A mezőgazdaság fejlődése szempontjából meghatározó fontosságú volt az élel-miszeripar nemzetgazdaságban játszott szerepe. Jóllehet részesedése a gyáripari termelésből az 1913. évi 42%-hoz képest 1929-re 36%-ra csökkent, továbbra is a legfontosabb könnyűipari ágazat maradt a két világháború közötti időszakban.
A malomipar fejlődését nagymértékben gátolta a trianoni békeszerződés után
40 Berend–Szuhay 1975, 298.
41 Rab 2009, 133.
A T R I A N O N I B É K E D I K T Á T U M H A T Á S A A Z A G R Á R Á G A Z A T R A
kialakult szűk belső piac és az 1920-as évektől egyre jobban erősödő világpiaci verseny, melynek következtében egyre több gabona és feldolgozott termék ke-rült az európai területre. Ráadásul a magyar malomipari termékek – részben a közepes minőségű gabona miatt is – költségben és árban is rugalmatlanok voltak. Ugyanakkor a vizsgált korszakban továbbra is fennmaradt a magyar ma lom ipar szellemi-kutatói bázisa, mivel számos új eszközt és technikai ta-lálmányt vezettek be ekkor országunkban (pl. Hankóczy Jenő és C. W. Bra-bander megalkotta a farinográfot, amellyel sikerült meghatározni a búzaliszt sütőipari értékét; valamint Gruzl Ferenc, akinek laborográfiájával elkészíthető tészta nyújthatósága már diagramba kiírva jelenhetett meg). Megváltozott a malomipar energiarendszere is, hiszen a nagy gőzmalmok mellett egyre jelen-tősebbé váltak azok az üzemek, amelyek már villamos energiával működtek.
A malomiparhoz szorosan kapcsolódott a sütőipari ágazat, amelynek termelése folyamatos növekedést mutatott. Fejlődését az urbanizáció mellett a péksüte-mények iránt megnövekedett lakossági igény is elősegítette.42
A cukoripar termelési kapacitásai – a trianoni békediktátum területi ren-delkezései következtében – részben kihasználatlanok maradtak, gyárakat von-tak össze, szüntettek meg. A kivitelt, amely az alacsony fogyasztási szint kö-vetkeztében szükségszerű volt, csak jelentős ártámogatással lehetett biztosítani.
Ezt az ártámogatást a magas belföldi cukorár fedezte. Ausztriában például a magyar cukor 35–38%-kal kevesebbe került, ez tovább szűkítette a magyar fel-vevőpiacot.43
A húsipar fejlődése csak az 1920-as évek közepén indult el. A belső fo-gyasztás lassú szélesedése mellett a minőségi termékekre volt külföldi igény.44 A húsiparon belül speciális és gyorsan fejlődő ágazat volt a baromfifeldolgozás.
A baromfitermékek egyrészt városi fogyasztásra, másrészt exportra kerültek. A húsfeldolgozásban is történt némi technológiai előrelépés: a korszerűbb üze-mekben megjelentek a villamos árammal működő gépek.45
42 Kaposi 2002, 290.
43 Gunst 1996, 79.
44 Szávai 2009, 119.
45 Kaposi 2002, 291.
Az élelmiszeripar más ágazatai képesek voltak a fejlődésre, illetve szinten maradásra. A dinamikus növekedés kibontakozását azonban sokszor hátrál-tatta az érdemi beruházások elmaradása miatt elavult gépek és berendezések használata. Ugyanakkor pozitív példaként említhető az élelmiszeripar néhány ágazata, amely az 1930-as években fejlődésnek indult. A tejtermelés és a kon-zerv ipar, ezen belül is főleg a gyümölcs- és a paradicsomkonkon-zervek gyártása egyre nagyobb jelentőségre tett szert. A tejtermelés terén az 1922-ben meg-alakult Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ megalapításával lassan ki-épült az egész országra kiterjedő tejszövetkezeti hálózat, és létrejöttek az önál-lóan működő termelő egységek. A konzervipar területén néhány Duna–Tisza közi, valamint alföldi konzervgyár és a budapestiek nemzetközileg is jelentős termelési felfutást mutattak. A főzelék- és gyümölcskonzervek gyártása meg-kétszereződött. Jelentős mértékben megnőtt ezekben az években a kivitel pa-radicsompüréből, pritaminból, gyümölcs- és főzelékkonzervekből. A paradi-csomkonzerv exportja hússzorosára növekedett.46
A söripar válságának elsősorban az volt az oka, hogy a fogyasztói keres-let nagy része elkerült az országból, miközben a sörgyártó kapacitások 85%-a megmaradt. A szűk belső piac és a fogyasztás visszaesése miatt a sörgyártás fo-lyamatosan teret veszített. A trianoni Magyarországon rengeteg üzemet kellett bezárni. 1926-27-ben az évi fejenkénti sörfogyasztás 7 literre csökkent. Ugyan-akkor a szeszgyártás többi termékére mindig volt fizetőképes kereslet.47
Konklúzió
1918 őszén az egykori nagygazdasági egység és közös piac formájában működő Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása súlyos következményekkel járt Ma-gyarország mezőgazdaságára. A korábbi értékesítési piacok elvesztése mellett a külgazdasági feltételek is megváltoztak az első világháborút követő időszakban.
A dualista Monarchia megszűnésével hazánk kikerült a világpiacra, ahol a
kül-46 Gunst 1996, 79.
47 Kaposi 2002, 292.
A T R I A N O N I B É K E D I K T Á T U M H A T Á S A A Z A G R Á R Á G A Z A T R A
kereskedelem világpiaci árakon, vámok és egyéb kereskedelmi akadályok mel-lett bonyolódott. A trianoni békediktátum területi elcsatolásai tovább hátráltat-ták a magyar agrárágazat talpra állását. A békeszerződés rendelkezései miatt a legjobb minőségű termőterületek a szomszédos országokhoz (Csehszlovákia, Románia és Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz) kerültek. A Monarchia utód-államai által követett autark és nacionalista gazdaságpolitika ugyancsak gátolta a magyar agrárkivitel növelését.
Bethlen István miniszterelnök (1921–1931) a belpolitikai stabilizáció egyik legfontosabb zálogának az ország gazdasági és pénzügyi stabilizációját tekintet-te. 1926 közepére hosszú lejáratú népszövetségi kölcsönnel helyreállították az államháztartás egyensúlyát, és sikeresen megfékezték az inflációt. A kormány-zat a hazai agrárágakormány-zat talpra állítása érdekében valorizálatlan hitelek mellett kölcsönöket nyújtott a parasztgazdaságoknak, valamint a közép- és nagybirto-koknak. Az intézkedéseknek köszönhetően kismértékű előrehaladásra került sor mind a gépesítés, mind pedig a talajerő-gazdálkodás terén.
A mezőgazdaság állapota erőteljesen meghatározta a magyar gazdaság helyzetét. Az agrárágazat teljesítménye 1922-re elérte a világháború előtti szint 80–85%-át, viszont a terméseredmények elmaradtak az 1911–1915-ös bázisév szintjétől. Trianon után a mezőgazdaságnak kellett megtermelnie az ország számára szükséges devizabevételt, és biztosítania kellett az ipar fejlesztéséhez szükséges importot. Összegezve elmondható, hogy a trianoni békediktátum területi veszteségei és a megpróbáltatások ellenére a húszas évek közepére a mezőgazdaság helyzete stabilizálódott és az agrárkivitel szerepe felértékelődött.
Az 1920-as évek közepéig a szomszédos országok piacai nyitva álltak a magyar agrártermékek előtt, de a kedvező tendencia az évtized második felétől – az európai mezőgazdaság újbóli talpra állása és a tengerentúli exportpiacok be-szűkülése miatt – fokozatosan megszűnt. 1928-tól az értékesítési nehézségek, valamint az agrártermékek és nyersanyagok világpiaci árcsökkenése miatt a mezőgazdaság tartós válságba jutott.
I R O D A L O M J E G Y Z É K
Aldcroft–Morewood 1995. Aldcroft, Derek Howard – Morewood, Steven:
Indebtedness and instability in the later 1920s. In: Aldcroft, D. H. – Mo-rewood S. (Ed.): Economic Change in Eastern Europe since 1918. Edward Elgar Publishing Limited, Aldershot, 1995. 42–58.
Berend 2006. Ivan T. Berend: An Economic History of Twentieth-Century Europe, Economic Regimes from Laissez-Faire to Globalization. Cambridge University Press, Cambridge, 2006.
Berend–Ránki 1976. Berend T. Iván – Ránki György: Közép-Kelet-Európa gaz-dasági és társadalmi fejlődése a 19–20. században. Második bővített kiadás.
Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest, 1976.
Berend–Szuhay 1975. Berend T. Iván – Szuhay Miklós: A tőkés gazdaság tör-ténete Magyarországon. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1975.
Buday 1923. Buday László: Magyarország küzdelmes évei. A megcsonkított Ma-gyarország újradolgozott második kiadása. Budapest, 1923.
Ciepelewsky et al. 1985. Ciepelewsky, Jerzy – Kostrowicka, Irina – Landau, Zbigniew – Tomaszewski, Jerzy: A világgazdaság története a kapitalizmus kialakulásától 1980-ig. Második átdolgozott és bővített kiadás. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1985.
Csikós-Nagy 1996. Csikós-Nagy Béla: A XX. század magyar gazdaságpolitiká-ja. Tanulságok az ezredforduló küszöbén. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1996.
Domonkos 2016. Domonkos Endre: Közép- és Kelet-Európa gazdaságtörténete a két világháború között. A félperiféria és a világgazdasági folyamatoktól való elzárkózás. Aposztróf Kiadó, Budapest, 2016.
Draskóczy et al. 1998. Draskóczy István – Buza János – Kaposi Zoltán – Kövér György – Honvári János: Magyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól a 20. század közepéig. Harmadik részben átdolgozott kiadás. Aula Kiadó, Budapest, 1998.
Gulyás 2012. Gulyás László: A Horthy-korszak külpolitikája 1. Az első évek 1919–1924. Attraktor Kiadó, Máriabesnyő, 2012.
Gulyás 2009. Gulyás László: Az első világháború és Trianon következményei a magyar gazdaságra. In: Gulyás László (szerk.): A modern magyar gazdaság
A T R I A N O N I B É K E D I K T Á T U M H A T Á S A A Z A G R Á R Á G A Z A T R A
története Széchenyitől a Széchenyi tervig. JATE Press Kiadó, Szeged, 2009.
101–111.
Gunst 1996. Gunst Péter: Magyarország gazdaságtörténete (1914–1989). Nem-zeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996.
Honvári 2001. Honvári János (szerk.): Magyarország gazdaságtörténete a hon-foglalástól a 20. század közepéig. Aula Kiadó, Budapest, 2001.
Honvári 2005. Honvári János: Magyarország gazdaságtörténete Trianontól a rendszerváltásig. Aula Kiadó, Budapest, 2005.
Kaposi 2002. Kaposi Zoltán: Magyarország gazdaságtörténete 1700–2000. Dia-lóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2002.
Rab 2009. Rab Virág: A mezőgazdaság. In: Gulyás László (szerk.): A modern magyar gazdaság története Széchenyitől a Széchenyi tervig. JATE Press Ki-adó, Szeged, 2009. 125–141.
Romsics 2017. Romsics Ignác: A Horthy-korszak. Helikon Kiadó, Budapest, 2017.
Romsics 1999. Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest, 1999.
Szávai 2009. Szávai Ferenc: A Horthy-korszak gazdasági élete 1920–1945. In:
Gulyás László (szerk.): A modern magyar gazdaság története Széchenyitől a Széchenyi tervig. JATE Press Kiadó, Szeged, 2009. 113–125.
Turnock 2005. Turnock David: The First World War, political structures, agri-culture and industry. In: Turnock David (Ed.): The economy of East Central Europe, 1915–1989: stages of transformation in a peripheral region. Rout-ledge, London, 2005. 169–227.
„ V I L Á G O S A N V É G I G G O N D O LT É S R E N D S Z E R S Z E R Ű E N É P Í T K E Z Ő K U LT Ú R P O L I T I K A ”
U J VÁ R Y G Á B O R