Következtetések és tanulságok az 1996-os terepkutatás tükrében

Kutatásunk kiindulópontjául két kérdés szolgált:

1. Hogyan viszonyul a nyelvhasználat a kodifikált normához?

2. Hogyan viszonyulnak nyelvhasználatukban egymáshoz a vizsgált régiók adatközlői?

Általános elvárásunkat tehát, hogy a kétnyelvű régiók beszé-lői a kontaktushatások élő volta és kisebbségi helyzetükből faka-dó nyelvi hiány miatt jobban eltérnek a nem standard vagy kevés-bé standard nyelvi megoldások irányába, mint a kontrollcsoport egynyelvű és többségi helyzetben élő magyarországi adatközlői, elsősorban a második kérdés kapcsán fogalmaztuk meg. A kimu-tatott fontosabb szabályosságokat a feltett kérdések és hipotézi-sek sorrendjében ismertetjük.

1. A 3. táblázat eredményei alapján állítható, hogy az egynyel-vű és többségi helyzetű magyarországi adatközlők válaszaitól a kétnyelvű, kisebbségi helyzetű adatközlők válaszai jelentősen el-térnek, és náluk gyakoribb a kevésbé standard változatok előny-ben részesítése a standard(abb) változatokhoz viszonyítva. Ez az eredmény összhangban van az általános feltételezéssel, és indokolttá teszi a szűkebb hipotézisek verifikációját.

2. Az EK változók kapcsán 8 nyelvi jelenségnél feltételeztük, hogy a kétnyelvűségi helyzet miatt jelentkező kontaktushatások a kétnyelvűeknél az indoeurópai nyelvekre jellemző megoldások gyakoribb jelenlétét eredményezik. Eredményeink alapján az analitizálódásnál, a feminizálásnál és (nagy valószínűséggel) a kicsinyítésnél beszélhetünk Kárpát-medencei méretekben kon-taktushatásról, mivel minden kétnyelvű régió eredménye jelentő-sen eltér az egynyelvűek eredményétől elvárásainkkal összhang-ban. A kontaktushatás azonban nem annyira általános, hogy

min-Magyarázat V. h. = valószínűleg, hogy N/n = -nók/-nők K. l . = kell legyen, -tvégű = -tvégű igék használata

** = p<0,01 * = p<0,05 + = p<0,10

den vizsgált változónál kimutatható legyen (az egyik megoldás preferálása a másikkal szemben mindig erősen feladattípus- és változófüggő, és számos nyelvi és nyelven kívüli tényező ered-ménye) és egyetlen esetben sem okozta a standard(abb) válto-zat eltűnését. Ez egyben azt is jelenti, hogy esetünkben a feltéte-lezett kontaktushatások nem nyelvi szegényedést eredményez-nek, hanem a változatok használati arányaiban okoznak változá-sokat, divergensebbé teszik a nyelvhasználatot. A kétnyelvűek nyelvi megoldásai lélektani szempontból változatosabbnak, szét-tartóbbaknak mondhatók, míg az egynyelvűek nyelvhasználatuk-ban a konvergencia (szűkítés) felé hajlanak.

A többi vizsgált jelenségnél Kárpát-medencei méretekben megnyilvánuló kontaktushatásról nem beszélhetünk, bár egyes régiókban illetve változóknál ez a hatás nem zárható ki. Általában elmondható, hogy a kontaktushatások csekély mértékben mutat-koztak meg kutatásunkban, talán mert a kontaktusban lévő nyel-vek mind genetikailag, mind struktúráikban erősen eltérnek egy-mástól. Ez ugyan egyéni szinten interferenciát okoz, de az ritkán válik normatívvá, közösségi jellegű kölcsönzéssé. Hogy milyen mérvűek a kontaktushatások, azt igen kockázatos lenne a be-gyűjtött empirikus adatok alapján pontosabban meghatározni.

Egyrészt azért, mert kevés nyelvi jelenséget vizsgáltunk (a nyel-vi rendszer egészéhez nyel-viszonyítva elenyésző számút), de az al-kalmazott példamondatok sem mondhatók a vizsgált nyelvi jelen-ség jó reprezentánsainak. Ezen kívül mai módszertani eljárása-ink sem teszik lehetővé a kontaktusjelenségek kiszűrését a velük ható és a nyelvi eredményben megmutatkozó más nyelvi és nyel-ven kívüli hatások együtteséből.

3. A nyelvi kontaktushatásokon túlmenően az EK változókat vizsgálva nagy valószínűséggel állítható, hogy a társadalmi vál-tozások (esetünkben határmódosítások) az emberek világképét is módosítják (pl. azt, hogy mit észlelnek „hazainak” és mit „kül-földinek”), ez pedig nyelvhasználati szokások változását vonja maga után. Kutatásunkban ezt a helynevek ragjainak használata bizonyítja.

4. A kapott eredmények, ha nem is mindig igazolják elvárása-inkat, többnyire nem is cáfolják azokat. Kivételt az egyes

kétnyel-vű régiókban a szórend és a felesleges névmások használatában észlelt eredmények képeznek, amelyek jelentősen standardab-bak, mint az egynyelvűek eredményei. Ennek a tájnyelvi beüté-sen kívül egyik oka a norma-túlteljesítés is lehet.

5. Az E változókkal vizsgált nyelvhelyességi eltérések az egy-nyelvű csoport „javára”, bár nem minden régióban és nyelvi jelen-ségben, mutatkoztak statisztikailag jelentősnek, a kisebbségi helyzettel együtt járó hátrányok folyományaként értelmezhetők, és a korlátozott anyanyelvhasználat miatti nyelvi leépülés muta-tói. A kisebbségiek bizonyos nyelvhasználati színtereken nem használ(hat)ják anyanyelvüket, emiatt kevésbé ismerik a köz-nyelv grammatikai szabályait. Ezt az is bizonyítja, hogy az iskolá-zottabbak minden kisebbségi régióban standardabbak (l. Göncz, 2001), mert az anyanyelven szerzett végzettség lehetővé teszi a kodifikált nyelvi normák jobb megismerését.

6. Terepkutatásunk eredményei lehetővé teszik a vajdasági ma-gyar kontaktusváltozatok néhány sajátosságának meghatározását.

(a) A vajdasági magyarság kétnyelvű közösség: többségében a mindennapi élethelyzetekben a magyar mellett a szerb nyelvet is használja. Nyelvhasználati szokásait ezért a nyelvi kontaktu-sokból eredeztethető szabályosságok és kisebbségi helyzetének folyományaként jelentkező egyéb hatások is formálják. Ezek a hatások együttesen jelentős eltérést okoznak a standard(abb) nyelvhasználattól az egynyelvű, többségi helyzetű magyarok nyelvhasználati szokásaihoz viszonyítva. A vajdasági és a ma-gyarországi magyar nyelvhasználatban azonban a különbségek, kutatásunk tanulságai szerint, nem túl nagyok, és valamivel ki-sebbek, mint más kétnyelvű magyar beszélőközösségek eseté-ben. Nehezen leküzdhető kommunikációs nehézségeket nem okoznak.

A vajdasági magyar nyelvben érvényesülő kontaktushatások terepkutatásunkban a széttagoló tendencia kifejezettebb voltá-ban, a feminizálásban és a kicsinyítő képzők gyakoribb haszná-latában mutatkoztak meg. Egyben normatívabb nyelvhasználati szokások jelentkeztek a „magyarosabb” szórend előnyben része-sítésében és a felesleges névmások gyakoribb elhagyásában, ami az elvárt kontaktushatásoknak ellentmondó eredmény. Az E

változók esetében kutatásunkban nagyobb eltérések az egynyel-vű csoporttól nem jelentkeztek.

Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a terepkutatás eredményei nagy valószínűséggel kevesebb kontaktushatást és nyelvleépü-lésre utaló jelet mutatnak, mint amennyi a valóságos nyelvhasz-nálatot jellemzi. Ennek egyik oka, hogy a vizsgált minta a lakos-ság összetételét illetően nem reprezentatív, magasan túlrepre-zentált értelmiségiekkel, és elsősorban azok vállalták a kérdőívek kitöltését, akik anyanyelvüket jól ismerik. Másrészt kérdőíves módszerrel bizonyos nyelvhasználati szokások nem térképezhe-tők fel. Más vajdasági nyelvészeti kutatások eredményei kifeje-zettebb kontaktushatásokra utalnak (Andrić, 1992; 1995; 2003, Katona, 1995; Molnár Csikós, 1989; 1993, Papp, 1992; 1995), rangos nyelvészek megfigyelései alapján a nyelvleépülés jelei a valós nyelvhasználatban messzemenően nagyobb méretűek, és a nyelvvesztés és nyelvcsere folyamatai, különösen szórvány-helyzetben, erősek (Ágoston, 1990a; 1990b; 1994). A két forrás-ból származó és más módszerekkel kapott adatokat nem egy-másnak ellentmondó, hanem egymást kiegészítő adatokként cél-szerű értelmezni.