II. fejezet: Nem kívánt fogamzás (wrongful conception):
3. Az Egyesült Államok megoldásai
Az Egyesült Államok bíróságai nem követnek ennyire töretlen gyakorlatot az egészséges gyermek születésével összefüggő kárigények kapcsán, s a szövet-ségi Legfelsőbb Bíróság (Supreme Court – SC) sem bírált még el ilyen esetet.
Ehhez járul, hogy a sokszor száraz dogmatikai okfejtés és mechanikus logika helyett inkább gyakorlatias, már-már prózai – sokszor jogon túli – megfontolások peremvidékén próbálnak választ keresni a jelenségre, így könnyen elkerülhető – szemben Németországgal –, hogy egy gondosan felépítettnek vélt dogmatikai konstrukció rájuk omoljon. A gyermek léte és felnevelésének költségei közötti absztakt diff erenciálást itt hasztalan keresnénk.
3.1. Tendenciaszerű elutasító gyakorlat
Megállapítható egy olyan tendencia, miszerint az igényeket nem utasítják el kategorikusan, de az egyes kártételek kapcsán különbséget tesznek a gyermek-tartás költségei és a terhességgel és szüléssel összefüggő költségek között, s csak ez utóbbi tekintetében ítél meg a bíróságok túlnyomó hányada kártérítést (limited recovery rule).126
A legtöbb tagállam bíróságai már a kezdetektől elutasító álláspontra helyez-kedtek a tartási költségeket illetően, mivel az egészséges gyermek kárként való felfogása ellentétben áll a közrenddel (public policy), valamint szerintük a szü-lőség előnyei, a szülők öröme és boldogsága az egészséges gyermek felett fölül-múlja az esetleges anyagi hátrányokat (overriding benefi t doctrine).127 Vitatják tehát, hogy egy egészséges gyermek létezését jogilag kárnak lehetne tekinteni, a felneveléssel járó anyagi teher pedig túlságosan is spekulatív ahhoz, hogy a kárt meg lehessen állapítani.128 Mindezek alapján nem lehet ilyen igénnyel
126 J i. m. 129.; M i. m. 900.
127 Pl. Shaheen v. Knight, Pennsylvania District and County Reports, Second Series, 11. (1957) 41.; Byrd v. Wesley Med. Center, Pacifi c Reporter, Second Series, 699. (1985) 459.; Nanke v.
Napier, North Western Reporter, Second Series 346. (1984) 520.
128 „Existence of a normal, healthy life is esteemed right under law, rather than compensable wrong […]” Cockrum v. Baumgartner, North Eastern Reporter, Second Series, 447. (1983) 385. „We are unwillwing to hold that as a matter of law the birth of a child, even a healthy, normal child, can never result in tortious injury to the parents.” Miller v. Johnson, South Eastern Reporter, Second Series, 343. (1986) 301. „[…] costs of raising and educating a child were too speculativ to determine wrongful conception damages.” Girdley v. Coats, South Western Reporter, Second Series, 825. (1992) 295.
41 fellépni, mivel annak egy lényeges eleme – a kár – hiányzik a tényállásokból, egy gyermek létezése nem „wrong”, sokkal inkább „right”.129
Néhány tagállam a kártérítésnek helyt adó csekély számú ítéletei – valamint az elutasító ítéletek kisebbségi véleményei – legtöbbször arra hivatkoznak, hogy az anya messzemenő és alkotmányosan védett önrendelkezési joggal rendelke-zik reprodukciós szabadságát illetően, kizárólag övé a döntés, igénybe vesz-e fogamzásgátlást vagy megszüli-e a gyereket. Ha pedig valaki sterilizáció vagy terhesség-megszakítás mellett dönt, az nem jelenti szükségképpen azt, hogy a nem kívánt gyermek feletti szülői öröm meghaladja a hátrányokat.
Egy bíróság védendőnek tekintette a szülők azon érdekét, hogy meddővé tétellel pénzügyileg biztosítsák a családot,130 mert a fogamzásgátló szerek egyre terjedő használata is azt bizonyítja, hogy az emberek egy hányada bizonyos körülmények között nem „nettó-előnyként” fogja fel a szülőséget, hiszen az emberi élet és méltóság tisztelete nem fedi el azt a tényt, hogy a gyermeket etet-ni, ruházetet-ni, iskolázni kell.131 De ezek alapján feltehetjük a kérdést, melyiknek tulajdonítunk elsőbbséget, s erre ezekből az ítéletekből nem kapunk választ.
Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy a felnevelés költségeinek megtérítése esetén is bíróságok a „benefi t rule”-hoz fordulnak, a szülőség nem vagyoni, immateriális természetű előnyeit beszámítják a követelésbe abból a megfon-tolásból, hogy a gyermek akkor is sok pozitív élményt nyújt a szülőknek, ha eredetileg nem kívánt.132 Szemben a kontinentális gyakorlattal, amely szerint vagyoni természetű előnyök állíthatóak szembe a vagyoni hátrányokkal, az amerikai bíróságok egy gyakorlatias elgondolásból fakadóan – úgy-ahogy – a vagyoni hátrányt csökkentik a szülőség nem vagyoni hasznaival, tekintettel arra, hogy ezek tagadhatatlanul léteznek.133
A helyt adó döntésekben továbbá hasonlóan a kontinentális gyakorlathoz – a liberális abortuszpolitika ellenére –, nem jelenti a kárenyhítési kötelezettség megsértését, ha az anya nem szakíttatja meg a nem kívánt terhességet, vagy nem adja később örökbe a gyermeket. Csak ésszerű döntés fogadható el, ez pedig egy személyes, morális és világnézeti meggyőződéstől függő elhatározás.
129 Szekeres v. Robinson, Nevada Reports, 102. (1986) 93.
130 Pl. Custodio v. Bauer, California Reporter, 59. (1967) 463.
131 Burke v. Rivo, Massachusetts Reports, 406. (1990) 764.; Lovelace Medical Center v. Mendez, New Mexico Reports, 111. (1991) 336.
132 Pl. Troppi v. Scarf, North Western Reporter, Second Series, 187. (1971) 511.
133 Vö. (Second) Restatement of Torts, Vol. 4. (1979) § 920.
Néhány tagállam törvényt is hozott arról, hogy a nem kívánt terhesség megsza-kításának elutasítása nem róható fel az anyának.134
3.2. A szülői mivolt szerepe
Az Egyesült Államok bíróságai is felvetik a gyermek szempontjából a fi atalkori lelki zavarok kérdését, valamint a családi kapcsolatok destabilizálódásának as-pektusait, miszerint érzelmi válságba kerülhet a gyermek, ha később megtudja, hogy személye egy „szexuális baklövés” eredménye, és a szülei bírósághoz fordultak annak érdekében, hogy a nevelésével járó költségeket az orvosra, egészségügyi intézményre hárítsák.135 Ezt azonban a kártérítésnek helyt adó bíróságok – hasonló érveléssel, mint kontinentális társaik – nem tartják való-színűnek.136
Ennek alapján azonban – hasonlóan például a német gyakorlathoz – itt is az a veszély fenyegethet, hogy a szülők megtagadják vagy letagadják szülői érzelmeiket, hogy elkerüljék kártérítési kérelmük csökkentését. Az a képtelen helyzet állna elő, hogy a szülőknek bizonyítaniuk kellene, hogy gyermekük csak egész minimális mértékben vagy egyáltalán nem jelent értéket számukra, ő sokkal inkább teher.137
Az sem egészen megoldott a helyt adó bíróságok gyakorlatában, hogy a szülőség örömeit hogyan lehet pénzben mérni, vagy egyáltalán hogyan lehet elválasztani a szülőség vagyoni és nem vagyoni hasznait, tekintettel arra, hogy mégiscsak gyerekekről, nem pedig árutételekről van szó.138
Iustitia bekötött szeme nem a valóság ellen óv.139 Szilárd a gyakorlat a te-kintetben, hogy a terhességgel és szüléssel összefüggő költségek, valamint az elszenvedett fájdalmak miatti vagyoni és nem vagyoni igények megítélése azért szükséges elsősorban – a bíróságok többsége részéről, amelyek a tartási költsé-gek megítélését elutasítják –, hogy az orvostársadalom ne váljék immúnissá a
134 J i.m. 169.
135 Flowers v. District of Columbia, Atlantic Reporter, Second Series, 478. (1984) 1073. El kell kerülni, hogy a gyermeket „emotional bastard”-nak bélyegezzék. Wilbur v. Kerr, Arkansas Reports, 275. (1982) 239.
136 J i. m. 174.; M i. m. 904.
137 H i. m. 154.
138 Vö. Flowers v. District of Columbia, Atlantic Reporter, Second Series, 478. (1984) 1073.
139 J i. m. 383.
43
„gyermek mint kár” kapcsán jelentkező felelősséggel szemben.140 Egyébként a páciensnek semmi jogi eszköz nem volna a kezében, jóllehet az orvos szakmai hibát vétett a meddővé tétel vagy a terhesség-megszakítás során.
Megjegyzendő, hogy az amerikai gyakorlat által követett e korlátozott kár-térítés elvének (limited recovery rule) nagy előnye lehet, hogy egyrészt választ ad a jogrend az orvosi műhibára, másrészt – mint egyösszegű kártérítés és nem járadék – többnyire elhárítja a „gyermek mint kár” kérdéskörének fentebb – a német megoldással összefüggésben – említett ellentmondásait és nehézségeit.
Elmondható, hogy az amerikai bíróságok nagy része az egészséges gyermek felnevelésének költségeit nem ítéli meg. Ennek az ítélkezésnek egyik retorikai csúcsponja lehetett, mikor nem csekély patetikus lendülettel és a magától érte-tődőség evidenciaszerűségével mondta ki egy bíróság, hogy a gyermek azon túl, hogy szeretetet, társaságot nyújt a szülőknek, létezése a halhatatlanság, az öröklét egy bizonyos formája,141– döbbenetesen hasonlóan az évszázadokkal ezelőtti shakespeare-i gondolathoz: „A Kaszással, ki holnap elragad, / Csak úgy dacolhatsz, ha gyermeked marad!” Talán igazuk lehet. Pénzt lehet peresíteni, érzéseket nem:142 ki ragasztana árcédulát a gyermek mosolyára, vagy a szülői büszkeségre?143