MAGYARORSZÁG ÉS AZ APOSTOLI SZENTSZÉK VISZONYA 1945-TŐL NAPJAINKIG
MEGÁLLAPODÁS
A Magyar Népköztársaság Kormánya és az Apostoli Szentszék teljes jogú meg
bízottai Budapesten 1971. szeptember 6-8. között a Szentszék kezdeményezésére tár
gyalást folytattak arról, hogy Mindszenty József bíborosnak megadják a lehetőséget Magyarország végleges elhagyására.
2« MOL M-KS 288. í 5/552. ó. e., 43-49.1.
25 EVJ 1974, 51-52, Katolikus Szó, 1971. július.
^ ÚJ Ember, 1971. október 17.
^ Ekkor az Egyházi Közügyek Tanácsában dolgozott. 1998-tól bíboros.
28 Urbán 1991, 170-174.
E lehetőség megteremtése céljából a két Fél az alábbi kötelezettségeket vállalja:
1.1 A Szentszék biztosítja a Magyar Népköztársaság kormányát, hogy Mindszenty József bíboros, miután elhagyta Magyarországot, tartóz
kodni fog attól, hogy akár közvetlenül, akár közvetve beleavatkozzék a magyarországi katolikus egyház életébe és ügyeibe, ellenségesen nyilatkozzék vagy tevékenykedjék a Magyar Népköztársaság és Kor
mánya iránt.
2.1 A Magyar Népköztársaság Kormánya hozzájárul ahhoz, hogy—amint a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa részéről a szükséges intéz
kedések megtörténnek — Mindszenty József bíboros elhagyja Magya
rország területét.
Ezek az intézkedések egy Emlékeztetőben közöltetnek.
3./ Miután Mindszenty József bíboros elhagyta Magyarország területét, mindkét Fél a melléklet szerinti hivatalos közlemén3rt adja ki.
4./ Annak elvártában, hogy az esztergomi érseki szék kérdése véglegesen megoldódjék, a Szentszék ezen főegyházmegyébe a jelenleg működő püspökök közül választva egy „Sede plena" apostoli kormányzót nevez ki ugyanazokkal a jogokkal és kötelességekkel, amelyekkel egy me
gyéspüspök rendelkezik. (E kinevezés a szokásos módon történik.) 5./ Mindszenty József bíboros Magyarország területét egy később megál
lapítandó időben hagyja el azon személyek kíséretében, akiket a Szent
szék kijelöl, a bécsi Apostoli Nunciatúra gépkocsiján, vagy repülőgépen a vatikáni útlevéllel ellátva. Az utazás megszakítás nélkül történik az Egyesült Államok budapesti nagykövetségéről Rómába vagy a bécsi Apostoli Nunciatúra székhelyére.
A Magyar Kormány és a Szentszék megbízottai a jelen megállapodás aláírásánál kijelentik, hogy mindkét nyelvű szöveg eredetinek tekintendő.
Budapest, 1971. szeptember 9.
II plenipotenziario A Magyar Népköztársaság Kormányának della Santa Sede teljesjogú megbízottja
(Cheli Oiovanni) (Miklós Imre)
A megállapodás első melléklete a kiadandó közös közlemény szövege, amit egyi
dejűleg hoztak szeptember 28-án nyilvánosságra.^^ A második melléklet a magyar kormány emlékeztetője volt, amely két pontból állt. Az elsőben az Elnöki Tanács ke
gyelemben részesíti Mindszenlyt az 1949-es ítéletben hozott büntetés alól, illetve meg
szünteti az ellene 1962-ben indult büntető-eljárást.
A másodikban a kormány „bizalommal várja, hogy az Apostoli Szentszék, amint erre alkalom nyílik — ilyennek látszik 1972. március hava, amikor Mindszenty József bíboros betölti 80. életévét — megfelelő intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy Mindszenty József formálisan is lemondjon az esztergomi érseki székről és az
eszter-^ m i egyházmegye vezetése véglegesen megoldódjék".30 A Szentszék emlékeztetője pedig azt tartalmazta, hogy a bíboros távozása után kész kinevezni az esztergomi
® Népszabadság, 1971. szeptember 29., Osservatore Romano, 1971. szeptember 29.
30 Közli Urbán 1991, 172.
131
főegyházmegye élére apostoli kormányzónak Kisberk Imre c. püspököt, az addigi szé
kesfehérvári apostoli kormányzót.^^
A kormány szerette volna elérni azt is, hogy Mindszenty távozása után ne pub
likálhassa emlékiratait, a Szentszék azonban ennek elérését nem vállalta. A megál
lapodás végül is a magyar kormány számára jelentett nagyobb hasznot. Mindszenty anélkül távozott, hogy rehabilitálták volna, csupán utána dobták a kegyelmet. Igaz, hogy ekkor még nem kellett lemondania az érsekségről, de a megállapodás értelem
szerűen ezt közelről sem zárta ki. Mindszenty József bíboros végül is 1971. szeptember 28-án a bécsi nunciatúra gépkocsiján, Opilio Rossi bécsi nuncius, Giovanni Cheli c.
érsek és Zágon József prelátus^^ kíséretében hagyta el Magyarországot. A schwechati repülőtérről Rómába utazott, ahol VI. Pál pápa a sokat szenvedett főpapnak kijáró reverenciával fogadta. Ám néhány hét múlva a bíboros végleges letelepedési helyéül a bécsi Pázmáneumot választotta, amely az esztergomi érsekség tulajdonát képezte.
Az immár rendszeressé vált magyar-szentszéki tárgyalásokon, 1972 áprilisában Miklós Imre felvetette Mindszenty n3nigállományba helyezésének a kérdését. A Szent
szék azonban még egy évet kivárt, és VI. Pál pápa csak 1973. december 8-án szólította fel a bíborost a visszavonulásra. Miután Mindszenty ezt nem tartotta sem méltányos
nak, sem célszerűnek, a pápa december 18-án hozott döntésével üresnek njdlvánította az esztergomi érseki széket. Mivel a bíboros ezt követően sem volt hajlandó a lemon
dásra, a pápai döntést 1974. február 5-én nyilvánosságra hozták.33 A nyilvánvalóan nehéz döntés hátteréről és következményeiről külön taniűmányt kellene írnunk. Ca-saroli bíboros emlékirataiban felsorol okokat, ezeket azonban — főként a rendszer
változást követően — igencsak megkérdőjelezték.
VI. Pál pápa 1974. február 2-án Lékai László c. püspök, veszprémi apostoli kor
mányzót, Mindszenty egykori udvari papját nevezte ki esztergomi apostoli kormány-zónak.34 A végleges megoldást mindkét fél számára az hozta meg, hogj' Mindszenty József bíboros 1975. május 6-án Bécsben elhunyt. 1976. február 10-én a pápa Lékait esztergomi érsekké nevezte ki, május 24-én pedig bíborossá kreálta. Ezzel valóban teljessé vált a magyarországi katolikus egyház hierarchiája. A kortársak és az utókor azonban gyakran felteszik a kérdést: de milyen áron és milyen eredményekkel?
Az ezt követő évtizedben, sőt majd másfél évtizedben az egyházpolitikát a Lékai nevével fémjelzett kis lépések politikája határozta meg. Ennek valóban voltak — főként a környező országokhoz képest — pozitív eredményei, de alapjában véve, a stratégiai kérdésekben nem hozott változást. Továbbra sem engedélyezték a szerzetesrendek működését, nem nyithattak egyházi iskolákat, az egyház nem kapott kárpótlást elvett javaiért stb. Az egyre inkább barátságossá váló magyai'-szentszéki viszony dacára vi
lágos volt, hogy érdemi változások a Kádár-rendszerrel nem képzelhetők el.
A Casaroli által irányított keleti politikának látványos megerősítése volt, hogy 1975. november 13-án a pápa fogadta Lázár György magyar miniszterelnököt, 1977.
június 9-én pedig Kádár Jánost és feleségét. Ez utóbbi valóban szenzációt jelentő gesztus volt a Szentszék részéről. Miklós Imre és Casaroli között pedig konstruktív együttműködés
31 Uo. 173. Kisberk Imre {1906-1982^ 1951-töl c. püspök, 1969-1971 között székesfehérvári apostoli kormányz<), 1971-1974 között esztergomi apostoli kormányzó, 1974-töl székesfehérvári megyéspüspök.
32 Opilio Rossi (1910-) szentszéki diplomata, 1961-1976 között bécsi apostoli nuncius, 1976-tól bíboros.
Zágon József (1909-1975) győregyházraegyés pap, 1945 után emigrált, és a római kúria beosztottja lett.
33 Mindszenty 1974, 493-497, Casaroli 2001, 157-163,
3* Lékai László (1910-1986) 1972-töl c. püspök, veszprémi apostoli kormányzó, 1976-tól esztergomi érsek, bíboros.
alakult ki, az ÁEH elnökét maga a pápa is több ízben fogadta, nyugállományba vo
nulásakor pedig magas kitüntetést kapott a Vatikántól.
A rendszeressé vált érintkezések során a Szentszék több ízben is felvetette ezek formális diplomáciai kapcsolatok szintjére emelését. 1965. nyarán a jugoszláv mintára félhivatalos diplomáciai kapcsolatok létesítését javasolták (tudnüüik egj' másik országba akkreditált szentszéki diplomáciai képviselet lenne illetékes Magyarországon is). Ezzel szemben Budapest félhivatalos konzuli kapcsolatok létesítéséről javasolt tárgyalásokat.^^
Az 1967. január 13-18. között Rómában folytatott tárgyalások egyik témaköre a magyar kormány és a Vatikán közötti rendszeres kapcsolatok létesítése volt. Erre vonatkozóan a vatikáni tárgyaló fél a következő javaslatokat tette;
„a. Szükségesnek tartják állandó, rendszeres kapcsolat létesítését a Magyar Kor
mány és a Vatikán között, mert ez adná meg az 1964-es megállapodás teljes értékét. A Szentszék képviselőjének jelenléte hazánkban megkönnyítené, hogy a világközvéleménjd a magyar egyházi helyzetről pozitívan befolyásolhassák; e-lősegítené az együttműködést az emberiséget érintő kérdésekben.
b. Kifejtették, hogy a Szentszék hivatalos kapcsolat alatt teljes diplomáciai {xmxi-ciatura vagy inter-nun{xmxi-ciatura) kapcsolatot ért. Úgy értékelték, hogy ennek fel
tételei még nem értek meg, bár készek erről is tárgyalni. Ebben az esetben az egyház és az állam jogait szabályozó új egyezmény (konkordátum) megkötésére lenne szükség. Félhivatalos — nem diplomáciai — kapcsolat felvételét ajánlják a Jugoszláviával létrejött me^llapodás mintájára, de készek érmek más formá
járól is tárgyalni. (Pl. konzuli szintű kapcsolat, a Szentszék más országban mű
ködő képviselőjének megbízása.) "36
A fentieket a Szentszék írásbeli jegyzék formájában is eljuttatta a római követ
ségen keresztül a Külügyminisztériumba. Az MSZMP KB Politikai Bizottsága január 31-én tárgyalta meg ezeket a kérdéseket. Azt határozták, hogy a Külügyminisztérium és az ÁEH egjnittesen készítsen javaslatot Magyarország és a Vatikán közötti kapcso
latok lehetőségeiről a PB-nek. De hogy mennyire relatív volt a magyar külpolitika mozgástere mutatja, hogy előtte „a Vatikán által javasolt rendszeres és állandó kap
csolat kérdéséről konzixltálni kell a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Csehszlovák Kommunista Párt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt illetékeseivel. "^'^ Moszkvában bizonyára ismét elhangzott a nyet, és e téren semmiféle előrelépés sem történt.
Amint a hazai egyház-állam viszonyban, úgy a magyar-szentszéki kapcsolatok
ban is a minőségi változást, az új szakaszt a rendszerváltozás tette lehetővé. 1990 elején a magyar kormány javasolta a Vatikánnak a diplomáciai kapcsolatok újrafelvé
telét, és az 1964-es megállapodás hatályon kívül helyezését. Az erről szóló megálla
podást 1990. február 9-én a parlament épületében Casaroli bíboros államtitkár és Németh Miklós miniszterelnök írták alá. Az egyezmény legfontosabb része a 3. pont volt: „Az utolsó hónapokban Magyarországon végbement mélyreható politikai és tár
sadalmi fejlődés eredményeként az Egyházat érintő kérdések ma már rendezettek, amelyeket eg3Trészt az új Kánonjogi Kódex, másrészt a lelkiismereti és vallásszabad
ságról, valamint az egyházakról szóló új törvény rendelkezései szabályoznak. Ennek következtében a két fél túlhaladottnak tekinti az 1964. szeptember 15-én Budapesten aláírt okmányban rögzített részleges megállapodásokat. "38
35 Urbán 1991, 109.
3« Uo. 117-119.
37 MOL M-KS 288. f. 5/414. ő. e.
38 Casaroli 2001, 170.
133
A diplomáciai kapcsolatok újrafelvétele a legmagasabb szinten történt. Angelo Acerbi c. érsek,^^ az új budapesti nuncius 1990. június 21-én adta át megbízólevelét a köztársasági elnöknek. A szentszéki magyar nagykövet pedig Keresztes Sándor lett, aki szeptember 15-én nyújthatta át megbízólevelét //. János Pál pápának. Az ezt követő két pápalátogatás — 1991. augusztus 15-20. és 1995. szeptember 6-8. között — a magyar-szentszéki kapcsolatok kiemelkedő eseménye volt.
Annak a témának a vizsgálata, hogy a rendszerváltozás után szabadon alakuló magyar-szentszéki kapcsolatok milyen tartalommal töltődtek, töltődnek meg, még nem a történettudomány feladata. Itt csupán jelezni kívánjuk, hogy az 1997. június 20-án aláírt megállapodás a katolikus egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyonjogi természetű kérdésről'*'' már közelről sem volt valamiféle titkos aktus, hanem a magyar parlament és közvélemény előtt történt. Ám az, hogy az anyagiakon túllépő kérdésekben — mint az egyházi házasság újonnan felmerült államilag elismerése, vagy a kötelezően választható iskolai hitoktatás
— milyen szerepet vállal a Szentszék, még a jövő titkai közé tartozik.
3" Angelo Acerbi (1925-) 1956 óta szentszéki diplomata, 1974-től c. érsek és internuncius, 1990-1997 között budapesti apostoli nuncius.
^^ Az Orszá^yűlés 109/1997 (XII. 8.) Orszá^yűlési határozata. Magyarorezági egyházak 202-211.
FÖLDES GYÖRGY