hegy, domb, bérc

A kiemelkedést jelölő térszínformanevek közül a hegy szóra találjuk a legtöbb adatot (10 378) az erdélyi helynevekben. A hegy szó valószínűleg ősi eredetű (TESz.), jelenté-se némileg eltérő a magyar nyelvterület különböző részein, de mindenképp általános

‘kiemelkedés’ jelentésű (vö.: Reszegi 2004: 156). Első erdélyi előfordulása, az Ewrhegy, 1399-ből való (EHA. 10: Magyarbikal). Ómagyar adatai alapján használata Észak- Magyarországra koncentrálódik (Reszegi 2011: 83), a vizsgált erdélyi települések szinte mindegyikének helyneveiből sűrűn adatolható a 14–19. századból.

A második leggyakoribb kiemelkedést jelölő kifejezés, a domb 4477-szer fordul elő.

A TESz. alapján a domb szó az ugor korig visszavezethető ősi örökség. Alapjelentése ‘kiemelkedő dolog’ lehetett. A Szótörténeti Tár a domb ‘halom, halmocska’ erdélyi jelen-tését adja meg. Első adata 1474-ből való az erdélyi helynevekben: Kerekdomb (EHA. 9:

Páncélcseh). A vizsgált települések nagy részében előfordul.

A bérc szó Erdélyben igen gyakori, 2910-szer fordul elő a helynevekben. A kifejezés minden bizonnyal szláv eredetű, bár az átadó nyelv nem tisztázott pontosan (TESz.).

Első adata, a Berch már 1307-ban feltűnik (EHA. 10: Kolozsgyula). Szinte minden er-délyi régióban gyakran előfordul. Jelentésének pontosításához a történeti helynevekből,

körülírásos szerkezetekből arra következtet hetünk, hogy nem a Szótörténeti Tárban is megjelölt ‘hegycsúcs, hegytető’, hanem ‘hosszan elnyúló domború hegyhát’ jelentést tulajdoníthatunk neki, hiszen sok esetben szántók, kaszálók találhatók „valaminek a bércin”. A szó vidékenként eltérő lehetséges jelentésváltozataira Reszegi Katalin is utal hegyneveket bemutató monográfiájában (Reszegi 2011: 72–73).

2. pad

A pad 1865-szor szerepel a forrásokban. A szó déli szláv eredetű, ‘lapos dombhát’ je-lentése valószínűleg a ‘lóca’ jelentésből alakult hasonlóságon alapuló névátvitellel (TESz.). Először 1577-ben kerül elő borso padban alakban (EHA. 10: Méra) az erdélyi adatokban. Leggyakrabban közép-erdélyi megyék településeinek helynévanyagában fordul elő.

38. ábra: a pad a helynevekben

39. ábra: a halom a helynevekben

40. ábra: a kő a helynevekben

3. halom

A ‘kisebb domb’ jelentésű, szláv eredetű (TESz.) halom szót 826-szor említik az erdélyi helynevekben. Első előfordulása: Aʒ kwth halomnal (EHA. 4: Oláhivánfalva, 1586).

Az Aranyos és Szamos mentén a leggyakoribb.

4. kő

Az ősi, finnugor eredetű kő kifejezés 701-szer szerepel a helynevekben, földrajzi köznévi szerepben, általában ‘szikla’ jelentésben. Első előfordulása 1589-ből: Lezkö (EHA. 5:

Magyarléta). Általános ‘hegy’ jelentése a történeti helynevek alapján nem igazolható.

5. havas

Az ősi, uráli eredetű hó szavunk származéka, a havas 554-szer fordul elő a helyne-vekben. Jelentése ‘majdnem mindig hó borította (fátlan) hegy’ (TESz.). Erdélyi első előfordulása 1399-ből való: Kaloshawasa (EHA. 10: Magyarbikal). Előfordulásainak sajátos eloszlása jelentéséből adódik: gyakori felbukkanása olyan nagyobb hegységek közelében látható, mint a Csíki-havasok vagy a Torockói-havasok.

41. ábra: a havas a helynevekben

42. ábra: a porond a helynevekben

43. ábra: a ponk a helynevekben

6. porond

A ‘vizes helyen lévő kiemelkedés’ jelentésű porond szláv eredetű szó (TESz.). A kifeje-zésre 262 példa van az adattárban. Először Az porondon alakban olvashatjuk 1575-ből (EHA. 10: Kolozstótfalu). A Székelyföldről csak Udvarhelyszékből és az Erdővidékről bukkan föl (porongy változatban), valamint Háromszék déli, délkeleti peremvidékéről pedig poron-ként. A keleti székelység nagy részéről nincs adatunk erre a földrajzi köz-névre. Legtöbb előfordulása a Szamos és Maros vonala mentén található.

7. ponk

A valószínűleg erdélyi szász eredetű, ‘kis domb, halom’ jelentésű (TESz.) ponk 141-szer fordul elő, elsősorban a székely területeken. Főleg Udvarhelyszékben, Háromszék ke-leti felén és Gyergyóban találjuk meg a helynevekben. Nem székelyföldi példái kései, 19–20. századi gyűjtésekből valók. Első előfordulása 1586-ból: Cheres Ponk (EHA. 8:

Csíkverebes).

8. hányás

A ‘mesterséges kiemelkedés’ jelentésű hányás 76-szor fordul elő az erdélyi helynévanyag-ban, először az udvarhelyszéki Székelylengyelfalván: halom hanias 1599-ben (EHA. 6:

177). Legtöbb esetben a Maros–Nyárád közén és a Szamos mentén bukkan föl.

44. ábra: a hányás a helynevekben

9. honcsok

A ’kisebb földhányás, halom’ jelentésű honcsok földrajzi köznév 45 névbeli előfordulá-sának döntő része a keleti székelység nyelvjárásterületére, Gyergyó-, Csík- és Három-székre, az Olthoz közel eső falvakra korlátozódik, csak egy-két szigetszerű ponton tűnik föl Kolozsvár környékén és a peremvidékeken. A szót a TESz. a ’dombocska, kisebb földkupac’ jelentésű hancsik változatának tekinti, és ’vakond’ jelentését a hon-csoktúrás összetételből jelentéstapadással keletkezett alakulatnak tartja (TESz. hancsik a.). Imre Samu a ’vakond’ jelentésű honcsok más keletkezésmódját, vakhoncsok for-mákból való elvonását tartja valószínűnek (Imre 1985). Helynevekbeli előfordulásai kevés támponttal szolgálnak arra nézve, hogy a térszínformanévi vagy az állatnévi jelentésű szó vált-e a név részévé.

45. ábra: a honcsok a helynevekben

10. szirt

A szirt szó ótörök eredetű, jelentése: ‘magas, meredek, csupasz szikla’ (TESz.).

Mindössze 29-szer fordul elő, főként kalotaszegi és udvarhelyszéki helynevekben. Első előfordulása 1639-ből adatolható: Az kŏ szirt alat (EHA. 10: Deréte).

46. ábra: a szirt a helynevekben

11. goromb

A ‘dombos hely, földhát’ jelentésű (ÚMTsz.) goromb szó minden bizonnyal szláv eredetű (TESz.). Az erdélyi adatok között csak 19 esetben fordul elő, egymástól meg-lehetősen távol eső vidékeken. Gorond változata csak szatmári településekhez köthető.

Első előfordulása, 1767-ből: Nagy Goromba (EHA. 9: Retteg). Alakváltozatai és az adatok földrajzi távolsága alapján többszörös átvételre is gyanakodhatunk.

47. ábra: a goromb (kék) ~ gorond (piros) a helynevekben

12. györke

A ‘bucka, domb’ jelentésű györke 17-szer fordul elő, mindössze három székelyföldi te-lepülés helynévanyagában. A háromszéki Papolc, az udvarhelyszéki Fiatfalva, valamint Kászonújfalu adatai között szerepel. Első előfordulása csak 1722-es: Györkében (EHA. 2:

Papolc). A nevek szűkszavú történeti adatai alapján nem lehetünk biztosak abban, hogy valóban a györke ~ gyürke térszínformanévvel van dolgunk, amely talán az isme-retlen eredetű gyűr származékszava lehet (etimológiai és jelentéstani kérdéseire lásd:

Reszegi 2011: 94), vagy esetleg a gyakori Györke < György személynévből (Hajdú 2010: 194) erednek ezek a helynevek. A Csíkszentgyörgyhöz közel eső Úz-völgy élő helynevei között is találkozunk vele: Gyürke (Bárth 2004: 29)

48. ábra: a györke a helynevekben