Miután feltételeztük, hogy Ottlik Lászlónak a Magyar Szemlében közölt reví-ziós elképzelései találkozhattak Bethlen István miniszterelnök törekvéseivel, ezért mindenképpen érdemes egy rövid pillantást vetni Bethlen külpolitikai és revíziós nézeteire azt követően, amikor már nem volt Magyarország minisz-terelnöke. Különös tekintettel arra a nem elhanyagolható tényre, hogy miután Bethlen István 1931-ben leköszönt a miniszterelnöki posztról, a következő években is jelentős befolyással bírt a magyar kül- és belpolitikára. A volt mi-niszterelnök 1933 őszén úgy gondolta, hogy elérkezett az ideje annak, hogy a Magyarországgal kapcsolatos területi kérdésekről, azaz a magyar revízióról kezdetét vegye egy diskurzus a magyar politikai elit és a külpolitikával foglal-kozó, mértékadó angol körök között. Ennek jegyében gondos előkészítés után, 1933 novemberében Angliába utazott, ahol négy előadást tartott.29
A cambridge-i egyetemen Az ezeréves magyar királyság fennállása – igaz-ságtalanság? címmel a magyar történelemről és ezen belül a soknemzetiségű Magyarország kialakulásáról beszélt.30 A korabeli magyar történelemtudomány
27 Ottlik 1929a, 361–362.
28 Ottlik 1929, 113–124.
29 Bethlen angliai előadásait ismerteti és elemzi Zeidler 2009, 164–167.
30 Az előadás szövegét lásd Bethlen 1934, 3–33.
érveit felhasználva cáfolta a dákoromán kontinuitás elméletét, vitatta Pribi-na állámáPribi-nak kiterjedtségét, és ezekkel az elméletekkel szemben a honfogla-ló magyarok elsőbbségét állította szembe. Tárgyilagosan ismertette a későbbi évszázadok spontán, illetve szervezett betelepítéseit. Majd védte és magyaráz-ta a dualismagyaráz-ta Magyarország nemzetiségi politikáját. Előadásában megpróbálmagyaráz-ta bizonyítani a történelmi Magyarország életképességét, illetve másik tanulság-ként azt fogalmazta meg, hogy az utódállamok nem szerves történelmi fejlődés eredményeképpen születtek meg, hanem a győztes antant és a velük szövetséges szerb, román és cseh politikusok akaratából jöttek létre.
A londoni Közel- és Középkeleti Társaságban Hogyan bánt el a trianoni szer-ződés a Duna-medence kis népeivel? címmel a trianoni békeszerszer-ződésről és ezzel összefüggésben a szlovák, a rutén és a délszláv problémáról fejtette ki nézeteit.31
A londoni Királyi Külügyi Társaságban pedig Az erdélyi kérdés címmel Er-dély történelméről értekezett.32 Ennek során kiemelte a régió földrajzi egységét, történelmi múltját és etnikai kevertségét.
Előadókörútja zárásaiként a londoni Balkán Bizottságban A trianoni szer-ződés revíziója és Európa békéje címmel a közép-európai térség nagyhatalmi fenyegetettségéről és a térség jövőjéről mondta el álláspontját.33
Ha semmi mást nem teszünk, csak azt, hogy a négy előadás címét és te-matikáját egymás mögé helyezzük, pontosan látható, hogy itt egy jól felépített és nagyon tudatosan átgondolt koncepció mentén kialakított előadássorozatról volt szó, amelynek témái szervesen illeszkedtek egymáshoz, s végeredményben a magyar revíziós törekvések logikusan átgondolt érvrendszere mentén, annak eszenciáját adták. Kifejtve bennük a revízióról vallott magyar véleményt és ál-láspontot.34 Talán nem állunk messze a valóságtól akkor, amikor azt rögzítjük, hogy Apponyi párizsi beszéde óta ez a négy előadás volt az, amely koherens módon foglalta össze a Trianonnal és annak revíziójával kapcsolatos magyar álláspontot. Természetesen azonban az is igaz, hogy Apponyi 1920-as és
Beth-31 Az előadás szövegét lásd Bethlen 1934, 34–59.
32 Uo. 63–91.
33 Uo. 92–120.
34 Romsics 1991, 246.
„ N E M C S A K A R Ó N A V E S Z T E T T E E L A B É R C E K E T , H A N E M A B É R C E K I S . . .
len 1933-as beszédeinek érvrendszere nem lehetett azonos. Bethlen okulva ab-ból, hogy 1920-ban Párizsban az antant döntéshozói nem fogadták el Appo-nyi történeti érvelését, angliai előadásaiban a megvalósítandó magyar revízió sarkalatos kiindulópontjául a népek önrendelkezési jogát, mint a nemzetközi joggyakorlatban elméletileg meghirdetett – de a gyakorlatban egyáltalán nem megvalósult – alapelvet tekintette kiindulási alapnak. Véleménye szerint ezt az elvet alkalmazva, az alábbi forgatókönyv mentén lenne megvalósítható a ma-gyar revízió: Szlovákia, Kárpátalja és Horvátország önként visszatér Mama-gyaror- Magyaror-szághoz, melynek logikus következménye, hogy Horvátországgal teljes egyen-jogúságon alapuló föderációt köt a magyar állam, míg Szlovákia és Kárpátalja teljes körű területi autonómiát kap.
A Délvidék esetében az elmosódott etnikai határok miatt az autonómia nem járható út, ezért a terület sorsáról népszavazáson kell dönteni.
Ezzel szemben – vallotta Bethlen – Erdély esetében a népszavazás nem jár-ható út. De azt sem tartotta működőképes megoldásnak, ha Erdélyt felosztják etnikai alapon Románia és Magyarország között. Hiszen az a fél, amely vesztes-nek érzi magát, mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy az adott hely-zetet megváltoztassa. Ezen megoldások helyett – érvelt Bethlen – tiszteletben tartva a régió történelmi múltját és földrajzi egységét, Erdélyt önálló államként kellene megszervezni. Ezen a független államon belül pedig, a három nemzet – magyarok, románok és szászok – a svájci államberendezkedést meghonosítva élnének, élhetnének együtt.
Negyedik előadását Bethlen az alábbi gondolatsorral zárta: „És a revízió érdekében a magyar népnek azzal a régi ragaszkodásával, tiszteletével és bi-zalmával fordulok a hatalmas angol nemzethez támogatásért, amelyről még a háború napjaiban sem feledkezett meg. Ha segítő kezét életének legsúlyosabb óráiban Anglia feléje kinyújtja, örökké hálás lesz érte a magyar nemzet […] Az-zal az áhítatos meggyőződéssel teszem le a revízió kérdésének minden magyar előtt szent ügyét az angol közvélemény asztalára, hogy ezzel azt a legjobb helyre bízom a világon.”35
35 Bethlen 1934, 120.
Csakhogy a kért támogatást Bethlen nem kapta meg a „hatalmas angol nemzettől”. Elképzelései Angliában ugyanis vegyes fogadtatásra találtak. A par-lament magyarbarát csoportja és a sajtó azon része, amely Rothermere kezében volt, üdvözölte és támogatta Bethlen elképzeléseit. Ezzel szemben az angol po-litikai elit azon része, amely komoly szerepet játszott a trianoni határok meghú-zásában, illetve a kisantant támogatásában (Seton-Watson, Wickham Steed és elvbarátaik), komolyan támadta Bethlen javaslatait.
Eltekintve ezektől az elfogult reakcióktól, azt kell rögzítenünk, hogy a hi-vatalos angol külpolitika túlzónak ítélte Bethlennek ezen revíziós elképzeléseit.
Az angol diplomaták álláspontja szerint Bethlen túllépte a revíziós követelések ésszerűségi határait. Romsics Ignác kutatásai alapján ma már aligha kétséges, hogy a 30-as évek elején a Foreign Office vezető külügyérei támogattak vol-na egy olyan józan és mérsékelt igényeken alapuló magyar revíziós javaslatot, amely a magyar többségű területek visszakövetelését jelentette volna. Ezzel szemben Bethlen rendezési javaslata gyakorlatilag a mindent vissza alapján állt.36 Hiszen Bethlen nem csupán a magyar többségű területeket akarta visz-szacsatolni a magyar államhoz, hanem a szlovák, rutén és horvát többségű te-rületeket is. Emiatt a brit parlament és kormány nem állt ki, mert nem tudott kiállni a Bethlen-féle terv mellett. Az pedig, hogy az angol alsóház elutasította a magyarbarát képviselő csoport azon indítványát, hogy tűzzék napirendre a trianoni határok megvitatását, Bethlen kudarcát jelentette.37
Miközben az angolok azért utasították el Bethlen elképzeléseit, mert azokat túlzónak tartották, addig a magyar Külügyminisztérium vezetői a javasolt erdélyi rendezés miatt határolták el magukat a volt miniszterelnöktől. Jól mutatja ezt, hogy 1934 elején a magyar Külügyminisztérium az alábbi módon tájékoztatta a magyar diplomatákat: „bár az előadások tartalma nagyjában egyezik a kormány-nak a revízió ügyében elfoglalt álláspontjával, az ezen az előadáson elhangzottak mégsem tekinthetők a m. kir. kormány hivatalos állásfoglalásának.”38
36 Romsics 1991, 249.
37 Uo.
38 Zeidler 2009, 170.
„ N E M C S A K A R Ó N A V E S Z T E T T E E L A B É R C E K E T , H A N E M A B É R C E K I S . . .
I R O D A L O M J E G Y Z É K
Bethlen 1934. Bethlen István angliai előadásai. Genius Könyvkiadó R.-T., Bu-dapest, 1934.
Bethlen 1933. Bethlen István gróf beszédei és írásai. 2. kötet. Genius Könyvki-adó R.-T., Budapest, 1933.
Gulyás 2013. Gulyás László: A Horthy-korszak külpolitikája 2. A húszas évek második fele 1924–1931. Attraktor Kiadó, Máriabesnyő, 2013.
Gulyás 2003. Gulyás László: A csehszlovák állam első felbomlásának (1938–
1939) regionális vonatkozásai. Tér és Társadalom, 17. (2003) 3. sz. 129–143.
Gulyás 2004. Gulyás László: A szlovák ipar fejlődése, 1918–1993. In: Horváth Gyula (szerk.): Dél-Szlovákia. A Kárpát-medence régiói, 2. Dialóg-Campus Kiadó – MTA Regionális Kutatások Központja, Budapest–Pécs, 326–335.
Gulyás 2005. Gulyás László: Két régió – Felvidék és Vajdaság – sorsa az Oszt-rák Magyar Monarchiától napjainkig. Hazai Térségfejlesztő Rt., Budapest, 2005.
Romsics 1991. Romsics Ignác: Bethlen István. Politikai életrajz. Magyarságku-tató Intézet, Budapest, 1991.
Ottlik 1929a. Ottlik László: Megjegyzések Tunyogi Szűcs Kálmán cikkére. Ma-gyar Szemle, V. kötet, 1. (17.) sz. 361–362.
Ottlik 1929. Ottlik László: „Új Hungária” és „Keleti Svájc”. Magyar Szemle, VII.
kötet 2. (26.) sz. 1929 október, 113–124.
Ottlik 1928. Ottlik László: Új Hungária felé. Magyar Szemle, IV. kötet 1. (13.) sz. 1928 szeptember, 1–9.
Tóth 2002. Tóth Imre: Burgenland és Nyugat-Magyarország az osztrák–ma-gyar kapcsolatokban. Limes, 15. (2002.) 6. sz. 119–141.
Tóth 2004. Nyugat-Magyarország és Burgenland a német politikában (1922–
1939). Századok, 138. (2004) 6. sz. 1327–1360.
Traeger 1928. Traeger Ernő: Az elszakított nyugati részek. Magyar Szemle, IV.
kötet 1. (13.) szám, 1928 szeptember 178–184.
Zeidler 2009. Zeidler Miklós: A revíziós gondolat. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2009.
A M A G Y A R G A Z D A S Á G T A L P R A Á L L Í T Á S A : A P É N Z Ü G Y I S T A B I L I Z Á C I Ó
S C H L E T T A N D R Á S