5–8. évfolyam
A nyelv az emberi kommunikáció, a gondolkodás, a tanulás közege, elĘfeltétele és legfĘbb eszköze. Ily módon alapvetĘ szerepe van a kulcskompetenciák kialakításában, fejlesztésében, és meghatározza a tanulás teljes folyamatát. Az irodalom mint nyelvi mĦvészet a kultúra egyik fĘ hordozója és megújítója, miközben pedagógiai szempontból a szövegértési és szövegalkotási képességek fejlesztésének egyik legátfogóbb és leghatékonyabb eszköze, vagyis az anyanyelvi, a kulturális és a szociális kompetencia párhuzamos fejlesztését teszi lehetĘvé.
Az anyanyelv sokoldalú, árnyalt és reflexív ismerete a társadalmi kommunikáció alapja.
Anyanyelvünk, a magyar nyelv, mĦveltségünk elengedhetetlen feltétele, nemzeti kultúránk hordozója és biztosítéka, nemzeti létünk folyamatosságának kifejezĘje. Az anyanyelv a személyiség legbelsĘbb sajátossága: gondolkodásunk, értelmi gazdagodásunk nélkülözhetetlen feltétele, érzelmi és közösségi életünk kiteljesedésének legfontosabb eszköze.
Az anyanyelvi nevelés alapvetĘ feladata az anyanyelvi kompetencia fejlesztése oly módon, hogy a tanulók életkoruknak és a konkrét pedagógiai célnak megfelelĘ szinten birtokolják a szóbeli és írásbeli kommunikáció képességét, ideértve a hangzó és az írott szövegek mellett az audiovizuális közlés és az IST különféle jelenségeinek (pl.: internet, CD-ROM, mobilkommunikáció) ismeretét, megértését, funkcionális elemzését és gyakorlati alkalmazását. Csak erre építve válik lehetĘvé az önálló ismeretszerzés és tanulás, ezzel szoros összefüggésben az élethosszig tartó tanulás képessége és az arra való igény.
Az anyanyelvi és irodalmi nevelés elválaszthatatlan egységet alkot. Az irodalmi mĦvekkel folytatott aktív párbeszéd révén jön létre a kapcsolat múlt, jelen és jövĘ között. Ez biztosítja a kultúra folytonosságát és folyamatos megújulását, segíti az egyént a kulturális önazonosságának kialakításában, meghatározó szerepe van az érzelmi élet, a kreativitás, az esztétikai és a történeti érzék fejlesztésében, az emberi és társadalmi problémák megértésében, átélésében, a saját és a mások kultúrájának megismerésében, az én és a másik közötti különbség, az idegenség megfogalmazásában és a másság erre épülĘ tiszteletében. Fejleszti az emlékezetet, az élmények feldolgozásának és megĘrzésének képességét. Hozzájárul a történeti érzék kialakulásához, segíti, hogy a diákokban megteremtĘdjön a tradíció elfogadásának és alakításának párhuzamos igénye.
A fenti célokon túl az irodalmi nevelés feladata az olvasási kedv felkeltése, az irodalomnak, mint mĦvészetnek, mint az emberi kommunikáció sajátos formájának a megszerettetése, közlésformáinak, kifejezési módjainak a megismertetése. Az irodalmi mĦvek olvasása, az értelmezés mĦvészetének gyakorlása képessé teszi a tanulókat az esztétikai, morális és kulturális értékek, a kánon megismerésére, létrejöttük folyamatának reflektálására és a róluk szóló diskurzusba való bekapcsolódásra. Kritikai érzéket fejleszt ki, nagy szerepe van az érzelmi élet finomodásában, az empátia fejlĘdésében segíti megérteni az emberi, a társadalmi problémákat, tudatossá teszi az egyén önmagához és környezetéhez való viszonyát. LehetĘséget teremt az ön- és emberismeret, a képzelet, a kreativitás és a kritikai gondolkodás fejlesztésére,
MAGYARKÖZLÖNY miközben a tanulók megismerik a sokoldalú és sokjelentésĦ hagyomány fogalmát, a nyelvi és a mĦvészi konvenciót. Mindezekben szoros szálak
fĦzik a MĦvészetek és az Ember és társadalom, az ÉlĘ idegen nyelv és az Informatika mĦveltségi területek tartalmához és céljaihoz.
Az irodalomtanítás különösen fontos abból a szempontból is, hogy az irodalmi szövegek igényes kiválasztásával lehetĘség nyílik olyan igazodási pontok, erkölcsi alapvetések, erkölcsi normát adó értékek és magatartásformák, szabályok megmutatására, melyek a mindennapi (egyre nehezebbé váló, egyre áttekinthetetlenebb) életben, a környezĘ világban való tájékozódásban segítséget nyújthatnak. Az elemzésre vagy elolvasásra szánt mĦvek a keresztény értékrendet is közvetítik, illetve azzal kapcsolatos kérdéseket vethetnek fel, állásfoglalásra, elgondolkodásra késztetve a diákokat. Az irodalomtanítás szervesen kapcsolódik a történelem, a zene, a képzĘmĦvészet, filozófia és az informatika, de a különbözĘ korszakok kulturális állapotának bemutatásakor akár a biológia, földrajz, kémia, matematika, fizika tantárgyakhoz is, így átfogó ismereteket tud közvetíteni a tanulók számára az egyes mĦvelĘdéstörténeti korszakokról és az egyetemes emberi kultúráról. Mindez segíti a diákokat a múlt, a gyökerek megismerésében, a világ fejlĘdésének érzékelésében és a rájuk váró jövĘ kialakításában, felépítésében.
Az irodalmi mĦvek alapvetĘ tájékozódási pontok az igényes köznyelv használatához, a különféle írásbeli mĦfajok megalkotásához, értelmezéséhez, ugyanakkor szinte korlátlan lehetĘségét adják a szókincs bĘvítésének, az önkifejezés színvonalas, változatos megvalósításnak fejlesztéséhez. Az elemzĘ munkák a gondolkodásmód fejlesztését és többsíkú formálását teszik lehetĘvé: általánosítás, elvonatkoztatás, konkretizálás, rendszerezés, részekre bontás, rendszerbe helyezés, konkrét és mögöttes, elvont jelentések felfedezése, stb.
Az irodalomtanítás része a memoriterek ismeretének megkövetelése is, mellyel nemcsak a gondolkodás, a figyelem fejleszthetĘ, hanem egy-egy mĦ, egy-egy gondolat személyesebbé tételével a diák személyisége, lelke is gazdagítható.
Az irodalomoktatás lehetĘséget ad az olvasási kedv felébresztésére is, hogy aztán rendszeres olvasóvá lett diákok, ily módon váljanak a kulturális élet változásaival lépést tartó és lépést tartani kívánó felnĘttekké.
Mindazonáltal semmiképpen sem szabad elfelejteni azt, hogy talán az irodalom és az anyanyelvi oktatás szól leginkább az érzelmekrĘl és az érzésekhez, ezért tud igen sokrétĦen és mélyrehatóan beleszólni a személyiség alakulásába. Talán napjainkban úgy tĦnik, hogy elsĘsorban a tárgyi tudás a legfontosabb, mégis fontos tudni, hogy az irodalom a lélek nevelése is, ezért nagy a felelĘssége minden irodalmat és anyanyelvet oktató tanárnak, nevelĘnek abban, hogy milyen lelki útravalóval bocsájtja el az érettségi után az iskolából kikerülĘ diákokat.
A kerettantervben javasoltak a PethĘné Nagy Csilla- és a Mohácsi Károly-féle tankönyvcsaládokon, illetve az Antalné-Rácz- és a Balázs-Benkes-féle tankönyvcsaládokon alapulnak.
MAGYARKÖZLÖNY2009/
Célok, feladatok, fejlesztendĘ területek
(Kulcskompetenciák, kiemelt fejlesztési területek) 5–8. évfolyam
Kulcskompetenciák: anyanyelvi kommunikáció, a hatékony, önálló tanulás, szociális és állampolgári kompetencia, esztétikai – mĦvészeti tudatosság és kifejezĘképesség, digitális kompetencia.
Kiemelt fejlesztési feladatok: Énkép, önismeret, hon- és népismeret, európai azonosságtudat, egyetemes kultúra, aktív állampolgárságra, demokráciára nevelés, a tanulás tanítása.
Egyéb fejlesztési területek: rendszeres olvasóvá nevelés, szövegértĘ hangos és néma olvasás szépirodalmi szövegekkel, közös mĦértelmezés, egyéni mĦértelmezés tanári elĘkészítéssel, irodalmi mĦvek szó szerinti és metaforikus jelentésének elkülönítése, a költĘi nyelv sajátosságai, hibátlan helyesírás, igényes nyelvhasználat írásban és szóban, esztétikus megjelenítés, a leíró nyelvtan rendszerének ismerete, a szaknyelv megfelelĘ szintĦ használata, kapcsolatteremtés más tudományágakkal, az informatika gyakorlati felhasználásának és a könyvtárhasználatnak a gyakorlása, a kommunikatív készség és képesség fejlesztése, a mindennapi élet szóbeli és írásbeli megnyilatkozásformáinak ismerete, alkalmazása, a nem nyelvi kifejezĘeszközök helyhez és idĘhöz kötött ismerete és alkalmazása, az egyetemes és a regionális kultúra ismerete iránti igény, az önmĦvelés igényének (színház, mozi, múzeum, folyóiratok, stb.) felébresztése. A modern informatikai eszközök beépítése a mindennapi munkába.
MAGYARKÖZLÖNY