A MAGYAR BÚZAPIAC

Magyarország búzatermelése az időjárási viszonyok következtében kiszámíthatatlan, mennyisége igen ingadozó volt: 1999-ben mindössze 2,64 millió tonna, 2004-ben pedig 6,01 millió tonna volt a megtermelt mennyiség. Az 1999-es alacsony termésmennyiségnek az lehetett az oka, hogy ebben az évben a búzával bevetett területek nagysága is jóval kisebb volt, mint a többi évben. 2003-ban viszont nem a termőterület alacsony aránya miatt volt kevés a termés (2,9 millió tonna), hanem a nagyon alacsony hozam (2,6 tonna/hektár) miatt. 2003-ban feltételezhető, hogy az időjárási viszonyok – pl. az aszály – nem kedveztek a búzának. Bedő és munkatársa (2011) szerint a termésátlag országosan is nagy szórást mutat és ez érvényes a megyénkénti átlagtermésekre is. A nagy különbségek okát nem csak az agrotechnikai színvonalra, vagy a vetőmag minőségére, vagy a fajták közötti termőképességben meglévő különbségekre, hanem jóval inkább a rapszodikus csapadékeloszlásra vezetik vissza. A vetőmag mennyisége is érdekesen alakul, volt olyan év, amikor 323 ezer tonnát vetettek (1997-ben) és

olyan is, amikor csak 57 ezer tonnát

(2003-ban). Majoros (2005) szerint az állandó mezőgazdasági művelés alatt álló területek nagysága nem változik. Ezt igazolták a FAOSTAT búza termőterületre vonatkozó adatai a későbbi évekre is, mert bár a búza termőterülete az 1996-os 1,19 millió hektárról 2009-re 1,15 millió hektárra csökkent, mégsem mutatott a búza termőterület 1996-2009. között jelentős

0,00

10. táblázat: Magyarország búzatermelése

Forrás: FAOSTAT adatok alapján, saját szerkesztés.

A FAOSTAT adatok szerint, amíg Magyarország jelentős mennyiségben használ fel kukoricát, addig búza felhasználásával nem került be a világ első 20 legnagyobb felhasználója közé. A magyarországi búza import elhanyagolható mértékű mennyiségben és értékben is: van olyan év (2001.), amikor egyáltalán nem importáltunk búzát és egyik évben sem érte el a 100 ezer tonnát az import mennyisége. Ellenben az exporttal, amely mennyiségben 299 ezer tonna (1996-ban) és 2,1 millió tonna (2008-ban) között mozgott. Amíg 2003-ban Kartali és munkatársai (2003) az exportot alacsonynak találják és okát a tengerentúli piacokon elégtelenül kiépített magyar külgazdasági szervezetekkel, a piaci struktúraváltás nem megfelelő ütemével, illetve az ebből következő, túlzott Európa-centrikusságával magyarázza, addig a FAOSTAT adatok szerint az export értékeke megtízszereződött a tizenkét év alatt: 1996-ban 54 millió dollár, 2008-ban 660 millió dollár volt (11. táblázat). Az EU-s csatlakozást követően a búzaexportban továbbra is a közeli szomszédok (Ausztria, Olaszország, Bosznia-Hercegovina, Szlovénia) a fő partnerek, de az uniós csatlakozás hatásaként megjelent a görög exportirány, valamint a líbiai, bangladesi export is (Potori, 2010). Az EU átmeneti intézkedésének köszönhetően, amelyben kétszer 200 ezer tonna búza kedvezményes megvételét és kivitelét engedélyezte intervenciós készletből, Spanyolország irányába, 2005-ben az előző évektől eltérően növekedés volt tapasztalható a búza exportban. A búzapiacon Magyarország számára elsősorban az USA SRW (téli vörös lágybúza) jelent konkurenciát, aminek legnagyobb vásárlói a magyar búzaexport hatósugarán belül Egyiptom és Marokkó, továbbá az USA HRW (téli vörös keménybúza), aminek legnagyobb vásárlói többek között ugyancsak az észak-afrikai országok. A termesztett minőségi osztályok közül a CWRS (nyugati vidékeken termesztett tavaszi vörös keménybúza) a magyar búza legnagyobb vetélytársa, tradicionális vásárlói Európában az Egyesült Királyság és Olaszország. (Potori és Vöneki, 2006)

11. táblázat: Magyarország búza külkereskedelme

Forrás: FAOSTAT adatok alapján, saját szerkesztés.

Magyarországon a búza termelt mennyisége növekedett az elmúlt tizenhárom évben, de volt néhány visszaesés, amikor valószínűleg az időjárási viszonyok nem voltak kedvezőek. A termőterület jelentősen nem változott, a hozamok viszont kis mértékben emelkedtek. Az import és export kereskedelem 1996-ban még kismértékű volt, de az export nagy lépésekkel növekedett, míg az import alacsony szinten marad (11. táblázat). Magyarország egyértelműen nettó exportőr.

Az évek közötti exportingadozás meglehetősen nagy (11. táblázat), amit a klimatikus viszonyok évről-évre történő ingadozásából adódódó termésváltozás eredményez. Míg egyik évben a nagy szárazság miatt kieső kínálat a belső piacon árfelhajtó tényezőként hat és az export ily módon lecsökken, addig más években az ideális termelési körülmények terménybőséget eredményeznek és a belső árak szintjét az intervenciós ár, mint küszöbár határozza meg és az export elméletileg nő. Azonban az ilyen években a termékbőség a világpiacon oly mértékben lenyomja az árakat, hogy az exportáló országok csak támogatásokkal tudják fenntartani versenyképességüket. Az figyelhető meg, hogy szinte egy támogatási verseny alakul ki az exportáló országok között, amelynek határt csak a nemzetközi egyezményekben és egyéb szerződésekben rögzített korlátozások szabnak (Potori, 2010).

Magyarországon a búza éves piaci átlagárának jelentős ingadozása figyelhető meg (23. ábra). A magyar búza árak 1990-2010. között a világpiaci és az EU-s árak alatt mozogtak. Akárcsak az EU-s árakban, a magyar árakban is 2007-ben és 2008-banfigyelhető meg kiugró ár.

23. ábra: A búza éves piaci átlagárának alakulása Magyarországon (EUR/tonna)

Forrás: FAOSTAT, AKI adatok alapján, saját szerkesztés.

Fentiek alapján látható, hogy a mezőgazdasági termékek világpiaci árainak változása nagymértékű ingadozásokhoz vezethet az EU-s és a magyar belpiaci árakban, továbbá az agrárexport-bevételekben.

Bedő és munkatársa (2011) is megfigyelte, hogy az utóbbi négy év során két alkalommal emelkedtek robbanásszerűen az árak. Először csak spekulációs okokkal magyarázták a hirtelen bekövetkezett jelentős áremelkedéseket, de a rövid időn belül ismétlődő ármozgást ma már senki sem tartja véletlennek: a folyamatosan növekvő fogyasztás következménye.

0,00 50,00 100,00 150,00 200,00 250,00

Búza világpiaci ára Búza EU-s piaci ára Búza magyar piaci ára

A rövid távú áringadozások túl nagyok és gyakoriak, amik befolyásolják a termelők kockázat kezelési stratégiáját. Amennyiben ugyanis az áringadozások rendszertelenek, akkor növekszik a bizonytalanság. Jóléti megfontolás szempontjából is problémát jelent, hogy árstabilizálás nélkül bizonytalanság tapasztalható a mezőgazdasági és vidéki jövedelmekben, ezért nincsenek hosszú távú beruházások, a termelők nem vesznek fel kölcsönöket, ebből következően is nincs, vagy korlátozott lesz a technológiai megújulás, illetve gondot okozhat a termelés finanszírozása is. Az árstabilizálás azonban nem azonos a jövedelmek stabilizálásával, mert az utóbbi nem a keresleti és kínálati viszonyok függvénye (Fertő, 1995).

A következő fejezetben azt fogom vizsgálni, hogy az áringadozások csökkenthetők-e állami beavatkozással, illetve a politikai célok között szerepelnek-e az árstabilizációs törekvések.