mindenességnek erősítő levelét hirdetné.
Mit hallok, M agyarok! P in d u s1 tetejérő l“?
Nincs kérdés m ár B udán Rákos mezejéről, E ltű n t m ár B ellóna2 P annonok3 hegyéről, S T halia4 hárfázik szent G ellér[t] bércéről.
Ott, hol rég A ttila kegyetlenségében M ártotta kezeit öccsének vérében,
Hol világ zsákm ányát rakván szekrényében, Bizánc s Róm a so rsát ta rto tta kezében;
Hol M átyás azután szelídebb időkben, Békességet hozván kalászos mezőkben, P aliásnak5 templomot emelt a felhőkben, Mely csakham ar dűle rú t vér-feredőkben;
Hol vad M uzulmánok M ahomet holdjával Tündökölni kezdtek, s Szulim án kardjával A tyáinkat ölvén vitette Dunával,
Mely P o n tu sig 0 nyegve folyt véres h ab jáv al;
Igaz-e, hogy ott most békesség ölében, M inerva7 szoptatván kegyes kebelében, Nevel benneteket Apolló nevében, S k ard helyett tollat ád fiatok kezében“?
H a igaz, küldjétek Gyöngyösi leikéhez,8 K i m ár régen jn to tt E lis0 mezejéhez, Térjen onnét vissza m egint nemzetéhez, S adjon kedvet néki született nyelvéhez.
[1777. ] 6. A magyarországi tudományoknak
fő-gyülekezetihez.
Mely szózat hallatik D unának p a rtja in 1? — Szüzek! kik sírtato k Gyöngyösi ham vain, K ik rég P in d aru sn ak 1 m ennyei lan tjáv al A szót egyeztetvén halandók szavával, Üj u ta t leltetek szívek rablására, S a vad indulatok m eghódítására:
Ügy tetszik, oh Múzsák! h a nem csalatkozom, Titeket hall fülem, tinéktek áldozom.
Gyermekek! Gyermekek! ide siessetek;
B orostyánt szedjetek, koszorút kössetek.
Volt oly idő, mely rég M ársnak2 oltárához H ívott benneteket pusztító nyilához.
V érrel festett napok! Népeknek hibáji!
Minden nemzeteknek első nyavalyáji!
Meddig rú títo ttá k N ílusnak vizeit1?
M eddig a persáknak e lfajú lt népeit?
A zután a görög és olasz partokat —3 Mely sok öldöklések töltötték azokat!
E lfárad v án sokszor Em ber dühössége, Azt vélte m ár a Föld, lesz tán békessége;
De m íg itt pihentek olaj árnyékában, A m ott m ár öltözött setét páncéljában;
Je lt adott lobogó véres zászlójával,
Albiont k ih ítta Róm a szomszédával;
Tüzet és pusztítást küldvén a kezekben, Örök gyűlölséget tám asztott szívekben.
Íg y halál és rablás táplálván m agokat E világra szültek új birodalm akat;
Szörnyűbb származások szörnyű kezdeteknél, Felkeresték egym ást a vad-embereknél.
Á rtatlan indusok! feláldozott lelkek!
lm most, egym ást ölvén, lakóinak értetek.
Ti is, nemes Scythák, akik P an n ó n iát B írjátok, és azzal a régi D áciát!4
Tudom, ó fájdalom ! tudom, hogy tudjátok, E kis földet m eunyi vérrel áztattátok.
Keserves örökség! d rág a birodalom!
Ezer veszélyek közt keresett hatalom ! — E lm últ ez az idő, s m ár nem Bellónához Hívlak, hanem P állás diceő templomához.
Nem kíván ő rablást, sem véres kopjákat, Hanem tudom ánynak szentelt éjtszakákat;
Hanem szelídséget, s erkölccsel jóságot, Nemes indulatot, igaz jám borságot.
Vesszen el a karddal erőszak m unkája, Melynek ember n y ak át nyom ja vasigája;
Kegyetlen Törvénynek büszkeség-láncai, Melyeket forrasztnak világ bálványai, Olyanok, m int viasz gyerm eknek kezében, H a nincs az Igazság szabad erejében:
H a nincs a hatalom és a nemzet között Oly szövetség, m elyet mind a kettő kötött.
Ó szerencsés nemzet! ó boldog M agyarság, M íg még mezeiden m úlat a Szabadság!
Rem énylhetsz m indaddig virágzó napokat, És várhatsz ennél is m ég boldogabbakat.
A széptudományok, Békesség leányi, Szabadságnak voltak mindég m aradvány i.
Ennek áldozzatok, és ezt míveljétek, Élteteket végig ennek szenteljétek.
A királynak hívek, hívek a hazának, Őrizzétek díszét legfőbb hatalm ának:
Polgárok v agy urak, szolgák vagy nemesek!
H a király atyátok, őtet szeressétek.
Nem ád a korona nagyobb boldogságot, Mint, ha védelmezvén az ártatlanságot, S tö rv én y t szabadsággal ta rtv á n a kezében, M agával ü lte ti k irá ly i székében. —
Múzsák! ébresszétek, kérlek, nemzetemet, M ert m agam gyengének érzem énekemet;
Ébresszétek im m ár, hogy királynéjának Em eljen oszlopot kegyes dajkájának. — Te pedig, bölcs K lió!5 jegyezd érctáblákra, H add m aradjon a legkésőbb onokákra;
Menj fel M átyás k irály hajdan-udvarába, Most pedig nem régen Pállás tem plom ába;
Mesd rom olhatatlan h ív m árványkövébe _ Azt, am it rejtettél m agyarok szívébe;
M ondjad, hogy, h a régen N ínusnak özvegyét"
Im ád ta Babilon asszonyfejedelmét:
V olt a m agyaroknak nagyobb királynéja, De talán több nem is — ez volt Terésia.
Budán, 1780.
7. [Gondolatok a békéről.]
Ányos Pálnak.
Szűnjetek m ár ércből ordító mennykövek, K irályok játéki, — pusztító eszközök!
T érjen szelíd gazda vissza mezejére, V igyen kénkő helyett jó trá g y á t földjére.
Elűztétek szegényt messze kunyhójából, Á gyú-színt tettetek búzás p ajtájából.
E gyik fiát viszik Cyclopsok1 magokkal, A m ást an y ja lá tja menni lovasokkal.
Leányi, ha szüzek, csuda, m ert m ár vének, Nincs fi a vidékben, férje t nem leiének.
Ősz h a jra szegezték kínos pártájokat, Meddőség fo g lalta h ü lt nyoszolyájokat.2 Egész E u ró p a ilyen nyavaly áb an F etreng, és rom lását neveli m agában, Több a hadakozó, m int a szántó-vető, Több a pap és here, m int a kereskedő.
Ez lön vége büszke királyok dolgának, K ik önnön-kényöknek m indent áldozának, K ét fortéllyal b írják földnek gyermekeit, Vasbékóba tették országok kezeit:
A szegénység első, m ásodik a rabság, Azzal tű n t az erő, ezzel a szabadság!
M indenütt erőszak szörnyű vesszejével Sétál, s agyarkodik éles fegyverével.
De m ikor Ju p ite r3 nyögő nemzetekre Teként, porban ta p a d t kínos em berekre, M ikor a term észet önnön-igazságát Visszakéri m egint em ber szabadságát, A kkor fu t L ycaon4 fark as-társaiv al S menedéket keres erdők vadaival.
Nagymártoni kunyhómból,sz.Mihály-havának 14-iknapján,1781.
8. Pest várossának árvizekből származott veszedelmére.
Az örökös hideg napnak ellensége, K it fajzott éjjelnek gyászos setétsége, A fagyos tengelynek holt birodalm ából H ová jö tt vesztünkre jeges udvarából?
E lhagyván éjszaknak zuzm arás hegyeit, Mely riít köddel fedé Pannonok kertjeit!
K egyes Pom ónának1 hasznos gyüm ölcsfáit H óval nyom ta földhöz szelíd ágacskáit.
Erdőknek v ad jait sziklák tetejiről
P ajták b a szorítja Oenus2 hegyeiről:
Meleg forrásoknak eleven vizeit M egfagylalja sebes D unának öbleit.
A hajós evezvén könnyű sajk ájáv al Zaj-darabhoz ragad hideg szigonyával;
H asztalan küszködik, zsibbadnak kezei, Jéggé lész csólnakja s egész tetemei,
— M int midőn történik, hogy földnek gyom rában É rc érccé változik különös form ában.
Más, kunyhója felé húzván kötem ényét,3 P arthoz fagy hajója, elveszti reményét.
Oh! bár tu d ták volna D una szomszédjai, Mely k á rt fognak hozni veszélyes árjai!
Oh! bár míg olvasztó szél f ú jt hegyeinkre, Siethettünk volna m agas erdeinkre!
A haragos habok roppant tornyaikkal Midőn m egindultak jeges árjaikkal, El nem lepték volna Pestnek lakosait, S nem h ajtották volna tengerbe barm ait,.
A m a szigetekes Iste r4 zselléreit
Nem nyelték volna el jobbágyok csűreit.
Ah! kegyetlen özön! gyászos jövendölés!
L átásod irtózás, hallásod rémülés.
M it jelentnek ilyen keserves csapások?
N agy Isten! H azám ot várják-é romlások?
(1775.) 9. Lengyel, török, moszka háború kezdetén.
Az éjtszaki szelek fújnak süvöltéssel, Sok posta-legények futnak kürtöléssel, Félre! ki az útból! kiáltnak m indnyájon, Az új esztendőnek ki-ki helyt csináljon.
Kéthomlokú Já n u s1 csattogtat előtte, K i titkos tem plom át n y itv a felejtette.
A harcok istene véres szekerével A fagyos F ebruust űzi fegyverével.
Á prilis is v á rja , hogy első nap jára Érkezzék a török T anais2 p artjá ra . A zöldelő M ájus virágos kertjeit K ite ríti b átran pázsitos r é tje it Az ifiú párok nyegnek szerelmekben, A hadak gyerm eki gyűlnek! seregekben.
A töröknél merészb moszka nem vizsgálja, Mely messze m arad o tt Szibéria tá ja ; Odasiet nagyon hárm as keresztjével, Hol régen Róm ától m egvált miséjével.3 A francia félti török birodalm át, Mellyel gyengítette németek hatalm át.
Isp ah án n ak 4 u ra Mahomed lábánál M ustafával k íván áldozni sírjánál.
V á rjá k Byzantium sérelmes5 leányi, H ogy kinek lehetnek idővel zsákmányi.
A vizeken bíró nemzetek vigyáznak, Mi lesz, ha Pontuson moszkák hajókáznak.
A zalatt J ú n iu st görbe kaszájával K öveti Jú liu s éles sarlójával.
Császár is m egindul m aga holnapjában, Sok országok sorsát hordozza m arkában.
A m a kincses váras, N eptúnus mátkája®
V árja, hányra fordul Genua kockája.
A szegény S arm ata7 feredik vérében, H ogy idegen k irá ly t ültessen székében, D antzka8 is irtózik híres szomszédjától, M ert többet fizetne terhes hajójától.
Bécs pedig m agában keresvén nagyságát L assanként csorbítja m agyar szabadságát.
M ásfélül tekinti Róm a kőfalait,
Szent csontokkal fekvő császárok ham vait.
Ó földnek asszonya! H itünknek hajléka!
A régi Róm ának hogy lettél á rn y é k a i M eddig őrizheted sorvadt csontaidatl
S E gyiptom porából emelt oszlopidat?
Irig y E urópa! fő-tudom ányodat Micsoda népekre veted még járm odat?
A tüzes E tn án ak kénköves ham vait, M iért gerjeszted fel elaludt lángjait?
M it keressz a ligetes Amerikában?
A vad-em bert m iért űzöd barlangjában?
Viseljed a szegény szerecsen aran y át, Hordozzad hátadon A sztrakán bárányát, Töltsed m eg torkodat ciprusi borokkal, C ifrázd asztalidat kínai korsókkal:
Szobáidat pedig nyugovó székekkel, S perzsáknak m ódjára készült szőnyegekkel;
Evezz hajóiddal világnak végére, T alálj új betegség halálos mérgére.
H ívságban elm erült kényes királyidnak Tömjénezzél többet, m int szent oltáridnak:
Em elj szegény hátán arany-oszlopokat, Láncolj lábaidhoz sok-ezer rabokat:
H irdesd népeidnek kihúzott fegyverrel, H ogy nem születtetett szabadság emberrel, Eljön az az idő, hogy világ végéről Üj nemzetek! jönnek Pólus hidegéről:
K ik hírt-nevet hoznak v ilág piarcára, De ők is elm úlnak többiek m ódjára.
(1768 ?) 10. E gy nagy-asszonyságnak halálát siratja.
S iralom az élet, ínség, nyom orúság, Álom, nem egyéb a legszebb ifiúság.
Bölcsőnket rengetik kín és sanyarúság, Minden örömünknek vége szomorúság.
Ember, hogy apasszam könyvem nek á rja it, Mondd meg, hogy enyhítsem szívem fájdalm ait, Hogy felejtsem halál kegyetlen fogait,
Kikkel megemészté Forgácsné1 napjait.
E ljö tt m ind a m ord szél tavasz közepében, S béfújván barátom virágos-kertében, Kedves Liliom át, kit ta rto tt ölében, Elhervasztá, s veté sírnak mélységében.
Ó! ki nem kesereg? ki nem szánakozik?
Tudom, hogy oly kemény szív nem találkozik.
Nem v itt ő m agával semmi méltóságot, Éltében sem k ívánt m agának nagyságot, De most árv án h ag y á a szelíd jóságot, S a ritka példájú kegyes jám borságot.
Ne kérdezd, halandó! egyéb jóságait, F é rjé t hogy szerette és több rokonait, H ogy tudta szívelni hazája fiait, Mindezekért Isten m egáldja ham vait.
H anem messed velem ím ezt sírkövére:
I tt nyugszik * * *2 B ottyániak vére, K i még alig ju to tt élte zsengéjére, S m ár halál vezette koporsó szélére,
Gyászt hagyván Forgácsra, szerelmes férjére.
Állj meg, ó vándorló! ne szánd könyveidet, E csendes halom ra fordítsd szemeidet, Melyben halál zárta minden díszeidet, I t t porban szemlélhetd legszebb reményidet.
11. Előbbi lakásától búcsúzik.
Gyalog-fenyőfáknak b arn a gyümölcsei, K iktől kékesednek Beekónak hegyei, Ti! kiket a napnak szikkasztó tüzei Ügy érlelnek, m int tél osattagó derei:
Ablakomból sokszor tekintek reátok, A sovány bérceket mikép borítjátok, És a vad rigókat mikép hizlaljátok, Kikkel sültjeinket m ajd szaporítjátok.
A N agy Alkotónak bölcs rendeléséből, Ti-néktek is ju to tt jó-téteményéből, És a természetnek titkos törvényéből Ti is adót adtok földnek terméséből.
Látom , a szűrös tó t vas-szegű botjával H avaknak tetején hogy mász csáklyájával, S titeket leszedvén kesztyűzött m arkával, Hogy hord nagy üstökbe teli tarisznyával.
M egrothaszt és kifőz, noha veszélyére, M ert e m érges ita lt öntvén gégéjére, F o jtó dühösségek forranak szívére, S késsel tám ad sokszor m aga testvérére.
A Vág, ki sebesen lefut közöttetek, Csodálja, sziklákon mikép nőhettetek, L átni szőllő-fát is nyegni mellettetek, K i m ár elszáradott, m íg ti zöldültetek.
Ügy nőnek éjtszaknaki végső h atárain, Érzéketlen fáknak jégcsapos ágain, Csodálatos rügyek N ubia1 p artjain , Kiket lelt Dodóna2 Phoebus oltárjain.
Íg y olvadnak hideg vizeknek öblében, Gyönyörű klárisok Scylla3 közepében, Íg y terem nek gyöngyök Thetis4 kebelében, Kiket Chlóris felfűz s függeszt kis fülében.
Fenyvesek, patakok, eleven források,
Ti, kik közt N im pháknak5 volt néha lakások, S hol szívemből folytak sok m ély sóhajtások.
Búcsúzom tőletek — titkom at tartsátok.
12. Lakodalom módja az oláhoknál.
Dobzódó F arsan g n ak álarcáé leányi!
V igadó B acchusnak1 réezeg tanítványi, K iket fedd s ápolgat püspök Szentiványi,2 Mit zörögtek annyit hívság m aradványig M egúntam én im m ár tótoknak dudáját, K ik szekérre vetvén Janónak m átk áját, Plébánushoz viszik szerelmes A ncsáját, És o tt m egáldatják Cupido3 m unkáját.
Nem így van Erdélyben, hol h avas tetején, E gy szép nap, virágos tavasznak elején, M int régen A lbának4 vendéglő mezején, H íres v ásár esik Zarándnak megyéjén.
Ó! te, ki nem régen ifjú F lorindával,8 Szárnyas lóra szőkéi vén banya Múzsával, H a messzünnen voltál Bacace® árnyékával, Szerezz segedelmet ennek hatalm ával.
Hagyd, én lefesthessen e szent sokadalm at, Hol az egész v ásár keres lakadalm at, Hol fáta ficsórnak7 igér oly jutalm at, Mely két íá r a d t szívnek nem okoz unalm at.
Fényes nap tüzének első sugárain, A lig ju t kis világ Ojtóz h atárain , Még juhász nem sípolt Zsili havasain, H ogy m ár zsib kezdődik B ihar kopaszain.
Felül e nagy bércnek kies tetejére M ár ezer szűz nyugodt virágok helyére, Hol koszorút fonván társán ak fejére, K i-ki H ébé8 m aga, v agy tek in t Hébére.
Gyengén lengedező zephyr suttogása, K ivel hasad a ra n y h ajn al m osolygása,
I t t van, nincs szüzeknek tőle nyugovása, Siet, m égis ott van legtöbb m ulatása.
N apkeleti völgyek kellős közepéből, V alam it lophatott Flórának? kertjéből, V agy fu tv a n y e rh e te tt Pom óna kezéből, Véle van, s itt osztja kedves kebeléből.
M ondják, hogy elhozván am a fo rrás vizét, Melyben az Est-csillag m osván fényes fejét, V irra d tra úgy fonja ragyogó üstökét, Véle fecskendezi szüzeknek seregét.
M elyre m ajd ha Phébé10 kegyes tekintete Fénylik, kitől vidúl világ kerülete, K eleti gy öngyekké válik új élete, Kinek! halandóknál h a rm a t nevezete.
Mikor világosság éltető tüzével Fának-fűnek színt ád titkos erejével, Ez áldott víz m úlik ragyogó színével, B ihar pedig ébred zengő seregével.
V alam it esztendő kedves szakaszával, S újuló term észet hozhat tavaszával, I t t m egtalálhatod szüzek vásárával, Melyet ki-ki hozott eladni m agával.
E gyik jó illatú epret ta r t kezében, A m ás galam b-fiat zárt kis rekeszében, Ez kosár cseresnyét te tt ki elejében, Amaz pedig gom bát m u tat tenyerében.
Alól sű rű gyalog-fenyők szomszédjában, Szám talan ifiak állanak sorjában,
Olyanok, m int H ercul11 volt serd ü lt korában, M ikor m ég nem lankadt Omphales12 láncában.
E két szép sereg közt öregek nyugosznak, N agy-atyák és anyák sokan találkoznak,
K ik e szent v á sá rra száz unokát hoznak, Hol boldogságokért égbe sóhajtoznak.
Azt vélnéd, Filém on van itt Boczisával, V agy az öreg Ninon aggott D ém onjával,13 V a g y ---M ár ezt beszélje meg K ónyi14 ---M úzsájával.
Végre e szakálos csoport közepéből,
Mikép szakadt Glaucus15 tenger mélységéből, E gy ezüst-szín h a jú felkelvén helyéből, Ezt lehet hallani tö rö tt beszédéből:
Ó! ti, kik e napon Egek védelmével, Ez helyre jöttetek Ámornak hírével, ím e feloldozlak tisztem erejével,
Legyetek boldogok H ym ennek16 mívével.
E rre egy ty ru si csigának vérében
M ártott szép keszkenyőt vévén a kezében, K iveti, m int labdát, v ásár közepében, S rövid fohászkodást tesz V énus nevében.
A zután két fehér galam bnak véréből, K iknek még inai rángódnak testéből, Áldozatot tévén buzgó szerelméből, Az if ja k ra hinti szentelt medencéből.
Ezzel ezer 6zózat édes zendűlete,
M int amellyel hangzik Paphosnak17 szigete, Midőn m ár közelget anyánk tisztelete, Égig hat, s m egindul B ihar kerülete.
A sebesen folyó vizek forrásai, K iktől nedvesednek hegynek oldalai, Kiszökvén, m int M árli ugró patakai,18 Vékony fellegekké változnak habjai.
A N ap ez éltető állat árnyékában Rejtezvén, kegyesen mosolyog m agában,
3
De hogy részesüljön Vénus m unkájában, S ú g árait küldi Iris abroncsában.19
Múzsák! kik rég H óm ért T rója juhászáról,20 És m ost legközelebb Pestnek farsangéról Orczyt su g arláto k Bacchus tem plom áról,21 M ondjátok a többit B ihar vásáráról.
Én, kit a dicsőség harcok mezejére, Régtől fogva szólít M árs tiszteletére, M yrthus-ágat hintek végső töm jényére, S vékony fáty o lt húzok hívság seregére.
13. H ívság látásakor gerjedett jámbor érzés.
M egrom lott világnak szennyes szugoljában, Mit keres bölcs Múzsád M acsák1 udvarában*?
Mely idegen vendég hívság hajlékában E gy kis kopasz ember k u rta dolmánykában.
Látom , hogy vánszorog bástyáról bástyára, Vélvén, hogy m ajd talál igaz b arátjára, Könyves szemmel tekint község csoportjára, M íg ju t végre sziget-kertnek k apujára.
Itt, hol a m esterség természet kezéből, M int régen vad T ibur2 setét erdejéből, N agy fák at kivévén fagyos gyökeréből, Tündér-kertet csinált D una ligetéből;
Eltelik itt a szem, szív m arad függőben, Ezer tá rg y a t szemlél árnyékos erdőben, Kik, m int a pillangók virágos mezőben, Repdesnek, vagy fecskék kékes levegőben.
Ide siet P hryné,3 kiszáll szekeréből, Fő-asszony, kitetszik kendőzött színéből, Szemtelen bujaság csillámlik szeméből, Mit kíván, itélhetd lankadt lépéséből.
Ü ltetett útaknak híves árnyékában S étál egy ideig község csoportjában, Végre szűk ösvénykén esm ért barlangjában Eltűnvén, odadűl L eander4 karjában.
H ag y ju k ott és m enjünk titkos ösvényekre, Hol Cupido lest áll á rta tla n szívekre, Elsőbb arany-béklót ver ifjú kezekre, S végre kínos láncot vet szegény fejekre.
Ü ljünk egy szegletbe zöld borostyán mellé, Nézzük, hogy sietnek szüzek e tőr felé, H ogy viszi dajkája, ki P h illist neveié, Most m ár kerítője, s vesztegeti elé.
Ámor m yrthus a la tt egy rú t vén banyával, H ogy lappang m eghódult ifiak hadával, H ogy lődöz szívekre kegyetlen nyilával, S hogy veszteget m indent hívság fulánkjával.
Ülj le, de ne keresd itt Cátót, Senecát,5 Ne kívánd te látni itt szűz Lucrétiát,®
K eresd csak L ucullust,7 köszöntsd A spásiát,8 K ik szokták jelentni birodalmok fogytát.
Íg y dőlt C orinth, Athén, Róm a nagyságával, íg y küszködik P á ris hívság kórságával, Íg y vész híres London nagy gazdagságával, Íg y enyészik Bécs is Szent István-tornyával.
Pozsony nevekedik, B uda roppant lészen, B elgrád, még úgy lehet, király-széket vészen, De ha egyszer oda bús kincs fészket tészen, O tt is lesz rom lottság, k it rabság v ár készen.
Ilyen fő-végzése A lpha s Omegának,0 K i tu d ja titk a it természet U rának,
Ü j-szülöttek, s holtak, ó! b ár szólhatnának, E g y a rá n t adóznak örök hatalm ának.
3*
E lég h a születtem, hogy m ár meghalhassak, Elég hogy m eghaljak, hogy feltám adhassak, É letröl-halálra így vándorolhassak,
S nagy Terem tőm ta g ja m indég m aradhassak.
Szűnjetek, halandók! hitek szerzésében, Szűnjetek titkoknak mély keresésében, N yugodjatok inkább természet ölében, M ert bár éltek s haltok, ő ta rt kebelében.
A fa, ki m ost dőlt le, gyenge csemetével, Mely nem rég kele ki vékony tetejével, A túzok, kit sólyom h asíta melljével, A víg fülem üle epedt gerlicével;
A cethal, ki döglött habok mélységében, A pisztráng, mely úszik sebes In n vizében, A bárány, kit juhász melegít ölében, Oroszlány, k it vadász e le jtett tőrében;
Vad-kecske, ki szökdös m agas kősziklákon, A béka, m ely m egfúlt száradt pocsolyákon, A bika, ki bömböl zanócos10 pusztákon, K is légy, ki m egfagyott sepretlen rám ákon;
K irály, ki most sírban szállott trónusából, Koldús, ki kenyérért kiált furuglyából, K is csecsemő, ki sír szoros pólyájából, Agg, ki földbe vág y ik kínos nyoszolából;
Törpe gunyhó, melyet szegény most építe, E rős vár, k it V auban11 bástyákkal keríte, Oltárok, zsámolyok, kit kincs fényesíte, Egyszóval, valam it term észet készíte:
E g y a rá n t változik form ából form ában, V an e föld, levegő, víz, s tűz hatalm ában,
K inek élet lakik örök csatájában, De nincsen semmiség ezek m unkájában.
Semmiség! tűnjél el érthetlen voltoddal, Bölcs előtt nem találsz helyet hatalm addal, P látó rég elűzött üres árnyékoddal,
Nincs helyed soholt is ijesztő álmoddal.
B á r m ajd, midőn egyszer fag y lalt tetem eim H ideg földbe szállnak érzékenységeim, Nem élek közietek; de minden részeim E világban lesznek, hol vágynak eleim.
A kkor kigőzölvén vékony párácskában, Ju tv á n láth atatlan testek csoportjában, Megyek esinéretlen világok számában,
A kkor kigőzölvén vékony párácskában, Ju tv á n láth atatlan testek csoportjában, Megyek esinéretlen világok számában,