A módmaxima megszegése

Végül a módmaxima megszegésére hozok példát. Grice (1991 [1975]: 27) szerint a módmaxima négy almaximából tevődik össze: kerülni kell 1) a kétértelműséget és 2) a homályosságot, valamint törekedni kell 3) a tömörségre és 4) a rendezettségre. A módmaxima megszegése az előbbiek be nem tartásakor következik be: a homályosság, a kétértelműség, a címzett eltolása, az ellipszis és a túlzott általánosítás a módmaxima megszegéséhez vezet.

(5) videó9 25:26

Gulyás Márton: Én azt mondtam, hogy Horthy Miklós semmit nem tett ezért a nyomo- annak a nyo-mornak az akkori felszámolásáért, sőt, nehezítette az akkori életkörülményeit millióknak és ezek az életkörülmények bizony ma is megvannak a magyar társadalomban. És bizonyos értelemben bizony ezek ma is konkrét politikusokhoz köthetőek, hogy miért alakulnak így, ahogy alakulnak.

Tehát hogy igen, erről kéne végre beszélni, nem pedig, hogy lehet-e emlékmisét tartani, egyéb-ként szentmisét mondatni a Horthy Miklós lelki üdvére.

Az (5) példa a Csatt! c. vitaműsorban hangzott el, amelyben három a médiában is dolgozó személy (Vágó István, Pesty László és Bencsik Gábor) és egy civil aktivista (Gulyás Márton) vett részt. Pesty László és Gulyás Márton annak kapcsán vitatkozott egymással, hogy a református egyház a Holokauszt Nemzetközi Emléknapjára tervezte a Horthy Miklós emlékére tartott szentmisét. Gulyás Márton a társal-gás során negatívan ítélte meg Horthy Miklóst, felelősséget tulajdonított neki a második világháborúban való részvételünkért, valamint párhuzamot vont a magyar állampolgárok akkori és jelenkori szociális helyzete között.

Az idézett részletben Gulyás megszegte a módmaximát, mivel homályosan utalt a műsorban említett politikusokra mint a szegénységért felelős személyekre – ez a találékony emlékezet és a társas azonosulás stratégiáival is összefüggésbe hozható –, ugyanakkor a relevanciamaximát is megszegte, mivel a műsor tárgya a szentmise létjogosultsága volt, nem pedig a jelenlegi társadalom problémái. Erre a moderátor és a vitapartnerek is többször felhívták a figyelmét, de Gulyás attribúciós számadást hajtott végre, magyarázva a témaváltás indokoltságát.

Benyomáskeltési stratégiák a grice-i interakcióelmélet szemszögéből 77 6. Összegzés és kitekintés

Dolgozatom fő célkitűzése az volt, hogy az alkalmi társalgási implikatúrák egyes típusaihoz benyomás-keltési stratégiákat rendeljen hozzá néhány vitaműsor társalgásait elemezve. A feldolgozott anyagban szereplő adatok vizsgálata során megállapítottam, hogy ezen társalgásokban a minőségmaxima megsze-gése esetén volt a leggyakoribb a benyomáskeltési stratégiák használata (attitűd kinyilvánítása, verbális agresszió, emlékezet találékonysága, énleírások, attribúciós számadás, társas azonosulás), más maximák megszegésekor pedig ehhez képest kevesebb stratégia érvényesült. A mennyiségmaxima megszegésekor az énleírás, a verbális agresszió és az emlékezet találékonysága, a relevanciamaxima megszegésekor az emlékezet találékonysága és a verbális agresszió stratégiái voltak túlsúlyban, míg a módmaxima esetén a verbális agresszió és az attribúciós számadás volt gyakori. Emellett szembetűnő, hogy a benyomás-keltési stratégiák közül a verbális agresszió bármely maxima megszegésével összekapcsolódhat. A dol-gozat igyekezett egyaránt tekintetbe venni a nyelvhasználat racionális és interperszonális vetületeit: az interperszonális jelenséget egy racionalitási elv segítségével vizsgálta, az együttműködő kommunikációra létrehozott keretet pedig a versengő kommunikációra vonatkoztatva alkalmazta, vagyis a kooperativizmus és az egocentrizmus ötvözeteként értelmezte a nyelvi benyomáskeltést.

További kutatási irányként rajzolódott ki vizsgálódásaim során a benyomáskeltés és a befolyá-solás közötti viszony feltérképezése. Árvay Anett (2003: 11) szerint a befolyábefolyá-solás során a beszélő arra törekszik, hogy a hallgató korábbi vélekedései, attitűdjei a beszélő által elvárt módon módosuljanak vagy erősödjenek meg; a befolyásolási szándék a hallgató számára azonban nem minden esetben egy-értelmű (ekkor beszélhetünk manipulációról). A benyomáskeltés során a beszélő ugyancsak arra törek-szik, hogy egy adott vélemény, egy elvárt társadalmi kép vagy attitűd alakuljon ki a hallgatóban, s ezen szándéka gyakran nem egyértelmű, illetve nem bizonyítható. A benyomáskeltés esetében – a befolyá-solással ellentétben – mindig az énvonatkozás vagy a csoportmegjelenítés az elsődleges, de eszköztáraik között számos átfedés van.

Elemzésem és az adatok rendszerezése során számos probléma merült fel. A vitaműsor műfajá-ból adódóan nehéz vizsgálni a moderátor objektivitását, a résztvevők között fennálló viszonyokat, illetve a politikusok és a politikai szakértők stratégiáit vezérlő motivációk feltárása is gondot okozhat. Emellett az sem minden esetben egyértelmű, hogy a politikusok a saját vagy a pártjuk nevében nyilatkoznak-e.

További kérdéseket vet föl az is, hogy hogyan lehet a tudatosságot mint a benyomáskeltés mögött meg-húzódó tényezőt megítélni, illetve külső szemlélőként, elemzőként fel lehet-e tárni az összes elhangzó implikatúrát.

Ahhoz, hogy átfogó elemzés születhessen a politikai tartalmú/vonatkozású diskurzusokról, szük-séges egy szociálpszichológiai és nyelvészeti alapokon nyugvó benyomáskeltési szűrő és egy multimo-dális korpusz, amelyek segítséget nyújthatnak az egyes stratégiák és a motivációk felismerésében.

Hivatkozott szakirodalom

Árvay Anett 2003. A manipuláció és a meggyőzés pragmatikája a magyar reklámszövegekben. Általános Nyelvé-szeti Tanulmányok 20: 11–35.

Gibson, Bryan – Sachau, Daniel A. 2000. Sandbagging as a Self-Presentational Strategy. Claiming to be Less than You Are. Personality and Social Psychology Bulletin 26/1: 56 –70.

Goffman, Erving 1959. The Presentation of Self in Everyday Life. New York: Doubleday Anchor.

Goffman, Erving 2008 [1967]. On face-work. In Síklaki István: Szóbeli befolyásolás II. Nyelv és szituáció. Buda-pest: Typotex Kiadó. 11–36.

Grice, H. Paul 1991 [1975]. Studies in the way of words. Harvard: Harvard University Press.

Horányi Özséb 1999. A személyközi kommunikációról. In Béres István – Horányi Özséb (szerk.): Társadalmi kommunikáció. Budapest: Osiris. 57–85.

Ilie, Cornelia 2001. Semi-institutional discourse: The case of talk shows. Journal of Pragmatics 33: 209–254.

Ilie, Cornelia 2006. Talk Shows. In Brown, Keith (ed.) Encyclopedia of Language & Linguistics. Second edition.

Vol. 12. Oxford: Elsevier. 489–494.

Jones, Edward E. – Pittman, Thane S. 1982. Toward a general theory of strategic self-presentation. In Suls, Jerry (ed.): Psychological perspectives of the self. Hillsdale, NJ: Erlbaum. 231–261.

78 Szabó Éva

Leary, Mark R. 1995. Self-Presentation. Impression Management and Interpersonal Behavior. Madison: Brown

& Benchmark.

Leary, Mark R.− Kowalski, Robin M. 1990. Impression Management: A Literature Review and Two-Component Model. Psychological Bulletin 107/1: 34–47.

Mussolf, Andreas 2017. Metaphor, irony and sarcasm in public discourse. Journal of Pragmatics 109: 95‒104.

Nemesi Attila László 1997. Miként viselkedünk a szavakkal? Benyomáskeltés és nyelvhasználat. Magyar Nyelvőr 121/4: 490–496.

Nemesi Attila László 1998. Társalgási divatkifejezések a benyomáskeltés szolgálatában. Magyar Nyelvőr 122/1:

24–35.

Nemesi Attila László 2000. Benyomáskeltési stratégiák a társalgásban. Magyar Nyelv 96/4: 418−436.

Nemesi Attila László 2011. Befolyásolás a nyelv eszközével. In Nemesi Attila László Nyelv, nyelvhasználat, kom-munikáció. Hét tanulmány. Budapest: Loisir Kiadó. 177–202.

Németh T. Enikő 2004. Racionalitási és interperszonális elvek a kommunikációban In Ivaskó Lívia (szerk.): A kommunikáció útjai. Budapest: Gondolat Kiadó. 131–155.

Nuolijarvi, Pirkko – Tiittula, Liisa 2011. Irony in political television debates. Journal of Pragmatics 43/2: 572‒587.

Pap Andrea 2011. Adalékok a nyelvi benyomáskeltés stratégiáihoz. Udvariassági elvek a magyarok nyelvhaszná-latában. Magyar Nyelvőr 135/1: 78‒89.

Sperber, Dan – Wilson, Deirdre 1995. Relevance. Communication and Cognition. Oxford–Cambridge: Blackwell.

Verschueren, Jef 1999. Understanding Pragmatics. New York: Oxford University Press.

SZABÓ ÉVA

Szegedi Tudományegyetem szalayeva0823@gmail.com

A SZÖVEGSZERVEZŐ RELÁCIÓK MÓDOSULÁSAI

AZ ANGOLRÓL MAGYARRA FORDÍTOTT HITTÉRÍTŐ SZÖVEGEKBEN

Viola Éva

A szöveg koherenciáját a szövegfelszín alatt működő kognitív kapcsolódások, az ún. koherenciarelációk (KR) biztosítják, amelyek összekötik egymással a szöveg egyes részeit. Az olvasó koherensnek érzékeli a szöveget, ha annak minden része összefügg legalább egy másikkal. A kapcsolódások meglétéből nem következik feltétlenül, hogy a szöveg az olvasó/befogadó számára könnyen érthető, illetve feldolgozható, ugyanakkor a koherenciarelá-ciók egyik típusát alkotó szövegszervező relákoherenciarelá-ciók jelentős szerepet játszanak az érthetőség, illetve a feldolgozha-tóság biztosításában (Stede et al. 2017). A következőkben ismertetett kutatásomban ezen relációkat vizsgálom egyrészt forrásnyelvi, másrészt fordítás révén keletkezett célnyelvi szövegekben.

Dolgozatomban – elsősorban a szövegszervező relációkra fókuszálva – röviden összefoglalom, hogy hogyan alakult, változott az eddigiekben a koherenciarelációk taxonómiája, bemutatom a kutatásom során elemzett korpuszt és az elemzés módszertanát, valamint ismertetem a kutatás eredményeit és az ezekből levont következtetéseket.