5. INTEGRÁLÓ CSOPORTOKBA JÁRÓ ÓVODÁS GYERMEKEK „SAJÁTOS
5.1. Módszer
85
86 Az elővizsgálatokban 2009-ben 13 gyermek vett részt egy budapesti integráló óvoda csoportjából. A 2015-ös további elővizsgálatokban egy másik budapesti óvoda csoportjából 15 gyermek szerepelt (ebből 6 fő a teljesen végleges vizsgálati elrendezésben).
A végleges, az adatelemzésbe bevont kutatáshoz 78 óvodás gyermekkel végeztem vizsgálatot, a három budapesti óvoda összesen öt integráló óvodai csoportjából, ahol a terepkutatás többi részét is végeztem. A 78 játékból összesen 57 teljesen értékelhető jegyzőkönyvet kaptam. Az 57 gyermek 4 és 7 év közötti volt (átlag életkoruk 5,32 év), 26 fiú és 31 lány. A kutatás ezen része is az óvodavezetés írásbeli engedélyével, a gyermekekek vizsgálatban való részvétele a szülők tájékoztatásával és írásbeli hozzájárulásával történt (ld.
a nyilatkozatok mintáját ld. a 4. Mellékletben).
A kutatási módszer bemutatása
A kutatási célhoz és kérdés megválaszolásához szükséges volt létrehoznom, majd tesztelnem a megfelelő módszert. Kutatásmódszertani célom volt, hogy egy olyan eljárást alkossak, amellyel az óvodás gyermekekhez, fejlődéslélektani sajátosságaihoz illeszkedően tudom megkapni a kérdéseimre a választ, hiszen ebben az életkorban nem használhatók az olyan sajátos nevelési igénnyel, integrációval kapcsolatos attitűdvizsgáló eljárások, mint pl. az iskolások esetben. Az iskoláskorban és később az érzelmi és kognitív fejlődési sajátosságainak, illetve az írás és olvasás képességének köszönhetően más – esetenként a felnőtteket vizsgáló eljárásokhoz hasonló – módszerekre támaszkodhatunk a gyerekek sajátos nevelési igényű gyermekekkel kapcsolatos attitűdjének vizsgálatakor (ld. korábbi iskolásokkal végzett kutatásokat: pl. videófilmekre adott reakciók, meghatározott állításokból való választások elemzése (Perlusz és Balázs, 2008); attitűdmérő kérdőív használata („Chedoke-McMaster fogyatékos gyermekek iránti attitűdöt vizsgáló skála” – Pongrácz, 2013).
Az óvodáskorú gyermekek vélekedéseinek megragadásához olyan módszert szükséges alkalmazni, amely nem alapul írásbeliségen, és figyelembeveszi a verbalitás és a kogníció fejlettségét, az óvodáskori érzelemvilág és gondolkodásmód sajátosságait.
Az óvodások érzelmeinek, gondolkodásának megismeréséhez módszerként kínálkozik a közös beszélgetés, történetmondás és játék. „Abból, ahogyan a gyermek játszik, megérthetjük, hogyan látja és magyarázza a világot – milyennek szeretné, mi érdekli, milyen problémák nyugtalanítják. Játékával azt is ki tudja fejezni, amit szavakba foglalni csak igen nehezen tudna” (Bettelheim, 1994, 192. o.). Polcz Alaine (1974) a játékot a gyermek sajátos
87 nyelvének nevezi. A pszichológiában már több évtizede elterjedtek azok a játékon alapuló diagnosztikai módszerek, tesztek, amelyek projekciós felületet kínálnak a gyermeknek, és amelyben megjelenítheti élményeit, gondolkodását. Az ilyen, „projektív baba technikák”
(projective doll play techniques) jellegű játékon alapuló eszközök mind a klinikumban, mind a fejlődéslélektani vizsgálatokban alkalmazhatók (Woolgar, 1999). Ezek „bepillantást engednek a gyermek reprezentációs világába, a reprezentációi közötti kapcsolatokba, a gyermek szélesebben vett működésmódjába” (Woolgar, 1999, 126. old).
Az ilyen jellegű módszereknek több típusa ismert. Léteznek olyanok, amelyekben a világ élő és élettelen kicsinyített elemeit kínálják fel a gyermek számára, és megalkothatja a
„világát”. Az egyik legismertebb hazai teszt Polcz Alaine kidolgozásában a Világ-játék (Polcz, 1974, 1999). A Világ-játékban az építés során a vizsgálati személy, a világ elemeit széleskörűen lefedő kicsinyített elemekből, egy meghatározott térben építi fel, alkotja meg a saját világát. Az épített világ elemzésén túl a vizsgálatvezető kérdéseket is tesz fel, és azokat, illetve a vizsgálati személy válaszait is jegyzőkönyvezik (Polcz, 1974, 1999).
Hasonlóan kicsinyített világot használó eljárás „A mackógyerek egy napja” vizsgálat, melynek kidolgozása Kürti Istvánné és Szilágyi Lilla (1965, 1970) nevéhez köthető. „A mackógyerek egy napja” című eljárást a szerzők a gyermekek megismeréséhez fejlesztették ki: „a tevékenységi formák előidézésével akartuk megismerni a gyermeket. Ezeket a tevékenységformákat nem teljesen szabad játék, hanem feladatformájú játszatással akartuk létrehozni.” (Kürti és Szilágyi, 1965, 211-212. old). A kísérlet során a gyermekek számára természetes helyzetet teremtenek, amelyben szabadon kibontakozhat, kifejezheti érzelmeit, környezetéhez való viszonyulását. Az elrendezésben egy berendezett babaszoba szerepel, számos óvodai és otthoni mindennapi tárgy kicsinyített másával, a szereplők pedig mackók (három kismackó és két nagymackó). A gyermek feladata, hogy játssza el a mackógyerek egy napját. A szerzők fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy a szereplők nem babák, hanem mackók. Azon túl, hogy a gyermekek kedvelik a mackókat, véleményük szerint a mackók több önkifejezésre adnak lehetőséget, tágabb a szerepek (pl. fiú, lány, szülő, óvodapedagógus) köre, amiket egy mackó felvehet, kevesebb a pl. szociális szabály, mintha emberi szereplők lennének, így nagyobb a játék szabadsága. A jegyzőkönyvvezetés sajátossága az ún. „speciális regisztrálás”, azaz egyszerre vezetjük a verbális és a cselekvéses megnyilvánulásokat (azaz „szó” és „művelet”). Az elemzéshez a szerzők a maguk által kidolgozott tevékenységen alapuló kategóriarendszert használták, mivel módszerüket személyiségvizsgáló eljárásnak tekintik (Kürti és Szilágyi, 1965; Szilágyi és Kürti, 1965;
88 Kürti és Szilágyi, 1970). „A mackógyerek egy napja” vizsgálat a kidolgozása óta is eszköz maradt a pszichológusok, kutatók kezébe. Például Rózsa Judit (1983) állami gondozott óvodások személyiségvizsgálatára, ill. annak kreativitással való összefüggésére alkalmazta a módszert, Szende Ottó pedig (2000) iskolás gyermekek hangszertanulási szándékát vizsgálta, melyhez a mackógyerek vizsgálat tárgyainak körét kiegészítette zenével kapcsolatos eszközökkel (pl. hangszerekkel, bútorokkal).
A befejezetlen történet szintén a gyermekek vizsgálatára alkalmas módszer lehet, amelyben a egy történetet, mesét kezdünk el mondani, majd egy ponton megállva a történet befejezésére szólítjuk fel a gyermeket. Ez a módszer alkalmas lehet – a verbalitás fejlettségének figyelembevételével – a gyermekek vélekedéseinek (pl. Böddi és B. Lakatos, 2010b) és érzelmeinek (pl. Friedl, 2003) vizsgálatára.
Nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi irodalomban is találunk hasonló vizsgálati módszereket. Az egyik legismertebb a MacArthur Story Stem Battery (MSSBD) (Bretherton, Oppenheim et al., 1990, idézi Woolgar, 1999), melyben babacsaláddal játszik a gyermek, és történetbefejezésre szólítják fel. Gyakran ezek a történetek dilemmákat tartalmaznak, és a gyermek „megoldására” vagyunk kíváncsiak (az MSSBD és más hasonló technikák áttekintéséről ld. bővebben: Woolgar,1999).
Saját kidolgozott módszerem alapját „A mackógyerek egy napja” szolgáltatta, amit egyértelműen óvodai környezetre adaptáltam. Kombináltam az eredeti koncepciót a gyermek „játszatására” vonatkozóan és a befejezetlen történet módszerét. Az eredeti
„mackógyerek-eljárást” több ponton megváltoztattam. A játék két helyszínen – a csoportszobában és az udvaron – zajlik, amelyek jóval sematikusabbak, nem egy olyan alaposan felszerelt babaszoba, mint az eredeti vizsgálatban. Úgy gondolom, hogy esetemben a letisztult, nem kompletten felkínált helyszínek nagyobb projekciós felületet nyújtanak, ill.
jobban illeszkedtek a kutatáshoz. A másik fontos eltérés, hogy bár a játék legtöbb részében a gyermeknek szabadsága van, és ő irányítja a játékot, több ponton belépek a játékába, és irányítom azt az alapkérdéseimnek megfelelően.
Az óvodás gyermekek „sajátos nevelési igényű társ” helyzetről való vélekedésének megragadásához szükséges volt egy olyan sematizált helyzetet létrehozni, amely leegyszerűsítő formában megragadja azt a szituációt, amikor egy „sajátos nevelési igényű”
személy (gyermek) egy tipikusan fejlődő személyek (gyermekek) csoportjának tagja. Ezt a
89 szituációt igen nehéz óvodások számára reprezentálni úgy, hogy kellően árnyaltan ragadjuk meg a jellemzőket, ugyanakkor figyelembe vegyük az óvodáskori érzelem- és gondolatvilág sajátosságait. Így – szem előtt tartva, hogy teljes egészében nem tudom a „sajátos nevelési igényű társ”, ill. az integráció szituációját bemutatni a gyerekeknek – egy olyan elrendezést állítottam elő, amely arra törekszik, hogy a társ bevonásával kapcsolatos, leegyszerűsített dilemmával szembesítse az óvodás gyermekeket. Így vált a módszer alapvető elgondolásává az a problémahelyzet, miszerint a csoport egyik tagja valamilyen oknál fogva úgy tud részt venni a csoport tevékenységében, „első gondolatra” nem tudna részesülni a közösségi élményből, ezért a szituáció valamiféle megoldást kíván. Ez a helyzet nem modellálja egy az egyben a sem a sajátos nevelési igényt, sem az integrált nevelési helyzet komplexitását, de igyekszik olyan feltételeket teremteni, amelyben a kutatott kérdéskör megragadható, és a vizsgálati személyek életkori és fejlődéslélektani sajátosságaihoz is illeszedik. A játékba ágyazott alapdilemma tehát az, hogy az óvodában a mackógyerekek fára akarnak mászni, a fán mézet enni, ám egy társuk erre nem képes. Az eszközök leírását ld. a végleges vizsgálati elrendezés bemutatásánál.
Az első néhány próbavizsgálatban (2009. nyár) néhány kismackót és egy a mackókkal megegyező méretű kutyát használtam (9. ábra), ám hamar kiderült, hogy egyrészt a gyermekek számára a kutya nem minősült olyan értelemben „másnak”, ahogy gondoltam, azaz, hogy a kutyák nem tudnak fára mászni (pl. egyszerűen lánynak tekintették, míg a többit fiúnak, vagy a kutya „felugrott a fára”), másrészt hiányolták az óvodapedagógust a helyzetből.
Így módosítottam a szereplőket, és a kutyát kicseréltem egy bekötött lábú macira (10. ábra), aki minden más tekintetben ugyanúgy nézett ki, mint a többi Így a másság kevésbé átvitt értelemben jelent meg, jobban fókuszált a sérültségre, valamilyen tekintetben a képességek eltérésére (a bekötött lábú maci választásának részletes indoklását ld. később). Ezen kívül bevezettem egy a többinél valamivel nagyobb, barna mackót, a mackó-óvónő szerepében (11. ábra). A továbbiakban így folytatódtak az elővizsgálatok. A jegyzőkönyvvezetés során megtartottam az eredeti kettős jegyzőkönyvvezetést („speciális regisztrálás”).
90 9. ábra A vizsgálatokban használt
egyforma mackók közül egy, ill. az első, próbavizsgálatokban használt kutya
10. ábra Az elővizsgálatokban használt bekötött lábú maci és a többi maci közül egy.
.
11. ábra A vizsgálatokban használt óvodapedagógus szerepben lévő mackó és egy mackóóvodás.
Az elővizsgálatokat 2009 őszén végeztem 13 óvodás gyermekkel egy budapesti integráló óvodában (a tapasztalatokról bővebben ld. Böddi, 2010). Majd a vizsgálatsorozatot 2015 őszén folytattam egy másik budapesti óvodában 15 gyermekkel. Ez alkalommal bevezettem még néhány változtatást, és kialakítottam a végleges vizsgálati elrendezést.
Végleges vizsgálati elrendezés és eljárás Eszközök:
• 7 db egyforma kismackó
• 1 db nagyobb barna mackó
• „csoportszoba”: nagyobb cipősdoboz alja, a „falai” pasztellszínű papírral bevonva, az alja kibélelve sötétkék filccel. A csoportszobában volt 4 db kisebb, csomagolópapírral bevont téglatest (kb. gyufásskatulya méretű), amikkel lehetett építeni, asztalnak vagy ágynak használni, amire a vizsgálati személy szerette volna.
• „udvar”: a doboz tetejéből kialakítva, alja bevonva zöld filccel. Az udvaron állt egy hengerből és krepp-papírból kialakított fa (a lombkoronáját úgy készítettük, hogy
91 minden kismackó beleférjen), a lombjában egy aranyszínű sztaniol négyzet, ami a mézet szimbolizálta
A csoportszoba és az udvar a 12. ábrán látható.
12. ábra A vizsgálatban használt „mackóóvoda” részei: a csoportszoba (fent) és az udvar (lent).
A végleges forgatókönyvben jobban történet-, meseszerűre alakítottam az eseményeket, maga a sérülés is a történetben következett be. Azaz a reggeli megérkezéskor az utolsó kismackó elbotlott a szőnyegben, és beütötte a lábát. A láb beragasztása a közös játék során történt meg, mintegy indító motívumként (13. ábra).
13. ábra A végleges vizsgálati elrendezésben használt sérült mackó.
A vizsgálatban használt mackóóvodabeli csoportszoba
A vizsgálatban használt mackóóvodabeli udvar, rajta a fa.
A lombkoronába beültethetők a
mackók
92 A sérült láb, a történet során bekövetkező elesés és bekötés kapcsán felmerülhet, hogy esetleg nem megfelelően reprezentálja a sajátos nevelési igényt, hiszen esetleges szűkít, csak egy sérüléstípusra vonatkozik, nem egy olyan speciális nevelési szükséglet, ami tartósan fennállna, illetve nem feltétlenül feleltethető meg az olyan, akár az óvodában is előforduló, sajátos nevelési igénynek, amelyek pl. kognitív területeket, érzelmeket, magatartást érintenek. Azonban óvodáskorú gyermekekkel történő vizsgálatban megalapozottnak tartom a döntésemet. A módszer kitalálásában szükség volt egy olyan másság megjelenítésére, ami az óvodás gondolkodása számára megragadható. A fizikai sérültség, mozgásban jelentkező probléma adekvát választás óvodás gyermekek esetében, mivel ebben a korban a sajátos nevelési igénnyel, fogyatékosságal kapcsolatban inkább az észlelhető, perceptuálisan kiugró fogyatékosságról van fogalmuk, azokat kapcsolják össze a képességek megváltozásával (vö.
Diamond, Hong és Tu, 2008; Diamond és Tu, 2010). A jelen esetben fennálló időszakos sérülés kapcsán pedig hangsúlyos, hogy az óvodáskor élményvezérelt, szinkretikus, prekauzális gondolkodásában az idői tájékozottság, időfogalom labilis, kialakulóban van, még nem absztrakt (Mérei és V. Binet, 2006; Ranschburg, 2002), így a láb sérülése kapcsán sem feltétlenül merül fel, hogy ez „meddig fog tartani”, tartós-e vagy sem. A láb sérültsége az „itt-és most” játékhelyzetben érdekes a gyermek számára. Ezt kiegészíti a mágikus gondolkodás (vö. Ranschburg, 2002) – amelyet az általam előidézett játékszituáció, az abban rejlő kettős tudat – is hív, amelynek köszönhetően a sérülés a jelenben éppen „van”, de bármikor akár meg is gyógyulhat. (Ezt egyébként néhány gyermek már a játék közepén fel is vetette, egyszerűen meg akarta gyógyítani a mackót.) Az utolsó szempontom pedig etikai volt. Úgy gondoltam, hogy ha a gyerekek a későbbiekben mesélnek a vizsgálatról pl. a pedagógusoknak, szülőknek, akkor kevésbé negatív, stigmatizáló, ha olyan információt, élményt adnak át, hogy mackóóvodában játszottak, és egy kismackó elesett, mint ha pl. a sajátos nevelési igényű gyermekek szüleihez hazajut, hogy egy „sánta maciról” szólt a mese.
Ezt a címkézést igyekeztem azzal is feloldani, hogy a játék végén, amikor minden a kutatás szempontjából releváns információt összegyűjtöttem, mindig meggyógyítottuk a macit, így feloldottuk a sérülés keltette esetleges érzelmi következményeket, és lezárhattuk az „elesés-sérülés-bekötött láb-nehézségek” történetsort.
Végül pedig a 2015. őszi elővizsgálatok során írtam le a végleges forgatókönyvet (5.
Melléklet), és hoztam létre a végleges jegyzőkönyvvezetési formát, amelyben megtartva az eredeti kettős jegyzőkönyvvezetést (verbális és cselekvéses tartalom) kiegészítettem konkrét, a jegyzőkönyvvezető számára eldöntendő, jelölendő kérdésekkel, illetve elágazási
93 pontokat építettem a jegyzőkönyv sablonjába (5. Melléklet), amellyel megkönnyítettem a jegyzőkönyvvezetést és a későbbi adatfeldolgozást is.
A végleges játék-forgatókönyvet röviden az alábbiakban összefoglalom. (Részletesen ld. az 5. Mellékletben.)
A játékos vizsgálatokra többségében délelőtt a szabad játék, esetleges mikrocsoportos kezdeményezés, ill az udvari játék idejében, néhány esetben az óvónők javaslatára a
„nemalvó” gyermekkel alvásidőben került sor. A gyermeket bevezettük egy nyugodt helyiségbe (pl. az óvodapszichológus, fejlesztőpedagógus szobájába), ahol a vizsgálatot folytattuk. A helyiségben egyetlen alkalom kivételével (amikor a gyermek csak az óvónővel együtt volt hajlandó átjönni) csak a gyermek, a vizsgálatvezető (azaz én magam) és a jegyzőkönyvvezető tartózkodott. A szobában már elölhagyva „várt” a gyermekre egy kismackó, akit megnézhetett, kézbe vehetett. Majd elkezdtem vele beszélgetni, elmondani az instrukciót, miszerint most mackóóvodásokról fogunk mesélni, és el is játsszuk a történetet.
Elővettem a csoportszobát, a sarkába tettem az óvó nénit, és odaadtam a többi kismackót, hogy segítsen megérkezni nekik, mivel reggel van. Az utolsó kismackót észrevétlenül a kezemben tartottam, és én tettem be a csoportszobába. Amikor megérkezett, elbotlott a szőnyegben, és megsérült a lába. A beragasztást követően folytatódott az óvodai délelőtt, és felszólítottam a gyermeket, hogy játssza/mesélje el, mi történt délelőtt az óvodában. Ezután beléptem a játékba, elővéve az udvart, elmondtam, hogy most az udvarra mentek, és megkértem, hogy vigye ki a mackóóvodásokat az udvarra. Ott ismét eljátszotta/elmondta, ki-mit csinált az udvaron. Majd következett a dilemmával való szembesítés: a mackók észrevettek egy fát, a fán a mézet, és azt szerették volna, ha mindenki felmászhasson a fára, és mindenki ehessen a mézből. Ezután megkértem, játssza el, ez hogyan történt. A játék végeztével lezártuk a mesét, zárásként elmeséltem, hogy kiderült, ez varázsméz, és meggyógyította a bekötött lábú maci lábát (bár ezt sokan maguk ki is találták). Végül levezetésként a gyermek még játszhatott a macikkal, pl. bevihette őket ebédhez leültetni vagy lefektetni aludni.
Fontos pontok voltak a játék során, amikor beléptem a játékba, irányítottam vagy kérdéseket tettem fel: egyrészt a csoportszobai vagy udvari szabadjáték során, ha magától nem derült ki, rákérdeztem, hogy mit csinált épp a bekötött lábú maci. Másrészt, ha magától pl. nem vitte ki az udvarra, vagy nem kapott mézet, akkor rákérdeztem, hogy ő hogyan jutott
94 ki/kapott, illetve emlékeztettem, hogy azt szerették volna, hogy mindenki kapjon mézet.
Végül, ha figyelmen kívül hagyta a maci sérülését, akkor is emlékeztettem rá, vagy magyarázatot kértem a megoldásmódjára. A részletes belépési pontokról ld. a jegyzőkönyvet az 5. Mellékletben.
Adatfeldolgozás
Elsőként egy független megfigyelő segítségével a játékok során készített jegyzőkönyveket táblázatos formában rögzítettük: a főbb csomópontokat megragadó szempontok mentén bemásoltuk szó szerint a jegyzőkönyvek megfelelő elemeit (cselekvés leírása és szóbeli megnyilvánulások), illetve a történések alapján döntést hoztunk (adott szempont megjelent-e a játékban vagy smegjelent-em).
Ezek a szempontok a 8. táblázatban láthatók.
95 8. táblázat A „Mackógyerekek egy napja az óvodában” jegyzőkönyvek feldolgozásakor felhasznált szempontok
Történet elem (helyszín) Szempont
Csoportszoba
• Csoportszoba: első cselekvés
• Mit csinálunk Vele? Egyből válaszol-e vagy rávezetéssel
• Mit csinálunk Vele?/Mit csinált az óvó néni?
• Mit csinálnak a macik?
• Mit csinál a bekötött lábú maci?
Kijutás az udvarra
• Kiviszi magától a bekötött lábút?
igen/nem; annak eldöntése, hogy a gyermek magától kivitte-e az udvarra a bekötött lábú macit.
• Kiviszi a vizsgálatvezető kérésére?
igen/nem
• Hogyan jut ki az udvarra?
Udvar
• Mit csinálnak a macik az udvaron?
• Mit csinál a bekötött lábú maci az udvaron?
• Kap-e mézet a bekötött lábú maci?
igen/nem; az egész udvari epizód alatt összességében bármilyen módon hozzájut-e a bekötött lábú maci a mézhez. Ez tekinthető a bevonás jelének (hiszen részesül a maci a jóból).
• Hogyan jut hozzá a mézhez?
• Hogyan jut fel a fára? Ha a bármilyen módon feljut a fára a bekötött lábú maci, annak a módja.
Ez tekinthető az bevonás jelének (hiszen részesül a maci a jóból).
• Ki hoz le a fáról? Ha lehoz valaki a bekötött lábú macinak mézet, ki hozza le. Ez tekinthető az bevonás jelének (hiszen részesül a maci a jóból).
A fenti módon összesített jegyzőkönyveken a független megfigyelő segítségével tartalomelemzést végeztünk, kategóriákat hoztunk létre:
96 Integrál7_CSOPORTSZOBA: igen/nem. Akkor minősül integrálásnak, ha a bekötött lábú maci részt vesz a csoport életében, olyan tevékenységet folytat, amit a többiek is (még ha az a tevékenység nem társas, pl. mindenki alszik), vagy társsal együtt van. Nem minősül integrálásnak, ha a bekötött lábú maci részt vesz ugyan a többiek tevékenységében, de a gyermek egyértelműen figyelmen kívül hagyta a maci sérülését.
Empátiás, segítő attitűd8_CSOPORTSZOBA: igen/nem; megjelenik-e a bekötött lábú macinak való segítés, segítségnyújtás, az ő támogatása akár (felnőtt vagy gyermek) társsal (beleértve, ha közvetlenül mellette, vele együtt van egy társ), vagy akár eszközzel. Nem minősül empátiás, segítő attitűdnek, ha csupán a láb bekötése, sérülés ellátása történik, mivel az az induló helyzet forgatókönyvszerű folytatása.
Passzivitás_CSOPORTSZOBA: igen/nem; annak eldöntése, hogy a bekötött lábú macit a gyermek a csoportszobai epizód alatt valamilyen módon csupán passzív szerepben tartja-e (pl. fekszik, üldögél, pihen). Nem minősül passzívnak, ha – a sérülés miatt elfogadhatóan – passzív pozícióban van, de részt vesz valamilyen aktív tevékenységben (pl. ülve játszik).
Integrál_UDVAR: igen/nem Akkor minősül integrálásnak, ha a bekötött lábú maci részt vesz a csoport életében, olyan tevékenységet folytat, amit a többiek is, társsal együtt van. Nem minősül integrálásnak, ha a bekötött lábú maci részt vesz ugyan a többiek tevékenységében, de a gyermek egyértelműen figyelmen kívül hagyta a maci sérülését.
Empátiás, segítő attitűd_UDVAR: igen/nem; megjelenik-e a bekötött lábú macinak való segítés, segítségnyújtás, az ő támogatása akár (felnőtt vagy gyermek) társsal, akár eszközzel.
Passzivitás_UDVAR: igen/nem; annak eldöntése, hogy a bekötött lábú macit a gyermek az udvari epizód alatt valamilyen módon csupán passzív szerepben tartja-e (pl. fekszik, üldögél, pihen). Nem minősül passzívnak, ha – a sérülés miatt elfogadhatóan – passzív pozícióban van, de részt vesz valamilyen aktív tevékenységben (pl. ülve játszik, hintázik, beszélget).
7 Az „Integrál” kategória-elnevezésben az integrációnak egyfajta munkadefinícióját alkalmaztuk, mellyel a kategória leginformatívabb elnevezésére törekedtünk. Az elnevezést olyan értelemben használtuk, amikor a gyermek a mackót bevonja a csoport közös tevékenységeibe, társakkal interakciókat folytat (tehát nem vonja ki a csoportból, nem különíti el őt).
8 Az „Empátiás, segítő attitűd” elnevezésben (az Integrál elnevezéséhez hasonlóan) egyfajta munkadefiníciót alkalmaztunk, mellyel a kategória leginformatívabb elnevezésére törekedtünk, azt értve alatta, amellyel a mackó helyzetének megértését, helyzetébe belehelyezkedést, a vele való együttérzést és a támogatását kifejező viselkedéses megnyilvánulásokat, viszonyulást ragadtunk meg.
97 Az integrálásra, bevonásra vonatkozóan létrehoztunk egy kategóriát, amellyel az Integrálás szintjét határoztuk a játék fő motívuma, azaz a bekötött lábú maci udvarra jutása, mézből és fáramászásból való részesülése alapján (9. táblázat).
9. táblázat Az Integrálás szintjei: a problémahelyzet megoldásának szintjei a
„Mackógyerekek egy napja az óvodában” vizsgálatban.
Integrálás szintje Kategória leírása
0 nem jut ki az udvarra a bekötött lábú mackó, és nem kap mézet
1
nem jut ki az udvarra a bekötött lábú mackó, „de azért kap mézet valahogy”: ide tartozik az is, ha benn volt, de végül valamilyen módon (pl. a vizsgálati személy egyszer csak átemelte) kijutott a maci vagy felkerült a fára, akár egyből a csoportszobából; az is idetartozik, aki végig bennmaradt a csoportszobában, és bevittek neki mézet.
(Ebbe a kategóriába tartozik, ha az udvarra kijut bekötött lábú maci, de nem kap a mézből; azonban ilyen megoldás nem volt.) Nem tartozik a kategóriába, ha nem releváns a megoldás, mert pl.
figyelmen kívül hagyja a sérülést, és azért bánik ugyanúgy a mackóval, mint a többivel, vagy valamilyen a problémát elbagatellizáló megoldást ad.
2 kap mézet a bekötött lábú mackó, de úgy, hogy (csak) lehoznak neki
3
a fára is feljut a bekötött lábú mackó, és mézet is kap ezáltal (nem tartozik ide, ha nem releváns a megoldás, mert pl. figyelmen kívül hagyja a sérülést, és azért bánik ugyanúgy a mackóval, mint a többivel, vagy valamilyen a problémát elbagatellizáló megoldást ad).
Ide tartoznak az olyan megoldások is, amikor másképp kapnak a mackók a mézből, mintha felmásztak volna a fára, de a bekötött lábú mackó ugyanúgy kap, mint a többiek (pl. egy valaki felmászik, és lehoz a többieknek; lerázzák a fáról a mézet maguknak)
A kategóriákból az Integrálás szintjeinek kivételével dichotóm változókat hoztunk létre (igen nem, azaz 0/1).
98 Az adatelemzésbe az alábbi változókat vontam be:
• Életkor
• Nem
• Mit csináljunk Vele? Spontán/rávezetés
• Integrál_CSOPORTSZOBA
• Empátiás, segítő attitűd_CSOPORTSZOBA
• Passzivitás_CSOPORTSZOBA
• Spontán kiviszi az udvarra
• Rávezetéssel kiviszi az udvarra
• Kap mézet
• Feljut a fára
• Integrál_UDVAR
• Empátiás, segítő attitűd_UDVAR
• Passzivitás_UDVAR
• Integrálás szintjei
Az adatok elemzése Microsoft Excel és IBM SPSS Statistic 24 programokkal történt.
5.2. Eredmények – a gyermekek játéka alapján készült jegyzőkönyvek elemzése