melegoldal ~ hidegoldal

A fenti földrajzi köznevekhez (árnyék, észok, mál, verőfény) hasonló jelentésű hideg-oldal és melegoldal összetétel jóval kisebb számban, 129 esetben fordul elő, főként közép-erdélyi települések neveiben. A Székelyföldön szinte teljesen hiányzik, néhány udvarhelyszéki említést leszámítva. Valószínűleg a mál-nál, a verő-nél némileg újabb fejleménynek tekinthető. Jellemző, hogy az adatok nagy része a 18–19. századból való, a melegoldal először 1679-ben jelentkezik: melegh odal alakban (EHA. 4: Oláhko-csárd).

54. ábra: a melegoldal (kék) ~ hidegoldal (narancssára) a helynevekben

55. ábra: a mart a helynevekben

56. ábra: a far a helynevekben

57. ábra: a derék a helynevekben

6. mart

A mart 873-szor szerepel az erdélyi helynevekben. A TESz. ‘kis hegy, domb, emelkedés’, valamint ‘vízpart’ jelentésben adatolja, és ismeretlen eredetűnek tekinti. Az EWUng.

a mar igéből való származtatását fogadja el. A székelyföldi helynevekben utóbbi, ’víz-part’ jelentése gyakori. Kocsis Réka erdélyi helynévi adatokra is támaszkodó írásában meggyőzően bizonyítja a ’vízmenti’ jelentésmozzanat elsődlegességét, és a szó nyugat-ról keletre haladó irányú visszaszorulását, a jövevény part elem hatására (Kocsis 2015).

A történeti adatok között először 1629-ben tűnik föl, vizmartra meneoben alakban (EHA. 2: Uzon). Leggyakoribb Udvarhelyszék-Marosszék határán és Háromszékben.

7. far

A far 649-szer fordul elő a helynevekben, először Nadas faron formában, 1572-ben (EHA. 9: Vasasszentgothárd). Helynevekben ’hirtelen és meredeken megszakadó hegy-vég’, vagy ‘határrész hátsó része’ jelentésben szerepel (Hefty 1911). A szó ősi örökség az uráli korból (TESz.). Erdély nyugati, középső régióiban általános, a Székelyföldön viszont csak a peremterületeken, Háromszék déli részén az Olt kanyarulatában, Kászon falvaiban és Udvarhelyszék legnyugatibb településein találkozunk vele.

8. derék

A ‘középső rész’ földrajzi köznévi jelentésű (Benkő 1947b) derék 543-szor fordul elő az adattárban. Bizonytalan, feltehetőleg szláv eredetű szó (TESz.). Geges adatai kö-zött, 1591-ben fordul elő először: derek bercz (EHA. 7). A Székelyföld belső területeiről viszonylag kevés helynévben kerül elő.

9. fenék

A bizonytalan, talán a fen igéből származtatható fenék 531-szer szerepel az adattárban.

Földrajzi köznévi jelentése ‘vízmedernek, kútnak, veremnek, talajnak legalsó része’

(TESz.). Legkorábbi előfordulása 1596-ból adatolható: fenek (EHA. 6: Székelyszent-mihály). Nagyszámú belső-erdélyi adata mellett legnagyobb arányban Gyergyó-Csík-Háromszék, vagyis a keleti székelység településeinek helyneveiből adatolható, a nyuga-ti, udvarhelyszéki területeken jóval kevesebb példával találkozunk.

58. ábra: a fenék a helynevekben

10. ropó

A valószínűleg ’hegyoldal, emelkedő, lejtő’ jelentésű, csak helynevekben megőrződött ropó szónak számos (506) példáját találjuk az adattárban. Legkorábban Berekeresztúr helynevei között emlegetik: Ropon (EHA. 7, 1579). Benkő Loránd véleménye szerint rop szavunk folyamatos melléknévi igenévi származéka (Benkő 1947a, TESz.). Föld-rajzi elrendeződése a csak keleti székely régiókban előforduló tájszavak ellenpontja:

ez a kifejezés a belső-erdélyi megyékben gyakori, határait Marosszék és Udvarhelyszék legnyugatibb települései jelölik ki. Benkő az észak ~ észok-hoz hasonlóan a mezőségi és székely nyelvjárásterület határán valószínűsített, nem székely eredetű, korai magyar nyelvréteg bizonyítékaként emlegeti (Benkő 1989).

59. ábra: a ropó a helynevekben

60. ábra: a sánc a helynevekben

61. ábra: a fej a helynevekben

11. sánc

A bajor-osztrák eredetű sánc szó 457 adatban szerepel. Jelentése ‘védelmül emelt földhányás, töltés, gát’, ‘hosszan elnyúló árok a kiásott földdel együtt’ (TESz.).

Első előfordulása viszonylag kései: Patak sanczába[n] 1671-ből (EHA. 2: Aldoboly).

Az udvarhelyszéki és gyergyói, felcsíki területen nem található meg, a dél-erdélyi régiókban gyakori, sok esetben a román névformákba épülve is: In Lunke la Santz (EHA. 1: Hosszútelke, 1783).

12. fej

A fej földrajzi köznévi szerepben ‘hegy kiemelkedő, legmagasabb része, valamilyen víz forrástája’, ’völgy bejárata’ jelentésű lehet. A szó ősi, finnugor eredetű (TESz.).

441-szer szerepel az erdélyi helynevekben. Első előfordulása 1576-ból: heres feye (EHA. 6: Székelyvécke). Adatainak közel háromnegyede a Székelyföldről való.

13. tő

A tő, töve 360-szor fordul elő a nevekben. A szó ősi örökség a finnugor korból, jelen-tése ‘folyó, árok, völgy torkolata, alsó vége’ (TESz.). Erdélyi adatai között vegyesen találunk vizek részeire és völgyek, utak, határrészek ’alsó végére’ utaló helyneveket: Sos patak Tŏvin, A Nagy ut tŏvin, aszalt erdō tōvin, Hoszszu mezo tŏvin (EHA. 6: Kőris-patak, 1773, 1778). Első előfordulása 1598-ból a szep viz töuin (EHA. 8: Csíkpálfalva) kifejezés. Adatainak döntő része a Székelyföldön bukkan föl.

62. ábra: a tő a helynevekben

63. ábra: a lapos a helynevekben

64. ábra: a szegelet a helynevekben

14. lapos

A ’mélyen fekvő, sík terület’ jelentésű lapos 341-szer szerepel az adatok között. Szár-mazékszó, alapszava, a lap ősi örökség az uráli korból (TESz.). Első előfordulása:

Medenczes kwt lapossa (EHA. 6: Firtosváralja, 1597). Az adatok kétharmada a Székely-földről való.

15. szegelet

A szegelet 316-szor fordul elő a vizsgált anyagban. Először az Olth szegeletibe alakban, 1606-ban találjuk meg az adattárban (EHA. 4: Ágostonfalva). A marosszéki, mezősé-gi területeken szerepel különösen nagy számban. A szó valószínűleg az ősi eredetű szeg származéka, földrajzi köznévi jelentése ‘csúcs, kiszögellés’ vagy ‘sarok, beszögellés’

lehet (TESz.).

16. láz

A szláv eredetű, ’fennsík, tisztás, rét, irtvány’ jelentésű (TESz.) láz 237-szer szerepel az adatok között. Első adata 1598-ből való, Laz alakban (EHA. 6: Szombatfalva).

A keleti székelység körében egy kivételtől eltekintve nem fordul elő. A Szamos mentén és Máramarosban igen gyakori, de a dél-erdélyi vármegyékből is adatolható. Elterjedése a szláv nyelvi kontaktusokra, az átvételek lehetséges irányaira is utal.

65. ábra: a láz a helynevekben

17. elve

Az elve 211 adattal szerepel a helynevek között. A szó ősi örökség az ugor korból, jelentése ‘valamin túl fekvő rész’ volt (TESz.). A 20. században már nem élt a nyelvjárá-sokban, csak földrajzi nevekben fordult elő Vízelve, Oltelve, Árokelve típusú nevekben.

Először 1565-ből van rá példa: Hydelue (EHA. 10: Kolozstótfalu). Jól láthatóan néhány gócpontban: az egykori Sepsiszék déli részén, Kézdiszék nyugati végén és Alcsíkban, illetve Marosszékben és Kalotaszegben fordul elő legtöbbször.

66. ábra: az elve a helynevekben

18. nyak

Az ismeretlen eredetű nyak 167 esetben tűnik föl az adatok között. Első adata 1616-ból származik: Akazto Hegÿ Nÿakon (EHA. 8: Kászonfeltíz). Helynevekben a TESz. alap-ján ‘dombnak nyakszerű hajlata, elkeskenyedő része’ jelentésben, Hefty szerint ’két hegyet v. hegyet és a farkát összekötő keskeny hát’ értelemben fordul elő (Hefty 1911).

Kászonban, Gyergyóban, Udvarhelyszék nyugati és Háromszék déli részén, valamint Kolozsvár környékén gyakori.

67. ábra: a nyak a helynevekben

19. orr

Az ősi, finnugor eredetű, ‘orom, magaslat’ földrajzi köznévi jelentésű (TESz.) orr 163-szor fordul elő Erdélyben. Reszegi Katalin a szó etimológiai fogódzói alapján földrajzi köznév testrésznév jelentésmódosulást is lehetségesnek tart a kifejezéssel kapcsolatban, ómagyar előfordulásait pedig sok esetben Erdélyből adatolja (Reszegi 2011: 112–113). Először a Farkas orra helynévben 1591-ben (EHA. 3: Hadad) található meg az adattárban. Gyakori erdőnevek, határrésznevek mellett: Nyír orra, Csere orra stb., amely talán ’elülső rész’ jelentését valószínűsítheti. Hiánya a csíki, gyergyói terü-leteken feltűnő.

68. ábra: az orr a helynevekben

20. bütü

Az ismeretlen eredetű bütü 154 névadatban szerepel. Jelentése ‘a hegy töve’ (TESz.),

’valaminek a vége’. Első előfordulása: Ut valasz bŭtŭinel 1693-ból (EHA. 2: Sepsi-szentgyörgy). Székely tájszó: a leggyakoribb a gyergyói falvakban, de előfordul Alcsíkban, Sepsiszékben és Udvarhelyszék északnyugati részén is. Erdély más terü-leteiről hiányzik.

69. ábra: a bütü a helynevekben

70. ábra: a karé ~ karéj a helynevekben

71. ábra: a homlok a helynevekben