A kétnyelvűség szociálpszichológiája

A hozzáadó-felcserélő dimenzión elhelyezkedő kétnyelvűségi helyzetek és a hatásaikra kiépülő hozzáadó-felcserélő egyéni kétnyelvűség meghatározása mellett a kétnyelvűség lélektaná-nak ezen a területén a legtöbb kutatás a bikulturalizmust és kö-vetkezményeit vette célba. A kultúra egy adott közösségben meghonosodott viselkedésformákra, szokásokra, kapcsolatrend-szerre, a közösség intézményeire utal, az előző generációk által kialakított szociális örökség, amelyet az új nemzedék elsajátít és továbbfejleszt. A bi- vagy multikulturalizmus értelmezhető közös-ségi jelenségként (két vagy több kultúra megléte egy heterogén közösségben), de egyénre vonatkozóan is (két vagy több kultúra

elemeinek birtoklása egy személy részéről). A kultúra interna-lizálása az akulturáció. A bikulturalizmust a többrendbeli akultúrá-ció jelenségével kapcsolatban tanulmányozták, amikor egyazon személyben egymást kiegészítő vagy egymással ütköző kultúrák alakulnak ki, mert pl. a családban egyfajta, a környezetben más típusú kultúra dominál. Ilyenkor az egyén élhet ellentmondó, sőt ellentétes életvitelt követelő közegekben, amelyekben különböz-nek az értékek (célok) és a normák (a célhoz vezető utak). A kö-vetkezmények a kultúrák érték- és normarendszerében létező különbségek típusától és fokától függnek, környezeti és belső konfliktusokhoz vezethetnek. Egyesek az anómiát (marginalitás, sehova sem tartozás érzése) hangsúlyozzák. Az amerikai kutatá-sok a két kultúra követelményeihez való alkalmazkodás három formájára mutattak rá: 1. Az egyik kultúra (és etnikai csoport) pre-ferálása, a másik mellőzése, 2. Bármilyen kulturális/etnikai kötő-dés elutasítása (e két reagálási mód a felcserélő bikulturális hely-zetben élő csoportokra jellemző), 3. Pozitív identifikáció mindkét referens csoporttal (hozzáadó bikulturalizmus).

Hasonló kérdésekről (csoport-hovatartozás, nemzettudat, nemzeti érzésvilág) értekezik Hódi (1992) is, amikor a nemzeti identitás kérdéseit a kisebbségben élő vajdasági magyarság helyzetén keresztül elemzi a szociálpszichológia fogalomtárával.

Eredményei más őshonos kisebbségi csoportokra is nagymérték-ben vonatkoztathatók, az integrálódás és asszimiláció folyamata-it érintik (l. a 2.2.2.a fejezetet). Hangsúlyozza, hogy a nemzeti ho-vatartozást sokan terhes örökségként kezelik, bűntudatot és fé-lelmet vált ki bennük, ha ez szóba kerül. A beilleszkedési folya-matot dimenzióként értelmezi, amelynek végpontjai az integráló-dás (a nemzeti identitás megtartása) és az asszimiláció (az iden-titástudat feladása), köztük a részleges leválás sok közbülső for-májával. Az identitásváltásnak gyakran anyagi háttere van, mert a korábbi identitást egy előnyösebb, a társadalmi ranglétrán való előrehaladást jobban szolgáló váltja fel. A természetes asszimilá-ció mellett az erőszakos asszimiláasszimilá-ció is sokféle változatban je-lentkezik: mint gazdasági asszimiláció (a hátrányos csoport gaz-dasági erejének csökkentése), társadalmi asszimiláció (csak a preferált csoport nyelvének és kultúrájának elsajátítása révén

le-het érvényesülni), demográfiai asszimiláció (pl. migrációra való késztetés munkalehetőség híján), politikai asszimiláció (a politi-kai lojalitás igazolására a nemzeti identitás feladásának megkö-vetelése), környezeti asszimiláció (a múltbeli emlékek felszámo-lása), nyelvi-kulturális asszimiláció (az anyanyelv használatának korlátozása, névhasználat szabályozása), tudati (pszichológiai) asszimiláció (elidegenítés a nemzeti történelemtől, a történelmi

„vétkek” hangsúlyozása). Az erőszakos asszimiláció felsorolt for-mái serkentik a túldimenzionált nemzettudat, vagy a nemzeti identitászavarból eredeztethető kisebbségi komplexusok kialaku-lását. Az utóbbiak hátterében a nemzeti hovatartozás miatti folya-matos frusztrációk állnak, és különféle személyiségtípusok kiala-kulását eredményezhetik. Kialakulhat pl. a kivételezett csoporttal azonosuló karrierista típus, vagy a sértett és gyanakvó típus, aki szótlanul tudomásul veszi a körülményeket, és kerüli a közéleti megnyilvánulásokat. Ezek kialakulásának hátterében a nemzeti-ségi kultúra beszűkülése és elsorvadása által előidézett nemzet-tudati elbizonytalanodás és demoralizálódás áll, vagyis egy fel-cserélő kétnyelvűségi helyzetben formálódott és funkcionáló egyéniség.

A heterogén közösségek két- vagy többnyelvű beszélői nyel-veik kontaktusváltozataithasználják, két nyelv normái által irányí-tott nyelvváltozatokat. A Kárpát-medence peremországaiban be-szélt kisebbségi magyar nyelvváltozatok sajátosságait, Magyar-ország mai határain kívül rekedt magyar beszélőközösségek anyanyelvi nyelvhasználati szokásait és általában nyelvi helyze-tét volt hivatott feltárni egy 1996-ban lefolytatott, szocio-lingvisztikai ihletettségű terepkutatás.¹⁶ Az eddig feldolgozott eredmények tanulságai szerint (Göncz, 2000, 2001a, Göncz–

Kontra, 2000; Göncz–Vörös, 2003) a többségi helyzetű, egynyel-vű magyarországi magyar adatközlők válaszai a vizsgált jelensé-geket illetően jelentősen jobban összhangban vannak a kodifikált normával, mint a kisebbségi magyarokéi. Az eltérések egyik cso-portját a nyelvhelyességi eltérések képezik, amelyek a kisebbsé-gi helyzettel együtt járó hátrányok folyományaként értelmezhe-tők, és a korlátozott anyanyelvhasználat miatti nyelvi leépülés mutatói. A kisebbségiek ugyanis bizonyos nyelvhasználati

színte-reken nem használ(hat)ják anyanyelvüket, emiatt kevésbé isme-rik a köznyelv grammatikai szabályait. Ezt az is bizonyítja, hogy az iskolázottabbak minden régióban standardabbak (Göncz, 2001b), mert az anyanyelven szerzett végzettség lehetővé teszi a kodifikált nyelvi normák jobb ismeretét. Az eltérések másik cso-portját a kétnyelvűségi helyzet miatt jelentkező kontaktushatások képezik, és az indoeurópai nyelvekre (így esetünkben a többségi nyelvekre is) jellemző(bb) megoldások gyakoribb jelenlétét ered-ményezik. Eredményeink alapján az analitizálódásnál (a szétta-goló-analitikus megoldások előnyben részesítése a tömörítő-szintetikus megoldásokkal szemben), a feminizálásnál (a -nő utó-tag felesleges használata a foglalkozásnevek jelölésére) és (nagy valószínűséggel) a kicsinyítésnél(kicsinyítő képzők gyako-ribb használata) beszélhetünk Kárpát-medencei méretekben a ki-sebbségi magyarok anyanyelvében kontaktushatásról. A kontak-tushatások a változatok használati arányában okoznak változá-sokat, de nem eredményezik a standardabb változatok eltűnését.