Európai megállapodások

1. Sajátos időbeni egybeesés alapján Magyarország töltötte be 1990. július 1-től kez­

dődően a KGST legfőbb irányításai szervének, a Végrehajtó Bizottságnak titkári posztját, ami bizonyos lehetőségeket kínált a szervezet sorsának befolyásolására.

A kilépés a KGST-ből a kilencvenes évek magyar diplomáciájának természetesen nem szerves része, de időbeni, logikai sorrendiség, politikai követelmények szem­

pontjából annak előfeltétele. A KGST-n belüli korábbi, a szervezet reformját célzó döntések alapján az 1991. január elsejei kezdettel áttért az egymásközti forga­

lomban a világpiaci árak alkalmazására és a dollárfizetésekre. Már a rendszer­

váltás beindulása előtt is látható volt, hogy a piacgazdasági átalakulás kezdeti növekedési vesztesége, a kis kelet-közép-európai országok döntési önállóságának növekedése, Uletve a korábbinál nagyobb mértékben érvényesíthető érdekei miatt az egymásközti forgalom rendhagyóan magas s a gazdasági fejlődést fékező ará­

nya erőteljesen csökken. Az országcsoport domináns állama, a Szovjetunió erős energiaszállítói pozíciói alapján alapvető érdekének tekintette az áttérést a vi­

lágpiaci árakra és dollárfizetésekre. Nemzetközi tapasztalatok szerint puha fi­

zetési formákat, klíring-egyezményeket válságos helyzetbe jutó országok szoktak működtetni. A rendszerváltás következményeként kialakuló átmeneti visszaesés

157

és a megváltozott érdekviszonyok nyomán, a világpiaci árak és dollárfizetések mellett előre jelezhető volt a KGST-országok közötti együttműködés elsorvadása is. A KGST-kötöttség felszámolására irán3ailó tárgyalásokat a N3mgat-Európából, illetve Brüsszelből érkező eltérő jelzések, üzenetek sem könnyítették. Legfelsőbb angol-francia döntéshozatali szinten olyan vélemények fogalmazódtak meg, hogy a volt szocialista országok önerőből, egymásközti együttműködés keretében old­

ják meg a piacgazdasági átalakulás legfontosabb feladatait, s csak ezután, 15-20 év múlva integrálódjanak az európai gazdasági térségbe. A nyolcvanas években az NSZK stratégiája is hosszabb békés egymás mellett élési, illetve átalakulási időszakkal számolt. Brüsszeli állásfoglalások viszont 1991-ben már összeegyez­

tethetetlennek tartották a KGST szervezeti túlélését a csatlakozási megállapodás követelményeivel. Gyakorlatilag egyéves tárgyalássorozat után fokozatosan fo­

gadták el a tagországok a KGST utószervezet nélküli felszámolását. 1991. június 28-án, a közép-európai stabilitást, fejlődést következményeiben évtizedekre meg­

rengető 1914. évi szarajevói merénylet 77. évfordulóján írták alá az érintett or­

szágok a megállapodást a KGST megszűnéséről. Egyidejűleg zárult le a szovjet csapatok kivonása Magyarországról nulszaldős gazdasági egyenleggel.

2. Időveszteség nélkül, 1990 őszén megindultak a tárgyalások a társulásról az Európai Közösségekhez, illetve az EFTA-tagországokkal köthető szabadkereskedelmi megállapodásokról. A több semleges európai országot magában foglaló Eiu-ópai Sza­

badkereskedelmi Társulás három tagja is készült már a csatlakozásra az Európai Unióhoz. A maradék ta^rszág szívesen látták volna a magyar belépést az EFTA-ba.

Magyarország érdekei viszont már nagyságrendi okokból is alapvető prioritásként jelölték ki a társulást az Európai Közösségekkel, majd a későbbi csatlakozást.^ Az Európai Közösségek országaiba iránjruló magyar kivitel már 1990-1992 átlagában is több mint háromszorosa volt az EFTA tagországokéba irán3adónak, s a széles körű, gyors integrálódás követelményei a nagyobb alkalmazkodási nehézségek ellenére az EK-hoz kötődtek. Nehéz tárgyalások után 1991. december 16-án került aláírásra a lényegében szabadkereskedelmi megállapodásnak tekinthető, de a későbbi csatlako­

zásra is utaló Társulási Megállapodás, amely véglegesen 1994. február 1-én lépett ha­

tályba. Az Európai Megállapodás, illetve a végleges életbelépés előtti időszak folyamatait szabályozó Ideiglenes Megállapodások aláírását követően több, a két szer­

ződéshez kapcsolódó megállapodás jött létre a megállapodásokban rögzített piacra ju­

tási korlátozások kiegészítésére, továbbfejlesztésére (például a mennyiségi korlátozások felszámolásának menetrendjéről, a textil-, bor-, juhkereskedelmi piacra jutás kedvezményeiről, a vámmentes keretek értékéről, a vámeltörlés határidejének

előbbrehozataláról stb.).

A magyar gazdaságdiplomácia az európai integrálódás folyamatossága érdekében a Társulási Megállapodások hatálybalépése után parlamenti felhatalmazás alapján 1994. áprüis 1-én benyújtotta kérelmét csatlakozásra az Európai Unióhoz. A gyorsított integrációs menetrendet magyar szempontból indokolta az EU-tagorsz%ok meghatá­

rozó súlya a magyar külkereskedelemben, idegenforgalomban, a magyarországi tőke­

befektetésekben és külső finanszírozásban, a szabványügyi, jogi- és szabályozásrendszeri

2 A magyar gazdaságdiplomácia EU-központú 1990. évi döntését az EFTA-megoldással szemben iga­

zolták az időközben lezajlott események. Az EFTA és Magyarország közötti megállapodás 1993. március 29-én került aláírásra, s 1993. október 1-én lépett hatályba. Ausztria, Svédország, Finnország 1996. évi csatlakozása után az EFTA tagságát Svágc, Lichtenstein, Norvégia és Izland jelenti. Ezekbe az országokba a 2000. évi magyar kivitel 1,2%-a irányúit.

elemekben. Történelmileg a magyar jog- és intézményrendszer, kultúra, gazdálkodás, közízlés mindig Nyugat-Európából kapott késztetéseket, A magyar történelemben bal­

szerencsés 20. században az ország sorsát Trianonban és Jaltában döntötték el - a Magyarországról Magyarország részvétele nélkül hozott döntések. így a nemzetstra­

tégiai cél a részvétel az európai döntési rendszerben. A gazdaságdiplomáciai vezetés számára nem volt ismeretlen, hogy egyébként gyenge alkuerejű kis országok regionális szervezetek keretében kedvezőbb lehetőségekhez jutnak nemzeti érdekeik érvényesí­

tésére. Az az összefüggés sem volt ismeretlen, hogy a katonailag védhetetlen határú Magyarország szempontjából csak a NATO-tagság jelenthet megfelelő biztonsági ga­

ranciát. Az Európai Unió viszont a NATO egyik gazdasági pillérre, miként a NATO mind ez ideig az Európai Unió biztonsági tartópillére. A történelmi folyamatok sajátos alakulása következtében Magyarország — mindenfajta, e téma körüli elméleti vita s fejtegetés ellenére — előbb lette a NATO tagja, mint az Unióé, e tény azonban a csatlakozási kérelem benyújtását indokoló összefüggéseket nem módosította.

Az EU csatlakozási stratégiájának s irányelveinek körvonalazódása után 1998-ban kezdődtek meg a csatlakozási tárgyalások, melyek első szakasza 2000 nyarára zárult le az Összes fejezet megnyitásával. A magyar érdekek érvényre juttatását segí­

tette, hogy az ország Európa-politikájában, külgazdasági stratégiájában a rendszer­

váltás óta széleskörű politikai konszenzuson alapuló folyamatosság alakult ki. Bár az Európai Unió, illetve a jelenlegi tagországok keleti bővüléssel összefüggő érdekviszo­

nyai korántsem homogének s változatlanok, a bőviJdési folyamat, ha nem is túl gyors ütemben, de előrehalad.

A magyar diplomácia idestova egy évtizede hangoztatja, hogy az Unió keleti bő­

vülése az egyes tagjelölt országok átalakulási teljesítményeinek figyelembevétele alap­

ján lehet sikeres és ennek megfelelően a felvételnél differenciált megközelítés indokolt.

Magyarország mindig is ellenezte az úgynevezett konvoj-elméletet, amely a nagycso­

portos felvétel érdekében egyes felkészültebb országokat más, kevésbé Európa-érett tagországok bevárására kényszerítené, illetve az európai folyamatok kibontakozását lelassítaná. A magyar érdekek képviseletét tárgyalásvezetési, tárgyalástaktikai szem­

pontból is a kezdeményező, magas kompromisszum-sebességű magatartás szolgálja, amely elkerülhetővé teszi más tárgyalófelek által kialakított feltételek átvételének kényszerét. A tagjelölt országok közötti, különösen a visegrádi országok közötti, a csatlakozást célzó egjóittműködés szükségessége elvitathatatlan, célszerűségi okokból azonban az egyes tagjelölt országok saját nemzeti érdekeik, kompromisszum-kötési lehetőségeik, ellentételezési racionalitásaik alapján külön-külön tárgyalnak. Minden­

fajta egyenirányítás folyamatlassuláshoz s nagyobb viszonylagos veszteségekhez ve­

zetne. Ebből a szempontból szerencsés fordulat az Európai Bizottság 2000. évi bővítési stratégiájában a tárgyalási menetrend, a rugalmas és differenciált megközelítés em­

lítése, ületve a svéd elnökség alatt szövegben rögzített javaslat a felkészült tagelöl-teknek a menetrendben jelzett ütemhez képest gyorsabb haladási lehetősége.

A magyar gazdaságdiplomácia csatlakozási prioritása tükröződik abban is, hogy Magyarország nemzetközi szerződéses kapcsolatainak fejlesztésében egy évtizede iga­

zodik a majdani csatlakozás külgazdasági követelményeihez, illetve az Európai Unió már kialakított vagy a csatlakozás időpontjában érvényes külgazdasági politikájához, preferenciarendszeréhez. Ennek megfelelően Budapest nem kötött preferenciális meg­

állapodást olyan országokkal, amelyeknek belátható időponton belül nem lesz megál­

lapodása az Európai Unióval. Szabadkereskedelmi, preferenciális megállapodások

159

létrehozatala — különösen kis országok számára — meglehetősen munka- és időigé­

nyes feladat, rövid időtartamra nem érdemes küszködni létrehozásukért, a csatlakozás időpontjában pedig úgyis át kell venni az Unió preferenciarendszerét. A tengerentúli országok közül is csak olyan országokban folyik gazdaságdiplomáciai talajelőkészítés, ahol előrehaladottabb az EU szerződéses kapcsolatainak kiépítése (pl. Mexikó, MER-COSUR). Nagyságrendileg a magyar kivitel alig egy hetede iránjrul olyan országokba, amelyekkel nincs szabadkereskedelmi megállapodásunk.

3. A magyar külgazdasági stratégia és gazdaságdiplomácia — nagyságrendi jelentő­

ségtől függetlenül is — fontos területét jelenti a Közép-Európai Szabadkereske­

delmi Megállapodást 1992 decemberében aláíró CEFTA-országok (visegrádi országok, valamint Szlovénia, Románia, Btűgária, Horvátország) csoportja. A Közép-Evu-ópai Szabadkereskedelmi Megállapodás már a kezdetekkor mentesí­

tette a vámoktól az ipari kereskedelem nagyobb részét, sőt kereskedelempolitikai sajátosságként koncessziókat nyújtott a magyar agrárkivitel számára is. A meg­

állapodás több szempontból jelentett parancsoló szükségszerűséget. A KGST-in-tegráció vertikális jellegű volt, az egyes kis országokat elsősorban a domináns gazdasághoz kapcsolta, a kis tagországok horizontális kapcsolatainak, egymás­

közti forgalmának jelentősége elsorvadt. A második világháború előtti időszak­

ban, 1937-ben, amikor Magyarország és a kisantant országai között a viszony ugyan enyhült, de egészében messze nem volt baráti, Csehszlovákia és Románia vette fel a magyar kivitel egy hetedét. Ez az arány a négyévtizedes KGST-együtt­

működés után a rendszerváltás időpontjára 5%-ra csökkent. Ráadásul az Európai Közösségekkel kötött és 1992-ben ideiglenesen hatályba lépő Társulási Megálla­

podás megnövelte a térségbe exportáló nyugat-európai országok versenyelőnyeit, s szabadkereskedelmi megállapodás hiányában tovább morzsolta volna a térségi exportőrök pozícióit. A megállapodás külső erőforrásszerzés szempontjából is elő­

nyös volt, hiszen a külföldi tőkebefektetőket az egyes közép-európai országok szűk belső piaca kevéssé vonzotta, a megállapodás nyomán viszont már kezdetben az áramlási korlátok java részétől mentesített 65 millió, majd később több mint 100 millió fogyasztót sűrítő piaci nagyságrendre számíthattak. A térség országai közötti gazdasági együttműködés nemcsak a nemzetközi üzleti, befektetői, hanem politikai körök számára is a térség stabilitását ígérő, kedvező üzenet volt.

A piacgazdasági átalakulás gyorsítása szempontjából volt nagyjelentőségű, hogy a rendszerváltás után ugrásszerűen megnőtt számú, de földrajzi térben korlátozott manőverképességű kis- és középvállalkozó nemcsak a szűk és kezdetben zsugorodó belső piacon, hanem a szomszédos vagy közeli orsz^ok korlátoktól mentesített piacán is talált üzleti lehetőségeket. Magyar szempontból jelentett sajátos érdeket és hajtóerőt a szomszédos országokban élő magyarság gazdasági helyzetének enyhítése a határon túlnyúló együttműködéssel, a szabadkereskedelmi lehetőségekre támaszkodó vegyes-vállalatok létesítésével. Ugyanakkor a gazdasági realitások szempontjából nem lehetett kétséges, hogy a közép-európai orezágok közötti g^dasági együttműködés — az egjóitt-működő országok hasonló, közepesen fejlett szintje, hasonló, kompetitív struktúrája, szűk gazdasági dimenziói következtében — semmiféle racionális alternatívát sem je­

lenthetett az uniós integráció elsődlegességével szemben. A CEFTA-országok aránya a magyar kivitelben a kibővülés, illetve a preferenciák ösztönző hatása ellenére 2000-ben is csak 9%-ot ért el.