Fontosabb szinonimák
— Kréta kőszenes formáció (SZABÓ J. 1871),
— felső-kréta kőszenes komplexum (KOPEK G. 1961),
— ajkai kőszéntelepes rétegcsoport (GÓCZÁN F. 1961).
A név eredete
HANTKEN M. 1867. „Ajkai kőszénképlet” . Definíció
Ajkai Kőszén Formációnak nevezzük a dunántúli-középhegységi felső-kréta üledék
ciklusba tartozó, uralkodóan a bázison települő terresztrikus Csehbányái Formáció fölött, Magyarpolány-Devecser térségében pedig a bázison települő kőszéntartalmú kőzetek (kő
szén, agyagos kőszén, kőszenes agyag), sötétszürke, szürke, barnás-szürke homok, ale- urolit, agyag, agyagmárga, márga, világosszürke mészmárga, mészkő kőzettípusok sűrű ciklusos váltakozásából felépülő egységet. Jelentős a kőzetek makrofosszília tartalma, he
lyenként tömeges mennyiségben fordulnak elő molluszka vázak (elsősorban csiga), gyak
ran felőrölt formában. Mikrofosszília tartalma alárendelt, ostracodák, Munieriák ismertek, foraminiferák csak az egység felső részén fordulnak elő.
Jelleg és elterjedés
A bakonyi senon üledékgyűjtőnek nem teljes elterjedési területén, csupán annak kö
zépső és déli sávjában fejlődött ki, az Ugod-Bakonybél vonalától Devecseren, Gyepüka- jánon és Sümegen át Zalaszentlászlóig húzódó 10-15 km széles ÉK-DNy-i csapású sáv
ban, valamint ettől D-re az Ajkai-medencében és a Csehbányai-medence DNy-i részén.
Az egység északabbi elteijedési sávja 40 km hosszúságban húzódik az egykori senon üledékgyűjtő medence tengelyében. ÉK-i részén — Ugod környékén — vastagsága cse
kély, csupán vékony agyagos kőszénrétegek fordulnak elő.
Magyarpolány környékén a formáció a szabályos transzregressziós települési helyzet
től eltérően a terresztrikus Csehbányái Formáció alatt fejlődött ki 70-90 m vastagságban, s kőszéntartalmú rétegei három telepcsoportot alkotnak. Az alsó telepcsoport általános el- teijedésű, 3-6 m vastagságú, s egy vagy két (0,2-0,9 m vastag) kőszénréteget tartalmaz, homokos agyagmárga, mészkő, mészmárga rétegek közbetelepülésével. E fölött hasonló kőzettani kifejlődésű kőszénmentes (meddő) sorozat következik 7-10 m vastagságban. A középső telepcsoport 40-60 m vastag, s mind a kőszénrétegek, mind a meddő rétegek
ki-fejlődését tekintve igen változatos. Számos 0,1-0,2 m vastag kőszénréteg fordul elő, ho
mokos agyagmárga és márgarétegekkel tagoltan. Felette homok, agyagos homokrétegek fejlődtek ki, majd 1-4 m vastagságban következik a felső telepcsoport, amely agyag és ho
mok rétegekkel elválasztott két kőszénréteget tartalmaz.
Devecser környékén az alsó telepcsoport 10-27 m vastag, 0,3-1,5 m vastag kőszén és márgás kőszén, illetve mészmárga, márga és homokos márgarétegekkel. A középső és felső telepcsoport csupán néhány m vastag, középső részén a vékony kőszénrétegek közé sorolt homok, felső részén pedig márga és mészmárga települ.
Gyepükaján környékén az egység 100-130 m vastag és 4-6 kőszéntartalmú szakasz kü
lönül el. A kőszénrétegek általában agyagosak. A leggyakoribb kőzettípusok a márga, a- gyagmárga és mészmárga, aleurolit és homokkő közbetelepülések, illetve a medencepere
meken mészmárga és mészkő. Az egység alsó részén édesvízi csigák és kagylók jellem
zőek, a Munieria alga társaság édesvizet, illetve alacsony sótartalmú brakkvizet jelöl.
Sümegen az egység vastagsága 0-11 m között változik, jellegzetessége az igen markán
san jelenkező litológiai ciklusosság, melyet a változó sótartalmat jelző molluszka és Mu- w erá-tartalom ciklusos váltakozása is követ. Az egyes ciklusok litológiai kifejlődése a következő: a barnakőszén rétegek fölött homok, aleurit, márga, majd vékony mészmárga, mészkő és dolomitos márga következik. Efölött ismét homok és aleurolit települ, majd is
mét kőszénrétegekkel következik az újabb ciklus. Az egység alsó részén édesvízi és brakk- vízi fosszíliatartalom váltakozik, felső részén normálsós faunatársaság is megjelenik.
Zalaszántó környékén az egység igen redukált, csupán 10-30 m vastagságú és öt-nyolc 0,1-0,8 m vastag kőszén, agyagos kőszén, márgás kőszén réteget tartalmaz. A kőszénré
tegek között agyagmárga, márga, mészmárga települ, s már az egység bázisán is tengeri fosszíliaelemek jelennek meg.
Típusterületén, az Ajkai-medencében az egység 40-100 m vastag, 0,2-2 m vastagságú kőszenes rétegeit három telepcsoportba, s hét telepbe sorolták 0-6 jelzéssel. Az alsó telep
csoportba öt kőszenes telep tartozik, s kőszén, márgás kőszénrétegeit márga, mészmárga, homok és homokkő tagolja. A középső telepcsoport jellegzetessége a magas agyagtarta
lom. Efölött homokos márgarétegek települnek, s a felső telepcsoport csak a medence kö
zépső részén ismert. Az egység molluszkafaunája az alsó részen édesvízi alakokból áll, felfelé fokozatosan jelentkezik a brakkvizet jelző társaság, majd az egység felső részén már normálsós faunatársaság jelentkezik.
A Csehbányai-medence DNy-i részén a Csehbányái Formáció fölött néhány m vastag
ságban ismert az egység, 0,5-1,5 m vastag agyagos kőszénrétegekkel.
Határok
A határmegvonás a Csehbányái Formáció felé okoz problémákat, mivel a két egység részben heteropikus fáciese egymásnak, s a képződési környezetek a sekély vízzel való bo- rítottság következtében gyakran váltották egymást. Ahatárt a kőszenes rétegek megjelené
sénél húzzuk meg, amennyiben a faunatartalom alapján a kőszenes rétegek kapcsolata a nagyobb kiterjedésű lápi környezettel kimutatható. Az egység rétegtani fedőjét alkotó Jákói Márga Formáció felé a legfelső kőszenes réteg jelenti az egység határát.
Típusszelvények.
Az egység sztratotípusa az Ajka A-181 sz. fúrás 75,0-166,7 m-ig tartó szakasza. A nagy változékonyság miatt fontosak a hivatkozási szelvények: Magyarpolány Mp-42 sz.
fúrás (637,3-727,6 m-ig), Devecser Dv-4 sz. fúrás (100,0-163,0 m-ig).
Kor
Az egység korárára közvetlen adatot szolgáltatnak a palynológiai vizsgálatok. Ezek a- lapján a formáció a GÓCZÁN F. által kialakított palynológiai A, B és C zónákban sorol
ható, felső része helyenként átnyúlik a D zónába is. E zónák korbeosztása alapján az egység kora késő-santoni-kora-campani.
Az egység foraminifera faunája távkorrelációra, így a kor tisztázására kevéssé alkal
mas, de néhány faj tágabb elterjedésű ( N u m m o fa llo tia c r e ta c e a SCHLUMBERGER, Vi- d a lin a h is p a n ic a (SCHLUMBERGER), ezek alapján santoni kor feltételezett.
A makrofauna társaság is elsősorban kömyezetjelző értéket hordoz, de néhány ( A s ta r te , C o r b u la , P e c íe n, C a r d iu m) faj a környező országokkal való korrelációja alapján részben santoni, részben campani kort jelez.
A nannoplankton együttes alapján az egység kora — a csak a campániban megjelenő fajok alapján — campani.
Fentiek alapján az egység legvalószínűbb kora a santoni vége és a campani eleje.
Elkülönítés
Az egység elterjedési területén hasonló litosztratigráfiai egység az eocén kőszén- összlet, amelytől való elkülönítés azonban az eltérő faunatartalom alapján közvetlen ráte- lepülés esetén is megtehető.
Fontosabb irodalom
CSÁSZÁR G. - GÓCZÁN F. 1988; CSÁSZÁR, G. et al. 1993; CZABALAY L. 1988;
GÓCZÁN F. 1961,1964a,b; GÓCZÁN, F. et al. 1986; HAAS J. et al. 1977,1986; HAAS J. - J.
EDELÉNYIE. 1979; J. EDELÉNYI E. 1993; KOPEK G. 1961;SIDÓM . 1963.
JOCHÁNÉ EDELÉNYI EMŐKE