Erdő- és fanevek

1. Az ’erdő’-t jelentő földrajzi köznevek a helynévadásban

Az erdőre vonatkozó földrajzi köznevek hatalmas hányadát teszik ki az erdélyi történeti helynevek adattárában vizsgálható helynévi formáknak. Bába Barbara a magyar föld-rajzi köznév-állományt bemutató monográfiájában részletes gyakorisági és földföld-rajzi vizs-gálatnak vetette alá ezt a szócsoportot, és bemutatta az efféle kifejezésekben leggyakrab-ban kifejeződő szemantikai jegyeket: az erdő jellemző növényzete, kora, állapota, mérete, sűrűsége, használatának módja, tulajdonosa (Bába 2016: 90). Írásának tanulságai alapján az erdélyi helynevekben sűrűn előforduló ’erdő’ jelentésű kifejezések közül két csoport jellemző példáit mutatom be: az erdő valamely tulajdonságára utaló szavakat, és azokat a faneveket, amelyek ’erdő’ jelentésű földrajzi köznévként szerepelnek a helynevekben.

erdő 13 135

81. ábra: az ’erdő’ jelentésű, az erdő tulajdonságára utaló földrajzi köznevek gyakorisági listája

2. liget

A ’kisebb, ritkás erdő, berek’ jelentésű liget bizonytalan eredetű szó (TESz.). Az erdélyi helynevekben 422 esetben fordul elő. Első említése 1615-ből való: Kis Liget előtt (EHA.

7: Nyárádszentimre). A liget a peremterületeken gyakori, de a mezőségi régióban ritka.

3. kerek

Az ’erdő’ jelentésű kerek első előfordulása az erdélyi helynevek között 1600 körüli:

az fwz kerek zeriben (EHA. 7: Fintaháza). A kerek származékszó (TESz.). Az erdélyi helynevekben a szilágysági régióban és a Maros mentén fordul elő. Történeti példáiban a pontosabb jelentésmeghatározás meglehetősen nehéz feladat, Hoffmann István a TA. munorau kereku szórványa kapcsán megjegyzi, hogy „a korai ómagyar korban a kerek lehetett a leggyakoribb és legáltalánosabb jelentésű szavunk az ’erdő’ jelölésére”

(Hoffmann 2010: 105). Az újkori erdélyi példák azt az ómagyar korra vonatkozó meg-állapítását is tovább erősítik, amely szerint a kerek gyakran fafajtákat jelölő előtaggal együtt szerepel: Somkerek, Szilkerek, Haraszkerek, Fűzkerék stb.

82. ábra: a liget a helynevekben

83. ábra: a kerek a helynevekben

4. avas

Az avas 335-ször szerepel az erdélyi helynevekben. Jelentését a földrajzi köznevek szótá-ra elsődlegesen ’makkoltatásszótá-ra alkalmas, nagy fákból álló öreg, szálas erdő’-ként adja meg (Bába–Nemes 2014), és megjelenik a ’szabad használattól eltiltott erdő’ jelentése is: avas nevezetű tilalmas tőlgyes Erdő (EHA. 11: Nagysajó, 1779), bár ez nem feltétlenül tartozik a kifejezés alapjelentéséhez. Az avas származékszó (TESz.). Első előfordulása az adattárban 1569-ből: kys awas (EHA. 10: Kölesmező). Sajátos földrajzi elterjedésű:

a székely székek közül a nyugati és déli területeken gyakori, Torda és Szilágy megyei példákat is sok esetben találunk rá, de a gazdag adatolású közép-erdélyi megyékből (Kolozs, Szolnok) szinte teljesen hiányzik.

84. ábra: az avas a helynevekben

5. ciher

Az ismeretlen eredetű (TESz.), ’bokros, bozótos hely’ jelentésű ciher 208 helynévben fordul elő az Erdély Helynévtörténeti Adattárban. A helynevek alapján ’fiatal erdő’

jelentés is kapcsolódott hozzá. A TESz. „keleti, elsősorban székely” nyelvjárási szó-nak tekinti, a történeti helynévadatok azonban szép számmal bukkanszó-nak föl Kolozs, Szolnok-Doboka, Alsófehér vármegyék területéről is. Első adata 1623-ból való: Cziher (EHA. 7: Mezőmadaras).

85. ábra: a ciher a helynevekben

86. ábra: a szálas a helynevekben

87. ábra: a sűrű a helynevekben

6. szálas

A ’szálfás, magas törzsű fákkal benőtt erdő’ jelentésű szálas 197 helynévben szerepel. A szó a vitatott eredetű szál származéka (TESz.). Legkorábbi adata Szalas 1628-ból (EHA. 10:

Szucság). Kolozs és Maros-Torda vármegyei településeken fordul elő legnagyobb számban.

7. sűrű

A ‘fiatalabb sűrű sarjerdő’ jelentésű sűrű először Bükűsuru berczj formában szerepel a helynevek között 1655-ből (EHA. 6: Székelyabod). A sűrű származékszó, általános jelentése a szónak növényzet sűrűségével kapcsolatos alkalmazásaiban jöhetett lét-re (TESz.). Legtöbb erdélyi adata Udvarhelyszékből és Marosszékből való, elszórtan megtalálható Kolozs és Szatmár megyei települések helyneveiben is.

8. gyakor

A sűrű példájához hasonló, ’sűrű cserjés, erdő’ jelentésű (SzT.) gyakor szó 51-szer fordul elő a helynévanyagban. Először 1631-ben, Farkas gyakor alakban (EHA. 6: Szentábra-hám). A szó az ősi, finnugor eredetű gyak- származékszava (TESz.). A Székelyföldön, Maros- és Udvarhelyszékben a legjellemzőbb. Háromszék déli részén, Gyergyóban is előfordul, de a csíki, kászoni területeken teljesen hiányzik. Egyes példái Szolnok- Doboka és Kolozs vármegyéből valók.

88. ábra: a gyakor a helynevekben

9. eresztevény

Az eresztevény ~ eresztvény 11 példával szerepel az adattárban. A szó az ereszt ige szár-mazéka (TESz.), ’fiatal, sarjadó erdő, cserje’ jelentésben (SzT., Bába–Nemes 2014) gyakori a korai helynevekben. Az erdélyi adatok között háromszéki és csíki, valamint észak-erdélyi települések névanyagában fordul elő. Első adata 1728-as: Eresztevény meg-ett (EHA. 3: Kárásztelek).

89. ábra: az eresztevény a helynevekben

csere 5242

bükk 2905

nyír 1987

szil 1391

nyár 1201

fűz 1038

eger ~ éger 995

gyertyán 515

tölgy 439

csigolya 50

muzsaly 42

száldob ~ szádok 31

jahor ~ jáhor 20

90. ábra: az ’erdő’ jelentésben szereplő fanevek gyakorisági listája

10. fűz ~ csigolya

A különböző fanevek pontos jelentését történeti adatokban nem lehet minden esetben meghatározni. A csigolya és fűz szavak földrajzi elterjedtségét a hasonló jelentés kap-csán mégis érdemes együtt vizsgálni. A csigolya vitatott, talán ősi, esetleg török eredetű kifejezés ‘kosárfonó fűz’ jelentésben; a fűz valószínűleg ősi, finnugor eredetű szó (TESz.). A csigolya ~ csigolyás ‘csigolyafűzzel benőtt hely’ földrajzi köznév elsősorban székelyföldi tájszó, a helynevekben csak Háromszékben, legtöbbször annak déli részén fordul elő, 50 helynévben. Első adata: Csigolyas mellett (EHA. 2: Árapataka, 1650k.).

A füz ~ füzes földrajzi köznévi ‘fűzberek’ jelentésben Erdély legnagyobb részén, számos településen megjelenik (1038 helynévadatban).

91. ábra: a csigolya (pirossal) és fűz (kékkel) előfordulásai a helynevekben

92. ábra: a muzsdaly a helynevekben

93. ábra: a száldob ~ szádok a helynevekben

11. muzsdaly

A tölgyfélék megnevezéseinek óriási számú adatsorához (cser, csere, tölgy) képest kisebb számban, szigetszerűen elszórtan (háromszéki, udvarhelyszéki, közép-erdélyi adatok-ban) szerepel a helynevekben a muzsdaly ~ musdaly ’tölgy, tölgyes erdő’ jelentésben.

A szó először 1598-ban jelenik meg: músdalos uta (EHA. 6: Nyikómalomfalva).

12. száldob ~ szádok

A ‘hársfa, hársfás erdő’ jelentésű száldob, szádok, száldok 37 helynévben fordul elő. A szót ismeretlen eredetű erdélyi tájszóként tartja számon a TESz. A Szótörténeti Tár is ‘hársfa, hársfaerdő’ jelentését adatolja. A székelyföldi helynevekben először 1692-ben bukkan föl, Szaldoboson formában (EHA. 5: Mezőzáh). Leggyakoribb a Székelyföldön, háromszéki településeken, de egy-egy említése Kolozs megyei és szatmári helynevekben is előkerül.

13. jahor ~ jáhor

A ’juharfa, juharerdő’ jelentésű jahor ~ jáhor a helynevek alapján a Székelyföldre jellemző alakváltozata a juharfa ~ jávorfa elnevezésnek, más területen csak egy tele-pülésen, a Kolozs megyei Magyarkiskapuson fordul elő. A szó szláv eredetű (TESz.).

Erdélyi helynevekben 20 esetben találjuk meg, legkorábban 1710-ben: Jáhoros Tonál (EHA. 7: Csókfalva).

94. ábra: a jahor ~ jáhor a helynevekben