A területi sőrőség (Mk) meghatározásához a kelmébıl 10x10 cm nagyságú darabot vágtam ki és megmértem a tömegét (Mg) [104].
Mk = Mg*100 [g/m2] 7.6
Vastagság megállapítása:
A kelme vastagságmérésénél az FC-01 típusú vastagságmérı készüléken, meghatározott elıterhelés mellett megállapítottam a szövet szín- és fonákoldalával érintkezı, gyakorlatilag párhuzamos két síklap közepes távolságát [105].
Lánc- és vetülékirány meghatározása:
A fonalrendszerek irányának ismerete a kötésminta, fonalsőrőségek és fonalszükséglet számítás megállapításánál is szükséges. A szövetek többségénél alkalmazható a következı: ha a fonaltengely irányában megfeszítjük a szövetdarabot, a nagyobb nyúlású fonal a vetülékfonal. Ez alól kivétel, ha a láncsőrőség lényegesen nagyobb a vetüléksőrőségnél, akkor a vetülékfonal nyúlása kisebb, mint a láncfonalé. A harántripsz kötéső szövetek vetülékirányban kevésbé nyúlnak, mint láncirányban.
A kötésminta megállapítása:
A szöveteknek szín- és fonákoldalának megállapítása után meghatároztam a megadott szövetminta lánc- és vetülékfonalainak keresztezıdését, és a keresztezıdésekben rejlı törvényszerőségeket. A kiolvasott keresztezıdési pontok alapján elkészítettem a kötésrajzot, amelyen belül kijelöltem a mintaelemet. Az elemzéshez a mintadarabot lánc- és vetülékirányban kb. 1 cm-re kifoszlattam.
Fonalsőrőségek meghatározása:
A lánc- és vetülékfonalak hosszegységére esı darabszámának meghatározásához a kiterített mintára mm osztású mérılécet fektettem úgy, hogy az a számlálandó fonal irányára merıleges legyen. Megszámoltam a jelölt szakaszra jutó fonalak darabszámát. A fonalsőrőséget megadásához az alapul választott hosszegység 100 mm [106].
A lánc- és vetülékfonal lineáris sőrőségének meghatározása:
A szövetelemzés során lánc- és vetülékirányban 10-10 db fonalat kifejtettem, és megmértem a hosszát, vigyázva, hogy azok meg ne nyúljanak és a sodratuk se változzon. Torziós mérlegen megmértem a 10 db fonal tömegét. Az alábbi képlet szerint meghatároztam a fonalak lineáris sőrőségét:
Az adott fonalrendszer fonalsőrőségébıl és lineáris sőrőségébıl meghatároztam az egyes fonalrendszerek fedıtényezıjét a következı összefüggés szerint:
1000
FL fedıtényezı láncirányban FV fedıtényezı vetülékirányban SL láncfonalak száma (1/cm) SV vetülékfonalak száma (1/cm)
TtexL láncfonal lineáris sőrősége (g/1000m) TtexV vetülékfonal lineáris sőrősége (g/1000m)
A lánc- és vetülékfonalak fedıtényezıjének összeadásával kiszámítottam a szövet fedıtényezıjét, F:
V
L
F
F
F = +
7.9A különbözı szerkezető minták összehasonlíthatósága érdekében kiszámítottam a relatív szıhetıségi koefficiens Xrel értékét [103].
( )( )
V
A kL, ill. kV kötésállandó a láncfonal, ill. a vetülékfonal helyváltoztatásának átlagos száma a mintaelemen belül (ahányszor a fonal színoldalról fonákoldalra, illetve fonákoldalról színoldalra helyet változtat, az összes fonalra vetített átlag).
A kelme lehajlásának mérését FLEXOMETER, FF-20 készüléken végeztem.
A lánc és vetülékirányú próbasávot vízszintes síkon toltam elıre 10 cm-en keresztül a próbasáv lehajlásáig, és a centiméterenkénti elıretolásnál mért szögfokból számítottam a lánc- és vetülékirányú hajlékonyságot. Minden egyes elıretolás alkalmával megállapítottam a próbasáv végének lehajlását szögfokban. Meghatároztam a lánc- és külön a vetülékirányú próbasávok minden egyes elıretolási hosszhoz tartozó eredményeinek átlagértékeit [107].
7-24. ábra A hajlékonyság meghatározása az OCDO diagramterületbıl (T) és az abszolút hajlékonyságra jellemzı OABDO területbıl (Tabsz) [54]
A lehajlásra jellemzı a 7.24 ábrán az OC diagram vonal alatti OCDO terület, amely a 10 mm alaphosszúságú négyszögek és háromszögek területének összegébıl számítható:
A hajlékonyság (H) értéke a következı képlettel határozható meg:
A textíliák légáteresztését az FF-12 típusú légáteresztı-képességet mérı mőszeren vizsgáltam.
A ruházati textíliák légáteresztı képességének jellemzıje a szabványos légkörbıl meghatározott légnyomáskülönbség mellett (100 Pa), a szövet területegységén idıegység alatt áthaladó levegımennyiség térfogata. Az egyes mérési eredményekbıl külön-külön kiszámítottam a szövet 1 négyzetméter területén 1 másodperc alatt áthaladó levegı
q szövetterületen áthaladt levegımennyiség [l], A a vizsgálati minta területe [m2],
Húzóerı/nyúlás vizsgálata
A 20 mintán három vizsgálatot végeztem el, lánc, vetülék és 45˚-os szögben, azaz átlós irányban ZWICK szakítógépen. A minták mérete 50 mm x 200 mm volt. A próbasávokat a mintán arányosan elosztva úgy jelöltem ki, hogy az egyik próbasáv ne képezze a másik folytatását. Az elsı láncirányú próbasávot a laboratóriumi minta szegélyétıl 30 mm-re szabtam ki. A további sávokat egyenletesen elosztva jelöltem ki.
A szabad befogási hossz: 100 mm.
Elıterhelı erı: 0,5 N
Elıterhelés sebesség: 100 mm/perc Állandó nyújtási sebesség: 120 mm/perc
A szövetek alakváltozásának összehasonlításához az erı-nyúlás diagramból leolvastam az 5, a 10 és a 20 mm megnyúláshoz tartozó húzóerı értékeket.
Győrıdésfeloldó képesség meghatározása
A hajlító- és nyomó igénybevétel hatására keletkezett és az igénybevétel megszőnése után a kelmében visszamaradt alakváltozást FF-07 típusú győrıdésfeloldó-képesség vizsgáló készüléken végeztem.
Meghatároztam szín- és fonákoldalon győrıdésfeloldási szöget. Az egy egyenes mentén teljesen összehajtott és párhuzamos felülető nyomólapokkal, meghatározott terheléssel, elıírt ideig összenyomott, majd tehermentesítés után meghatározott ideig pihentetett próbadarab két lapja által bezárt. Lánc és vetülék irányban 3-3 próbadarabot vágtam ki. A próbadarabokat vállrészüknél befogtam a csipeszek segítségével a próbadarab tartóba, majd vonal mentén összehajtottam. A 15 percig terheltem 30 N nyomóerıvel. A terhelés megszőnése után a befogott próbadarabokat 15 percig pihentettem és egyenként a szögmérı fölé tolva megmértem a szabad és a befogott szárrész közötti szöget [108].