Ebben a fejezetben a szövettani metszeteken látható leggyakrabban előforduló műtermékeket foglaljuk össze. Az itt bemutatott hibák komolyan nem zavarják a metszeten való tájékozódást, sőt, ha ismerjük keletkezésük okát, akkor a megjelenésük még a metszet értelmezéséhez is hozzásegíthet bennünket. Az ilyesfajta műtermékek előnyei ellenére azonban törekednünk kell arra, hogy ezek képződését megelőzzük, hiszen célzott vizsgálatoknál már akadályai lehetnek a kísérlet kiértékelésének. E téren a mikrotechnikával foglalkozó könyvek és leírások igen sok hasznos tanácsot adnak.
Egy szerv kiemelése során gyakran előforduló hiba, hogy azt rögzítőbe helyezése előtt nem öblítjük le megfelelő oldatban (fiziológiás sóoldat vagy pufferoldat). Ez akkor szükséges, ha a szerv kiemelésével ereket is átvágunk, s azokból a vér a szerv külső vagy (ha az üreges) belső felszínére folyik. Ezt azután a rögzítő odafixálja ahhoz a felszínhez, ahol vér élő állapotban soha nem volt (2.44. ábra). Az ilyenfajta műtermék felismerése szövettani ismereteket igényel, hiszen tudnunk kell, hogy az a tér, amelyben a vért látjuk, nem a keringési rendszer része (pl.
nem ér).
2.46. ábra.Példa a szövettani eljárás során keletkező műtermékre: a légcső belső és külső felszínén megjelenő vér (A), valamint műtermék nélküli, nyálkaréteggel bevont belső felszín (B)
Gyűrődések ott és akkor keletkeznek, ahol a különböző összetételű szövetek az előkészítés során eltérő mértékben és/vagy irányban zsugorodnak, s a metszéssíkban „hosszfölösleggel” rendelkező réteg felgyűrődik (2.47.A, B ábra). Gyűrődések a nagyméretű metszeteken homogén szöveti állományon belül is megjelenhetnek. Ennek oka az, hogy a szövet a metszés során helyenként jobban megnyúlhat, mint a környezete (2.47.C ábra).
2.47. ábra.Gyűrődések keletkezése: a különböző szöveti összetételű rétegek a metszés során eltérő módon nyúlnak meg, a megnyúlt részek ráncokat képezve felgyűrődnek (aortafal, A; gyomor, B); gyűrődés szívizomszövetben
(C). (Mindhárom metszet hematoxilin-eozin festésű)
A nagy fehérjetartalmú folyadékok (l. vér, vérplazma) vagy váladékok a mikrotechnikai eljárás során nagyon tömör tartalommá állhatnak össze. Metszéskor ez azt eredményezi, hogy az érintett területen egymással párhuzamos, vastagságbeli (ebből következően festődésbeli) egyenetlenségek, esetleg hasadások jelennek meg benne (2.48.
ábra). Ilyen jelenséget vázizomszövetben is megfigyelhetünk a citoplazma magas akto-miozin-tartalma miatt (2.48.E ábra).
2.48. ábra.Éticsiga köpenyszegélyének részlete mirigysejtekkel: a sávos festődés és a töredező beltartalom a fehérjetermelő mirigysejteket jelzi (Azan festés)
A metszeten megjelenhetnek egymással párhuzamosan rendeződő, szabálytalan alakú, de ismétlődő szakadások.
Hámmal borított felszínekről a hámréteget metszés közben a kés letolhatja ott, ahol az nem rögzül elég stabilan az alatta lévő felszínhez. Szakadásokat megfigyelhetünk intenzíven elszarusodó laphám rendezett rétegei között, de tipikusak orientált kollagénrostokat tartalmazó szövetben is. Itt az egymás mellé rendeződő rostokat nem kapcsolják össze kovalens kötések (ennek okát l. a szövettani tankönyvekben), s a kötőszöveti állomány két oldalán lévő szövetek zsugorodása a rostokat széthúzza (2.49.C–D ábra).
2.49. ábra.Tipikus műtermékként megjelenő szakadások: hám leválása (A), rések az elszarusodó laphám rétegében (B), szakadások orientált kollagénrostokat tartalmazó kötőszövetben (C, D) és izomrostok burkaiban (E). (A szakadásokat fekete és kék nyilak jelzik; az E részleten látható fekete nyílhegyek az izomrostok citoplazmájában
keletkező hasadásokra mutatnak. A C ábrán Azan-, a többin hematoxilin-eozin festés látható)
A metszetből hiányozhatnak szabályos alakú struktúrák: mire a megfestett, kész metszetet megnézzük, azt tapasztaljuk, hogy egyes részei „kiestek”a környezetükből. Ez akkor fordulhat elő, amikor az adott metszés síkjában a hiányzó részlet éppen önálló, nem kapcsolódik a környezetével, s egyébként nem tapad elég szorosan a tárgylemez felszínéhez.
Amikor a festés előkészítéseként a beágyazószert eltávolítjuk, az utolsó köteléket is kivonjuk a metszetből, ami egy ilyen részletet a helyén tartana. Egy hosszú ideig tartó festés (pl. Azan-festés) során ezek a területek leválnak,
„leáznak” a tárgylemezről (2.50. ábra).
2.50. ábra.A szőrtüszőből kiesett szőrszál helye, amely a faggyúmirigy szőrtüszőbe torkollása magasságában már nem tapad szorosan a gyökérhüvelyhez (hematoxilin-eozin festés)
A mikrotomkés éle a használat során sérül. Keletkező késhibára elsősorban akkor lehet számítani, amikor olyan szöveti állományt metszünk, amely vagy eredendően, vagy a fixálásból és víztelenítésből következően kristályos szerkezetű, nagy rendezettségű részletet tartalmaz. Ilyen pl. a csontszövet, az elmeszesedő porc, a kollagénrostokban gazdag tömött rostos kötőszövet.
A kés élének sérülése miatt az egymás után lehúzott metszeteken mindig ugyanazon a helyen jelenik meg az apró szakadások sora (késcsík), vagy esetleg nagyobb terület kitörése, kiszakadása (2.51. ábra).
Ez már a metszéskor, a még festetlen metszeten is jól látható. Ha cserélhető pengével dolgozunk, a befogóba tegyünk be új pengét, illetve a különböző blokkok metszésére ajánlott pengék közül válasszuk a kemény anyagokhoz ajánlottat. Hagyományos mikrotomkés esetében az egyetlen megoldás az éleztetés.
Átmenetileg, ha nagyon szükséges, akkor a munkát a sérült késsel is folytathatjuk, ha a blokk elforgatásával a sérülés olyan területre esik, ahol már nincsen metszendő anyag. Ezzel azonban újabb hibákat idézünk elő a kés élében, csak ezúttal másik helyen, így végül is csak egy vagy két további ép metszet készítésére van lehetőségünk.
2.51. ábra.A halkopoltyú metszetén a kés az él hibája miatt nem metszi, hanem kitöri a kopoltyúsugarakban lévő keményebb porcszövetet (zöld nyílhegy, A, B), a lágyabb szövetekbe pedig csíkot húz (A, B, C). (A B ábrán a kitört és részben áthelyeződött, elhajlott részt zöld körvonalú nyílhegy mutatja. Mindhárom felvétel törpeharcsa
kopoltyújának részletét mutatja Azan-festéssel)
A késhiba miatt részben kiszakadt szövetrész már nem tapad le a tárgylemezre úgy, mint a környezete. Amikor a festett metszetet vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy annak bizonyos részlete(i) a metszet síkja fölött „lebeg(nek)”.
Amikor ez a terület éles, a környezet életlen, és fordítva (2.52. ábra). Az elemelkedett részek ugyanúgy vizsgálhatók, mint a környezet, de lehetetlenné teszik a nagyobb nagyításon való fényképezést.
2.52. ábra.A túl kemény anyagot (itt csontszövetet) a kés kiszakította a környezetéből, ezért az a metszet többi részétől elemelkedett: az A képen a környezet éles, a B képen a kiszakadt rész (Azan-festés, hal kopoltyúja) Amikor azt tapasztaljuk, hogy a festett metszet egyes részei alig vagy egyáltalán nem láthatók, akkor két lehetőséget kell végiggondolnunk. Az egyik az, hogy az adott részlet megfestésére nem a megfelelő festéket használtuk–más szavakkal: az alkalmazott festék nem vagy alig festi a kérdéses részletet. Ilyen gyanú esetén érdemes más festékeket kipróbálni. A másik lehetőség, hogy a festéknek nem volt mit megfesteni, azaz ez a részlet hiányzott (hiányzik) a metszetből. Ennek oka lehet nem megfelelő fixálást követő kioldódás és késhiba is.
A nyálkaanyagok különböző összetételűek, s ez meghatározza azt, hogy milyen körülmények (pH) között melyik mikrotechnikai festékkel mutathatók ki (pl. anilinkék /Azan-festés/, PAS- vagy alciánkék festés). Közös jellemzőjük, hogy viszonylag kis fehérjetartalmuk miatt eozinnal gyengén festődnek. Ennek hátterében azonban részben az is állhat, hogy egy részük a metszet készítése során kioldódik (2.53.A ábra).
A rutineljárás során a lipidek ugyancsak kioldódnak. Így a zsírszöveti sejtek lipidcseppjei helyén üres (fehér) területet látunk, míg a cseppek körüli citoplazma és a sejtmag kirajzolódik (2.53.B ábra). A velőshüvely speciális lipideket tartalmazó, helyenként igen vastag axonborítás. A mielin anyagának kioldódása miatt a velőshüvelyű rostok keresztmetszetén a neuriteket ugyan látjuk (ezek apró pöttyök), de ezeket nem velőshüvely, hanem csak egy
„üres” (fehér) gyűrű veszi körül (2.53.C ábra).
2.53. ábra.Eltérő összetételű váladékot termelő mirigyvégkamrák festődése eozinnal (A), porcsejtekből kioldott lipidcseppek helye (nyilak, B) és a mielin kioldódása miatt megjelenő fehér udvarok tömege idegpályák axonjai
körül (C)