II. fejezet: Nem kívánt fogamzás (wrongful conception):
5. A magyarországi gyakorlat egységessége
A nemkívánt fogamzás (wrongful conception) jelensége a magyar bíróságokat sem hagyta érintetlenül. Az egységesnek mondható gyakorlat szerint nincs helye kártérítésnek azon az alapon, hogy az anyának sikertelen meddővé tétel vagy terhesség-megszakítás következményeként nem kívánt egészséges
gyer-153 Robinson v. Salford. Az esetet ismerteti: Medical Law Reports, 3. (1992) 270.
154 McFarlane v. Tayside Health Board, Law Reports, Appeal Cases, Third Series (2000) 59.
155 T i. m. 153.
156 „[…) fair, just and reasonable”. M i. m.; Greenfi eld v. Flather ügy kommentárja:
Medical Law Reports, 9. (2001) 54–57.
meke született. De úgy tűnik, „nem lehet bevenni a magaslatot, hogy a lejtőjén ne legyen sírdomb.”157
5.1. Korai jogértelmezési bizonytalanság
Még a rendszerváltást megelőzően egy ítéletben a bíróság sikertelen sterilizációs műtétet követően hibás teljesítést állapított meg, s az anyának vagyoni és nem vagyoni kártérítést ítélt meg határozott összegben és járadék formájában.158 Ez a megoldás azonban elszigetelt maradt.
Egy 1995-ös esetben az orvos diagnosztikai tévedésben volt a terhességet il-letően, ezért az anya kénytelen volt egészséges gyermekét megszülni. Elsőfokon a bíróság megállapította, hogy az anyának – beszűkült életkörülményei miatt – a gyermek megszülésével kára keletkezett, ugyanakkor önhibaként értékelte, hogy az előírtnál később jelent meg kontrollvizsgálaton, ahol az orvos már a terhesség előrehaladott állapotát észlelte. Ennek ellenére az orvos felajánlotta a terhesség megszakítását, amit az anya elutasított. Ez az önhiba pedig a bíróság szerint az orvos felelősségét kizárja, mert a nőnek „minden lehetősége megvolt, hogy a nem kívánt terhességét megszakítsa.” Másodfokon azonban jogerősen megállapítást nyert, hogy a gyermek megszületése nem tekinthető kárnak, az anyát kár nem érte, ugyanakkor a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak az önhiba körében tett megállapításaival egyetértett.159
Egy másik esetben eredménytelen terhesség-megszakítás után az orvos szin-tén felajánlotta később a második beavatkozást, amit az anya már nem fogadott el, s egészséges gyermeknek adott életet. Az anya kártérítést követelt a gyermek létezésével, felnevelésével kapcsolatos költségeket illetően, amit a bíróság vitán felül álló módon utasított el:
„A kár fogalmából következően ezek az igények akkor lenné-nek érvényesíthetők, ha a felperes egészséges gyermekélenné-nek létezését, felnevelésének költségeit a felperes személyére vagy vagyonára vonatkozó hátránynak lehetne vagy kellene tekinte-ni. A gyermek létezését, felnevelésének költségeit hátránynak
157 Slomo Sulszki gondolatát kölcsönvéve.
158 Tolna Megyei Bíróság, Pf. 20 349/1990.
159 Salgótarjáni Városi Bíróság P. 20 442/1995. sz.; Nógrád Megyei Bíróság. Pf. 21 152/1996. sz.
Ld. K i. m. 243–246.
47 sem jogi, sem társadalmi, sem erkölcsi értelemben nem lehet tekinteni.”
Ugyanakkor kimondta, hogy az anya a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, mert választási lehetősége volt az ismételt terhességmegszakítást illetően, de ő a gyermek megtartása mellett döntött.160
5.2. A terhesség megszakításának lehetősége
Ezt a gyakorlatot a Kúria (Legfelsőbb Bíróság) is megerősítette, miszerint nem tekinti megalapozottnak az egészséges gyermek létezésével összefüggő kártérítési igényt,161 s az előbbivel szinte azonos ügyben nem vagyoni kárté-rítés elutasítása körében kimondta: a felperesnek „…nincs olyan, a jog által elismerhető személyiségi joga, amely azáltal sérült volna, hogy az általa kívánt terhességmegszakítás ellenére gyermeke született. Ilyen személyiségi jogsértést nem jelent az sem, hogy a felperes életvitele – értelemszerűen – alapvetően más lenne a gyermeke nélkül, mint egy gyermekkel, családban.”
A Testület fi gyelembe vette továbbá az okozati összefüggés megszakadása és új ok közbeiktatódása körében azt is, hogy az előrehaladottabb állapotban levő terhesség megszakítása is lehetséges lett volna, amit az anya annak nagyobb kockázatára tekintettel nem vállalt. Ez a magasabb kockázat azonban a Kúria szerint csak elvileg merülhetett fel, mivel kockázata a korábbi abortusznak is volt.162
Az esetekkel kapcsolatban csupán az lehet kérdéses, hogy ha egy bíróság egyszer megállapítja, hogy sem a gyermek, sem felnevelésének költségei nem tekinthetők kárnak, tehát nincs kár, akkor – a megismételt terhességmegszakítás képében – kárenyhítési kötelezettségnek sem kellene lennie, s a tény okozatos-ságának vizsgálata is fölösleges, „mert ha nincs benne hátrány, nem keresgéljük okát-fokát.”163
Ellentétben a magyar gyakorlattal, azon külföldi bíróságok, amelyek ráadásul helyt adnak a kártérítési kérelemnek – ideértve még a legliberálisabb
abortusz-160 Veszprémi Városi Bíróság. 7.P. 22 297/1996. sz.; Veszprém Megyei Bíróság 2. Pf. 20 302/1997.
sz. Ld. K i. m. 287–291.
161 LB. 941. sz. elvi határozat; Legfelsőbb Bíróság Pfv. III. 20 407/1998. sz. BH2000.207.
162 Legfelsőbb Bíróság Pf. III. 26 339/2001. sz. BH2004.143. Megjegyzendő, hogy a bíróságok természetesen megítélik az orvosi beavatkozással összefüggő költségeket.
163 G i. m. 657.
politikát folytató Egyesült Államok egyes bíróságait is –, berzenkednek attól, hogy a kárenyhítési kötelezettség megsértéseként értékeljék, ha az anya első beavatkozáshoz képest előrehaladottabb állapotban levő terhesség másodszori megszakítását elutasítja. Az ugyanis, hogy az anya él-e ilyen lehetőséggel, szerintük alapvetően lelkiismereti kérdés, a jog nem írhat elő ilyen kötelezettsé-get, nem tekintheti ésszerű, elvárható magatartásnak a magzati élet kioltását a gyermek megtartásával szemben.
Ebben szerepet játszik még, hogy a már előrehaladottabb állapotban lévő terhesség esetén alapvetően más döntési szituációban van az anya, s nem befolyásoló tényező az sem, hogy korábban már volt terhesség-megszakítása.
A magyar gyakorlat ezzel szemben – árnyékra vetődve – adott helyzetben ál-talában elvárható magatartásként fogja fel a másodszori terhességmegszakítás lehetőségét, aminek kimondása pedig nem is lenne szükségszerű, hiszen ha egyszer megállapítást nyer, hogy nincs kár – márpedig a fent vázolt esetekben a bíróságok szerint nincs –, akkor nincs károsult sem, akitől el lehet várni kár-enyhítési kötelezettségként az ismételt terhességmegszakítást.