A társadalmi érintkezés legfontosabb terei a húszas években Hartán a templo-mok, a kocsmák, valamint a harmincas évektől az Iparos Kör helyisége és a mozi voltak. A negyvenes években a kínálat tovább bővült az evangélikus kultúrházzal és az ún. volksbund-házzal. (A gyerekek számára az óvoda és az iskolák voltak azok a helyek, ahol rendszeresen találkoztak egymással, de természetesen részt vettek az istentiszteleteken, és eljártak szüleikkel a fonóba is.)
A templomok a helyi társadalom spirituális központjai voltak. Bár a lelkészek nem mindig voltak elégedettek híveik templomba járásának gyakoriságával és buzgalmával, Hartán nagyon sokan vettek részt az istentiszteleteken. A templom amellett, hogy elsődleges funkciója természetesen az imádkozás és az igehirdetés meghallgatása volt, egyúttal a hívek hetente egyszer való találkozására is lehe-tőséget kínált. Azok, akik hét közben nem látták egymást, vagy még ritkábban futottak össze, ilyenkor egy légtérben tartózkodtak, és közösen énekeltek, imád-koztak. A templomok automatikusan hozzájárultak ahhoz, hogy a távoli ismerő-sök számon tarthassák egymást. Emellett a templom adott helyt a családi élet jeles ünnepeinek is, amelyekben vagy az egész gyülekezet osztozott (keresztelő), vagy csak az egyes családokhoz legközelebb álló gyülekezeti tagok (esküvő).
A két világháború között az evangélikus gyülekezet élén két lelkész állt, gallé István 1930-ig, majd pedig 1931-től polster (1934-től palotay) gyula.59 A reformá-tus lelkész az egész vizsgált időszakban Hettesheimer Fülöp volt.60 Az evangélikus istentiszteleteket egy 1927-es püspöki rendelet eredményeként a vasárnaponkénti
58 A német áttelepítési tervektől való félelemről a főszolgabíró már a hartai volksbund megala-kulása előtt értesítette a főispánt. A főszolgabíró a főispánnak. Dunavecse, 1940. február 1. pML, ppSK Iv. 401. a. 72. d. 13/1940.
59 gallé István Hartán született 1862-ben, és 1895–1930 között állt a gyülekezet élén. A szintén hartai születésű polster gyula (1903) 1931. április 26-tól 1963. október 2-án bekövetkezett haláláig volt a gyülekezet lelkésze. Sárkány Tibor: A hartai evangélikus gyülekezet vázlatos története a má-sodik világháborúig. In: gallé: i. m. 101, 103.
60 Az 1882-ben újszivácon született Hettesheimer Fülöp 1916. június 16-tól 1951. október 31-ig,
két alkalmon (délelőtti és délutáni) felváltva tartották németül és magyarul. Emel-lett a heti két reggeli áhítat nyelve a német volt. A református lelkész 1942-ig né-metül végezte a szolgálatát, amikor is a gyülekezet magyar anyanyelvű tagjainak kezdeményezésére a presbitérium úgy döntött, hogy a hónap 2. és 4. vasárnapján az istentiszteletek nyelve a magyar legyen.61
A katolikusoknak 1943-ig nem volt templomuk a településen. Addig házakban miséztek a közösségnek. Az érseki birtokon élő német családok lelki gondozását a dunapataji plébános látta el, s gondoskodott róla, hogy minden nagyobb ünnep másnapján a gyülekezet tagjai német misét hallgathassanak. Emellett Bojárpusztán és állampusztán is volt a gyülekezetnek leányegyháza.62
A több mint 10 kocsma rendkívül fontos szerepet töltött be a falu életében. El-sődleges funkciójukon túl az információáramlásban, de a szórakozásban is jelen-tős helyet foglaltak el. volt olyan kocsma, amely kuglipályával is rendelkezett, de 2-3 közülük engedélyt kapott arra is, hogy vasárnaponként zenés táncmulatságot rendezzen.63 Ezenkívül a minden évben megtartott, díszes felvonulással egybekö-tött szüreti bált is valamelyik kocsmában tartották.64 A felnőttek (ideszámítottak a konfirmált, tehát az egyházközség felnőtt tagjainak számító, az iskolát befejező gyerekek is) szórakozásának sokáig csupán a kocsmák adtak teret. vasárnap dél-utánonként a szórakozni vágyók összegyűltek a rendezvényt tartó vendéglőben, jó időben annak udvarán, és zenés kíséretre táncoltak a kora esti órákig. A lányok a délutáni rendezvényeken szülői kíséret nélkül, csoportosan jelentek meg. Az esti harangozás előtt azonban haza kellett érniük. vacsora után csak a nagyobbak mehettek el a bálba, de ők már szülői felügyelet mellett.65 Amennyiben a rendez-vényeken botrány (verekedés, néha késelés) tört ki, a bíró betilthatta a vasárnapi táncmulatságokat.66
A kocsmák törzsközönségének kialakulásában nem mutatható ki semmiféle társadalmi rendező erő, sokkal inkább a lakóhelyhez való közelség, fiataloknál esetleg az alvég–felvég „ellentét”, valamint a szolgáltatás minősége játszott sze-repet.67
nyugdíjba vonulásáig teljesített szolgálatot Hartán. pungur Béla: Adatok a hartai református egyház történetéhez. In: gallé: i. m. 112.
61 Hettesheimer a solti esperesnek. Harta, 1942. május 4. ráday Levéltár, A/9. Solti egyházmegye iratai. 3. d. Addig 1908 óta minden két hónapban egyszer, vasárnap délután tartottak magyar nyelvű istentiszteletet. pungur: i. m. 111.
62 Kereskedő zoltán: A hartai katolikusok történetéből 1726–1947-ig. In: gallé: i. m. 118–123.
63 „A szomszédunkban volt egy kocsma, a második házban, és ott kugliztak... Én meg a tulajdo-nos állítgattuk a bábukat, és ebből pinkapénzt kaptunk. Tehát valaki nyert, ott söröztek, sörbe meg pénzbe játszottak, és egy bizonyos összeget adtak nekünk. Nagyon jó pénz volt ez a snúrozásra, meg cukorra, meg fagylaltra.” Interjú L. B.-vel. 2008. 04. 07. MTA MTA KI, 2.
64 László Henrik: Harta emlékeimben-gondolataimban. In: gallé: i. m. 154–157.
65 Nánai András visszaemlékezése. In: Wünsch László: A Hartai Német Nemzetiségi Hagyomány-őrző Táncegyüttesről. Harta, 2002. 30.
66 Dr. Schmel: i. m. 49–51; Szabóné: i. m. 20.
67 „Hartán sok kocsma volt. A hétvégeken megvolt rá a lehetőség, hogy az emberek elmenjenek
Az Iparos Kör helyiségei a harmincas évek elejétől kínáltak lehetőséget a kö-zösségi összejövetelekre. Itt tartottak először műkedvelő színielőadást Hartán az iparosok és gyerekeik részvételével, évente egyszer. Miután az új evangélikus lel-kész kezébe vette a szervezést, egy jól összeszokott, nagy létszámú, fiatalokból álló társulatot hívott életre. Az évente többször, nagyobb ünnepeken bemutatott darabokat pedig átvitte az előadások színrevitelére jóval alkalmasabb, 1940-ben elkészült evangélikus kultúrházba. Az előadások mindig telt ház előtt zajlottak, s a falu apraját-nagyját megmozgatták.68 1937-től az Iparos Kör adott helyt a tánc-tanfolyamoknak is, ami új lehetőség volt Hartán.69
A településen mozi is működött, ez 1936-ban épült fel a község központjában.
Kezdetben Hargita moziként ismerték, s csak később keresztelték át árpád Film-színházra.70 üzemeltetője Arnold János volt, aki a filmekért hajóval utazott pestre, s ott hogy spóroljon, kilométereket gyalogolt a tekercsekért.71 „A moziba úgy jár-tunk mi gyerekek, hogy elöl volt néhány fapad, gyalult fapad, és kint egy agregát adta a vetítőgép elektromos áramát, mert nem volt még villany. És a mozi bejára-tánál tolakodtunk, hogy minél jobb helyre kerüljünk. Hogy ne az első sorba, ahol az embernek megfájdult a nyaka... Ott aztán volt nagy hirig! Amikor kinyitották az ajtót, 50 gyerek egymásnak esett a helyért. Volt úgy, hogy ráültünk a padra, és a szélsőt letolta a többi. Arra emlékszem, hogy egy nagy pumpával, mint amilyen-nel most permetezni szoktak, azzal illatosították a mozit. A szünetben, meg előtte illatosították... Ez olyan pacsuli szag volt. Olyan volt, mint a kölni, amivel falun locsoltuk egymást.”72
Az 1940-ben felépült evangélikus kultúrház amellett, hogy tökéletesen alkalmas volt a színielőadások bemutatására, természetesen más funkciókat is betöltött.
Az addig a házaknál tartott lakodalmakat például a közösség egyre gyakrabban rendezte meg az új épületben. Emellett a gyűlések, vagy rendezvények számára is ez volt a legideálisabb helyszín. A MovE helyi csoportja a teremben italmérési joggal is rendelkezett.73 A negyvenes években ez volt az a közösségi tér, melynek használata kapcsán a legtöbb feszültség alakult ki a településen. A MovE mellett ugyanis a volksbund is igényt tartott a több száz fő befogadására is alkalmas
te-abba a kocsmába, amelynek a vonzatában éltek.” Interjú J. K.-val. 2007. 08. 17. MTA KI, 5. vannak azonban olyan visszaemlékezők is, akik szerint a két nagy kocsma közönsége vagyoni helyzet alapján szervezőzött. Az alvégibe a szegényebb, a felvégibe a gazdagabb legények jártak. H. Barta: i. m. 39.
68 László: i. m. 158.
69 uo.
70 gila János: A vándormozistól a Hírös Filmig. Bács-Kiskun megye mozitörténete 1899-től 1990-ig.
Kecskemét, 2008. 159.
71 Interjú J. g.-vel. 2007. 03. 04. MTA KI, 4.
72 Interjú L. B.-vel. 2008. 04. 07. MTA KI, 3.
73 A jobboldali radikális Magyar országos véderő Egylet 1919. novemberi megalakításában gömbös gyula, Eckhardt Tibor és Bajcsy-zsilinszky Endre vett részt. 1928-tól az egyesület nem játszott hivatalos politikai szerepet, társadalmi szervezetként működött tovább.
rem alkalmankénti kibérlésére, ami szükségképpen kiélezte a német mozgalom és annak ellenzői közötti feszültséget.74
A volksbund-ház egy a szervezet által bérbe vett magánépületben működött (Himpelmann-ház). A házban előadásokat, hivatalos összejöveteleket tartottak, de legvonzóbb kínálata a táncmulatságok és énekórák rendezése volt. Az idősebbek közül, akiknek már bőven volt szabadidejük, többen azért jártak el rendszeresen, mert a volksbund újságokat is járatott, és ott helyben végigolvashatták a lapokat.
A volksbund-házba azonban a visszaemlékezők szerint nem kizárólag a szervezet tagjai látogattak el. Főleg a táncmulatságokra azok is gyakran elmentek, akik csak szórakozni akartak, s találkozni a többi fiatallal, vagy azok az anyák, akik ilyenkor felügyeltek lányaikra.75
A társadalmi érintkezés legkisebb, a családi szintű összejöveteleket meghaladó mikrotere a fonó volt, amit Hartán a „bandázás” névvel illettek. Szüret után, de főleg télen a szomszédok összejöttek, asszonyok és lányok, de a legények és a fér-jek, sőt a gyermekek is. Itt az asszonyok a munka és beszélgetés mellett énekeltek, míg a fiatalok olykor játékkal múlatták az időt. A mondókák, a játékok szövegei németek voltak, mint ahogy természetesen a kommunikáció nyelve is.76 A bandá-zásnak az információáramlásban is fontos szerepe volt, mert ilyenkor a tavasztól őszig tartó folyamatos és kimerítő munka után a résztvevőknek sokkal több idejük jutott a faluban történt események átbeszélésére és a „pletykálkodásra”.77 Emellett a gyermekek a felnőttek segítségével itt tanultak meg táncolni, ami a helyi társada-lomban rendkívül fontos, idejében elsajátítandó tudásnak számított.78