Fontosabb szinonimák
— Vékonytáblás, brachiopodás-crinoideás sárgásszürke mészkő (iij. NOSZKY J. 1934),
— apti meszes homokkő és krinoideás mészkő (FÜLÖP J. 1954),
— várhegyi mészkő (PÁVAI VÁJNÁ F. - MAROS I. 1937).
A név eredete FÜLÖP J. 1975 Definíció
A Tatai Mészkő Formációba soroljuk az általában jelentős extraklaszt és gyakran glau- konit tartalmú krinoideás mészkőből, molluszkás, gyéren krinoideás mészkőből, néhol meszes homokkőből álló kőzetegyüttest, amely az alsó-triászban induló és az aptiban zá
ruló üledékciklus fiatalabb (főleg malm-barrémi) képződményeire települ.
Jelleg és elterjedés
A Tatai Mészkő Formáció a Dunántúli-középhegység szinklinálisának tengelyében, a denudáció függvényében kisebb-nagyobb megszakításokkal, Sümegtől Tatáig terjed, . Legjobban tanulmányozott területei: 1. a Déli-Bakonyban, Sümegen és környékén; 2. az Északi-Bakonyban és 3. a Gerecse hegység Ny-i előterében, a tatai Kálvária-domb termé
szetvédelmi területén és környékén vannak. A formáció a Csehbánya-Bakonybél- Pénzes- győr-Borzavár-Zirc-Lókút-Hárskút közrefogta területen csaknem általános elterjedésű, másutt viszont csak elszigetelt foltokban található. Sümeg -Csehbánya, illetve Olaszfalu- Isztimér (Tűzköves-árok) között, úgy tűnik, teljesen lepusztult. Eredeti vastagságeloszlása nem ismert, legnagyobb ismert látszólagos vastagsága 306 m (Szentgál Szg-10 sz. fúrás, helyenként 30-50° dőlésben). Nyugodt településben 209 m (Pénzesgyőr Pgy-3 sz. fúrás).
A kőzet színe szürke, sárgásszürke, zöldesszürke, szürkéssárga, szürkésbama, barnás- szürke, néhol vörös vagy zöldes árnyalatú, olykor rózsaszínű, sőt fehér. Többnyire pados, néhol lemezes, gyakran keresztrétegzett. Helyenként gyakoriak a lepényszerű, kovával áti
tatott lencsék, szélső esetben a kovaanyag túlsúlyban van a mészkőhöz képest (Sümeg Sp- 1 sz. fúrás).
Makrofaunáját a kőzetalkotó mennyiségű echinodermata (főleg krinoidea) vázelemen kívül brachiopodák és bryozoák, helyenként ammoniteszek képviselik.
A formáció egyik jellegzetessége a feltűnően magas terrigénanyag tartalma. Kézipéldá
nyban elsősorban néhány tizedmillimétertől 2-3 cm nagyságig terjedő terrigén szemcsék
figyelhetők meg, de vannak adatok a Csehbányától DDK-re lévő krinoideás mészkőben található idősebb képződmények többméteres tömbjeire is. Legszembetűnőbb két válto
zata: 1. közép-durvaszemcsés mészkő és tűzkőtörmelékes krinoidea bioklasztit; 2. durva-, nagyon durvaszemcsés, inolluszkás (KNAUER J. 1972 szerint „pszeudoolitos”), gyéren kri
noideás bioklasztit.
Mikroszkópos vizsgálatok szerint a Tatai Mészkő Formáció változó szemcsenagyságú (finomszemcsés nagyon durvaszemcsés) kőzetekből áll, melyek túlnyomórészt „grain- stone” , ritkábban „packstone” szövetűek. A kőzetalkotó összetevőket nagy mennyiségű echinodermata (főleg krinoidea) vázelem, változó mennyiségű brachiopoda, bryozoa, planktonikus és bentonikus foraminifera, kagyló, szivacstű, vörösalga maradvány és szili- kátos törmelékszemcse, valamint sok karbonátos extraklaszt képviseli.
Kvantitatív vizsgálatok alapján meghatározott kőzettípusai: bioextrapátit (echinoder
mata bioextrapátit és molluszka bioextrapátit altípusokkal), extrabiopátit, extraklasztit, kovásodott krinoideás mészkő, szivacstűs biomikrit, karbonátos kötőanyagú kvarchomok
kő. Mennyiségileg az echinodermata bioextrapátit, extrabiopátit, extraklasztit és kováso
dott krinoideás mészkő kőzettípusok dominálnak és a formáció elterjedési területének túl
nyomó részén megtalálhatók. A molluszka bioextrapátit elsősorban az északi-bakonyi Ha- jag hegycsoport területén, kisebb mértékben Sümeg környékén észlelhető. A karbonátos kötőanyagú kvarchomokkő kőzettípus Tatára és környékére (vértessomlói kibúvások és a Vértessomló Vs-9 sz. fúrás) korlátozódik, míg szivacstűs biomikritek kisebb mennyiség
ben mind a Déli- és az Északi-Bakonyban, mind Tatán és környékén megtalálhatók.
A formáció kőzettípusai sekélyvízi leülepedési környezetet, ezen belül azonban külön
böző mélységet jeleznek. A viszonylag legmélyebb vízi üledékeket a szivacstűs biomik
ritek és a kvarchomokkövek képviselik, míg a sok mikrites kérgezésű molluszka héjtöre
déket tartalmazó kőzettípus egészen sekély batimetrikus helyzetben lévő tengeralatti hát
ság üledékeként értelmezhető. A területileg legnagyobb elterjedésű, sok krinoidea váz
elem töredéket és extraklasztot tartalmazó kőzettípusok leülepedési környezete a fent em
lített átmeneti batimetrikus helyzetű külső self ún. mozgó mészhomok zónája lehetett.
Határok
A formáció általában szembetűnő, vagy legalábbis észlelhető diszkordanciával, üledék
hézaggal települ feküjére, amely a szinklinális tengelyében DNy-on barrémi-alsó-apti, in
nen ÉK, É, illetve DK felé haladva többé-kevésbé szabályszerűen egyre idősebb képződ
mény. A legidősebb a Kardosréti (Dachsteini?) Mészkő. Sümegen és Devecserben üledék- folytonosán települ a Sümegi Márga Formációra, a litológiai határ azonban egyértelmű.
Általában a felső határ is diszkordáns. A Vértes ÉNy-i előterében ismeretesek olyan szel
vények, amelyekben a fedő Kömyei Mészkő Formáció felé litológiai átmenet látszik, s a határ megvonására alkalmas bélyegek kiválasztása még nem történt meg.
Típusszelvények
A formáció típusterülete Tata. Sztratotípusnak, közvetett kijelölés alapján (FÜLÖP J.
1975) a tatai Kálvária-domb feltárása tekinthető. Itt ugyan csak kis vastagságban van meg a képződmény, de csaknem minden fontosabb jellege tanulmányozható, továbbá hozzáfér
hető és megőrizhető (természetvédelmi terület). Hivatkozási szelvényeinek elsősorban a jól tanulmányozott fúrási szelvények tekinthetők: Sümeg Sp-1, Süt-17, Csehbánya Cseh- 5, Hárskút Hk-2, -3, Zirc Zt-61, Balinka Ba-245, -252, -259, Tata TVG-43, -45, stb.
Kor
Néhány lelőhely gazdag ammonitesz faunája, valamint a számos szelvényben követ
hető jellem ző plankton foraminifera-társulás alapján a képződmény apti korú. Ezt tá
masztja alá a fauna és flóra több más eleme is. Az ammonitesz lelőhelyeken már a bázis
rétegek is a clansayi alemeletbe tartoznak, a zónajelző Diadochoceras nodosocostatum és Acanthohoplites nolani alapján. Másutt, elsősorban a Globigerinelloides algerianus rend
szeres előfordulása révén, az igazolható, hogy a formáció képződése már a gargasi alkor- szakban megindult.
Elkülönítés
A képződmény azonosítása csak a fő kifejlődési típustól nagyon eltérő esetekben (pl.
fehér szín, kvarchomokkő kifejlődés) okozhat gondot, a mikroszkópos vizsgálat azonban a jellegzetes és jól azonosítható extraklasztok és foraminiferák segítségével gyakorlatilag mindig eredményre vezet. Kivétel lehet az említett, s behatóan még nem vizsgált átmenet a Kömyei Mészkő felé (lásd ott). Említést érdemel még a hasonló kifejlődésű, de csupán egyetlen déli-bakonyi lelőhelyről ismertetett barrémi mészkő (FÜLÖP J. 1964), amelyet csak brachiopodái meghatározásával lehetett elkülöníteni a Tatai Mészkőtől
Fontosabb irodalom
CSÁSZÁR G.1995; FÜLÖP J. 1954, 1964, 1975; KNAUER J. 1972, 1978; LELKES, GY. 1990; MÉSZÁROS J. 1971; ifj. NOSZKY J. 1934; PÁVAI VÁJNÁ F. - MAROS I.
1937; SIDÓ M. 1975; SZÖRÉNYI E. 1965.
KNAUER JÓZSEF -L E L K E S GYÖRGY