kontaktusváltozatok néhány sajátosságáról
5. Módszerek 1. Minta
A minták sajátosságai régiók szerint részletesen megtalálha-tók a jelen kötet „Nyelviés szociológiai változók összefüggése ki-sebbségi és többségi helyzetben” c. tanulmányában.
5.2. Kérdőív, eljárás, az eredmények statisztikai feldolgozása
A Nyelvhasználati kérdőívet az adatközlők töltötték ki, a kérdezőbiztosok kiegészítő magyarázatokat adhattak. A kérdőív első részében általános adatokat gyűjtöttünk be a beszélőkről (neme, életkora, végzettsége, foglalkozása, felekezeti hovatarto-zása, családi állapota stb.), a második, nyelvkörnyezettani rész-ben a területi és nemzeti kötődéssel és az anyanyelvvel
kapcso-latos attitűdökre kérdeztünk rá (l. a területi és nemzeti kötődés adatait feldolgozó munkát e kötetben), kisebbségi helyzetben pe-dig az adatközlők nyelvtudására, a nyelvelsajátítás forrásaira, a nyelvek használati színtereire, a magyar és a nem magyar tö-megtájékoztatási eszközök „fogyasztási mértékére”, a nem Ma-gyarországon élők Magyarországgal való kapcsolattartási mintá-ira is (l. Göncz 1999:88–92; 123–132; 71–72). A kérdőív nyelvé-szeti részében 58 feladatot kellett megoldani. Ezek 14 olyan nyel-vi jelenségre vonatkoznak, amelyekben feltételezhetően eltéré-sek jelentkezhetnek a különböző kétnyelvű, valamint egynyelvű környezetben élő magyar beszélők között. A feladatoknál a nyel-vi változók technikájával a nyelnyel-vi változók változatainak előfordu-lási gyakoriságát rögzítettük. A nyelvi változók olyan nyelvi jelen-ségek, amelyeknél ugyanazt a jelentést két vagy több nyelvi for-mában (változatban) fogalmazzuk meg. A változatok nyelvi szempontból egyformán működőképesek, tehát egymással fel-cserélhetők annak veszélye nélkül, hogy agrammatikus monda-tot kapnánk, azonban társadalmi megítélésük különbözik. A vál-tozatok egyike ugyanis megfelel a kodifikált nyelvi standardnak, a másik (vagy a többi) ettől eltér. Az eltérés „nyelvhelyességi”
szempontból lehet többé vagy kevésbé stigmatizált (megbélyeg-zett), de semleges is, csak idegenszerűbb, kevésbé „magyaros”.
Megbélyegzettnek számít pl. a suksük-ölés, amikor a beszélő a kijelentő mód helyett felszólító módban használja a -t végű igét (látja helyett a lássa formát), de lehet idegenszerűbb, pl. amikor a magyarra jellemzőbb szintetikus változatot (tagdíj) széttagoló alakkal helyettesíti (tagságidíj).Hogy melyik változatot preferálja az adatközlő, azt nyelvi és extralingvisztikai tényezők határozzák meg. Kutatásunkban többnyire kéttagú, de esetenként négytagú, nyelvi változó változatainak gyakoriságát határoztuk meg. A vál-tozók az analitizálódásra, a szórendre, fölösleges névmások és kicsinyítő képzők használatára, helynevek ragjára, a -nál/-tól vál-tozók és a többes szám használatára, a feminizálásra, valamint a vonzatok alkalmazására (ezeknél valószínűbb, hogy a várható különbségek elsősorban a nyelvi kontaktushatások eredményei) és a valószínűleg, hogy, a -nók/-nőka kell, legyen,a -ba/-ban és a -ban/-ba változókra, a -t-végű igék kijelentő és felszólító módú
alakjaira (suksükölésre, szukszükölésre, hiperkorrekcióra) vonat-koztak. Az utóbbiaknál az esetleges eltéréseket a nyelvi standard megismerésének és használatának korlátozott volta okozza első-sorban, tehát nem másodnyelvi hatások.
A feladatok grammatikalitási (nyelvtani helyességi) ítéleteket követelnek meg az adatközlőtől. A választásos feladatoknál a nyelvi változatok már adottak, így az adatközlőnek fel kell ismer-nie az ítéletével összhangban lévő megoldást, míg a produkciós (szövegjavításos) feladatok összetettebbek, mert ítéletét önálló-an kell megfogalmaznia. Az első esetben a felismerés mint köny-nyebb, a másodikban a felidézés mint nehezebb emlékezési funkció szükségeltetik. Az adatközlőnek tehát a gondolkodási fo-lyamatok közül a nyelvi anyagon történő ítéletalkotás, az emléke-zési funkciók közül pedig a felidézés vagy felismerés követelmé-nyének kell eleget tennie.
A statisztikai elemzésre MiniStat programcsomagot (Vargha, 2000), valamint esetenként az SPSS statisztikai programcsomagot használtuk. A statisztikai próbák közül elsősorban a független min-ták (különböző személyektől kapott adatok) egyszempontos ösz-szehasonlítására alkalmas eljárásokat [χ2-próba, átlagok illetve rangátlagok egyenlőségének tesztelése varianciaanlízissel (F vagy r F), ha a minták szórása eleget tett az egyenlőség követelményé-nek, vagy az ezeknek megfelelő robusztus eljárások, amelyeknél nem szükségeltetik a szóráshomogentitás (Welch-próba, James-próba, Brown-Forsythe-próba – W, U, BF), az egyes minták átlaga-inak vagy rangátlagaátlaga-inak páronkénti összehasonlítása –t] alkal-maztuk, amelyekkel kimutatjuk, van-e statisztikailag szignifikáns különbség az egyes régiók adatai között feladatonként vagy jelen-ségenként. Egyes esetekben χ2-próbával azt is ellenőriztük, hogy egyazon személyektől kapott válasz vagy változatok esetében (összefüggő mintánál) van-e statisztikailag jelentős eltérés. Ebben a tanulmányban elsősorban a vajdasági eredményeket hasonlítot-tuk össze a magyarországi minta eredményeivel, és erre helyeztük a hangsúlyt, de többnyire más régiók eredményeire is kitértünk, és ezeket is viszonyítottuk egymáshoz, valamint a vajdasági és a ma-gyarországi adatokhoz, mivel a legtöbb eredmény csak Kárpát-me-dencei méretekben értelmezhető teljesebben.
A terepkutatás adatközlői 45 000 használható adatot szolgál-tattak. Ennek az óriási adathalmaznak a statisztikai feldolgozása azóta is folyamatos. Ez a tanulmány is ennek a kutatásnak az eredményei nyomán született.30
6. Hipotézisek
A vizsgált nyelvi változók Lanstyák–Szabómihály klasszifikáci-ója szerint (1997, 148–150) két csoportba sorolhatók: az EK és az E változók csoportjába. Az EK (egyetemes vagy univerzális, de egyben kontaktusváltozók) az egész magyar nyelvterületen változók, de a változó egyik változatának a többségi nyelvben párhuzama van, ami befolyásolhatja előfordulási gyakoriságát.
Feltételezésünk szerint a kontaktushatások okozta eltérések el-sősorban ezekben tükröződhetnek. (Kontaktushatás érvényesül-het az egynyelvű magyarországi magyaroknál is, mint indoeu-ropeizmus, de még inkább a kétnyelvű kisebbségieknél, ahol ezt a hatást a kétnyelvűség élő volta fokozhatja.) Az E változók az egész magyar nyelvterületen változók, nincs közvetlen párhuza-muk a másodnyelvben. Ezek tehát nem kontaktusváltozók, legin-kább nyelvhelyességi vagy stilisztikai kérdéseket érintenek, és az eltérő gyakorisági arány valószínűleg az (eltérő) kisebbségi hely-zetekből (pl. a kisebbségi helyzet hozzáadó vagy felcserélő ele-meinek különbözőségéből, ami az anyanyelv használat kevésbé vagy jobban korlátozza, vagy az egyes közösségek különböző is-kolai rendszereiből) adódik, vagy nyelvjárási hatást tükröznek, de a beszélők kétnyelvűsége és így a kontaktushatás itt alig, vagy csak áttételesen játszhat szerepet.
7. Eredmények
A kutatásunk szempontjából relevánsabb EK változókkal kap-csolatos nyelvhasználati szokásokat a következő nyelvi jelensé-gek kapcsán vizsgáltuk: analitizálódás, szórend, fölösleges név-mások, kicsinyítő képzők, helynevek ragja, többes szám haszná-lata, hasonlítás és feminizálás. Az E változók változatainak pre-ferálásában jelentkező különbségek feltárására a valószínűleg,
hogy, a -nók/nők, a kell, legyen,a-ban/ba, a -ba/banés a -t-végű igék nyelvi változókra adtunk példamondatokat.
Mielőtt az eredményeket ismertetnénk, hangsúlyozni szeret-nénk, hogy az alkalmazott kérdőív sokféle nyelvi jelenséget tar-talmaz, és ezért az egyes változókra vonatkozó példamondatok száma alacsony. Ez szükségképpen azt is jelenti, hogy a változó néhány megjelenési formájából nem indokolt az egész nyelvi je-lenségre általánosítani. Ha emellett szem előtt tartjuk a minták összevetésével kapcsolatos már említett problémákat, ismételten felhívjuk a figyelmet, hogy az eredményekből általánosan érvé-nyes következtetések levonása, más mintákon kapott hasonló kutatások eredményeivel való bővítése és így elvégzett verifiká-lása nélkül, igen kockázatos.
A kapott adatok elemzése és annak ellenőrzése, hogy igazol-ják-e elvárásainkat, több szinten történhet. Mi az elemzés szintjét nyelvi és földrajzi kritériumok alapján határoztuk meg. A fonto-sabb, nyelvi kritérium alapján az elemzést az összesített eredmé-nyek (1), a nyelvi jelenségek (2) és a nyelvi változók szintjén (3) is elvégeztük, és ezekkel kombináltuk a földrajzi kritériumot. Mind-három esetben megvizsgáltuk a standard és a nem standard vagy kevésbé standard megoldások arányát az egész Kárpát-meden-cére, elemeztük az egynyelvű és kétnyelvű magyarok preferenci-ájában mutatkozó különbségeket, és külön összehasonlítottuk a kétnyelvű régiók eredményeit is. A három elemzési szint nem kü-lönül el egyértelműen, mivel egy-egy szinten végzett elemzéskor hivatkozunk a más szinteken kapott eredményekre is.
Először az EK, majd az E változók kapcsán kapott eredmé-nyeket ismertetjük. Ezeket minden esetben a vizsgált nyelvi je-lenségek rövid leírása, a jelenséggel kapcsolatos feltételezett el-térések (hipotézisek) meghatározása és a példamondatok ismer-tetése előzi meg. Az EK változóknál, ahol kontaktushatások vár-hatók, minden vizsgált régió eredményeit változónként közöljük.
Az E változóknál csak a vajdasági és magyarországi eredménye-ket részletezzük változónként, a többi régiónál csak az átlagokra hivatkozunk.
7.1. Összesítő táblázatok
A részletes elemzéseket megelőzően négy összesítő táblázat-ban megadjuk a kutatás fontosabb eredményeit. A 1. és 2. táblá-zatban közöljük a vizsgált nyelvi jelenségek szerint, régiókra le-bontva, adatközlőink összes értékelhető válaszát, külön az EK, il-letve az E változókra. Ezek alapján készült a 3. táblázat, amely a standard és nem standard változatok preferálásának megoszlá-sát mutatja minden változóra a vizsgált régiókban. A 4. táblázat a 14 nyelvi jelenségre a standard/nem standard változatok prefe-renciáját tartalmazza, az 5. pedig a régiók közötti különbségeket a standard, illetve nem standard változatok preferálásában. Ezek az összesítő táblázatok megkönnyíthetik a későbbi részletesebb elemzések teljesebb megértését.
96
F K E V Mu A Mo Σkétny. ΣK-M
Nyelvi
változó S NS S NS S NS S NS S NS S NS S NS S NS S NS
Analiti-zálódás
672 258 754 540 1145 778 867 348 317 257 326 207 723 235 4081 2418 4804 2653
70 30 58,3 41,7 59,6 40,0 71,4 28,6 55,2 44,8 61,2 38,8 75,5 24,5 62,8 37,2 64,4 35,6
Szórend 462 78 471 249 851 219 646 49 282 43 236 62 456 74 2948 700 3404 774
85,6 14,4 65,4 34,6 79,5 20,5 92,9 7,1 86,8 13,2 79,2 20,8 86 14 80,8 19,2 81,5 18,5
Femini-zálás
181 231 373 193 379 446 324 152 139 78 139 89 331 84 1535 1189 1866 1273 43,9 56,1 65,9 34,1 45,9 54,1 68,1 31,9 61 39 56,4 43,6 79,8 20,2 56,4 43,6 59,4 40,6
Kicsi-nyítés
297 131 330 246 540 313 349 186 164 88 170 67 318 104 1850 1031 2169 1135
69,4 30,6 57,3 42,7 63,3 36,7 65,2 34,8 65,1 34,9 71,7 28,3 75,4 24,6 64,2 35,8 65,6 34,4
Fölösle-ges névmás
188 136 153 279 384 260 310 106 140 54 109 71 195 123 1284 906 1479 1029
58 42 35,4 64,6 59,4 40,4 74,5 25,5 72,2 27,8 60,6 39,4 61,3 38,7 58,6 41,4 59 41 -nál/
-tól
190 26 176 110 337 89 219 48 109 17 108 11 193 21 1140 301 1333 322
88 22 61,5 38,5 79,1 20,9 82 18 86,6 13,4 90,8 9,2 90,2 9,8 79,1 20,9 80,5 19,5
Helynév-rag
143 72 222 62 215 210 118 151 41 83 79 39 158 55 818 617 976 672
66,5 33,5 78,2 21,8 50,6 49,4 43,9 56,1 69,5 30,5 66,9 33,1 74,5 25,8 57 43 59,2 40,8 Többes
szám
716 253 746 547 1368 554 917 289 436 134 409 120 737 215 4592 1897 5329 2112
a Kárpát-medencei magyar beszélők körében, régiónként
Magyarázat: F = Felvidék, K = Kárpátalja, E = Erdély, V = Vajdaság, Mu = Muravidék, A = Ausztria, Mo = Magyarország, Σkétny. = a kétnyelvű régiók összevont eredménye, ΣK-m = Kárpát-medencére összevont eredmény, S = standard(abb) változat, NS = nem standard (kevésbé standard) változat.
A táblázat értelmezése: A felső szám az értékelhető válaszok számát, az alsó pedig azt mutatja, hogy a megfelelő régió adatközlőinek hány százaléka prefe-rálja az S vagy NS változatot.
Megjegyzés: A Többes számesetében 9 változóval számoltunk, később azon-ban csak 8 változót elemeztünk részletesen, ugyanakkor a táblázat nem tartal-mazza a főnök után/főnökhözváltozóra adott preferenciákat.
98 a Kárpát-medencei magyar beszélők körében, régiónként
F K E V Mu A Mo Σkétny. ΣK-M
Nyelvi
változó S NS S NS S NS S NS S NS S NS S NS S NS S NS
Valószí-nűleg, hogy
85 23 111 32 156 56 110 30 46 19 41 18 76 28 548 178 624 206
78,7 21,7 77,6 22,4 73,6 26,4 78,4 21,6 70,8 29,2 69,5 30,5 73,1 26,9 75,5 24,5 75,2 24,8 nók/
-nók
208 1 267 20 343 79 262 3 117 3 116 1 212 1 1313 107 1525 108
99,5 0,5 93 7 81,3 18,7 98,9 1,1 97,5 2,5 99,1 0,9 99,5 0,5 92,5 7,5 93,4 6,6
-ba/
-ban
121 93 115 173 163 256 115 130 42 78 41 77 109 105 597 807 706 912
56,5 43,5 39,9 60,1 38,9 61,1 46,9 53,1 35 65 34,7 65,3 50,9 49,1 42,5 57,5 43,6 56,4 -ban/
-ba
138 76 215 69 284 143 195 59 56 64 70 46 156 54 959 457 1115 511
64,5 35,5 75,8 24,2 66,5 33,5 77,8 23,2 46,7 53,3 60,3 39,7 74,3 25,7 67,7 32,3 68,6 31,4 -ba/
-ban
122 93 116 173 164 256 116 130 43 78 42 77 110 105 598 807 707 912
56,5 43,5 39,9 60,1 38,9 61,1 46,9 53,1 35 65 34,7 65,3 50,9 49,1 42,5 57,5 43,6 56,4 Kell
legyen
208 8 276 20 343 79 216 32 108 17 98 16 195 16 1271 131 1466 147
96,3 3,7 97,2 2,8 81,3 18,7 87 13 97,5 13,6 86 14 88,2 11,8 92,5 9,3 90,9 9,1 -tvégű
igék
350 71 440 130 644 187 450 35 167 34 202 27 371 29 2253 484 2624 513
Magyarázat: F = Felvidék, K = Kárpátalja, E = Erdély, V = Vajdaság, Mu = Muravidék, A = Ausztria, Mo = Magyarország, Σkétny. = a kétnyelvű régiók összevont eredménye, ΣK-m = Kárpát-medencére összevont eredmény S = standard(abb) változat NS = nem standard (kevésbé standard) változat A táblázat értelmezése: A felső szám az értékelhető válaszok számát, az alsó pedig azt mutatja, hogy a megfelelő régió adatközlőinek hány százaléka preferálja az S vagy NS változatot.
Megjegyzés: A kell legyenváltozó esetében csak a 41-es és 45-ös változók eredményeivel számoltunk.
3. táblázat
A standard illetve nem standard változatok aránya az összesített eredmények alapján (%-ban)
Magyarázat: D = különbség a standard és a nem standard változatok arányában; ** = P0,00
Régió Standard Nem standard D χ2
1. Magyarország 78,7 21,3 57,4 879,22**
2. Vajdaság 75,9 24,1 51,8 873,62**
3. Felvidék 72,7 27,3 45,4 591,50**
4. Ausztria 71,7 28,3 43,4 292,70**
5. Muravidék 69 31 38 236,83**
6. Erdély 66,3 33,7 32,6 593,55**
7. Kárpátalja 63,3 36,4 26,9 484,36**
4. táblázat
A standard illetve nem standard változatok aránya 14 nyelvi jelenségnél (%, K-m)
Magyarázat: D = különbség, ** = p<0,01, K-m = Kárpát-medence
Nyelvi változó Standard Nem standard D χ2
1. -ba/-ban 43,6 56,4 12,8 13,71**
2. Fölösleges névmás 59 41 18 40,70**
3. Helynevek ragja 59,2 40,8 18,4 28,28*
4. Feminizálás 59,4 40,6 18,6 56,51**
5. Analitizálás 64,4 35,6 28,8 316,80**
6. Kicsinyítő képzők 65,6 34,4 31,2 165,86**
7. -ban/-ba 68,6 31,4 37,2 116,19**
8. Többes szám 71,6 28,4 43,2 729,45**
9. Valószínűleg, hogy 75,2 24,8 50,4 112,38**
10. -nál/-tól 80,5 19,5 61 340,49**
11. Szórend 81,5 18,5 63 918,80**
12.-tvégű igék 83,6 16,4 67,2 800,87**
13. kell legyen 90,9 9,1 81,8 647,42**
14. -nók/-nők 93,4 6,6 86,8 757,22**
Látható, hogy minden régióban jelentősen gyakrabban prefe-rálják a standard, mint a nem standard változatokat, de az ará-nyok régiónként igen különbözőek. Leszámítva a Felvidék és Ausztria közötti elhanyagolható különbséget, a régiók közötti nyelvhasználati szokások minden esetben statisztikailag szignifi-kánsan eltérnek egymástól. A magyarországiak minden kétnyel-vű régiótól jelentősen standardabbak.
A standard illetve nem standard változatok arányát a 4. táblá-zatban a vizsgált nyelvi jelenségekre lebontva is feltüntettük %-ban. Érdekes megfigyelni, hogy kizárólag a -ba/-ban változó ese-tében a Kárpát-medencei magyar nyelvhasználat a nem standard (és egyben stigmatizált) változatot részesíti előnyben (vagyis pl.
gyakoribb az írásban foglalták, mint az írásba foglalták változat preferálása)!
Régió D χ2 P
Felvidék–Kárpátalja 9,1 116,94 0,00
Felvidék–Erdély 6,4 67,71 0,00
Felvidék–Vajdaság 3,2 16,25 0,00
Felvidék–Muravidék 3,7 12,72 0,00
Felvidék–Ausztria 1,1 1,18 n.sz.
Felvidék–Magyarország 6 53,29 0,00
Felvidék–Σkétny. 3,5 27,72 0,00
Felvidék–Kárpát-medence 2,3 12,20 0,00
Kárpátalja–Erdély 2,7 14,18 0,00
Kárpátalja–Vajdaság 12,3 248,65 0,00
Kárpátalja–Muravidék 5,4 28,76 0,00
Kárpátalja–Ausztria 7,4 59,89 0,00
Kárpátalj–Magyarország 15,1 329,46 0,00
Kárpátalja–Σkétny. 5,3 86,49 0,00
Kárpátalja–Kárpát–medence 6,8 134,47 0,00
Erdély–Vajdaság 9,6 180,22 0,00
Erdély–Muravidék 2,7 8,23 0,00
Erdély–Ausztria 5,3 29,38 0,00
Erdély–Magyarország 12,4 264,05 0,00
Erdély–Σkétny. 2,9 31,07 0,00
Erdély–Kárpát-medence 4,1 66,95 0,00
Vajdaság–Muravidék 6,9 51,3 0,00
Vajdaság–Ausztria 4,3 20,35 0,00
Vajdaság–Σkétny. 6,7 122,55 0,00
Vajdaság–Kárpát–medence 5,5 85,17 0,00
Muravidék–Ausztria 2,6 4,56 0,05
Muravidék–Magyaország 9,7 98,47 0,00
Muravidék–Σkétny. 0,2 0,01 n.sz.
Muravidék–Kárpát–medence 1,4 2,45 n.sz.
Ausztria–Magyarország 7,1 53,86 0,00
Ausztria–Σkétny. 2,4 7,56 0,00
Ausztria–Kárpát-medence 1,2 1,88 n.sz.
Magyarország–Σkétny 9,5 167,48 0,00
Magyarország–Kárpát-medence 8,3 160,95 0,00
Σkétny.–Kárpát-medence 1,2 18,42 0,00 5. táblázat
Régiók közötti különbségek a standard/ nem standard változatok preferálásában
Magyarázat: Dőlt betűkkel azokat a régiókat jelöltük, ahol jelentősen nagyobb a nem standard változatok aránya.
D = különbség, P = szignifikancia-színt, n. sz. = nem szignifikáns
7.2. EK változók
7.2.1. Összesített eredmények elemzése
Ha összevonjuk az EK változók kapcsán kapott eredményeket régiók szerint, a következő eloszlást kapjuk (%-ban):
R é g i ó k
Felvidék Kárpátalja Erdély Ausztria
S SN S NS S NS S NS
70,1 29,9 59,2 40,8 64,5 35,5 70,3 29,7
R é g i ó k
Vajdaság Muravidék Σkétnyelvűek Magyarország
73,8 26,2 68,4 31,6 66,8 33,2 77,4 22,6
R é g i ó Kárpát-medence
62,2 31,8
6. táblázat
Az EK változók standard/nem standard változatainak preferálási aránya régiónként (%)
A régiók rangsora a nem standard válaszok alapján: 1. Kárpát-alja 40,8%, 2. Erdély 35,5%, 3. Muravidék 31,6, 4. Felvidék 29,9%, 5. Ausztria 29,7%, 6. Vajdaság 26,2%, 7. Magyarország 22,6%. Mivel Magyarországon 10,6%-kal gyakoribb a standard válaszok aránya, mint a kétnyelvűeknél (χ2=178,71, df=1, p<0,00), feltételezésünk – hogy a kétnyelvűek nyelvhasználati szokásai kevésbé standardak, mint az egynyelvűeké – ilyen szinten igaz-nak bizonyult. Magyarországtól legkevésbé a Vajdaság tér el, 3,6%-kal, azonban ez is statisztikailag jelentős különbség:
χ2=14,82, df=1, p<0,00. Ez egyúttal azt is jelzi, hogy a többi két-nyelvű régió még inkább eltolódik a nem standard válaszok irá-nyába, vagyis minden kétnyelvű régióban érvényesül a feltétele-zett hatás. Az eltérések azonban nem egyformán erősek. A nem standard válaszok alapján Kárpátalja az összes többi régiótól je-lentősen elkülönül a kevésbé standard válaszok irányába, amit az 5,3%-os Kárpátalja–Erdély szignifikáns különbség is jelez
(χ2=39,70, df=1, p<0,00). Erdély viszont kevésbé standard, mint a Muravidék (χ2=11,77, df=1, p<0,00), ezért külön csoportot ké-pez. A harmadik csoportba Muravidék, Felvidék és Ausztria so-rolható elhanyagolható eltérésekkel. Külön csoportot képez a Vajdaság, mivel Ausztriától 2,5%-kal jelentősen különbözik (χ2= 9,56, df=1, p<0,00), de a Magyarországtól való 3,6%-os eltérés is, mint fentebb említettük, szignifikáns.
Ezek az eredmények tehát arra utalnak, hogy a legáltaláno-sabb szinten kimutatható a kontaktushatás. Arra a kérdésre, hogy ez érvényes-e minden vizsgált nyelvi jelenségre, a követke-ző elemzés adhat választ.
A délvidéki régiókra is érvényes tehát az EK változókra össze-vont válaszok alapján a feltételezett szabályosság, hogy nyelv-használati szokásaik kevésbé normatívak, mint az egynyelvű ma-gyarországi magyaroké, bár nem egyforma mértékben: Vajdaság 3,6%-kal, Muravidék pedig 9%-kal tér el az egynyelvű csoporttól.
A köztük mutatkozó 5,4%-os különbség statisztikailag is szignifi-káns: χ2=23,88, df=1, p<0,00.
Ezek az eredmények tehát arra utalnak, hogy a legáltaláno-sabb szinten kimutatható a kontaktushatás. Arra a kérdésre, hogy ez érvényes-e minden vizsgált nyelvi jelenségre, a követke-ző elemzés adhat választ.
7.2.2. Nyelvi jelenségek szerinti elemzés 7.2.2.1. Analitizálódás
Mivel az analitizálódást külön részletesen is feldolgoztuk, és az Analitizáló és szintetizáló nyelvi megoldások c. tanulmányt e fejezet második munkájaként kötetünk is tartalmazza, itt a részle-tes eredményekre nem térünk ki. Annyit azonban hangsúlyozni szeretnénk, hogy a kapott eredmények erős kontaktushatásra utalnak, és kiinduló hipotézisünket igazolják: minden kétnyelvű régióban jelentősen gyakrabban részesítik előnyben a széttagoló nyelvi változatokat, mint Magyarországon.
7.2.2.2. Szórend
A szórendi hatást két típusváltozó kapcsán vizsgáltuk. Az első a jelzői értékű hátravetett határozók használatával, a másik a se-gédige és a főnévi igenév szórendjével kapcsolatos.
Ismeretes, hogy a magyar nyelv tipológiai sajátosságaiból ere-dően a magyarban természetesebb az NP2+part.+NP1 típusú szórend (pl. a falon lévő kép) mint az indoeurópai nyelvekben szokásos NP1+prep.NP2 típusú szórend (pl. kép a falon). Az in-doeurópai nyelvekre jellemző változat (indoeuropeizmus) sem számít a magyarban szubstandardnak, csak „idegenszerűbb”. A változók mindkét változata jelen van mind Magyarországon, mind a többi vizsgált régióban, de mivel az „idegenszerűbb” változat-nak van többségi nyelvű – indoeurópai – változata (pl. a szerb nyelv esetében a hátravetés az egyedüli elfogadható megoldás), feltételezhetően a kisebbségi helyzetű magyarok nyelvhasznála-tában ez a változat gyakoribb. Azt, hogy milyen gyakorisággal je-lentkezik az egyik, illetve másik változat, kutatásunkban az 1. és a 2. feladattal vizsgáltuk.
(1) a. A találkozást Péterrel jó jelnek tartotta.
b. A Péterrel való találkozást jó jelnek tartotta.
Feladat: Bekarikázni a természetesebbnek érzett mondatot.
(2) a. A bejárat az épületbe a másik oldalon van.
b. Az épület bejárata a másik oldalon van.
Feladat: Bekarikázni a természetesebbnek érzett mondatot.
A segédige (pl. fog, akar, készül)+ főnévi igenév szókapcso-latra kétféle szórendi megoldás lehetséges mind a magyarban, mind az indoeurópai nyelvekben, de gyökeresen eltérő gyakori-sági aránnyal. Semleges mondatokban, a magyarban a főnévi igenév+segédige szórend számít egyenesnek, jelöletlennek (ilyenkor az állítmány egészén vagy az igenévi részén van a hangsúly), de pl. a szerbben a segédige megelőzi a főnévi nevet. A magyarban fordított a szórend (segédige + főnévi ige-név), ha más bővítmény a főhangsúlyos vagy a segédigén van a mondathangsúly (pl. most fog menni,vagy fog ez menni!). Vizs-gálatunkban az első változatot (főnévi igenév+segédige) kezeltük
„standardként“.
A kétféle lehetséges szórendi megoldás gyakoriságát mi a 3–5. feladatokkal vizsgáltuk:
(3). a. Valószínűleg fogok késni egy kicsit, várjanak meg!
b. Valószínűleg késni fogok egy kicsit, várjanak meg!
Feladat: Bekarikázni a természetesebbnek érzett mondatot.
(4). a. Ezzel az eshetőséggel is kell számolni.
b. Ezzel az eshetőséggel is számolni kell.
Feladat: Bekarikázni a természetesebbnek érzett mondatot.
(5). Itt van még Péter? – Itt, de már…
a. készül menni b. menni készül
Feladat: Bekarikázni a mondatba jobban illő végződést.
106
F K E V Mu A Mo Σkis ΣK-m
Nyelvi
változó S NS S NS S NS S NS S NS S NS S NS S NS S NS
10 85 23 93 51 164 51 118 20 55 11 41 18 77 28 556 174 633 202
78,7 21,3 64,6 35,4 76,3 23,7 85,5 14,5 83,3 16,7 69,5 30,5 73,3 26,3 76,2 23,8 75,8 24,2
11 92 16 93 51 175 38 139 2 59 7 50 10 91 15 608 124 699 139
85,2 14,8 64,6 35,4 82,2 17,8 98,6 1,4 89,4 10,6 83,3 16,7 85,8 14,2 83,1 16,9 83,4 16,6
12 93 15 88 56 171 42 133 7 48 16 45 14 95 10 578 150 673 160
86,1 13,9 61,1 38,9 80,3 19,7 95 5 75 25 76,3 23,7 90,5 9,5 79,4 20,6 80,8 19,2
13 96 12 104 40 187 27 133 7 62 3 52 8 95 12 634 97 729 109
88,9 11,1 72,2 27,8 87,4 12,6 95 5 95,4 4,6 86,7 13,3 88,8 11,2 86,7 13,3 87 13
14 96 12 93 51 154 61 123 13 58 6 48 12 98 9 572 155 670 164
88,9 11,1 64,6 35,4 71,6 28,4 90,4 9,6 90,6 9,4 80 20 91,6 8,4 78,7 21,3 80,3 19,7
Össze-sen
462 78 249 471 851 219 646 4 282 43 236 62 456 74 2948 700 3404 774
85,6 14,4 65,4 34,6 79,5 20,5 92,9 7,1 86,8 13,2 79,2 20,8 86 14 80,8 19,2 81,5 18,5 a Kárpát-medencei magyar beszélőközösségeknél
Magyarázat: F = Felvidék, K = Kárpátalja, E = Erdély, V = Vajdaság, Mu = Muravidék, A = Ausztria, M = Magyarország, Σkétny.= a kétnyelvű régiók összevont eredménye, ΣK-m = Kárpát-medencére összevont eredmény
A szórenddel kapcsolatos öt nyelvi változó változatainak pre-ferálása jelentősen eltérő a hét vizsgált régióban, ugyanis a χ2=206,65 magasan statisztikailag szignifikáns (df=6, p<0,00). Az átlagos eredmény szerint az egyes régiók az idegenszerűbb vál-tozatok előnyben részesítésének alapján a következő rangsorba állíthatók: 1. Kárpátalja 34,6%, 2. Ausztria 20,8%, 3. Erdély 20,5%, 4. Felvidék 14,4%, 5. Magyarország 14%, 6. Muravidék 13,2% és Vajdaság 7,1%. Ez azt jelenti, hogy a „magyarosabb” szórendet leginkább a Vajdaságban preferálják a két vizsgált nyelvi jelensé-get illetően, legkevésbé pedig a Kárpátalján. A „legstandardabb”
vajdasági eredményekhez viszonyítva a muravidékiek, a magyar-országiak, a felvidékiek megközelítőleg kétszer, az erdélyiek és az ausztriaiak háromszor gyakrabban részesítik előnyben az ide-genszerűbb változatokat. Az egynyelvű csoport nem különül el egyértelműen a kétnyelvűek csoportjaitól, ami nem igazolja felte-vésünket, hogy a magyarországiak nyelvhasználati szokásai a vizsgált jelenségeket illetően „magyarosabbak” a kétnyelvűeké-nél. Érdekes megfigyelni, hogy a Kárpát-medence déli peremén elhelyezkedő két csoport, a vajdasági és a muravidéki preferálta leginkább a standardabb változatokat, bár e két csoport között je-lentős a különbség a vajdaságiak javára (χ2=9,57, df=1, p<0,00).
Ugyanakkor a vajdaságiak jelentősen gyakrabban részesítették előnyben a „magyarosabb” formákat, mint a magyarországiak χ2=15,31, df=1, p<0,00) és az összes többi régió adatközlői, míg a muravidékiek és a magyarországiak eredményei közötti kü-lönbségek elhanyagolhatók (χ2=0,04, df=1, n.sz.). A legstandard-abb vajdasági és egyes régiókhoz viszonyítva standardlegstandard-abb mu-ravidéki eredmények okára egyértelmű magyarázatot nem talál-tunk: ha kizárjuk a mintavétel számlájára írható okokat, azon kí-vül, hogy a vajdaságiak és a muravidékiek a közelmúltig, hét év-tizeden át egy államalakulatban éltek, esetleg azt tudjuk elképzel-ni, hogy nyelvjárási hatás érvényesült, vagy a kifejezettebb nor-ma-túlteljesítésre való törekvés (a norma-túlteljesítés okaira l. a fölösleges névmások alfejezetet), netán az egyes közösségek eltérő iskolázottsági szerkezete magyarázza a kapott eredmé-nyeket. Egyben a magyarországi adatközlőknél az is feltételez-hető, hogy magasabb nyelvismereti szintjük miatt két
semleges-nek (és nem megbélyegzettsemleges-nek) tudott megoldás között válogat-hattak, emiatt eredményeik jobban szóródnak, és jelentősebben eltérnek a standardnak vett normától a vajdaságiakénál.
Különbségek a felvidékiek és a magyarországiak válaszaiban sem jelentkeztek.
Hogy a délvidéki, elsősorban a vajdasági magyarság
Hogy a délvidéki, elsősorban a vajdasági magyarság