32 cm, szárnyfesztávolsága a 70 cm-t is elérheti. Élénk színű tollazata van, röptében látszódnak kék szárnyfedői és fekete evezőtollai. A laikus embert meglepheti, hogy költ ilyen egzotikus színezetű madár a magyar pusztákon. Igaz, nem a városban él, de Egertől nem kell messze mennünk, hogy találkozzunk vele.
Rovarokkal, gyíkokkal, siklókkal, csigákkal, esetleg kisebb rágcsálókkal, más madarak fiókáival táplálkozik. Az odúellenőrzések során gyakran találni különböző bogarak üres páncélját a fiókák mellett, de volt már rá példa, hogy a kis madár csőréből emésztés közben még kilógott a gyík farka, mikor a ma-darászok kiemelték az odúból. Előszeretettel ül ki egy-egy kimagasló pontra, ahonnan szemmel tudja tartani területét, s táplálékára le tud csapni, ezért „vár-tamadárnak” is nevezzük.
Az MME által kihelyezett egyik számozott mesterséges odú a Hevesi-síkon.
Nem szereti az elhagyatott legelőket, mert zsákmányállatai könnyen elbúj-nak, s a túllegeltetett rétek sem ideálisak számára, hiszen ott kevés táplálékot talál. Hazánkban főként fekete harkályok és zöld küllők által vájt odúkban
vagy öreg fák odvaiban költ, de szívesen elfoglalja a kihelyezett mesterséges odúkat is. S mi e módszerrel segíthetjük elsősorban a védelmét. Nem épít fészket, általában 4-5, fehér színű tojásból áll fészekalja.
A tojó és a hím egymást váltva 18-19 napig kotlik a tojásokon, melyeket május végén, június elején raknak le. A mindkét szülő által etetett fiókák július vége felé repülnek ki, ám ekkor még néhány hétig a szülők gondoskodására kényszerülnek.
A szalakótákat mezőgazdasági területek, kaszálók, legelők, rétek közelé-ben figyelhetjük meg. Napjainkban számottevő állománya a Hevesi-síkon, a Borsodi-mezőségen, a Kiskunságban, a Jászságban, Délkelet-Magyarorszá-gon és a Tápió-vidéken található meg, Egertől legközelebb kb. 10 km-re. Ha-zánkban áprilistól szeptemberig tartózkodnak, az év többi részét Afrikában töltik. Kisebb csoportokban vagy magányosan vonulnak.
„A Kárpát-medencében a faj természetes élőhelyei az erdőssztyeppek, az öreg ártéri ligetek, a fehérnyár-csoportokkal tarkított homokpuszták, illetve az erdőfoltokban bővelkedő láprétek és kaszálók voltak. A modern gazdálkodási módszerek hatására ezen élőhelyek mérete és száma nagymértékben csökkent, így napjainkban leginkább a mozaikos gyepekkel, extenzív szántókkal, facso-portokkal, öreg magányos fákkal tarkított élőhelyen találja meg az életfeltéte-leit.” – írja a szalakótavédelmi program honlapja.
A délebbi országokban vonulás közben sajnos előszeretettel lövik ki őket díszes küllemük miatt, miközben hazánk és a környező országok madarászai azon dolgoznak, hogy minél több pár költhessen.
Hazánkban rendszeresen fészkel, a hazai fészkelő állomány 1400-1600 párra tehető, ami a 2000-es évek óta növekvő tendenciát mutat a védelmi programok és a költőládák kihelyezésének köszönhetően. 1951 óta több mint 20 000 példányt gyűrűztek meg hazánkban, s a legtávolabbi megkerülés 5240 km távolságra történt. Magyar gyűrűs szalakótákat fogtak vissza többek közt már Bulgáriában, Dél-Olaszországban, Romániában, Szerbiában, Görögor-szágban, Törökországban és Cipruson is.
„A szalakótát az IUCN (Természetvédelmi Világszövetség) vörös listás fajként a potenciálisan veszélyeztetett (near threatened) kategóriába sorolja.
Így a szalakóta azoknak a fajoknak a csoportjába került, amelyeket jelenleg ugyan nem fenyeget a kihalás veszélye, de védelem nélkül előreláthatóan a ve-szélyeztetett fajok közé kerülhetnek.” – olvashatjuk szintén a védelmi program honlapján.
Hazánkban a gázolás és az áramütés okozta pusztulás, a fészkelőterületek és táplálkozóhelyek csökkenése foglalja magába a legfőbb veszélyeztető té-nyezőket. Emellett más országokban az illegális vadászat, a szélerőművekkel
28
történő ütközés, a közvetett mérgezés és a védelemhez szükséges ismeretek hiánya okozza az egyedek elhullását.
A szalakótavédelmi tevékenység magában foglalja a megfelelő táplálkozó-területre való, úgynevezett „D” típusú odúk kihelyezését, a potenciális költő-helyek felmérését, az általános szemléletformálást és a fajt érintő fenyegetett-ségek felderítését a madarak vonulása és telelése alatt. Emellett nagyon fontos a gazdálkodók bevonása a gyakorlati természetvédelmi munkába (Szalakótás Gazda program) és a szalakótabarát gazdálkodási módszerek népszerűsítése az érintett, Natura 2000-es területeken.
Sajnos szükség van a középfeszültségű vezetékek okozta (halálos) áramü-tések felmérésére is, hogy a sokkoló adatok felmutatásával is tudjanak tárgyal-ni a természetvédők és a madarászok az áramszolgáltatókkal a madárbarát tartóoszlopokról. Ez a probléma ugyanis nemcsak a szalakótákat fenyegeti, hanem minden madárfajt, amely a középfeszültségű oszlopok közelében költ, vonul, tartózkodik.
100 éve még 3000 pár szalakóta költött Magyarországon, ám az 1980-as évek végére hazánk szalakótaállománya összeomlott, csupán néhány száz pá-ros populáció maradt a Duna-Tisza közében. 1988-ban kezdődött a gyakorlati munka a szalakótavédelemben, amikor is a Szatymaz – Balástya – Kistelek települések között húzódó gyepes területekre elkezdték kihelyezni a „D” típu-sú odúkat a madárbarátok dr. Molnár Gyula szakmai irányításával. Ezután az MME 34-es számú, Bükki Helyi Csoportja is elkezdte az odúk kihelyezését a területeiken, s ők is sikeresnek könyvelhették el munkájukat.
2008-ban az MME-t bízta meg a BirdLife International az „International Species Action Plan for the European Roller” című projekt kivitelezésével, ezzel hatalmas szakmai elismerést nyújtva a magyar madarászoknak. 19 or-szág részvételével, a Bükki Helyi Csoport koordinációjában valósította meg a programot Besenyőtelken az egyesület. Ebben az évben zárult le a globálisan veszélyeztetett szalakóta védelme hazánkban és Romániában.
2012-ben a faj védelme érdekében 75%-os támogatású LIFE pályázat ké-szült, melyet az tett lehetővé, hogy az Európai Unió prioritás fajlistájára fel-került a szalakóta. Egy évvel később elkészült „A szalakóta védelme a Kár-pát-medencében” című LIFE projekt, mely 2014-2020-ig tart. Feladatai közé tartoznak az odútelepítések, ellenőrzések, karbantartások, bemutató madár-gyűrűzések, fiókamadár-gyűrűzések, illetve a szemléletformálás.
Szalakótafióka színesgyűrűvel
Na de mit tehetnek a vadászok, az erdészek, a vízügyi és mezőgazdasági hatóságok a szalakóták védelmében? Nagyon fontos, hogy a fészkelésre al-kalmas fákat, facsoportokat meghagyják területeiken, s a táplálkozóhelyeket is megőrizzék. Emellett hozzájárulhatnak a faj védelméhez az új facsoportok telepítésével, illetve főként az egykori ártereken lévő erdőgazdálkodók azzal, hogy fekete és fehér nyárral, illetve fehér és törékeny fűzzel végzik az er-dőfelújítást. Ha a megmaradt réteket legelőként vagy kaszálóként használják tovább, és nem fásítják be, a szalakótáknak kiváló táplálékszerzési lehetőséget nyújtanak.
Igaz, a szalakóták nem a közvetlen lakókörnyezetemben élnek, ám ugyan-olyan közel állnak a szívemhez, mint bármelyik, etetőre járó madárfaj. Védel-mükkel pedig a természetvédelem – és önkéntesként én is – számos madár- és állatfaj, valamint élőhely megóvását segítheti. Esszémben saját fotóimmal mutattam be e gyönyörű madárral való élményeimet.
30