A helyi hatalom struktúrájában 1968 után sem történt lényegi változás. A nagy-község életét (és a nemzetiségi kérdés helyi kezelését) leginkább befolyásolni képes vezetők továbbra is a párttitkár és a tanácselnök (+ HNF-elnök) maradtak. 1965-től 1980-ig a tanácselnöki posztot a német származású őslakos Nánai András töltötte be, míg ez idő alatt két párttitkár váltotta egymást, mindkettő Hartára kinevezett magyar nemzetiségű személy, Kovács József, majd Szokola Imre. Nánai nyugdíjba vonulását követően az alapállás megfordult. Az addigi párttitkár, Szokola Imre lett a nagyközség tanácselnöke, gottschall péter (német származású őslakos) pe-dig a párttitkár. A több mint két évtizedre jellemző volt, hogy a helyi származású elöljárók aktívabbak és kezdeményezőbbek voltak a nemzetiségi ügyek terén, míg a kívülről érkezett vezetők inkább némi távolságtartással kezelték a kérdést.
A hatvanas évektől kezdve egyre nagyobb befolyást gyakoroltak a község éle-tére a tsz-ek elnökei is.76 Ez valójában nem volt meglepő, mert a gazdasági ha-talom túlnyomó részben az ő kezükben koncentrálódott. Mivel a hartai tsz-ek országszerte a leghatékonyabbak közé tartoztak, s a lakosság jelentős részének ők voltak a munkaadói, így a vezetők befolyása a döntések meghozatalára jelentős volt. A Béke – később Erdei Ferenc – és az új élet Tsz 1974-ben egyesült Erdei Ferenc Tsz néven, s ettől kezdve a német és magyar munkatársak szempontjából a munkahely már valóban egyfajta kohónak volt tekinthető.
A nemzetiségi ügyekben magukat exponáló hartai személyiségek közül a hetve-nes, nyolcvanas években többen bekapcsolódtak a kérdéssel foglalkozó – részben újonnan életre hívott – megyei szintű bizottságok munkájába is. A HNF Bács-Kis-kun Megyei Bizottsága mellett működő Nemzetiségi Albizottság tagja lett Leitert János, míg gottschall péter párttitkár a Bács-Kiskun Megyei Tanács Nemzetiségi
75 uo. 5, 7.
76 Interjú p. g.-vel. 2006. január 5. MTA KI, 6.
Bizottságának elnöki tisztét foglalta el.77 Ezenkívül a Német Szövetség négyévente megrendezett kongresszusára Hartán is megtartották a küldöttválasztó gyűlése-ket. Kezdetben csupán egy személy képviselhette a hartaiakat, majd ez a szám 1978-ra négyre emelkedett. rétfalvi Teofil minden alkalommal elutazott a kong-resszusra. rajta kívül a hetvenes–nyolcvanas években legtöbbször Leitert János, gröb péter, Hinkel Henrik és Nánai András vett részt küldöttként a rendezvénye-ken. Hinkel a Német Szövetség választmányának is tagja volt.
1972-ben a Hartai Tanács vB nemzetiségi lakosság helyzetét megvitató ülésére Nánai András egy visszafogott, mégis addig szokatlan hangvételű előterjesztést tett le az asztalra. A tanácselnök – felbátorodva a megyei vezetők korábbi ösztönző állásfoglalásaitól – két alaptételt fogalmazott meg. Egyik a múltértelmezéssel, másik a nemzetiségpolitikában – legalábbis a deklarációk szintjén – bekövetke-zett hivatalos irányváltással függött össze. 1. „Közvetlen a felszabadulás után az akkori politikai állásfoglalás, a megkülönböztetés, a kitelepítés, valamint az azt követő nemzetiségi politika sok embertől elvette a munkakedvét.” 2. „A nemzetiségi jogok akkor is jogok, ha a nemzetiségi állampolgár nem hangoztatja őket és nem követel. A nemzetiségi lakosság bátortalanságának fő oka, hogy nem ismeri eléggé a maga jogait.”78 Kovács József MSzMp titkár mind a két megállapítás jogosságát megkérdőjelezte. Nánai első kijelentésével kapcsolatban leszögezte, hogy a tör-téntekért nem az akkori nemzetiségi politika volt a hibás, hanem a világháborút követő helyzet, s mindaz, ami történt, a nagyhatalmak megállapodásának ered-ménye volt. A második ponttal kapcsolatban pedig kijelentette: „A nemzetiségi lakosságot a magyar állampolgárra vonatkozó jogok illetik meg, ebből következik, hogy elsődlegesen ezt ismerjék meg. Azért, mert valaki német ajkú, nem illetik meg a Magyar Népköztársaság területén – a nemzetiségi politikából eredő jogokon felül – kiváltságos jogok.”79
Hasonló nézeteltérések később is történtek. Amikor Nánai András a hetvenes évek közepén saját kezdeményezésre fel akart állítani egy kitelepítési emlékművet, nemcsak járási, hanem helyi szinten is a pártvezetők ellenállásába ütközött. „Elő-ször a járás állította le, azt mondták nekem, hogy Bandikám, értsd meg, itt nem voltak hősök és áldozatok, ezt ne csináld, csinálj bármit, de ezt ne csináld!”80 A két kőtömbből álló művet végül Nánai mégiscsak felállította egy kis téren, de nem ke-rülhetett rá semmilyen, a kitelepítésre utaló tábla, és nem is avatták fel. A pártve-zetés az így előállt helyzetet csendben tudomásul vette, mivel hivatalosan semmi sem utalt az emlékművön a harminc évvel korábban történt eseményekre.
A Hartai Tanács vB 1972-től kezdve a hivatalos előírásoknak megfelelően
álta-77 Szokola Imre: Beszámoló Harta Nagyközség Tanácsa vB-nek a nemzetiségi politikai feladatok végrehajtásáról. Harta, 1987. március 12. BKMöL, XXIII. 732. b. 13. d. 2–3/987. 2. sz. melléklet.
78 Nánai András: Beszámoló Harta Nagyközség Tanácsa vB-nek a nemzetiségi politikai felada-tok végrehajtásáról. Harta, 1972. szeptember 11. BKMöL, XXIII. 372/b. 5. d. 2.
79 Jegyzőkönyv Harta Nagyközség Tanácsa vB 1972. szeptember 18-án megtartott üléséről.
Harta, 1972. szeptember. 18. BKMöL, XXIII. 372/b. 5. d. 4.
80 Interjú A. N.-nel. 2008. július. 22. MTA KI, 10.
lában négyévenként megtárgyalta a párt nemzetiségi politikájából fakadó községi szintű feladatokat. Ezeken az üléseken az egész időszakban az egyik kulcskérdés a német lakosság politikai emancipációja, és aktivitása volt. 1987-re a helyi társa-dalmi és politikai életben szerepet vállaló német (származású) lakosok aránya egy beszámoló szerint már a következőképpen alakult.
31. táblázat
A hartai német származású lakosság részvétele a vezetésben és a közéletben81 Szervezet Összlétszám Német származásúak Százalékos arány
pártbizottság 15 7 46,8%
Tanács 35 17 48,6%
Tanács vB 9 5 55,0%
HNF-bizottság 40 24 60,0%
HNF-elnökség 12 10 83,0%
KISz-bizottság 7 1 14,0%
A község irányításában meghatározó testületek vezetésében tehát az 1970-es, 1980-as évekre a hartai németek már számarányuknak megfelelően képviseltették magukat. De a párttagsággal és a HNF-tagsággal szemben is lassan-lassan oldód-tak a fenntartások. Az is igaz azonban, hogy nagyon sokan csak azért léptek be a HNF-be, hogy ezzel bizonyítsák, nem közömbösek a párt politikája iránt, s kive-szik a részüket a helyi közéletből. „A párttagságnak ekkor már lassan a fele német volt, sok fiatal. Jól akarták magukat érezni a saját falujukban – istenem! És azt mondták, hogy nincsenek itt olyan nagy bajok, úgy rossz az egész, ahogy van, meg miért vannak itt az oroszok, de azért jól elvoltunk. És mindenhol ott voltak a né-metajkú, vagy német gyökerű hartaiak. Nem voltunk elnyomott ellenzék a saját falunkban. Ténylegesen beleszóltunk a falu sorsába. Párt, HNF, tanács, takarék-pénztár, ÁFÉSZ, tsz vezetőségek, iskolavezetőség.”82
A német lakosságú települések tanácsi és pártszerveinek nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos dilemmáit, valamint azt, hogy a helyi tanácsi és pártszervek mozgás-terét mennyire meghatározta az országos szinten meghirdetett, majd a megyék és járások által közvetített politikai irányvonal lekövetésének „kényszere”, talán legplasztikusabban a hartai közintézmények falára kihelyezett német nyelvű fel-iratok története szemlélteti. A hetvenes évek elejére a párt hivatalos álláspontjá-nak megfelelően Hartán is elhelyezték a közintézmények falán a kétnyelvű táblá-kat, összesen 17-et.83 A látszólag egyszerű, kis költséggel megoldható változtatás
81 Szokola Imre: Beszámoló Harta Nagyközség Tanácsa vB-nek a nemzetiségi politikai feladatok végrehajtásáról. Harta, 1987. március 12. BKMöL, XXIII. 732. b. 13. d. 2–3/987. 2. sz. melléklet.
82 Interjú p. g.-vel. 2006. 01. 5. MTA KI, 13.
83 Nánai András: Beszámoló Harta Nagyközség Tanácsa vB-nek 1972. évi szeptember hó 18-án tartandó ülésére. Harta, 1972. szeptember 11. BKMöL, XXIII. 732/b. 5. d. 3.
mögött azonban óriási helyi vívódások húzódtak meg. „Szóltak, hogy a tanácsnál írjuk ki magyarul és németül a feliratot. Kijön a párttitkár Kecskemétről. Na, azt mondja, te vagy az a félős tanácselnök? Hát, mondom, mért volnék én félős? Hát mért nem írod ki két nyelven azt, hogy Harta Großgemeinde? Hát, mondom, azért nem, mert amikor megalapítottam a hartai helytörténeti gyűjteményt, már sokan azt mondták, hogy vissza akarom hozni a Volksbundot! Mert ezeknek a németek-nek az összes hagyományait begyűjtjük, és propagandázzuk! Azt mondja, hogy az nem baj, ez tiszteletre méltó. Csak gyűjtsük továbbra is, és oda is írjuk ki, hogy Ortsgeschichtliche Sammlung! Akkor persze megcsináltam, mert már bátrabb voltam.”84
Hartán a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban mindenkor az oktatás helyzete volt a legfontosabb gyakorlati kérdés. A településen 1953 óta volt lehetőség a né-met idegen nyelvként való tanulására, rétfalvi Teofil nyelvtanárnál. A hatvanas évek közepére a kb. 450 fős általános iskolában 160-170 gyerek tanulta folyama-tosan a nyelvet.85 Kezdetben csak órák után, később azonban már a tantervbe il-lesztve, igaz, a legkedvezőtlenebb idősávokban, elő- ill. utócsatlakozó óraként.86 Az évtized elején az iskola felújítási munkálatai kapcsán a nyolc csoport elhelye-zése komoly problémát okozott, s egy ideig a bölcsődében, később a tornaterem-ben, majd alkalmilag üres termekben folyt az oktatás.871987-ben már 267 gyerek (a teljes diákság 50%-a) szülei kérték a nyelv tanítását. A létszám növekedé-sének a nyelv fokozatosan növekvő presztízse mellett alapvetően két oka volt.
A hetvenes évek legelején a magyar családok nyomására eltörölték azt a szabályo-zást, hogy csak német származású gyerekek iratkozhatnak be németórákra. Emel-lett pedig 1973-ban bevezették az óvodában a német nyelv tanítását, s aki ezekbe a csoportokba küldte a gyermekét, az általában a későbbiekben is ragaszkodott már hozzá, hogy az iskolában is folytassa a nyelv elsajátítását.
A hetvenes években már nem kezelték mostohagyerekként a németoktatást, mivel ekkortól az órákat beépítették a délelőtti órarendbe. Ez mindenesetre nagy könnyebbség volt a gyerekeknek, mivel ettől kezdve nem kellett korábban kelniük vagy később hazamenniük a német tanulása miatt. Az egész korszakra jellemző mutató volt, hogy a végzősök közül 2–4 gyerek tanult tovább nemzetiségi közép-iskolákban, többségük a bajai Frankel Leó gimnáziumban. Mindamellett állandó problémát okozott a pedagógushiány.88 Az 1977/78-as tanévet megelőző két és fél
84 Interjú A. N.-nel. 2008. 07. 22. MTA KI, 8.
85 Szokola Imre: Beszámoló a nemzetiségi politikai feladatok helyi végrehajtásáról Harta Nagy-községi Tanács 1981. január 8-i vb-ülésére. Harta, 1980. december 30. BKMöL, XXIII. 372/b. 10.
d. 2–1/1981. 2.
86 Nánai András: Az MSzMp nemzetiségi politikájából adódó községi feladatok, azok végre-hajtása. Előterjesztés. 1977. október 05. BKMöL, XXIII. 732/b. 8. d. 3.
87 völgyi János iskolaigazgató beszámolója a vB 1962. június 22-i ülésének 11. pontjához. Harta, 1962. június 19. BKMöL, XXXv. 4. 17. f. 1. őe. 94.
88 Beszámoló Harta Nagyközség Tanácsa vB-nek a nemzetiségi politikai feladatok végrehajtá-sáról. Harta, 1987. március 12. BKMöL, XXIII. 372/b. 13. d. 2–3/987. 3.
évtizedben rétfalvi Teofil egyedül tanította a nyelvet az általános iskolában. Ekkor felvettek egy fiatal tanárt, s ez tehermentesítette az idősödő pedagógust. rétfalvi azonban a nyolcvanas évek elején nyugdíjba vonult, s ettől kezdve ismét égetővé vált a pedagóguskérdés. A hartai iskola természetesen nem számított valódi nem-zetiségi iskolának, mivel itt csak hetente két, majd három órában tanulták a német nyelvet. A vizsgált időszak végén azonban, az 1988/89-es tanévben beindították – egyelőre próbajelleggel – az első kétnyelvű csoportot is, ami már mindenképpen komoly előrelépésnek számított a nemzetiségi oktatás bevezetésének irányába.89
A hetvenes évek elején, mint már utaltunk rá, a tanácsi vezetés elhatározta, hogy az óvodában is lehetővé teszi a némettanulást. Ezért ösztöndíjjal támogatott egy a soproni tanítóképzőben tanuló hallgatót, aki záróvizsgái után 1973-ban fel is vette a munkát Hartán. Ezzel kezdetét vette egy másfél évtizedes, rendkívül sok nehézséggel járó történet. 1973–77 között csak szakaszos volt az oktatás, mivel az óvónő szülési szabadságra ment. 1977-től már folyamatosan két óvónő taní-totta a gyermekeket, 8 csoportban. Az egyik óvónő közülük képesítés nélküli volt.
Az 1988-as tanévben indult csak el a kétnyelvű nemzetiségi nyelvoktatás Hartán.
Ekkor a szakképzett óvónők száma eggyel nőtt. Minden héten két nap volt a nem-zetiségi nap, amikor a gyermekekkel a kijelölt témákat magyarul és németül is fel-dolgoztatták. A dalokat és a verseket németül is gyakorolták, a testnevelést pedig németül tartották. A gyerekek az óvoda végére nem szerezték ugyan meg az alap tudásszintet, de felkészítették őket az iskolai továbbtanulásra.90
A nyelvtudás elmélyítésének, illetve karbantartásának egyik legfontosabb elő-feltétele, hogy a nyelvkönyveken kívül rendelkezésre álljanak német nyelvű köny-vek is az érdeklődők számára. Hartán mind a községi, mind az iskolai könyvtár-ban hozzá lehetett jutni német könyvekhez. (Más kérdés, hogy ezek mennyire feleltek meg az érdeklődők igényeinek.) A nyolcvanas évek második felére már több mint 700 kötetet számlált a német nyelvű állomány. Ezek részint hazai vásár-lásból, részint az NDK-ból érkeztek a testvér települési kapcsolat egyik hozadéka-ként.91 1989 januárjában pedig megérkezett az iskolai könyvtárba az első, Nyugat-Németországból, Stuttgartból érkező könyvadomány, amely jelentős mértékben felfrissítette a gyűjteményt.92 A könyvtárakba természetesen több példányban is járt a Német Szövetség hetilapja, a Neue Zeitung. A lap olvasottsága, illetve fel-használtsága különösen az iskolai könyvtárban volt jelentős, mivel itt a tanárok az
89 Kiss Lászlóné igazgató: A nemzetiségi nyelvoktatás helyzete és továbbfejlesztésének felada-tai. Előterjesztés Harta Nagyközségi Tanács vB 1989. július 13-i ülésére. BKMöL, XXIII. 372/b. 13.
d. 2–7/989. 2.
90 Kovács Mihályné vezető óvónő: Tájékoztató a kétnyelvű oktatás tapasztalatairól, további feladatok meghatározása. Előterjesztés Harta Nagyközségi Tanács vB 1989. július 13-i ülésére.
BKMöL, XXIII. 372/b. 13. d. 2–7/989. 1–2.
91 Szokola Imre: Beszámoló Harta Nagyközség Tanácsa vB-nek a nemzetiségi politikai feladatok végrehajtásáról. Harta, 1987. március 12. BKMöL, XXIII. 732. b. 13. d. 2–3/987. 3.
92 Jegyzőkönyv a Hartai Nagyközségi Tanács vB 1989. január 12-i üléséről. BKMöL, XXIII.
732. b. 14. d. 2–1/1989. 3.
egyes érdekesnek tartott cikkeket feldolgoztatták diákjaikkal. Az újság a magán-előfizetők körében mérsékelten volt népszerű, mivel a nyolcvanas évek elején 35-40 előfizetője volt a faluban.93
A tárgyi emlékek megőrzésének szükségességéről a hatvanas évek közepétől konszenzus volt a tanácsi és pártvezetésben. Azzal azonban, hogy 1967-ben át-adták a helytörténeti gyűjteményt, egyáltalán nem zárult le rétfalvi Teofil gyűjtő-munkája. Továbbra is működtette szakkörét, aminek nemcsak a helyi hagyomá-nyok átadása volt a célja, hanem az állomány további darabokkal való kiegészítése is. A helytörténeti gyűjtemény szakszerű berendezése Bárth János néprajzkutató, akkoriban kalocsai muzeológus irányítása alatt történt, s csak ezután, 1975-től számított hivatalosan is muzeális intézménynek, „nemzetiségi tájháznak”.
A hagyományos tárgyi kultúra ugyan a második világháborút követő évtize dekben az idősebb generáció kihalásával fokozatosan eltűnt a családok életéből, de volt egy eleme, amely dacolva az új divatokkal mégiscsak tovább élt. Az uni kálisnak számító hartai festett bútorok közül sok család őrzött meg darabokat még azután is, hogy a régi parasztházakból a hatvanas–hetvenes évek uniformizált vidéki építészetére jellemző családi házakba költözött át. Bár félő volt, hogy ez a hagyomány az idősödő mesterek-kel kihal, Himpelmann péterre építve sikerült a mesterség túlélését biztosítani. oly-annyira, hogy az Erdei Ferenc Tsz egy külön melléküzemágat hozott létre az előzetes kereslet felmérésére építve.94 A kezdeményezés ugyan nem vált be, de a bútorfes-tés hagyománya a tanítványoknak köszönhetően a mai napig fennmaradt.95
A hatvanas évek közepén újjáalakult néptánccsoport öhl Terézia vezetésével a hetvenes–nyolcvanas években egyre nagyobb sikereket ért el országos szinten.
A felnőtt csoportnak több mint hetven tagja volt, és a rendszeres gyakorlás, vala-mint a jól koreografált, időközben országszerte ismertté vált húzószám, a „Hartai esküvő” miatt egyre több, országos szinten is jegyzett fellépésre hívták meg az együttest. 1970-ben felléptek a Katona József Színház színpadán, 1972-ben pedig a Német Szövetség országos sváb bálján. De bekapcsolódtak a szövetség „Nyújt-satok baráti jobbot!” mozgalmába is. 1973-ban a nyugat-német közszolgálati te-levízió felvette egy műsorukat, majd 1979-ben beneveztek a „repülj páva!” ve-télkedőre, ahol saját kategóriájukban a negyedik helyezést hozták el.96 1982-ben az együttes élén öhl Jánosnét Wünsch László koreográfus váltotta fel, akinek az irányítása alatt a sikertörténet folytatódott. Ekkor azonban már a javuló nyugat-német–magyar kapcsolatoknak köszönhetően az együttes az NSzK-ba is kiutazhatott.
Először 1984-ban, majd 1986-ban léptek fel a baden-württembergi gerlingenben, nagy sikerrel.97 A színhely természetesen nem volt véletlen, mivel ez a város
szá-93 Szokola Imre: Beszámoló Harta Nagyközség Tanácsa vB-nek a nemzetiségi politikai feladatok végrehajtásáról. Harta, 1980. december 30. BKMöL, XXIII. 732. b. 10. d. 2–1/981. 2.
94 Szokola Imre: Beszámoló Harta Nagyközség Tanácsa vB-nek a nemzetiségi politikai felada-tok végrehajtásáról. Harta, 1987. március 12. BKMöL, XXIII. 732. b. 13. d. 2–3/987. 4.
95 Lásd Boross Marietta: A hartai festett bútorok. Budapest, 1999.
96 öhl: i. m. 226.
97 Szokola Imre: Tájékoztató a Bács-Kiskun Megyei Tanács Nemzetiségi Bizottságának ülésére
mít a Magyarországról kitelepített németek központjának. 1988-ban rastattban, Spayerben és Mosbachban folytatódtak a külföldi fellépések.98 Az együttes után-pótlása is biztosított volt, mivel a felnőttek mellett egy ifjúsági csoport is műkö-dött. A legnagyobb problémát az jelentette ebben az időszakban, hogy a kíséretet biztosító zenekar átlagéletkora rendkívül magas volt, és ekkor még nem látszott, hogy kik léphetnek az idős zenészek helyébe.
Az 1987-ban elfogadott egyesülési törvény kínálta lehetőségeket is kihasznál-ták a hartai vezetők. Létrehozkihasznál-ták a Hartai Hagyományőrző Kulturális Egyesületet, szándékosan úgy, hogy annak tevékenységi köre bővíthető legyen, és ne korláto-zódjék csupán a néptáncra. Ennek az egyesületnek a keretében oldották meg – a haszonelvűség jegyében – a megyében elsőként a kábeltévé-hálózat kiépítését is, amivel lehetővé vált, hogy az előfizetők németországi adásokat is nézhessenek otthonaikban.99 Az egyesület születésének körülményei jól mutatják, hogy a ha-talom által biztosított, még mindig korlátozott mozgástér kihasználása jelentős mértékben attól függött helyi szinten, hogy a települések vezetői mennyire hajlan-dók támogatni a kezdeményezéseket, hogy élére állnak-e egy-egy közösségi szintű érdekeket megjelenítő ügynek. „Összehívtam a pártbizottságon a kulturális mun-kacsoportot. A törvényi háttér adott volt, az volt csupán a kérdés, hogy én, mint meghatározó vezető, támogatom, vagy pedig elkenem... Azt mondtam: Gyerekek, csináljunk egy jó egyesületet! Másnap már mentünk is Kecskemétre. Néhányan azt javasolták, hogy hozzunk létre egy német nemzetiségi táncegyüttest, de én azt mondtam, hogy legyen ennek inkább Hartai Hagyományőrző Egyesület a neve.
Ebbe minden belefér. Ráadásul a név hiteles is volt, mert a hartai öregek, amikor lesváboztak, vagy lemagyaroztak minket hartaiakat, mindig azt mondták, hogy ah, ugyan már, mi hartaiak vagyunk. Tehát legyen ez egy Hartai Hagyományőrző Kulturális Egyesület. Ezen belül hoztuk létre a kábeltévét is. A nyolcvanas évek végén, 1988-ban ismét ablakot nyitottunk a német kultúrkörre...”100
A külföldi kapcsolatok kezdetben csak a privát szférára korlátozódtak. A szét-szakított családok egy része ugyanis folyamatosan tartotta a kapcsolatot. Kezdet-ben csak levelezés útján, de a hatvanas évek közepétől már lehetőség nyílt arra, hogy az NSzK-ban vagy Ausztriában élők haza is látogassanak.101 Később pedig már a hartaiak is kiutazhattak rokonaikhoz, igaz, csak a magyar állampolgárok számára engedélyezett periódusnak megfelelően. Az egyéni szintet meghaladó,
a nemzetiségi politikai feladatok hartai végrehajtásáról. Harta, 1987. június 24. BKMöL, XXvIII.
5. 84. d.
198 Wünsch: i. m. 60.
199 Az egyesület keretei között négy csoport működött: egy felnőtt tánccsoport, egy utánpót-lás nevelő gyermek tánckar, egy honismereti csoport, végül pedig a kábeltévé-csoport. Tájékoztató a Hagyományőrző Kulturális Egyesület tevékenységéről. A Hartai Nagyközségi Tanács vB 1988.
október 13-i ülésére. Harta, 1988. október 5. BKMöL, XXIII. 372/b. 13. d. 2–10/988. 1–3.
100 Interjú p. g.-vel. 2006. 01. 05. MTA KI, 10.
101 Az MSzMp Járási Bizottságának beszámolója a járásban található nemzetiségek helyzetéről az MSzMp Megyei Bizottság pMo-nak. Dunavecse, 1969. május 12. BKMöL, XXXv. 5. 4. f. 8. cs. 10. őe. 5.
hivatalos, illetve félhivatalos külföldi kapcsolatokat a tsz-ek, illetőleg azok vezetői ápolták. 1969-ben a Lenin Tsz alakított ki hivatalos kapcsolatot az NDK-beli Teutschenthal egyik szövetkezetével, amit később községi szintre emelték, s amely-nek eredményeként egy gyerekcsereprogram is működött – jól-rosszul.102 Az Er-dei Ferenc termelőszövetkezet pedig a csehszlovákiai Egyházasgelével ápolt kap-csolatot a hetvenes évektől.103
A nyugatnémet kapcsolatoknak a tánccsoport nyolcvanas években kezdődő fellépésein túl volt két érdekes ága. (Hivatalos partnerkapcsolat kiépítésére nyu-gat-németországi településsel csak a rendszerváltás után került sor.) Az egyik az ulmi Duna-barátok Egyesület rendszeres látogatása volt. 1974-ben kötöttek ki a tutajos túra résztvevői először Harta mellett, az NSzK-ba kitelepített Allgeier
A nyugatnémet kapcsolatoknak a tánccsoport nyolcvanas években kezdődő fellépésein túl volt két érdekes ága. (Hivatalos partnerkapcsolat kiépítésére nyu-gat-németországi településsel csak a rendszerváltás után került sor.) Az egyik az ulmi Duna-barátok Egyesület rendszeres látogatása volt. 1974-ben kötöttek ki a tutajos túra résztvevői először Harta mellett, az NSzK-ba kitelepített Allgeier