észak ~ észok, árnyék, verő

Az ’árnyékos rész, északi oldal’ jelentésű észak és árnyék földrajzi közneveket hasonló szemantikai tartalmuk miatt érdemes közösen vizsgálni – párhuzamba állítva a velük ellentétes értelmű verő, verőfény kifejezéssel.

Az árnyék szó ismeretlen eredetű (TESz.). A Szótörténeti Tár ‘északos oldal’ jelen-tését adja meg (SzT.). 167-szer fordul elő az erdélyi történeti helynevek adattárában.

Először 1592-ben: Arniek chyereie alakban (EHA. 7: Mikháza).

Az árnyék a székely helynévadás szava: Közép-Erdélyből teljesen hiányzik, a csíki, udvarhelyszéki és háromszéki székely területeken viszont igen gyakran előfordul. A két földrajzi köznév elterjedésének határa Maros- és Udvarhelyszék között, a mezőségi és székely nyelvjárási régió határán húzható meg, érdekes, hogy a legkorábbi árnyék adat éppen egy ilyen határvidékről, Mikházáról való, 1592-ből.

A domborzati jelentésű (tehát az ’égtáj’ jelentésű előfordulások nem tartoznak ide) észak, észok 1189-szer szerepel a helynevekben, olyan szerkezetekben, mint Eszak bükki alatt, Eszakban, Eszok oldalban, nagy völgy észkiben. A kifejezés ősi összetétel, az éjsza-ka jelentésű é ~ éj, és a ‘darab, rész’ jelentésű szak rejlik benne (TESz.). A Szótörténeti Tár ‘északi fekvésű föld’ jelentését közli. Az ÚMTsz. szerint erdélyi, leginkább székely-földi tájszó – ez a kép helynévi adataink alapján némileg finomítható. Első előfordulása 1648-ból: Eszak alatt (EHA. 7: Galambod).

50. ábra: az észak/észok (kék, lila) és az árnyék (narancssárga) földrajzi köznevek előfordulásai a helynevekben

A szópár látványos földrajzi megoszlását érdemes tágabb kitekintésben is megvizs-gálni. Ha a magyar nyelvterület egészén keresünk efféle adatokat, azt az eredményt kapjuk, hogy az észak/észok hegyrész jelentésben nem fordul elő más területek helyne-veiben, az árnyék viszont igen gyakori egy jól körülhatárolható régióban, középpalóc nyelvjárási környezetben, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megye vidékén (51. ábra).

A példák esetlegesen tovább bővíthetők a megyei, járási, települési helynévközlések alapján, de a lexémák eloszlása így is különlegesen plasztikus képet mutat.¹¹

Az árnyék névföldrajzi térképlapjára rímel – ugyancsak az erdélyi és a palóc vidéken járatos – a vele ellentétes jelentésű verő, verőfél, verőfény elterjedése (52. ábra), azzal a különbséggel, hogy ez a kifejezés nemcsak a székelység körében, hanem egész Erdélyben nagy számban (2135-ször) fordul elő helynevekben. A verő a ver ige származéka (TESz.), első adata Erdélyben 1579-ből: Verő félben (EHA. 7: Berekeresztúr).

Az árnyék palóc területeken való élő előfordulására, a verő/verőfény földrajzi köz-névvel való korrelatív használatára Dénes György hívta föl a figyelmet egy tanulmá-nyában. Saját tarnaleleszi gyűjtéséből az alábbi példákat hozta: Kosaras-lápa-árnyík / Kosaras-lápa vereje, Vermes vereji / Vermes árnyéka, Lénászó árnyíka / Lénászó-verő stb.

(Dénes 1982: 7).

A verő ~ verőfény erdélyi elterjedtségével kapcsolatban feltételezhetjük, hogy a szó gyakoribbá válása együtt járhatott a hasonló, ugyancsak ‘napsütötte oldal’ jelentésű

11 A nem erdélyi példák megtalálásában köszönöm Mikesy Gábor szíves segítségét.

51. ábra: az árnyék egyéb előfordulásai a Kárpát-medencében

mál földrajzi köznév visszaszorulásával, az egész nyelvterületen való korai deszemanti-zálódásának számos esetével: a már, máj stb. alakváltozatokkal.

Az árnyék és észak ~ észok nyelvföldrajzi megoszlása történeti folyamatokra is utal:

elterjedésük határai a korai magyar és a beköltöző székely népesség Maros- és Udvar-helyszék nyugati részén húzódó határsávját jelölik ki. Benkő Loránd az észak ~ észok földrajzi köznevet is azok közé a példák közé sorolja, amelyek a nem székely népesség jelenlétét igazolják Maros- és Udvarhelyszék területén (a Mezőségen, a Maros és a Nyárád közti dombos vidéken, a Kisküküllő alsó folyásának környékén, a Küsmöd völgyében, a Véckepatak vidékén és a Solymosi patak völgyében), mert a keleti székely székekben ez a szó nem található meg (Benkő 1989).

További kutatást igényelne a Székelyföld belső, keleti területein mégis, ám szórvá-nyosan előforduló észok-adatok magyarázata. Egy lehetséges történeti indoklást ad-hat az a tény, hogy ilyen példák zömmel olyan településekről kerültek elő (például Lemhényben: Kőves orr Északjába, Bodolán: Pap pataka észkában), amelyek Három-széken belül egykor a felső-fehér megyei enklávékhoz, vármegyei területekhez tartoz-tak (Rácz 2003). Ezeknek a településeknek egyéb, a háromszékitől elütő nyelvjárási jegyek is mutatják egykori lakosságuk elkülönülését környezetüktől (Horger 1905).

Az árnyék szó palóc vidéken való előfordulása sokkal nehezebben megválaszolható kérdéseket vet föl, kevésbé magyarázható meggyőző településtörténeti érvekkel. Ez a kitapintható nyelvi kapcsolat talán olyan nyelvi szubsztrátumnak tekinthető, amely a magyarság Kárpát-medencei történetének legkorábbi időszakában is jelentkező nyelvjárási tagoltság bizonyítéka.

52. ábra: a verő ~ verőfény előfordulásai a helynevekben

4. mál ~ máj

A mál különböző változatokban (máj, már) 993 esetben található meg az erdélyi hely-nevekben. Első adata 1570-ből való: Keomalba (EHA. 10: Kolozstótfalu). Gyakori elő-fordulásai mellett főként a Mezőségen és Csíkban mutatkoznak hiányok.

A szó ősi örökség a finnugor korból, végső soron feltehetőleg azonos mell szavunk-kal, de a két szó elkülönülése még az alapnyelvben végbemehetett (TESz.). Az ’emberi, állati mell’ jelentéséből korán kialakulhatott ’hasi rész’, illetve ’hegyoldal’ jelentése, és a nyelvjárási adatok alapján ez kiegészült (a verő jelentéséhez hasonló) ’déli, napsütötte hegyoldal’ szemantikai tartalommal is. Kérdéses, hogy ez a korai, középkori adatokból is leszűrhető jelentésmozzanat a szó alapjelentésének része volt-e (lásd Reszegi 2011:

106–107). A középkori helynevekben főként Esztergom, Pilis és Pest megyében gyako-ri, élő földrajzi köznévként a 20. századból már csak az északi és erdélyi területeken fordul elő (Reszegi 2011: 109). Az erdélyi adatokból kiszűrhető nagy számú népetimo-lógiás változása (máj, már) arról tanúskodik, hogy jelentése sok helyütt már a 17–18.

századra elhomályosult (például Kászonimpérfalva helynevei közt: 1650 – Bakmalj, 1700 – Bakmár, 1731 – Bak mál, 1774 – Bak málly, 1780 – Bakmáj).

53. ábra: a mál (kékkel) ~ máj (narancssárgával) előfordulásai a helynevekben