A kitelepítésre kijelölt, de Magyarországon maradt németek 1949-től ismét szabadon választhatták meg lakóhelyüket és munkahelyüket, 1950-től pedig minden Magyar-országon tartózkodó, de addig diszkriminatív intézkedések hatálya alá eső német visszakapta magyar állampolgárságát. Az 1953-as választójogi törvénnyel a német nemzetiségű állampolgárok visszanyerték aktív és passzív választójogukat is.1
1954-ben pártutasításra megalakult a magyarországi németek hivatalos lapja, a Freies Leben (1957-től Neue Zeitung), majd 1955-ben a Magyarországi Német Dolgozók Kulturális Szövetsége, Friedrich Wild főtitkár vezetésével.2 Ezzel lé-nyegében befejeződött a német nemzetiség politikai emancipációja, mivel ettől kezdve a románokhoz, délszlávokhoz és szlovákokhoz hasonlóan már ők is ren-delkeztek egy „érdekképviseleti szervvel”. Ez a felülről létrehozott és a nyolcvanas évek végéig folyamatosan a Hazafias Népfront (HNF), végső soron pedig a párt kontrollja alatt álló Szövetség nem rendelkezett sem tagszervezetekkel, sem pedig tagsággal, ami a kultúrcsoportok kivételével eleve lehetetlenné tett mindenféle alulról jövő önszerveződést. A szövetségek elsőrendű feladata – a nemzetiségi kultúrára koncentráló, elsősorban koordinációs tevékenység mellett – a minden-kori párt- és kormánypolitika népszerűsítése volt a kisebbségi lakosság körében.
Emellett véleményezhették a nemzetiségekkel kapcsolatos rendeleteket és törvény-tervezeteket is – más kérdés, hogy állásfoglalásaikat mennyire vették figyelembe.
1 A magyarországi németekről, illetve a nemzetiségpolitikai változásokról 1949–1989 között lásd Aschauer: i. m; Fehér István: Az utolsó percben: Magyarország nemzetiségei. 1945–1993. Bu-dapest, 1993; Fehér István: A soknemzetiségű Baranya a 20. században. pécs, 1996; Föglein gi-zella: Nemzetiség vagy kisebbség? Budapest, 2000; Kővágó László: Nemzetiségek a mai Magyaror-szágon. Budapest, 1981; Tilkovszky Loránt: Nemzetiségi politika Magyarországon a 20. században.
Debrecen, 1998. 124–185; gerhard Seewann: A magyarországi németek fejlődése, a nyelv és tradíciók megőrzésének lehetősége. In: Seewann: Ungarndeutsche... i. m. 129–135; Seewann: Das Ungarndeutschtum... i. m; Tóth ágnes (szerk.): Pártállam és nemzetiségek 1950–1973. Kecske-mét, 2003.
2 A Szövetség neve az idők során többször változott.
Az ötvenes évek elejére az is világossá vált, hogy a párt a nemzetiségi oktatást alapvetően a nyelvoktató iskolák keretében képzeli el, s a nemzetiségek tényleges mozgásterét a zenekarok és tánccsoportok működésére kívánja korlátozni. A hat-vanas évek elejéig működtek ugyan korlátozott számban nemzetiségi tannyelvű iskolák, ekkor azonban ezeket átalakították kétnyelvű oktatási intézményekké.
Az 1956-os forradalom után (pontosabban 1958 után) az MSzMp irányító tes-tületének „közönye” a nemzetiségi kérdések iránt valamelyest oldódott. Bár Ma-gyarországon továbbra sem tartották a kérdést kiemelkedő fontosságúnak, több határozatban is szorgalmazták a politikai és társadalmi szervezetekben való rész-vétel arányának növelését, és az oktatási kérdésekben is – legalábbis a deklarációk szintjén – valamivel nagyobb rugalmasságot tanúsítottak, mint korában. Erre az időszakra tehető a nemzetiségi nyelvű középületek, utca- és helységnévtáblák ki-helyezésének első szorgalmazása is.
Kétségkívül születtek 1956–68 között olyan rendelkezések is, amelyek igyekez-tek korrigálni az előző évek negatív folyamatait, a pártnak a nemzetiségi kérdéshez való hozzáállását továbbra is az úgynevezett „automatizmus-koncepció” hatá-rozta meg. Eszerint a szocialista társadalmi rend építésének előrehaladásával, más társadalmi kihívásokhoz hasonlóan, a nemzetiségi problémák is idővel maguktól megoldódnak majd.3 Ez pedig kimondva-kimondatlanul egyet jelentett a nemze-tiségek körében amúgy is erősödő asszimilációs tendenciák elfogadásával.
1968-ban az MSzMp egy „szigorúan bizalmas” jelzésű határozatában lemon-dott az asszimilációt siettető, de legalábbis természetesnek tartó politikájáról.4 A nemzetiségek szerepét a párt a rendszer stabilizálásában és 1973-tól a jelentős részben a határon túli magyarok helyzete által inspirált ún. hídszerepben látta, s ennek megfelelően a nyelvismeretet és a nemzetiségi kultúrát kezdték hivatalo-san is megőrzendő, illetőleg fejlesztendő értéknek tekinteni.5 Ettől kezdve a rend-kívül lassan „liberalizálódó” hivatalos nemzetiségpolitika már valamivel nagyobb – bár továbbra is erősen korlátozott – mozgásteret kínált mind országos, mind megyei, mind pedig helyi szinten a nemzetiségeknek. 1969 után a Német Szövet-ség kongresszusi küldötteit már az érintett településeken választották (természe-tesen a HNF jelöltjeiből). 1978 után pedig több megyei tanács mellett nemzetiségi bizottság vagy albizottság alakult. A települések szintjén természetesen a párt nemzetiségi politikájának hivatalos irányvonala határozta meg a közigazgatási és pártvezetők mozgásterét. Az ő támogató vagy távolságtartó hozzáállásuk alap-vetően meghatározta, hogy a közösség, illetve a helyi értelmiség mennyire lett fogékony a hivatalos nemzetiségpolitika által kínált – minimális – játéktér kihasz-nálására.
3 Fehér: Az utolsó... i. m. 139.
4 Az MSzMp pB 1958-as és 1968-as nemzetiségpolitikai határozatairól lásd Föglein gizella:
Nemzetiségi politika a Kádár korszakban. Az MSzMp pB 1958. és 1968. évi nemzetiségpolitikai határozatai. In: Föglein: i. m. 79–85. Seewann: Ungarndeutsche... i. m. 132.
5 Föglein gizella: A magyarországi nemzeti kisebbségek helyzetének jogi szabályozása. In: Föglein:
i. m. 111.
A kultúrcsoportok száma ebben az időszakban jelentősen megnőtt és a nem-zetiségi fesztiválok szervezését is komolyan támogatták már a megyék. Kialakult a nemzetiségi báziskönyvtár-hálózat 7 német báziskönyvtárral, és megalapították Tatán a német nemzetiségi bázismúzeumot is. A Magyar Televízió és a Magyar rádió pécsi nemzetiségi stúdiója rendszeresen sugárzott nemzetiségi adásokat – igaz, azokon a csatornákon, ahol nem lehetett erre az időre még elérni a teljes országos lefedettséget. A kétnyelvű táblák kihelyezése is egyre inkább lendületet kapott.
28. táblázat
A német nemzetiségi közművelődés adatai 1982-ben6
Nemzetiségi klub 14
énekkar 39
zenekar 37
Táncegyüttes 51
Színjátszó csoport 8
Az alap- és középfokú oktatás akut problémái azonban továbbra is fennmarad-tak: az iskolák túlnyomó többsége nyelvoktató intézmény volt, kevés szakképzett pedagógus került be a rendszerbe, és a tankönyvek módszertana is elavultnak szá-mított. A felsőoktatásban azonban komoly előrelépés történt, amikor lehetővé vált, hogy a tanulók egy része az NDK-ban töltsön egy szemesztert nyelvgyakorlás céljából.
29. táblázat
Német nemzetiségi oktatási intézmények az 1981/82-es tanévben7
Nemzetiségi óvodák 102
Nyelvoktató általános iskolák 172
Kétnyelvű általános iskolák 2
Kétnyelvű gimnáziumok 3
1981-től kezdve a Szövetség vezetői már ellátogathattak az NSzK-ba, s egyre több tánccsoportot is meghívtak nyugat-németországi turnékra. Ez a folyamat a nyolc-vanas évek második felében, grósz Károly 1987-es bonni látogatása után jelentő-sen felgyorsult, a magyar kormány és az NSzK kapcsolatainak további elmélyülé-sével. 1983-ban a Szövetség kongresszusán pedig Aczél györgy végre nyilvánosan is hibásnak nevezte a negyvenes években a németséggel szemben a kollektív bű-nösség jegyében foganatosított intézkedéseket.
A kisebbségek mozgásterét amúgy is rendkívül szűken meghatározó párt által beindított gazdasági és társadalmi modernizációs folyamatok – valamint a korábbi
6 Tilkovszky Loránt: Nemzetiségi... i. m. 169.
7 uo.
évek migrációs hullámai – eredményeként a tradicionális falusi társadalmak fel-bomlottak, illetve átalakultak, és a gazdasági keretek, valamint az életforma radi-kális átalakulásával az egykor homogén német közösségek a rendszerváltás idejére már hatalmas asszimilációs veszteségeket voltak kénytelenek elkönyvelni.