3. Az oldalra nyíló almenüben tegyünk a Szokásos és Formázás utasítások elé egy pipát. (Máshol ne legyen, mert ha a többi parancsot is aktiváljuk, akkor a felső eszköztárak közé, illetve alulra, az Állapotsor fölé berak egy-egy Formázó sort, ami nagyon leszűkíti a munkalapot.) A felesleges eszköztárak is itt szüntethetők meg. (Kattintsuk ki a pipát előlük.)
Ha ezen a módon nem tudunk minden felesleges eszköztárat megszüntetni, kattintsunk az Eszközök menügombbal lenyitható ablak Testreszabás parancsára, és a tovább nyíló ablakban aktiváljuk az Eszköztárak fület. Alaphelyzetben itt csak a Szokásos, a Formázás és a Menüsor utasítások le-hetnek kijelölve, a többit érvénytelenítsük. Rajzoló-, táblázatkészítő, keretező-, webkiszolgáló esz-köztárak a Szokásos eszköztár vonatkozó gombjaira kattintva is keletkeznek, de ezek újbóli rákat-tintással megszüntethetők. Amennyiben a Szokásos vagy a Formázás eszköztár eltűnne a Címsor alól, és egy kis ablakban jelenne meg, akkor ragadjuk meg a bal egérgombbal a felső kék csíkját, és húzzuk be az eszköztárak megfelelő sorába. (Előfordul, hogy rossz helyre megy. Ilyenkor a bal egérgombbal kattintsunk a jobb oldali határoló vonalára, és húzzuk feljebb vagy lejjebb.) A Word 97 szabályosan kialakított alapeszköztára a FÜGGELÉK 3. ábrán.) látható.
Képernyőnagyítás
a) Főleg kis képcsőátlójú monitoroknál gyakori probléma, hogy nem elég nagy a munkafelület, az elkészült táblázat vagy rajz lelóg róla. Ahhoz, hogy teljes egészében lássuk, le kell kicsinyí-teni. Ekkor viszont láthatatlanná válnak a részletek. Van azonban néhány áthidaló megoldás, ami adott körülmények között több centiméterrel is képes megnövelni a mozgásterünket. Kat-tintsunk a bal egérgombbal a menüsor Nézet gombjára. A megnyíló ablakban katKat-tintsunk az Oldalkép parancsra. (Word 2002-ben ez a parancs Nyomtatási elrendezésre változott.) Ekkor úgy látjuk a dokumentumot, ahogy ki van szerkesztve, margókkal, oldalakra bontva. Most kat-tintsunk a Normál parancsra. Erre eltűnnek a margók és a sorvégi elválasztójelek, a szöveg egy-befolyik. Anélkül zsugorodik, csökken a terjedelme, hogy a tartalma csorbulna. (Ezt nevezik ömlesztett változatnak.) Sajnos ez az üzemmód nem minden esetben használható. A képek, áb-rák, oszlopok normál nézetben láthatatlanná válnak. Amennyiben az anyag vázlatszerűen lett felgépelve, Normál nézetben eltűnnek a formázásai is. Ilyenkor az Eszközök menügombbal le-nyitható ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot, és aktiváljuk a Megjelenítés fület. A feltá-ruló tábla Megjelenítés szektorában érvénytelenítsük a Gépírás utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. Word 2002-ben a Gépírás utasítás lekerült A vázlat és Normál nézet beállítá-sai szektorba.
b) Ha csak egy-két sornyi helyre lenne szükség ahhoz, hogy ne kelljen le-fel tologatni az oldalt, kattintsunk a Szokásos, majd a Formázás eszköztár bal oldali fejvonalára (két párhuzamos vo-nal, illetve egy függőleges pontsor), és a „Fogd és vidd” módszerrel húzzuk ki őket a munkalap-ra. Ekkor lebegő palettává válnak, amelyeket a címsoruknál fogva oda helyezünk, ahová aka-runk. Ha nem használjuk ki a munkalap teljes szélességét, az eszköztárakat a képernyő szélére is kihúzhatjuk. Ennek módja, hogy a címsoruknál megragadjuk őket, és addig toljuk kifelé, amíg függőleges sorrá válva a munkalap jobb, illetve bal oldalára ugranak. A visszaállításuk ugyanígy történik. Toljuk a Szokásos eszköztár lebegő palettáját a Menü sorra, mire az ikonjai vízszintes sorba rendeződve felzárkóznak alá. Ezután a Formázás eszköztár palettáját toljuk rá a Szokásos eszköztárra. Amennyiben nem illeszkednek be pontosan a helyükre, fejvonalaikat megragadva húzzuk ki őket a képernyő bal szélére.
c) Ha még mindig kicsi a hely, szüntessük meg a vonalzókat. Ennek érdekében a Nézet menü-ben érvénytelenítsük a Vonalzó parancsot. A munkalap lefelé is kiszélesíthető. Kattintsunk a Start menügombra, és a Beállítások majd a Tálca és Start menü parancsok kiadásával nyissuk meg a Tálca Tulajdonságai (A Tálca és a Start menü tulajdonságai) ablakot. Aktiváljuk a Tálca beállításai (Tálca) fület, és érvénytelenítsük a Mindig látható (A Tálca legyen mindig látható a többi ablak előtt) utasítást. Az OK gomb megnyomása után a munkalap eltakarja a Tálcát, lehúzódik a monitor aljáig. Ha munka közben szükségünk lenne a Tálcán található in-formációkra vagy a Start menüre, kicsinyítsük le a program ablakát. A Tálca automatikus el-rejtése utasítás kiadásával a Tálcát el is tüntethetjük. Ezzel szintén lejjebb húzódik a munkalap.
Ha szükségünk van rá, húzzuk le az egérkurzort a képernyő alsó szélére, és megjelenik a Tálca.
A kívánt művelet elvégzése, a kurzor eltávolítása után ismét eltűnik.
d) Ennél is nagyobb munkafelület-növekedés érhető el, ha a Nézet menüben a Teljes képernyő parancsra kattintunk. Ebben az esetben minden eltűnik, az egész képernyőt a szöveg vagy a fel-dolgozott ábra tölti ki. Ilyenkor csak az egérrel, és a billentyűkkel dolgozhatunk rajta. Az ábrát úgy állítsuk be, hogy a munkalap felső széle kerül a monitor felső széléhez. Az eszköztárak el-tűnése következtében keletkező helytöbblet alul, a munkalap alján fog megjelenni. Amennyiben szükségünk lenne valamelyik formázó gombra, toljuk az egérkurzort a képernyő tetejére. Ekkor ideiglenesen megjelenik a Menüsor. Kattintsunk a Nézet menü gombra, és a lenyíló ablakban adjuk ki az Eszköztárak parancsot. Az oldalra nyíló almenüben jelöljük ki azt az eszköztárat, amelyben a szükséges gomb megtalálható. A kiválasztott eszköztár gombsora megjelenik a kép-ernyő tetején. A szükséges művelet elvégzése után toljuk ismét a kurzort a képernyő tetejére, és az újra megjelenő menüsor Nézet menüjében szüntessük meg a már nem használt eszköztárat.
Ebből az üzemmódból az Esc billentyű lenyomásával, vagy a monitoron látható Teljes képer-nyő ablak bezárásával léphetünk ki. (Annak érdekében, hogy ne legyen útban, a munka meg-kezdése előtt toljuk a monitor valamelyik sarkába.)
e) Nyomtatási elrendezés nézetben zavaró lehet az oldalak tetején és alján található üres sáv, valamint az egyes oldalakat elválasztó szürke csík. Ez azonban Word 2002-ben könnyen elrejt-hető. Mutassunk az egérkurzorral valamelyik lap tetejére vagy aljára, és amikor egymással szembe mutató kettős nyíllá alakul, megjelenik mellette egy kis tábla, Üres területek elrejtése felirattal. A bal egérgomb lenyomása után az üres területek megszűnnek. Visszaállításánál ugyanígy járjunk el. (Most az Üres területek megjelenítése tábla jelenik meg.)
Nagyítás tört értékekre állítása
1. A Szokásos eszköztárban kattintsunk kétszer a Nagyítás kijelölősávra. Ekkor a benne levő érték kijelölődik.
2. Írjuk rá a kívánt nagyítási értéket (pl. 110%-ot. 17 colos monitor használata esetén erre az értékre felnagyítva tölti ki a dokumentumoldal teljes mértékben a képernyőt.) Csak a számértéket kell be-írni, a „%” jelzést a program automatikusan utána rakja.
3. Nyomjuk meg az Enter billentyűt.
Ily módon természetesen le is kicsinyíthetjük a munkalapot. A 17 colos CRT-monitor 68%-os, míg 19 colos CRT-monitornál 71%-os kicsinyítés mellett válik az A/4-es lap teljes egészében láthatóvá.
(Ezek az adatok 1024 × 768 képpontos felbontásra vonatkoznak. 17 colosnál kisebb méretű moni-tort szövegszerkesztéshez nem célszerű használni, mert normál méretben a tördelő programok A/4-esnél kisebb méretű oldalai olvashatatlanná válnak, ami nagyon megnehezíti a munkát. A nagyon apró betűket ugyanis a monitor nem képes kirajzolni, a szövegmező „sormintává” alakul.)
Teljes oldal megjelenítése
a) Ha látni szeretnénk, hogy a kiszerkesztett oldal hogy néz ki egyben (aljától a tetejéig) kat-tintsunk a menüsor %-os nagyítást feltüntető Nagyítás kijelölősávjára, illetve a jobb oldalán ta-lálható lefelé mutató nyílra. A lenyíló ablakban az Oldalszélesség parancsra kattintva látni fog-juk a bal- és jobb oldali margók teljes szélességét. A Teljes oldal parancsra kattintva az egész oldalt láthatjuk (a margószélességet alul, felül és oldalt. A méretjelző % beviteli sávban látha-tóvá válik, hogy ez a kép hányad része az eredetinek, mennyivel kisebb.) A legalul található Két oldal parancsra kattintva láthatjuk, hogy milyen lenne a munkánk, ha dupla oldalon szerkeszte-nénk ki. A dupla oldalról úgy állhatunk vissza normál üzemmódra, hogy kétszer rákattintunk a
%-os nagyítást mutató gombra, és beírjuk azt a nagyítási arányt, amelyen dolgozni szoktunk.
(Olyan értéket állítsunk be, hogy a szövegmező a képernyő bal szélétől a jobb széléig érjen. Ez az érték a képernyő méretétől függ, 17 colos23 CRT-monitornál pl. 110%.) Utána nyomjuk le az Enter billentyűt. Word 2002-ben a Nagyítás kijelölősáv kiegészült a Szövegszélesség parancs-csal. Erre kattintva eltűnnek a margók, és a szövegmező teljes szélességében kitölti a képernyőt.
b) A nyomtatási kép egyszerűbben is megjeleníthető, ha a Szokásos eszköztárban a nyomtató piktogramja melletti (fehér lapot szimbolizáló) Nyomtatási kép gombra kattintunk. Ebből az üzemmódból úgy léphetünk ki, hogy az újonnan képződött eszköztár Bezárás gombjára kattin-tunk. Word-ben a nagyítási érték csökkentésével sokszorozódnak az oldalak. A program annyi oldalt jelentet meg a dokumentumból, hogy kitöltse az egész képernyőt. Az oldalsokszorozás Nyomtatási kép üzemmódban is előidézhető. Ehhez kattintsunk saját eszköztárának Több oldal ikonjára, és a megjelenő ablakban jelöljük ki az 1 × 2 oldal piktogramot. Ekkor a program egy-szerre két oldalt helyez a képernyőre. Ezáltal jóval rövidebb idő alatt ellenőrizhetjük a nyomta-tandó oldalakat. Kis képernyő használata esetén Nyomtatási kép nézetben a betűk már össze-folynak, a szöveg olvashatatlanná válik. Ha bele akarunk olvasni valamelyik oldalba, nem kell a nagyítás mértékén változtatni. Kattintsunk az egérkurzorral a Nagyító ikonra, majd az olvasni kívánt oldalra. Erre felnagyítódik normál méretre, azaz 100%-ra. Újból rákattintva visszatér a korábbi méretre. Amennyiben bele akarunk javítani a szövegbe, előtte ismét kattintsunk a Na-gyító ikonra, hogy ez a funkció inaktívvá váljon.
c) A Vonalzó megjelenítése gombra kattintva eltűnnek a vonalzók, és kissé felnagyítódnak az oldalak. Ez némileg javítja a részletek láthatóságát. Word 2002-ben a Vonalzó kikapcsolása után sem kell nélkülözni ezt az eszközt. Ha csak egy pillanatra van rá szükségünk, mutassunk a felső vagy a bal oldali határoló vonalára az egérkurzorral. Pár másodperc múlva feltűnik a vízszintes, illetve a függőleges vonalzó, és leolvashatjuk róla a bennünket érdeklő értéket. Az egérkurzor elmozdítsa után ismét eltűnik a vonalzó. Ennél jóval nagyobb nagyítást érhetünk el a Teljes képernyő gombra kattintva. Ilyenkor a vonalzók mellett a Menüsor is eltűnik a képernyőről.
Ismét erre a gombra, vagy a Teljes képernyő bezárása táblára kattintva, visszatérhetünk a ko-rábbi állapotra. Mellesleg Word 2003-ban ebből felnagyított nyomdai nézetből készült az Olva-sási elrendezés funkció. A Zsugorítás (Zsugorítás hogy beférjen) ikonra nehogy rákattint-sunk, mert ennek beláthatatlan következményei lesznek a dokumentumunkra nézve. Egy olyan
23 1 col vagy 1 inch, illetve 1 hüvelyk = 25.4 mm. Nálunk a német eredetű col, az angol eredetű inch és a magyar hüvelyk elnevezés egyaránt használatos.
szövegmező-összenyomó, oldalszámcsökkentő folyamat indul be, amely semmilyen módon nem vonható vissza.
d) A nagyítási érték növelésével csak a dokumentum lesz nagyobb, az eszköztárak nem. A Mic-rosoft azonban gondolt a gyengén látókra is. Az ő számukra alkottak egy segédprogramot, amellyel a képernyő minden eleme felnagyítható. A Start menü lenyitása után adjuk ki a Prog-ramok Kellékek Kisegítő lehetőségek parancsot. A tovább nyíló ablakban kattintsunk a Nagyítás utasításra. Megjelenik a Nagyító beállításai ablak, és egyúttal lejjebb húzódik a munkalap. Az eszköztárak felett egy kétujjnyi széles sáv képződik. Ez a tartomány szolgál a na-gyításra. Ha a Nagyító beállításai ablak Lehetőségek (Nyomon követés) szektorában kiadjuk az Egérkurzor követése utasítást, ebben a sávban megjelenik a képernyőnek az a részlete, amelyre az egérkurzorral rámutatunk. A nagyítás mértéke a Nagyítási szint kijelölősávban 9 fokozatban állítható. A Szövegszerkesztés követése, illetve a Billentyűfókusz követése utasí-tások aktiválása után a nagyítás munka közben is folyamatosan zajlik. A nagyító sávban a szö-vegmezőnek az a sora jelenik meg, amelyen éppen dolgozunk. (Az OK gombot megnyomva a Nagyító beállításai ablak lemegy a Tálcára, így nem akadályoz bennünket a munkában. Word 2002-ben a Nagyító beállításai ablak ikonná kicsinyítő gombjára kattintsunk.) Amennyiben az eszköztárak színes gombjait továbbra sem látjuk jól, kattintsunk a Színek megfordítása (Be-mutató szektor Színek invertálása) utasításra. Ekkor a sötét színek világosra, a világosak pe-dig sötétre váltanak. A Nagy kontrasztú séma használata utasítás kiadása után a szövegmező is ellenkező színre vált. A fehér munkalap fekete lesz, a fekete betűk pedig fehérré válnak. Eb-ből az üzemmódból a Kilépés gombra kattintva léphetünk ki. (Előtte szüntessük meg a fenti képernyő-átállításokat.)
Ablakhoz törés beállítása
Ha normál képernyőn két dokumentumot egymás mellé helyezünk, hogy összehasonlítsuk a tar-talmukat, akkor a szövegmező lekeskenyedik. Ez azzal a kellemetlen következménnyel jár, hogy megjelenik a vízszintes görgetősáv, amelyet ide-oda kell tologatnunk, hogy az egyes sorok végét is el tudjuk olvasni. Ennek elkerülése érdekében a Nézet menüben váltsunk át Normál nézetre, majd a kattintsunk a menüsor Eszközök gombjára. A megnyíló ablakban adjuk ki a Beállítások parancsot, majd a tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Megjelenítés fület. A feltárult táblán jelöljük ki az Ab-lakhoz törik (Sortörés az abAb-lakhoz) utasítást. (Az Ablak szektorban, az OK gomb felett található.
Word 2002-ben A Vázlat és a Normál nézet beállításai szektorban keressük.) Az OK gomb meg-nyomása után nyugodtan felnagyíthatjuk a szöveget, nem csordulnak túl a sorok. A szövegállomány a képernyőn marad, teljes terjedelmében olvasható lesz. (Word 97-ben ez a funkció csak a Nézet menü Normál parancsának kiadása után aktiválódik.) A rosszul látók számára is előnyös ez az eljá-rás, mert a Nagyítás kijelölősávval a szövegmező tetszőleges mértékben felnagyítható anélkül, hogy meg kellene változtatni az alkalmazott betűméretet. A nagyobb betűkből kevesebb szó kerül egy sorba. Az áttördelést a program automatikusan elvégzi anélkül, hogy ez a szövegállomány ere-deti beállításait megváltoztatná.
Ablakok formázása
a) A Windows operációs rendszer legjellemzőbb tulajdonsága, hogy nem használ programnyel-vet. Helyette a párbeszédablakok rendszerét alkalmazza. Ezekben az ablakokban felsorolja a megoldási lehetőségeket. A felhasználónak semmi mást nem kell tenni, mint kiválasztani a szá-mára megfelelőt, és rákattintani. Nincs szükség informatikai ismeretekre, programnyelv haszná-latára, így ezt a rendszert bárki alkalmazhatja. A munka közben megnyíló ablakok halmaza azonban megkívánja a rendteremtést közöttük. Az áttekinthetőség érdekében meg kell határozni a megnyíló ablakok helyét, és optimalizálni kell a méretüket. Ennek technikai feltétele
biztosít-va biztosít-van, mivel a Windows operációs rendszer ezen a téren is széleskörű lehetőséget kínál szá-munkra.
b) Amennyiben több ablak jelenik meg egyszerre, meglehetősen nehézkes a kilógó sarkaikra kattintgatva előtérbe helyezni őket. Többnyire nincs is erre szükség, mert méretük és helyzetük megváltoztatásával elférnek egymás mellett is. Miután a parancsikonok általában az Asztal bal oldalán, két-három sorba elrendezve helyezkednek el, a nagyméretű ablakokat állítsuk a moni-tor jobb oldalára. (Ragadjuk meg a címsor kék színű csíkjánál fogva, és a „Fogd és vidd” mód-szerrel húzzuk a jobb felső sarokba.) Ezt követően állítsuk be az ablak méretét. Ehhez átmeneti-leg nagyítsuk fel teljes méretre a jobb felső sarkában található 1 gombbal, majd gondoskodjunk róla, hogy minél több információt szolgáltasson számunkra. Ennek érdekében kattintsunk a Né-zet menügombra, és a lenyíló ablakban adjuk ki az Állapotsor és a Részletek parancsot. Utána aktiváljuk az Eszköztárak parancsot, és az újonnan nyíló ablakban jelöljük ki az Szokásos gombok és a Szövegcímkék utasításokat.
c) A Windows XP alapbeállításban az ikonok egy része már el van látva magyarázó címkével.
Ha itt is el szeretnénk látni az összes ikont szövegcímkével, a Nézet menü Eszköztárak paran-csával megnyitható ablakban adjuk ki a Testreszabás utasítást, és a tovább nyíló ablak Szöveg-beállítások kijelölősávjába állítsuk be a Szövegcímkék megjelentetése utasítást. A Nincsenek szövegcímkék utasítást beállítva az ikonok alatti névjelölések eltűnnek, és az eszköztár lekes-kenyedik. (Ekkor sem maradunk magyarázat nélkül. Ha nem tudjuk kitalálni, hogy melyik ikon mire szolgál, mutassunk rá az egérkurzorral. Néhány másodperc múlva egy kis sárga táblán megjelenik mellette a neve.) Windows XP-ben a Nézet menü Részletek parancsával megnyit-ható ablak még áttekinthetővé válik, ha a fájlokat tovább rendezzük. Ha a Nézet menüben kiad-juk az Ikonrendezés szempontjai parancsot is, és az oldalra nyíló almenüben aktiválkiad-juk a Cso-portokba rendezés utasítást, a fájljaink nem mosódnak egybe, hanem típusonként elkülönül-nek.
d) Az Állapotsor aktiválásával az ablak alján megjelenik a benne található fájlok, mappák da-rabszáma, és a terjedelmük. (Csak a fájlok terjedelmét képes a program összegezni, a mappákba nem lát bele. Ezeknek a helyfoglalását úgy tudjuk megállapítani, hogy a Ctrl, illetve a Shift bil-lentyű lenyomása mellett kijelöljük őket. Utána a jobb egérgombbal kattintsunk rájuk, és a megjelenő helyi menüben adjuk ki a Tulajdonságok parancsot. A tovább nyíló ablakban akti-váljuk az Általános fület, és a Méret sorban leolvashatjuk az összterjedelmüket. Ha csak egy fájl, illetve mappa tulajdonságaira vagyunk kíváncsiak, nem kell ablakokat, füleket nyitogat-nunk. Nyomjuk le az Alt billentyűt, majd a bal egérgombbal kattintsunk kétszer a vizsgálandó objektumra. Máris megnyílik a Tulajdonságok ablak Általános táblája. A szokásos eszköztár tá-jékoztatást nyújt az eszköztárgombok által kínált lehetőségekről. Ehhez csupán rá kell mutatni az egérkurzorral az eszköztárak egyes gombjaira. A fájlokra mutatva megtudhatjuk a terjedel-müket és készítésük, illetve módosításuk időpontját.
e) Most már elkezdhetjük az ablak méreteinek optimális kialakítását. Először belül szabjuk át, az oszloptávolságok tartalomhoz igazításával. Ezt a fejléc segítségével tudjuk megtenni. Mivel a későbbiek során előfordulhat, hogy valamelyik ablakot odébb kell húzni, a fejléc címszavai-nak sorrendiségét úgy határozzuk meg, hogy a legfontosabb adatok akkor is láthatók legyenek, ha az ablakot félig letoljuk a monitorról. A fájlok legfontosabb ismertetője a nevük, így az első oszlop fölé a Név kerüljön. Ezt kövesse a Méret, majd a készítés időpontja, azaz a Módosítva felirat. A fejléc végére rakjuk a Típus, és a Tulajdonságok feliratokat. (Ez utóbbi a Nézet me-nügomb Mappa beállításai parancs Nézet fül Speciális beállítások szektor Fájljel-lemzők megjelenítése Részletek nézetben utasítás érvényesítése, és az OK gomb megnyomá-sa után jelenik meg.) Ha az ablakban nem ebben a sorrendbe követik egymást a címszavak, ren-dezzük át őket. A bal egérgombbal ragadjuk meg a rossz helyen levőt, és húzzuk az előírt pozí-cióba. (Illesszük az előtte és utána álló címszó közé, és engedjük el az egeret.)
f) Windows XP-ben ez a funkció jelentősen kibővült. Itt a Nézet menüben a Megjelenítendő részletek parancsot kell kiadni. A tovább nyíló ablak Részletek listájában más fájljellemzőket is megjeleníthetünk a meghajtók, illetve mappák ablakaiban. A kívánt jellemző aktiválása után
nyomjuk meg az OK gombot. Itt célszerű szólni a fájlokat, mappákat tároló meghajtó különle-ges jellemzőjéről. Két eltérő formázású merevlemezzel és több partícióval ellátott gépeken gondot okozhat, hogy a használni kívánt meghajtót milyen fájlrendszer alatt formázták. Nyissuk meg a Sajátgép ablakot, és a Nézet menüben adjuk ki a Részletek parancsot. Kattintsunk a jobb egérgombbal valamelyik oszlop fejlécére, és a felbukkanó menüben aktiváljuk a Fájl-rendszer utasítást. Ezt követően a fájlok fő jellemzői mellett feltűnik a meghajtó formázási módja is (FAT32 vagy NTFS).
g) Egyébként a listahasábok feletti fejlécek nem csupán megnevezések, tájékoztató feliratok.
Emellett rendező funkcióval is rendelkeznek. A Név feliratra kattintva ábécérendbe (A-tól Z-ig) rendeződnek az ablakban található fájlok. Újból rákattintva visszafelé (Z-től A-ig) rakja őket sorba a program. A Méret fejlécre kattintva fájlméret szerint történik a sorba rakás. (A növekvő, illetve csökkenő sorrendben állítás a teljes listában létrejön fájltípustól függetlenül.) A Módosít-va gombra kattintMódosít-va az utolsó mentés dátuma szerint történik a fájlok sorba állítása az egyes fájlcsoportokon belül. (Újbóli rákattintással a legutoljára készült fájlok helyett a legrégebbi dá-tumúak kerülnek felülre.) A Típus fejléccel típusuk szerint csoportokba lehet rendezni a fájlo-kat. (Az oda-visszaváltás során csupán a fájlcsoportok rendeződnek át.) A Tulajdonságok gombra kattintva a fájlok tulajdonságaira utaló betűk ábécésorba állítása szerint történik a ren-dezés A-tól Z-ig, illetve Z-től A-ig.
h) A megfelelő sorrend kialakítása után állítsuk be az oszloptávolságokat. Keressük ki a leg-hosszabb nevű fájlt, és az első hasáb szélességét úgy állítsuk be, hogy a jobb széle a végénél le-gyen. (Mutassunk az egérkurzorral a Név és a Méret felirat közé, és amikor átalakul kétirányú nyíllá, nyomjuk le a bal egérgombot, majd húzzuk a két oszlopot elválasztó vonalat balra vagy jobbra.) Folytassuk beállítást, amíg minden oszlop hézagmentessé válik. A mozgatások során előfordulhat, hogy valamelyik felirat eltűnik. Ennek oka, hogy tologatás közben egy másik alá csúszott. Előhozása érdekében helyezzük az elmozdító keresztet az egyes feliratokat elválasztó vonal jobb széle mellé. Ahol a kereszt függőleges szára párhuzamos vonalakká alakul, ott van elbújva. Kattintsunk a bal egérgombbal az átalakult keresztre, és húzzuk le a felül levő feliratot az alatta levőről. Ezeket a beállításokat elég egyszer elvégezni, mert az összes hasonló ablakon érvényesülni fog. Ehhez a Nézet (Eszközök) menüben adjuk ki a Mappa beállításai parancsot, és a megnyíló ablakban aktiváljuk a Nézet fület. A feltáruló tábla Mappanézetek szektorában nyomjuk meg a Mint a jelenlegi mappa (Minden mappára érvényes) gombot, majd kattint-sunk az OK gombra. Ennek persze megvannak a hátrányai is. Ha valamelyiket elállítjuk, vagy az operációs rendszer helyhiány miatt átformázza, ez minden ablakon meg fog jelenni.
i) Az oszlopfeliratok rendezése után csökkentsük az ablak külső méreteit. Kicsinyítsük le az ablakot a 2 gombbal, majd állítsuk az egérkurzort az alsó szélét határoló külső keretre. Amikor kétirányú nyíllá alakul ragadjuk meg a bal egérgombbal, és toljuk felfelé a fájloszlopok aljáig.
Ezt követően állítsuk be a bal szélét is. Amennyiben az ablak még mindig nagynak bizonyulna, kattintsunk a Nézet menügombra, és a lenyíló ablakban érvénytelenítsük a Weblapként utasí-tást. Ekkor megszűnik az ikonját tartalmazó széles sáv, és az ablak bal széle behúzódik a fájlne-vek kezdetéig. (Windows XP-ben megszűnt a Weblapként nézet. Helyette egy összetett beállítá-si lehetőséget tartalmazó tábla jelenik meg a bal oldalon. Megszüntetése érdekében nyissuk le az Eszközök menüt, és adjuk ki a Mappa beállításai parancsot. A tovább nyíló ablakban akti-váljuk az Általános fület. A feltáruló tábla Feladatok szektorában érvényesítsük A klasszikus Windows mappák használata utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot.) Túlságosan ne nyomjuk össze az ablakkereteket, mert akkor vízszintes és függőleges görgetősávok keletkez-nek benne. (Ha az ablak hossza nagyobb a monitornál, a függőleges görgetősáv megjelenése el-kerülhetetlen.) Ezeket a beállításokat a gyakran használt ablakok mindegyikén végezzük el.
(Lásd FÜGGELÉK 4. ábrán.) Amennyiben egy művelethez két ablakot kell használni egy-szerre, a kisebbiket toljuk az Asztal bal sarkába úgy, hogy a feladat elvégzéséhez szükséges ikonokat ne takarja el.
j) Az ablakrendezést csak egyszer kell elvégezni, mert a beállítások tárolódnak, és következő előhíváskor minden ablak a korábbi kialakításban jön elő. Ennek előfeltétele, hogy a Nézet
(Eszközök) menügomb Mappa beállításai parancs Nézet fül Speciális beállítások lis-tában az Emlékezzen minden mappa nézetének beállításaira (Az egyes mappák megjelené-si beállításainak megjegyzése) utasítás ki legyen adva. Ha ezt a kialakítást megfelelőnek tart-juk, és szeretnénk az összes ablakra kiterjeszteni, akkor az előbbiek szerint nyomjuk meg a Mint a jelenlegi mappa (Minden mappára érvényes) gombot is. Mielőtt az OK gombra kat-tintanánk nézzük meg, hogy a Speciális beállítások lista Rejtett fájlok és listák szektorában a Teljes elérési út megjelenítése a címsorban utasítás aktiválva van-e. Ha nincs, kattintsunk elé egy kis pipát. Így a mappák megnyitásakor tudjuk, hogy hol vagyunk. (A mappa címsávjában megjelenik a tároló-, a mappa-, az almappa neve, így fájlmenedzserként is használhatjuk a prog-ram-, a kép- és dokumentummappáinkat.) Sajnos itt is történt néhány nemkívánatos túlfejlesz-tés.
k) Ha már ott vagyunk ellenőrizzük, hogy az Ismert fájltípusok kiterjesztéseinek elrejtése utasítás nincs-e aktiválva. Ha igen szüntessük meg az érvényességét. Erre azért van szükség, mert néhány vírus magát ártalmatlan fájltípusnak álcázva próbál bejutni a rendszerünkbe. Elrej-tett kiterjesztés esetén esélyünk sincs rá, hogy felismerjük. A vírusok ugyanis legkönnyebben a fájltípusukról ismerhetők fel. (Sajnos az Office XP kifejezetten elősegíti a vírusfertőzést azzal, hogy alapbeállításban nem jeleníti meg a fájlok kiterjesztését. Ennek a hátránynak az elhárítása érdekében a Sajátgép valamelyik ablakában feltétlenül állítsuk vissza a korábbi rendszert.) Ha ezt az óvintézkedést nem tesszük meg, könnyen pórul járhatunk. Átállítás hiányában a Hu-mor.txt.exe vírusfájlból pl. csak a .txt kiterjesztés látható. Gyanútlanul rákattintva hamar el-megy a kedvünk a humorizálástól, mert a remélt viccgyűjtemény helyett elindul egy .exe kiter-jesztésű vírus- vagy trójai program. Végül kattintsunk az OK gombra, majd zárjuk be, és nyis-suk meg újra a beállított ablakot, mert a beállítás csak ez esetben tárolódik.
l) Az ablakok méretének optimalizálása után is előfordulhatnak torlódások. Ha több programot használunk egyszerre, gyakran megesik, hogy egy tucatnyi ablakot is megnyitunk. Ilyenkor egyik a másikára kerül, és csak a legfelső válik láthatóvá. Amennyiben vissza szeretnénk térni az alatta levőkre, a felette levőket be kell zárni. Ha ismét szükség van rájuk, újra meg kell nyitni őket. Mindez elkerülhető a sorrendiség megváltoztatásával. Nyomjuk le az Alt + Esc billentyű -kombinációt, mire a látható ablak alatti kerül felülre. Újbóli lenyomásával felülről a második, majd a harmadik stb. válik láthatóvá. Ha különböző hordozók és programok ablakait kívánjuk láthatóvá tenni, alkalmazzuk az Alt + Tab billentyűkombinációt. A tabulátorbillentyű lépegeté-sével egymás után jelölődnek ki a meghajtók és programok ikonjai. Az kerül a képernyőre, amelyiknél elengedjük a billentyűket. Ez a billentyűkombináció a Tálcáról is felhozza a prog-ramokat. Az Alt + Esc és az Alt + Tab billentyűkombinációk PageMaker-ben is ugyanígy mű -ködnek.
m) Az ablakok torlódása egymásba nyitással is elkerülhető. A Windows 98 alapbeállításban kü-lön-külön jeleníti meg az ablakait. Így mire eljutunk a keresett programfájlhoz 4-5 ablak van az Asztalunkon. Ez a zsúfoltság azonban könnyen megszüntethető. Nyissuk le a Sajátgép ablaká-nak Nézet menüjét, és adjuk ki a Mappa beállításai parancsot. A tovább nyíló ablakban akti-váljuk az Általános fület. A feltáruló táblán érvényesítsük az Egyéni, a kiválasztott beállítá-sok szerint utasítást, majd kattintsunk a Beállítábeállítá-sok gombra. A tovább nyíló ablak Mappák böngészésének beállítása szektorában aktiváljuk a Minden mappa ugyanabban az ablakban nyílik meg utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően a megnyitott ablakok között az eszköztár Vissza és Előre ikonjaira kattintva lavírozhatunk. Windows XP-ben erre az átállításra nincs szükség. Itt már alapbeállításban egymásba nyílnak a programablakok. Ha szükségünk lenne az előző ablakra, (pl. át akarunk húzni egy fájlt egyik mappából a másikba) nyissuk meg újra a meghajtó- vagy programablakot. Ezt követően már két egymás mellé húzha-tó példányban áll rendelkezésre. Ha ragaszkodunk a külön megnyíló ablakokhoz, az Általános tábla Mappák tallózása szektorában érvényesítsük Az egyes mappák saját ablakaikban nyílnak meg utasítást, majd kattintsunk az OK gombra.
n) Az ablakok képernyőn való elrendezésének sajátos módja a Tálca helyi menüjével való sorba állítás. Kattintsunk jobb egérgombbal a Tálca egy szabad pontjára. Ha a megjelenő ablakban
kiadjuk az Ablakok vízszintes elrendezése, az Ablakok függőleges elrendezése, vagy az Ab-lakok lépcsőzetes elrendezése utasítást; a képernyőn levő ablakok egymás mellé, egymás alá, vagy egymás mögé rendeződnek. Ez az ablak lehetőséget ad a képernyőn levő ablakok átmeneti eltüntetésére is. A Minden ablak kis méretű utasítás kiadása után az összes ablak kicsinyítve lemegy a Tálcára, a Minden kis méretű visszavonása utasításra kattintva pedig visszamennek.
Így újabb feladat elkezdése előtt egy pillanat alatt letakaríthatjuk a képernyőt. Nem kell az ab-lakokat egyenként leküldeni a Tálcára, majd sorban visszahozni őket.
o) Windows XP-ben ezeknek az utasításoknak a nevei kissé módosultak. Itt Vízszintes mozaik elrendezés és Függőleges mozaik elrendezés, valamint Lépcsőzetes elrendezés lett belőlük.
Az ablakokat az Asztal megjelenítése ikonra kattintva lehet leküldeni a Tálcára, és újbóli rákat-tintással visszaküldeni. (Ha az Asztal megjelenítése ikon nem látható a Tálcán, akkor nincs ki-helyezve a gyorsindító eszköztár. Ennek megjelenítéséhez kattintsunk a jobb egérgombbal a Tálca szabad felületére, és a megjelenő menüben adjuk ki az Eszköztárak, majd a Gyorsindí-tás parancsot.) Néha előfordul, hogy a Tálca gyorsindító eszköztárából letörlünk egy indító ikont, vagy rendszerösszeomlás során eltűnik. Ez nem nagy baj, mert az Asztal parancsikonjai-nak gyorsindító eszköztárba másolásával a hiány könnyen pótolható. Az Asztal megjelenítése ikon eltűnése azonban már gondot okoz, mert sehonnan sem tudjuk bemásolni, nem lehet pó-tolni. Ez esetben csak a Show Desktop Shortup program segít. Ez a kis ikonvisszaállító prog-ram a http://www.dougknox.com honlapról vagy a PC World folyóirat 2004 februári számá-nak CD-mellékletéről tölthető le. A Tippek & Trükkök fejezet 71. oldalán tájékoztatást kapha-tunk az alkalmazási módjáról is.
p) Az Asztal megjelenítése ikont mi is pótolhatjuk programírással. Kattintsunk a jobb egér-gombbal az Asztal szabad felületére, majd a megjelenő helyi menüben adjuk ki az Új, majd a Szöveges dokumentum parancsokat. Erre létrejön egy általános ikon az Asztalon. Ezt alakítsuk ki megfelelőre. Kattintsunk rá duplán a bal egérgombbal. Megnyílik egy új dokumentum Jegy-zettömbben. A munkalapjára írjuk be a következő rövid programot:
[Shell]
Command=2
IconFile=explorer.exe.3 [Taskbar]
Command=ToggleDesktop
Ezt követően zárjuk be a Jegyzettömböt a jobb felső sarkában található ⌧⌧ ⌧⌧gombbal. A program megkérdezi, hogy mentsen-e. Nyomjuk meg az Igen gombot. Ezt követően nevezzük át a fájlt.
1-2 másodperces szünettel kattintsunk kétszer a nevére, és a villogó kék mezőbe írjuk, illetve a Vágólap segítségével másoljuk be az Asztal megjelenítése.scf nevet. Mellé kattintva, vagyis véglegesítve az új nevet megjelenik egy figyelmeztető tábla, ami a fájl használhatatlanná válá-sára figyelmeztet bennünket. Ne törődjünk vele, kattintsunk az Igen gombra. Végül húzzuk az új ikont a Gyorsindító eszköztárba, a régi helyére. Ennél egyszerűbb megoldás, hogy pótoljuk egy másik gépből, vagy másoljuk be a Kellékek mappából.24
Kijelölések, Mozgás a szövegben
A szövegszerkesztés, illetve dokumentumszerkesztés során gyakran szükség van a szöveg egy részének, egészének kijelölésére, mozgatására. Ezt az egérrel, és a klaviatúra erre a célra szolgáló billentyűivel tehetjük meg. A szövegszerkesztés legfontosabb lépése a kijelölés, e nélkül nem hajt-ható végre semmilyen szövegformáló eljárás. Az eszköztárakkal kiadhajt-ható parancsok jelentős része csak akkor lép működésbe, ha kijelölünk egy szövegrészt. Most vegyük sorra ennek módját, külön-böző szövegegységekre lebontva.
24 A Kun Elektronikus Könyvtárból tölthető le.