A kérdőíves kutatás

Azt, hogy a magyar mutató névmások megfelelő használata valóban problémát okozhat a magyart mint idegen nyelvet tanuló lengyelek számára, egy kérdőíves kutatás segítségével vizsgáltam 2017 júniusának végén.⁶ A válaszadók a Jagelló Egyetem magyar szakán tanuló lengyel anyanyelvű egyetemisták voltak (összesen 41 fő). A kérdőívet elsőéves diákok is kitöltötték, akik csupán kb. tíz hónapja tanulták a ma-gyar nyelvet.

A kérdőív rákérdezett többek között a válaszolók magyarnyelv-tudásának szintjére is. Az ered-mények azt mutatják, hogy – az adatközlők saját bevallása szerint – a megkérdezettek nyelvtudása tipi-kusan az egyetemi évfolyamaikon elvárható szintnek felel meg, azaz: 1. évfolyam – A1 szint (10 fő), 2.

évfolyam – A2 szint (14 fő), 3. évfolyam – B1 szint (5 fő), 4. évfolyam – B2 szint (6 fő), 5. évfolyam – C1 szint (6 fő). A kérdőív központi részét egy, a magyar mutató névmásokra vonatkozó teszt alkotta, amelyet a tesztek esetében szokásos módon javítottam: minden jó válasz egy pontot ért.

A kérdőívben szereplő feladatok szerkezete a hagyományos nyelvtani gyakorlatok szerkezetét követte (lásd az 1. sz. mellékletben): a válaszadóknak a) ki kellett választaniuk a helyes mutató névmást, b) meg kellett fogalmazniuk, hogy mi a különbség az olyan mondatok között, amelyek csak a bennük szereplő mutató névmás tekintetében különböznek egymástól, továbbá c) meg kellett határozniuk, hogy kire vagy mire vonatkozik az adott mutató névmás, és d) le kellett fordítaniuk magyarra néhány mutató

6 A kérdőívet a jelen dolgozat 1. számú melléklete tartalmazza.

108 Zuzanna Bodziony

névmást tartalmazó lengyel mondatot. Dolgozatomban a terjedelmi korlátokra való tekintettel nem is-mertetem részletesen a kérdőív valamennyi feladatára érkezett válaszokat; csupán néhány, a téma szem-pontjából különösen fontosnak látszó eredményt tárgyalok.

A kérdőívben nem szerepelt a térdeixishez kapcsolódó feladat, ugyanakkor a lengyel–magyar fordítási feladatban megjelent a jelen dolgozat 2.2.2. alpontjában említett w tamtym roku (m. abban az évben) szerkezet. Érdekes, hogy a válaszadók nagyobb része (39%-a) ezt a kifejezést a tavaly kifejezéssel fordította magyarra, de az abban az évben szerkezet is jelen volt a válaszok között – ez is azt támasztja alá, hogy a megkérdezett lengyel hallgatók ilyen kontextusban nem feltétlenül érzékelnek különbséget a közelre és a távolra mutató névmások között, és ezzel együtt feltehetően nem ismerik (vagy nem tudják jól körvonalazni) ezeknek az elemeknek az adott specifikus funkcióit a magyar nyelvben.

A kérdőív azon feladatára, amelyben ki kellett választani, hogy (forikus funkciójában) a közelre vagy a távolra mutató névmás illik-e egy adott mondatba, nagyon sokféle válasz érkezett. A megfelelő mutató névmási forma kiválasztása az olyan összetett mondatokban okozta a legnagyobb nehézséget, mint a Lengyel vagyok. Ez igaz? és az Éva barátságos, ennek köszönhetően sok ismerőse van. Ezekben a mondatokban a válaszadók 34%-a (14 fő) a távolra mutató névmást választotta, ami arra utal, hogy a válaszadók nem kataforikus, hanem anaforikus funkciót rendeltek az adott névmáshoz, és ennek meg-felelően használták a fenti példákban.

Az egyik legérdekesebb feladat az alanyváltás kérdésköréhez kapcsolódott. A válaszok arra en-gednek következtetni, hogy az adatközlők egy része valószínűleg csupán tippelt, amikor meg kellett neveznie, hogy kire vagy mire utal az egyes mondatokban az aláhúzott névmás. A Péter a kapuban várta Lajost. Az nagyon pontos férfi szerkezet esetében a válaszolóknak csupán 24%-a (10 fő) gondolta úgy, hogy az az mutató névmás Lajosra utalt (annak ellenére, hogy prototipikus esetben egy anyanyelvi be-szélő így értelmezné a szóban forgó megnyilatkozást). A Gábor csokit vitt Annának, mert az nagyon szereti példa esetében 56% (23 fő) válaszolt helyesen, bár az adatközlők 22%-a (9 fő) szerint Gáborra, ill. 20% szerint a csokira vonatkozott a névmás. (Ez utóbbi adat arra utal, hogy a válaszadóknak ez a kisebb csoportja feltehetően nem tudta értelmezni a feladatot vagy a magyar mondatot; de az is előfor-dulhat, hogy néhányan nem vették komolyan a kérdőív kitöltését.)

A megkérdezettek jelentős része számára nehézséget okozott az attitűd kifejezéséhez kapcso-lódó feladat is. Csupán 7% értékelte úgy, hogy a Ki ez a lány? és a Ki az a lány? mondatok eltérnek egymástól a beszélő szubjektív értékelése szempontjából. A többiek a távolra mutató névmás használatát csak a lány távolságával magyarázták.

A kutatásom eredményei azt látszanak alátámasztani, hogy a magyar mutató névmások megfelelő használata valóban problémát okoz(hat) a magyarul tanuló lengyelek számára – és nemcsak a kezdők, hanem a haladók számára is. Ahogyan azt az alábbi 1. diagram szemlélteti, a felsőbbéves hallgatók ösz-szességében jobb eredményeket értek el, mint a magyarul tipikusan még kevésbé jól beszélő alsóbbévesek, ugyanakkor (az évfolyamok eredményeit összesítve) még az ötödévesek is csupán 61%-osra írták meg a kérdőívben szereplő tesztet. A 41 hallgató átlaga mindössze 51,6%.

1. diagram. A teszt évfolyamok szerinti (összesített) eredményei

A távolra mutató névmás… 109 4. A távolra mutató névmáshoz kapcsolódó kérdések, amelyek a tankönyvekben (nem) találhatók Az alábbi, 4. táblázat azt tekinti át, hogy a magyarul tanuló külföldiek számára írt nyelvtankönyvekben hogyan tematizálódik a deixis kérdésköre.

A deixishez kapcsolódó

Halló, itt Magyarország II. merre? – arra merről? – arról

Itt magyarul beszélnek II. erre / arra

azért, mert... /

Itt magyarul beszélnek III. ennyi – ennyire annyi – annyira

Itt magyarul beszélnek IV. minél, annál... /

akkor, ha...

4. táblázat. A mutató névmások funkcióinak tanítása néhány magyar mint idegen nyelvi tankönyvben

110 Zuzanna Bodziony

Amint a 4. táblázatból látható, a Jagelló Egyetem magyar szakán leggyakrabban használt tankönyvekben nem minden problematikus kérdéssel foglalkoznak, ill. a tankönyvek bizonyos kérdéseket nem tárgyalnak igazán részletesen. Ennek a legfőbb oka feltehetően az, hogy a felsorolt tankönyvek célközönségét a magyarul tanuló külföldiek alkotják (tehát a kiadványok nem specifikusan valamely anyanyelvű nyelv-tanulók számára készültek), és így a szerzők csak olyan kérdéseket vettek figyelembe, amelyeket álta-lában véve fontosnak vagy nehéznek találnak – hiszen a célcsoport heterogenitásából adódóan arra rendszerint nincs lehetőség, hogy a tankönyvek tekintettel legyenek a különböző anyanyelvű nyelvta-nulók anyanyelvének/anyanyelveinek sajátosságaira is. (Noha ezek a sajátosságok természetesen nagy-mértékben befolyásolhatják a nyelvtanulási folyamatot.)

A tankönyvekben a mutató névmások használatához kapcsolódó kérdéseket három kategóriába rendeztem (ezeket mutatják a 4. táblázat oszlopai). Az első kategória a rámutatás, amely döntően a tér-deixishez kötődik: az olyan elsődleges, esetenként akár rámutató gesztussal kísért deiktikus kifejezések tárgyalását soroltam ide, mint például a Mi ez/az? kérdés, de itt említhető az a témakör is, hogy milyen különbségek észlelhetők a térdeiktikus funkciójú közelre és távolra mutató névmást tartalmazó kérdések között. Ahogyan a táblázatból is látható, a rámutatással viszonylag részletesen foglalkoznak a vizsgált tankönyvek, és ez a kérdéskör a kezdőknek szóló kiadványokban is helyet kap, így a tanulók már a nyelvtanulási folyamat kezdetén felismerhetik a magyar névmási rendszer szisztematikus voltát. A má-sodik kategória a mutató-vonatkozó láncokat (vagyis a távolra mutató és a vonatkozó névmásokkal alkotott szerkezeti mintákat) foglalja magába. A szóban forgó tankönyvek többsége (részletező vagy kevésbé részletező módon) ezt a jelenségcsoportot is tárgyalja. A harmadik kategóriára ugyanakkor, amely a távolra mutató névmások forikus funkcióját érinti, rendkívül kevés figyelem irányul a vizsgált munkákban – annak ellenére, hogy például a magyar és a lengyel nyelv névmási rendszere között ebben tekintetben található a legtöbb eltérés. Ezenkívül a kérdőív eredményei is azt valószínűsítik, hogy a mu-tató névmások ezen funkciói okozhatják a legtöbb nehézséget a magyart idegen nyelvként tanuló len-gyeleknek számára. Vagyis elsősorban e témakörben volna nagy szükség a már meglévő tananyagok mellett a tanárok által készített és az adott nyelvtanulói csoport(ok) igényeihez igazodó kiegészítő fel-adatokra. A következő alpontban ezzel a kérdéssel foglalkozom részletesebben.