A magyar kormány 1920. február 12-én levelet intézett a békekonferencia elnö-kéhez, melyben hivatkozással Magyarország pacifista múltjára és Tisza István-nak a világháború kitörésekor, a nyilvánosságra hozott bécsi okmányok tanúsá-ga szerint játszott békés szerepére, kérte felvételét közvetlenül a béke megkötése után a Népszövetségbe.9 Ez volt a magyar belépési szándék első hivatalos ki-nyilvánítása. De addig, amíg a magyar békeszerződést nem írták alá (1920. jú-nius 4.) és a ratifikációs okiratot nem jutatták el Párizsba (1920. december 6.) a kérés megtárgyalása fel se merült a nagyhatalmak részéről.10
A belépés előkészítése érdekében Magyarország több lépést tett. Egyrészt 1920-ban Genfben – a Népszövetség központja – „nem hivatalos népszövetségi titkárságot” állított fel, mely azt a feladatot kapta, hogy teremtsen kapcsolatot a Népszövetség titkárságával, valamint a Tanács és a Közgyűlés ülésezése idején az egyes országok delegátusaival is lépjen érintkezésbe.11
Másrészt Budapesten 1920. április 18-án Apponyi Albert12 elnöklete alatt megalakult a Magyar Külügyi Társaság, melynek keretei között felállították az ún. Népszövetségi Osztályt.13 Az osztály legfontosabb feladata a
Népszövetség-9 A jegyzéket közli: A magyar 1920, 1–6.
10 A ratifikációs folyamatról lásd az alábbi három tanulmányt: Vizi 2016, Vizi 2018, Vizi 2019.
11 Ormos 1957, 234.
12 Pályafutásáról lásd Anka 2020, 281–289.
13 A részletekről lásd „A Magyar Külügyi Társaság megalakulása” Külügyi Szemle I. évfolyam 1921.
be történő belépés előkészítése volt. A Magyar Külügyi Társaság érintkezésbe lépett a Népszövetségi Ligák Uniójával. Ez a társadalmi szervezet a Népszö-vetségre tartozó kérdéseket rendszeresen megtárgyalta és bizonyos tanácsadói jogokat is vindikált magának népszövetségi ügyekben.
Apponyi a Népszövetség előszobájának tekintette az Uniót, ezért 1920 ok-tóberében a Magyar Külügyi Társaság belépett ebbe a szervezetbe, ahol rög-tön aktív tevékenységbe kezdett. Jól mutatja ezt, hogy az Unió 1921 júniusá-ban Genfben tartott V. konferenciáján a magyar küldöttség három javaslatot is beterjesztett. Ezek közül az egyik úgy hangzott, hogy a Népszövetségnek valamennyi nemzetközileg elismert állam tagja lehessen egyszerűen azon az alapon, hogy belépési szándékát kinyilvánítja.
A következő hivatalos magyar felvételi kérelem benyújtása 1921. május 23-án történt, amikor a Bethlen-korm23-ány külügyminisztere B23-ánffy Miklós intézett levelet ebben az ügyben a Népszövetség főtitkárához Sir Eric Drummond-hoz.14 Ebben a felvételi kérelemben Bánffy azt hangoztatta, hogy Magyarország meg-felel minden olyan feltételnek, melyet a Népszövetség Egyességokmánya a fel-vételhez fűz.
A Népszövetségi közgyűlés Hatodik Bizottsága elkezdte tárgyalni a ma-gyar felvételi kérelmet, és úgy nézett ki, hogy az 1921. szeptemberi második közgyűlés – ennek a testületnek kellett döntenie a felvételi kérelmekről – na-pirendre fogja tűzni a magyar kérést. Ráadásul, amikor a különböző országok-ban szolgálatot teljesítő magyar követek Bánffy külügyminiszter utasítására 1921 augusztusában tájékozódtak arra vonatkozóan, hogy az az ország, ahol képviselik Magyarországot, hogyan viszonyul a magyar felvételi kérelemhez, kiderült, hogy számos népszövetségi tag – Anglia, Franciaország, Japán, Hol-landia, Svájc, Lengyelország – támogatja a magyar kérelmet. Egyedül a kisan-tant három országa állt azon az állásponton, hogy a magyar kérelmet el kell utasítani. Tehát 1921 augusztusában kifejezetten kedvezőek voltak Magyaror-szág felvételi esélyei. Ez a pozitív helyzet azonban augusztus végére jelentős mértékben megváltozott.
14 Nagy 1925, 7.
V I S S Z A T É R É S A N E M Z E T K Ö Z I P O L I T I K A P O R O N D J Á R A
Az Osztrák Köztársasággal fennálló határvita – más néven a nyugat-ma-gyarországi kérdés – 1921 augusztusára oly mértékben kiéleződött, hogy fegy-veres konfliktusra került sor.15 Amikor 1921. augusztus 28-án az osztrák csen-dőrség be akart vonulni a békeszerződésben az Osztrák Köztársaságnak ítélt nyugat-magyarországi területekre, Prónay Pál ezredes népfelkelői fegyverrel verték vissza őket. Sőt, Prónay Pál hozzáfogott a felkelők által elfoglalt területek megszervezéséhez. Ennek egyik fontos állomása volt az, hogy 1921. október 4-én vezetésével kikiáltották a Lajtabánságot.16
A nyugat-magyarországi fegyveres konfliktus miatt Genfben a magyar kor-mány kínos és veszélyes diplomáciai helyzetbe került. 1921. szeptember 7-én, majd szeptember 10-én újból az Osztrák Köztársaság kormánya a Népszövet-ség Tanácsánál panaszt tett Magyarország ellen. A panasz lényege azt volt, hogy magyar reguláris csapatok is részt vesznek a nyugat-magyarországi felkelésben és támogatják a felkelőket az Ausztria területére történő betöréseikben. Ezért az osztrák kormány a népszövetségi Egyességokmány 10., 11., és 16. paragrafusa alapján a Népszövetség beavatkozását kérte.
A Népszövetség Tanácsa szeptember 12-i ülésén foglalkozott az osztrák pa-nasszal, de úgy döntött, hogy egyelőre tartózkodik az intervenciótól, minthogy időközben az osztrák kormány a nyugat-magyarországi konfliktusról a Nagy-követek Tanácsát is értesítette, és ez a szerv lépéseket tett a kérdés megoldása érdekében. Ezek vezettek el az ún. velencei tárgyalásokhoz.17
Az osztrák diplomácia lépésekkel párhuzamosan a kisantant koncentrált diplomáciai támadást intézett Magyarország ellen. Anglia, Franciaország és Svájc támogatása is kérdésessé vált. Így felrémlett annak a lehetősége, hogy Népszövetség 1921. szeptemberi második közgyűlése az osztrák–magyar ha-tárkonfliktus miatt nem szavazza meg Magyarország felvételét a Népszövet-ségbe. 1921. szeptember 20-án Genfbe érkezett Apponyi Albert gróf azzal a feladattal, hogy megváltoztassa a Magyarország körül kialakult kedvezőtlen
15 A nyugat-magyarországi kérdés történetét részletesen bemutatja Gulyás 2012, 105–114.
16 A kérészéletű állam területét és történetét lásd Csüllög–Gulyás–Suba 2020, 162–163.
17 Tóth 2006, 45–46.
légkört. De gyorsan szembesült azzal, hogy erre most nincs esélye.18 Ezért Ap-ponyi 1921. szeptember 21-én azzal a kéréssel fordult a Népszövetség második Közgyűlésének elnökéhez, hogy a trianoni békeszerződés 71. pontjának19 – ez mondta ki, hogy Magyarország Ausztria javára lemond Nyugat-Magyarország egy sávjáról – végrehajtása körül támadt viszály miatt a Közgyűlés halassza el a döntést Magyarország felvételének ügyében a következő – azaz a 1922. szep-temberi – ülésszakig.
Bár a magyar kormány ezen lépése diplomáciailag „elegáns” megoldás volt – ráadásul a kérelmet nem vonta vissza, csupán a tárgyalás elhalasztását kérte –, mindenféleképpen diplomácia kudarcnak kell elkönyvelnünk.