Harta etnikai összetételének radikális megváltozásához nemcsak a németek ki-telepítése járult hozzá, hanem ezzel összefüggésben – és részben a folyamattal párhuzamosan – a korábban más illetőségű magyar nemzetiségű családok faluba történő betelepítése is. A földreform és a Németországba való áttelepítésre ki-szemelt németek ingatlanainak elkobzása teremtette meg a településre irányuló migráció anyagi előfeltételét. A hartai földek és házak „újraelosztása”, a tulajdon-viszonyok radikális átrendezése gyakorlatilag 1945 áprilisától 1948 októberéig zajlott kisebb-nagyobb megszakításokkal és intenzitással. Mivel a kitelepítés csak viszonylag későn indult meg, a betelepülők sokáig együtt éltek a faluban azok-kal, akiknek a tragédiája, egzisztenciális bukása magában hordozhatta számukra a jobb életkörülmények esélyét (belső migránsok) vagy az újrakezdés lehetőségét (külső, kényszermigránsok).
A felosztásra kiszemelt, rendelkezésre álló földek szempontjából a tulajdon-szerzés tekintetében két időszakot különböztethetünk meg Hartán. 1945 nyár végéig elsősorban – de nem kizárólagosan – a földbirtokreform hatálya alá eső nagybirtokok szétosztása tartotta izgalomban a hartai és környékbeli nincstelen, vagy szegény lakosságot. Ebben az időintervallumban elsősorban a helyi igények kerültek kielégítésre. A Teleki-birtok felparcellázásából például főleg azok a csalá-dok részesültek, akik korábban a grófi család alkalmazásában álltak. Mivel ekko-riban a Földigénylő Bizottság tagjai között hartai németek is voltak, néhány kife-jezetten szegény német családfő is kapott néhány kataszteri holdat a szétosztandó birtokokból. Egy 1947 végén kelt jelentés szerint Dunatetétlenen 250, Hartán pedig 130 család kapott földet a település közigazgatási határain belül lévő birto-kokból.167 (Ezenkívül az első Földigénylő Bizottság mintegy 3 ezer holdat
átenge-165 „Az Arnold család is ki lett telepítve. A nagyobbik gyerek Pesten járt gimnáziumba, a fasori Evangélikus Gimnáziumba. Egy tanárnál lakott... Mivel a szülők ki lettek telepítve, anyám hordta fel az albérleti díjat... Az érettségi után vitte ki magával az anyja. Addig a rokonság tartotta fenn a fiút.”
Interjú J. g.-vel. 2007. 03. 04. MTA KI, 5.
166 Halasi: i. m. 24–25.
167 A vezető jegyző a Dunavecsei Járás Szociális Titkárának. Harta, dátum nélkül. BKMöL, XXII. 337. 11. d. 3832/1947.
dett Fülöpszállásnak és Akasztónak, hogy az ottaniak földéhségét kielégítsék.)168 Már a földosztás kezdetén is voltak azonban olyan érdeklődők, akik nem akar-tak a kincstári uradalomra telepedni, hanem kifejezetten azt kérték a helyi Föld-igénylő Bizottságtól, hogy a faluban juttassanak nekik házat, és a németek elkob-zott vagy majd még ezután elkobzandó földjeiből kapjanak birtokot.169 A legelső telepeshullámmal érkező, Délvidékről menekült családok kívánságát a bizottság maradéktalanul teljesítette is.170
Miután a nagybirtokok felosztásra kerültek, már csupán a németek ingatlanai-nak terhére lehetett földhöz juttatni a Hartára frissen betelepülőket. Kezdetben erre a célra csak a német csapatokkal elmenekült volksbund-tagok földjei és házai álltak rendelkezésre. Az igénybe vehető ingatlanok köre azonban a számonkérés-sel párhuzamosan fokozatosan bővült. Először a népbírósági eljárásokon elítéltek ingatlanai szálltak át az államra, majd pedig az igazolási eljárásokon „fennakadt”
volksbund-vezetők és -tagok házai és földjei váltak szétoszthatóvá. Az utolsó hul-lámban pedig a magukat német nemzetiségűnek és/vagy anyanyelvűnek valló, nem mentesítettek kimozdítása vált lehetővé 1947 márciusától.
A Hartára betelepült magyar lakosság származási helyét, szociális hátterét és motivációit tekintve nem tekinthető homogénnek. 1945 áprilisától 1947 márciu-sáig, a belső telepítések időszakában a migránsok kibocsátó közegét tekintve két csoport különíthető el markánsan egymástól: a régió falvaiból érkező, illetve a Ju-goszláviából menekült, ideiglenesen magukat más magyarországi településeken meghúzó földigénylők. utóbbiak egy része olyan családokból állt, akik a világhá-ború alatt költöztek a vajdaságba, ahol a szerb lakosság ingatlanaiból házat és földet kaptak. A másik csoport tagjai a székely áttelepítési program keretében érkeztek Bukovinából a Délvidékre. utóbbiak túlnyomó része nem maradt so-káig Hartán, mivel két hét tartózkodás után továbbköltözött a Dunántúlra, ahol a székelyek letelepítése 1945 májusában már javában zajlott.171 1947 márciusában zárult le Hartán a belső telepítés.172 Ettől kezdve már csak a csehszlovák–magyar lakosságcsere értelmében Magyarországra áttelepített szlovákiai magyarok számára osztottak szét németektől elkobzott ingatlanokat.
A telepesek szociális hátterében és Hartára költözésük motivációjában is alap-vető különbségek fedezhetők fel. A belső telepítés időszakában érkezők többnyire
168 Harta község Elöljárósága. Bizonyítvány. Harta, 1947. május 5. BKMöL, XXII. 337. 8. d.
1456/1947.
169 Jegyzőkönyv a pestmegyei Földbirtokrendező Tanács Kecskeméti Tanácsának 1945. április 27-i üléséről. Kecskemét, 1945. április 27. BKMöL, XvII. 501. 10. d. 373/1945.
170 Jegyzőkönyv a pestmegyei Földbirtokrendező Tanács Kecskeméti Tanácsának 1945. május 4-i üléséről. Kecskemét, 1945. május 4. BKMöL, XvII. 501. 10. d. 528/1945.
171 Május 4-én érkezett 47 Bácskából kitelepített család Hartára. Május 12-én 20 székely család el is hagyta a települést. A hartai Földigénylő Bizottság a pestmegyei Földbirtokrendező Tanácsnak.
Harta, 1945. május 14. BKMöL, XvII. 501. 10. d. 610/1945.
172 A Délpestvármegyei Földhivatal valamennyi község Elöljáróságának. Kecskemét, 1947. már-cius 11. BKMöL, XXII. 337. 8. d. 800/1947.
a nyomor elől menekültek a jómódúnak számító községbe. A megyei igénylők nincstelenek vagy szegény parasztok voltak, akiket a németek várható kitelepítése azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy a történelmi lehetőséget kihasználva, föld-höz és házhoz jutva önálló gazdaként dolgozva véget érnek számukra a nélkülö-zés évei, évtizedei. A Délvidékről menekültek sem voltak jobb helyzetben, mert a háború alatt szerzett ingatlanaikat és ingóságaik nagy részét elvesztették. A Fel-vidékről érkezők azonban maguk is kitelepítettek voltak, akik nem saját elhatáro-zásukból, anyagi haszonszerzés reményében kerültek Hartára. otthoni szociális hátterük az előző csoportokkal szemben kifejezetten jónak volt mondható. Több-nyire eredetileg jómódú családok kerültek Hartára, akiknek jó minőségű földjeik és megalapozott egzisztenciájuk volt odahaza. Az új helyzetben sokan közülük rosszabb körülmények közé kerültek, mint amilyenben otthon éltek.173 A többi te-lepeshez képest annyi előnyük mindenképpen volt, hogy nem nincstelenként ér-keztek Hartára, mivel ingóságaikat és állataikat magukkal hozhatták csehszlová-kiából. Az új helyzethez való viszonyulásukat jól adja vissza egy a Szabad Szóban megjelent, valójában eredetileg propagandacélokat szolgáló, mégis a betelepülők lelkiállapotát, vívódásait jól megragadó cikk néhány sora: „Hartán szép, világos, egészséges nagy ház előtt állunk. Befordul udvarára a teherautó... leugrik az új gazda.
Körülnéz, bemegy, végigjárja a szobákat, megkocogtatja a falat, pillanatra leül a kemence padkájára. Homlokára tolja kalapját: »Onnan mi, innen tik.« Kimegy, tompa, színtelen hangon szólal: »Sofőr úr, kezdjük.«”174 A felvidéki telepesek még évekig reménykedtek abban, hogy a politikai helyzet változásával visszatérhetnek szülőföldjükre.175 A többi telepes csoporttól a felvidékiek abban is különböztek, hogy a hartai németekhez hasonlóan ők is a nagypolitika áldozatai voltak, s csa-pásként élték meg azt – ha az új egzisztencia megteremtéséért folytatott harcban határozottan léptek is fel –, hogy egy számukra ismeretlen Duna melléki faluban kellett letelepedniük.176
A betelepítés méreteivel több korabeli dokumentum is foglalkozik. Termé-szetesen mindegyik a pillanatnyi állapotot rögzíti, s némelyik közülük nem is te-kinthető teljesen megbízhatónak. Az adatok összesítését már abban az időben is jelentősen megnehezítette, hogy a telepesek közül jó néhányan idővel elhagyták a nekik juttatott ingatlanokat, és más településekre költöztek tovább. Emellett a te-lepítéseket időről időre felülvizsgálták, és ha valaki ellen erkölcsi vagy szakmai aggályok merültek fel, akkor az illetőt kimozdították a neki juttatott ingatlanból.
Az 1946. július 2-i állapot szerint addig az időpontig 78 család kapott ingatlant Hartán. Közülük 59 Délvidékről, 5 Erdélyből, 2 Felvidékről, 6 Kecskemét
környéké-173 Tóth: Telepítések... i. m. 169.
174 Ilosvay Ferenc: Az első nap az új otthonban. pillanatfelvétel a szlovákiai magyarokról.
Szabad Szó, 1947. április 17. 5.
175 „Ők is be voltak csapva, mert a hartaiak évekig nevették őket, hogy nem pakoltak le a kocsiról, ládából öltöztek, mert vissza akartak menni.” Interjú J. g.-vel. 2007. 03. 04. MTA KI. 3.
176 A csehszlovák–magyar lakosságcseréről lásd vadkery Katalin: A kitelepítéstől a re szlo va ki zá-cióig. Trilógia a csehszlovákiai magyarság 1945–1948 közötti történetéről. pozsony, 2001. 205–307.
ről, 5 csengődről, 1 pedig orgoványról érkezett a településre. rajtuk kívül további 38 családot már rátelepítettek az ingatlanokra, de még hivatalosan nem helyezték be őket, ők tehát csak művelésre kaptak földet. 9 Mándokról érkezett család pedig ekkor már hónapok óta élt a faluban úgy, hogy nem kaptak még sem házat, sem földet. A telepes családfők összlétszáma ekkor tehát – jó kilenc hónappal a néme-tek kitelepítésének megkezdése előtt – 125 fő volt.177
A felvidéki magyar lakosság betelepítése 1947. április 17-én vette kezdetét. Ek-kor néhány nap leforgása alatt 99 család érkezett Hartára, 428 fővel.178 Ettől kezdve kisebb-nagyobb csoportokban 1948 októberéig érkeztek még a településre cseh-szlovákia déli részéből. A településre irányított családok nagy része Diószegről, Nagyfödémesről és Nagymácsédról indult a Duna bal partján fekvő faluba. Jöttek azonban más falvakból is, így gútorról, csölösztőről, Tejfaluból, garamlökről, ágónyírról.179
1947. december 30-án a földbirtokreform végrehajtásának megkezdése és az adott időpont között már összesen 1200 fő telepedett le a községben.180 Az 5400 főt számláló településen ez annyit jelentett, hogy nagyjából minden ötödik lakos újon-nan betelepült személy volt. Ez a szám a következő időszakban tovább nőtt. Egy 1948. március 14-én elkészített és a Délpestmegyei Földhivatalnak eljuttatott névjegyzék szerint Szlovákiából összesen 141 család érkezett Hartára. A korábbi időszakban a faluba költöző Délvidékről érkező családfők száma 69, a megyéből betelepülteké pedig 52 volt.181 A folyamat lezárulása előtt néhány hónappal tehát 262 új ingatlant szerzett család tartózkodott Hartán.
A betelepülők végső számáról nem állnak rendelkezésre dokumentumok.
Annyi bizonyos, hogy 1948. október 23-ig 24 új család érkezett még a Felvidék-ről, és további 36 jövetelére számított az elöljáróság.182 Az mindenképpen bizo-nyosnak tekinthető, hogy összesen több személyt telepítettek be Hartára, mint amennyit kitelepítettek a faluból. Az 1949-es népszámlálási adatfelvétel ugyanis csaknem ugyanannyi hartai lakost rögzített, mint az 1941-es: erre az időpontra mindössze 88 fővel csökkent a településre bejelentett lakosok összlétszáma. csak-hogy időközben 1947 áprilisától a volt Teleki-birtok Dunatetétlen néven önálló közigazgatási egységgé vált 875 lakossal.183 A Hartán így fellépő különbözet nagy
177 A Délpestvármegyei Földhivatal az országos Földbirtokrendező Tanácsnak és az országos Földhivatalnak. Kecskemét, 1946. július 2. BKMöL, XvII. 501. 22. d. 4869/2/1946.
178 Az Elöljáróság a járási főjegyzőnek. Harta, 1947. április 26. BKMöL, XXII. 337. 8. d. 1357/1947.
179 A Betelepítő csoport vezetője a Magyar áttelepítési Kormánybiztosság Sajtóosztályának.
Harta, 1948. március 2. BKMöL, XXIv. 204. 50. d. 5. t. 30614/1948. vö. László péter: A lakos-ságcsere felvidéki és magyarországi települései. In: Szarka László (szerk.): A szlovákiai magyarok kényszerkitelepítéseinek emlékezete 1945–1948. Komárom, 2003. 230–245.
180 Községi kérdőív. Harta, 1947. december 30. BKMöL, XXII. 337. 12. d. 4666/1947.
181 Macho györgy telepítési biztos a Délpestvármegyei Földhivatalnak. Harta, 1948. március 14.
BKMöL, XXIv. 204. 51. d. 30.822/1948.
182 A vezető jegyző a járási főjegyzőnek. Harta, 1948. október 23. BKMöL, XXIII. 732. 2. d.
52–82/1950.
183 Magyarország Történeti Statisztikai Helységnévtára. 8. kötet. i. m. 61.
részét mindenképpen a betelepítettek pótolták, még akkor is, ha tudjuk, hogy né-hány hartai németnek sikerült magát bujkálással kivonnia az áttelepítés alól, és a kitelepítések lezárulta után a faluban maradhatott, s ennek megfelelően a nép-számláláskor regisztrálták is.
A nagybirtokok felosztását célzó földbirtokreform hatálya alá Hartán 13147 ka-taszteri hold esett. Ebből 5765 holdat Akasztónak, 1920-at pedig Fülöpszállásnak engedtek át. 1945. április közepére már kiosztottak a helyi földigénylők között 2200 holdat, s további 1200 holdra is megvoltak a jelentkezők.184 A szétosztható földmennyiség azonban az év őszére gazdára talált, s innentől kezdve már csak a német lakosok elkobzandó birtokait lehetett felhasználni. 1947 májusára a volks-bund-tagok és a kitelepített/kitelepítendő német lakosok után igénybe vehető in-gatlanok területe 2442 kataszteri holdra nőtt, amelyből 2300-at szét is osztottak a telepesek között.185 Ekkor azonban még sem a ki-, sem a betelepítések nem zá-rultak le. Minden bizonnyal több száz hold került még ezután is kiosztásra, amit lehetővé tett, hogy 1948. január végén mintegy 350 németet szállítottak el ismét a faluból.186
Az egyéni juttatás alapértéke Hartán egy 1947. májusi összesítés szerint 6 kat.
h. volt.187 Ez a birtoknagyság azonban nem volt kőbe vésve, és szigorúan csak átlagnak tekinthető. A juttatott föld nagysága több tényezőtől is függött. A kor-rupciót nem számítva, az éppen rendelkezésre álló, szétosztható terület nagysága mellett a föld minősége, az eltartandó gyerekek száma határozta meg alapvetően, hogy valaki mekkora földet kapott. Ezenkívül természetesen az is csökkentette a juttatandó terület nagyságát, ha valaki szakmája mellett kívánt csupán földet művelni, vagy pedig más községben is volt még ingatlana. A dél-szlovákiai bete-lepülőknek juttatott ingatlan nagysága átlagosan 10–15 kat. h. között mozgott.
A fenti kritériumok természetesen ez esetben is befolyásolták a földterület nagy-ságát: a legkisebb juttatott földbirtok 2, a legnagyobb 26 kat. h. nagyságú volt.188 A telepeseknek – a korábbi német tulajdonosok erkölcsi kérdésekkel szembe-sítő jelenléte mellett – több gyakorlati problémával kellett szembesülniük. Sokuk
184 A hartai Elöljáróság a főszolgabírónak. Harta, 1945. április 15. BKMöL, XXII. 337. 1. d.
234/1945.
185 Délpestvármegyei Földhivatal. Megyei telepítési összesítés. Kimutatás. Kecskemét, 1947.
május 31. BKMöL, XXIv. 204. 18. d. 6335/1947.
186 palotay számításai szerint 1947-ben a német anyanyelvű evangélikusok ki- és összetelepítése után az általuk birtokolt 4500 kat. h. szántóból csupán 700 maradt a hívek kezén. palotay gyula:
A hartai ág. hitv. ev. Egyházközség félévszázados története 1901–1950. EoL, BEEK, 1130/1950. 9.
Az adat feltehetően egy adott, pillanatnyi helyzetet rögzít. A kitelepítési eljárások lezárulta után ugyanis 141 személy visszakapta az általa birtokolt, 10 holdat meg nem haladó földbirtokot. A Bács-Kiskun Megyei Tanács Mezőgazdasági osztály Földbirtokrendezési csoportjának határozata. Kecs-kemét, 1950. augusztus 10. BKMöL, XXIII. 732. 3. d. 81–206/1951.
187 Délpestvármegyei Földhivatal. Megyei telepítési összesítés. Kimutatás. Kecskemét, 1947.
május 31. BKMöL, XXIv. 204. 18. d. 6335/1947.
188 Macho györgy telepítési biztos a Délpestvármegyei Földhivatalnak. Harta, 1948. március 14.
BKMöL, XXIv. 204. 51. d. 30.822/1948.
számára gondot okozott, hogy nem válhattak gyorsan a számukra kijelölt ingatlan tulajdonosaivá, és egy ideig csak művelésre kapták meg a földet. ráadásul a kusza bérleti viszonyok miatt az is többször előfordult, hogy a kiutalt területet feles rész-ben már művelte valaki.189 A házjuttatás kérdése is sok esetben elhúzódott. Nem is beszélve arról, hogy elő-előfordult, hogy nagycsaládosok viszonylag kisméretű ingatlant kaptak, míg a kisebb, de korábban érkező családok számára nagy háza-kat utaltak ki. Az ilyen jellegű feszültségeket házcserékkel igyekeztek megoldani.
A termelési körülmények sem voltak ideálisak. Nem figyelmen kívül hagyva, hogy többségük számára a helyi adottságok ismeretlenek voltak, s ez már eleve korlá-tozta a munka hatékonyságát, ebben az időben folyamatosan kevés volt a vetőmag és a talaj-előkészítéshez szükséges igásállat is. ráadásul takarmányból sem állt elegendő mennyiség rendelkezésre. A hartai telepfelügyelőnek, Ember Jánosnak és a község jegyzőjének is ezért többször kellett interveniálnia, hogy a Dél-Szlová-kiából áttelepítettek állatainak biztosítsák az élelmet.190 Az sem hagyható termé-szetesen figyelmen kívül, hogy sokan – a korábban nincstelen vagy csupán egy-két holdon gazdálkodó telepesek közül – eleve nem rendelkeztek azzal a generációról generációra átörökített tudással és tapasztalattal, amely a birtokok hatékony mű-veléséhez elengedhetetlenül szükséges volt.
A fenti problémák mellett egyes telepesek termeléshez való hozzáállása is sok kívánnivalót hagyott maga után. A korabeli dokumentumokban gyakran vissza-köszön az a megjegyzés, hogy a juttatottak egy része nem műveli meg földjét, sőt akadnak köztük olyanok is, akik a vetőmagot borra cserélik el. Az is előfordult, hogy a nehezen beszerzett trágyát ahelyett, hogy talajjavításra használták volna fel, eladták a szomszédos Izsák gazdáinak. Török János, a megye kommunista országgyűlési képviselője a fennálló problémák miatt az MKp Dunavecsei Járási Titkárságához fordult, kérve, hogy vizsgálják ki a hartai állapotokat. „Nagy meg-döbbenéssel értesültem arról, hogy a Harta községben lakó telepesek túlnyomó részben a földjeiket nem művelték meg, és így óriási földterületek maradtak beve-tetlenül... Amíg a sváb házakban visszahagyott élelmiszerkészletből tartott, addig ettek-ittak, de nem dolgoztak és semmi hajlandóságot nem mutattak arra, hogy beilleszkedjenek a termelésbe és megbecsüljék a demokrácia ajándékát: a földet, amit kaptak.”191 Török sommás megállapításai természetesen nem fedték teljesen a valóságot. Kétségtelen, hogy voltak olyan telepesek – és a visszaemlékezések sze-rint nem is kis számban –, akikre a helyzetértékelés pontos volt. Ezek egy részét ki is mozdították az ingatlanokból. A telepesek jelentős részét – mindenekelőtt a Felvidékről érkező családfőket – azonban sokkal inkább a fent említett termelési problémák akadályozták az eredményes földművelésben.
189 A felvidéki telepesek levele a Miniszterelnöknek. Harta, 1947. július 29. BKMöL, XXII. 337.
10. d. 2636/1947.
190 A vezető jegyző a főispánnak. Harta, 1947. július 6. BKMöL, XXII. 337. 9. d. 2313/1945.
191 Török János országgyűlési képviselő levele az MKp Járási Titkárságának. Harta, 1948. január 14.
BKMöL, XXXv. 4. 12. őe. 172.
A tulajdonviszonyok átrendezése kapcsán fellépő problémák természetesen le-csapódtak a telepesek egymáshoz való viszonyában, sőt a különböző hátterű tele-pes csoportok kapcsolatában is. Az elégedetlenség legfőbb forrása természetesen a házak, az ingóságok, az állatállomány és a földtulajdon juttatásának kérdése volt.
Már a betelepítés első fázisában jelentkeztek ezek az ellentétek, s nemritkán pa-naszlevelek megírásához is vezettek. T. D.-né például 1945. november 2-án fel-panaszolta, hogy a vajdaságból érkezők összetartanak, és mások rovására egymást részesítik előnyben, miközben az ő már folyamatban lévő juttatását leállították.
Felhívta egy csomó elkövetett szabálytalanságra is a figyelmet, többek között arra, hogy a jugoszláviai csoport vezetői már másodszor vagy harmadszor cserélnek házat megérkezésük óta.192
A konfliktusok csak tovább mélyültek, miután megérkeztek Hartára a felvidéki telepesek, akik sérelmesnek tartották, hogy a legtöbb család az otthon hagyott földeknek csupán a töredékét kapta meg, s felülvizsgálatot kértek a házak elosz-tásának ügyében is. „A korábbi telepítésű délvidékiek és nincstelen beltelepesek a legjobb sváb ingatlanokat már igénybe vették. Szükségesnek tartanánk, hogy ha a lakóházakban való elhelyezés kérdését a kormánybiztosságnak egy külön szerve bírálná el és ennek során biztosítanák részünkre azt a lehetőséget, hogy mi, akik vagyont hagytunk Szlovákiában, elsősorban lennénk igényeinknek megfelelő mó-don kielégítve.”193 érdekeik hatékonyabb képviseletének érdekében, megkísérelték elmozdíttatni az egyébként Jugoszláviából, de nem a telepesekkel érkezett telep-felügyelőt is, és egy velük érkezett honfitársukat akarták a helyére ültetni. „Meg-jelentek egyöntetűen előadják, hogy Ember János telepfelügyelő nemcsak őket, de általában a felvidéki telepeseket nem hallgatja meg, jogos kéréseiket nem is tudják előadni, mert Ember János gorombán utasítja őket vissza. Tudomásuk van arról, hogy Ember János telepfelügyelő mielőtt a felvidékiek a községbe érkeztek volna, belföldi telepeseknek juttatott nagyobb I. osztályú épületeke,t és ezért állt elő az a helyzet, hogy a felvidékiek elhelyezése nem sikerült. Ember János leváltását a fel-vidékiek közösen kérik az egyik közös megbeszélésen hozott egyhangú határozat alapján.”194 A kezdeményezés azonban nem járt sikerrel, mert a Délpestvármegyei Földhivatal a telepfelügyelő munkájával meg volt elégedve.
A Felvidékről érkezők sem képeztek azonban homogén egységet, s azért, hogy az egyes településekről jövők lehetőleg ne kerüljenek hátrányos helyzetbe az ingat-lanok szétosztásakor, a kérdésért felelős Telepítési Bizottságban egy-egy diószegi, nagyfödémesi, nagymácsédi, gútori, csölösztői, tejfalui, garamlöki és ágónyíri gazda is helyet kapott.195
A helyzet 1948-ban sem javult. Selényi Károly jegyző a hartai telepesek attitűdjét
192 T. D.-né panasza. Harta, 1945. november 2. BKMöL, XXII. 337. 2. d. 2859/1945.
193 A felvidéki telepesek levele a Miniszterelnöknek. Harta, 1947. július 29. BKMöL, XXII. 337.
10. d. 2636/1947.
194 Jegyzőkönyv. Harta, 1947. augusztus 18. BKMöL, XXII. 337. 10. d. 2903/1947.
195 A Betelepítő csoport vezetője a Magyar áttelepítési Kormánybiztosság Sajtóosztályának.
Harta, 1948. március 2. BKMöL, XXIv. 204. 50. d. 5. t. 30614/1948.
a következőképpen foglalta össze májusban. „Községem társadalmát érintő fon-tosabb probléma az, hogy a község telepes község, melynek lakossága az ország különböző helyeiről, a Délvidékről és a Felvidékről került ide. Ezeknek egybeolva-dása igen nehezen megy, csoportok alakultak ki, mely csoportok egymás elől elzár-kózva igyekeznek kizárólag a maguk érdekeit szolgálni és érdekköreiket kibővíteni.
Az egyéni önzés vezet nagyon sok, a demokrácia által kiemelt egyént, akik sajnos a közérdekről sokszor megfeledkeznek.”196
Nemcsak a telepesek közötti viszony volt azonban feszült, hanem – érthetően –
Nemcsak a telepesek közötti viszony volt azonban feszült, hanem – érthetően –